Nedra Salomon interjú

(Barth) Szia Nedra!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Nagyon tetszik a neved! Honnan ered, és mi a jelentése?

(Nedra) Szia Attila!

Nem tesz semmit. Örömmel vettem a felkérésedet. A nevem egy huszonegy évvel ezelőtt olvasott Lőrincz L. László könyvből, A kő fiaiból van. Akkoriban faltam az öreg történeteit, és ez a név első olvasatra megszólított, lényegében belém ivódott egyfajta művésznévként úgy, hogy akkor az írás nálam még a kanyarban sem volt.

(Barth) Ezek szerint, már nagyon fiatal korod óta olvasol. Mikor kezdett el foglalkoztatni az írás, és mi inspirált az elindulásban?

(Nedra) Tíz évesen kezdtem el olvasni, engem is a Harry Potter szippantott be. Viszont egészen a covidig, húsz éven át, csak verseket írtam. Nem is gondoltam rá, hogy valaha is alkalmas lennék prózai formába önteni az ötleteimet. Aztán a járványkor fellépő bezártság, meg némi baráti unszolás felébresztette bennem rá a késztetést.

(Barth) És milyen jól tették a barátaid! Haikukat napi szinten olvasok tőled. Miket költöttél még az elmúlt évtizedekben, és hol olvashatóak azok, amelyeket a nyilvánosságnak szántál?

(Nedra) Nos, elsősorban elvontabb, emelkedettebb hangvételű verseket írtam. Emberségről, a bennünk dúló érzésekről, hazaszeretetről, béklyókról és gátlásokról. A haikuköltést nagyjából azóta űzöm, mint a regényírást, de az elmúlt fél évben a mókásabb kis versikék felé is nyitni kezdtem. Szeretek sokoldalú lenni. A verseim közül egy kevés Wattpadon olvasható, a zöme leginkább Facebookra, TikTokra, és mostanában Instagramra kerülnek ki.

(Barth) Ahogyan az imént említetted, néhány éve, a költészet mellett, szerepet kapott a regényírás is. Nem is olyan régen nyertél egy light novel pályázatot. Mit érdemes erről tudni?

(Nedra) A light novel egy Japánban született műfaj. Könnyed szöveg jellemzi általában, ami abban nyilvánul meg nyugati szemmel (japán szemmel még több ilyen van, de ezek a tényezők kifejezetten a japán nyelvnél állnak fenn), hogy mellőzi a prózai leírásokat, párbeszédre és belső gondolatokra teszi a hangsúlyt. Bár többségük nem túl mély irodalmilag, de rengeteg kivétel van, ami mély üzenetet hordoz, vagy a történet által tanít nekünk valami rendkívülit (hadtudomány, traumafeldolgozás, politika, közgazdaság, stb...), tágítva ezzel az ember ismereteit. Én ezt az utóbbi tábort akarom erősíteni azáltal, hogy a laza szerkezetbe valami komolyabb üzenetet csempésszek. Szeretem vegyíteni a dolgokat. És a pályázat megnyerésével láthatóan valamit jól csináltam, amit napokig képtelen voltam elhinni. Kicsi volt a mezőny, ám elég szoros, mert több alkotásban is erős vetélytársat láttam, ráadásul nem tudtuk, hányan jutnak döntőbe, na meg hány nyertes mű lesz kiválasztva. Kétszer akart kiugrani a szívem a mellkasomból: egyszer a döntőbe jutáskor, egyszer pedig, mikor megkaptam a levelet arról, hogy nyertem.

(Barth) Nagyszerű érzés lehetett! Gratulálok! Mivel járt ez a győzelem?

(Nedra) Köszönöm szépen! Hogy mivel járt? Leginkább a felismeréssel, hogy jobban oda kell tennem magam, hogy hírnevet szerezzek, és ne nulla kapaszkodóval, hátszél nélkül kerüljön ki a regényem az írók tengerére. Felépítsek egy követőtábort, akik megismernek engem, a stílusom, akik már várni fogják a könyv megjelenésének dátumát, és a hírét is segítik terjeszteni.

(Barth) Azt gondoltam, hogy ilyenkor felajánlanak egy szerződést, segítenek a kiadásban, ilyesmik. Akkor ez nem ilyen egyszerű?

(Nedra) De, pontosan így zajlik a folyamat. Felvették velem a kapcsolatot nem sokkal később, és elküldték a kiadói szerződést. Míg az nincs aláírva, nem kezdhetjük meg a munkát a kézirattal.

(Barth) Értem! És ha jól tudom, el is indultál a kiadás útján. Milyen fázisban van jelenleg a könyv?

(Nedra) A kéziratgondozás zajlik éppen. Gondolatok és észrevételek megosztása.

(Barth) Biztosan az is érdekes lehet, engem mégis jobban érdekel a könyv témája! Mi az, amit elárulhatsz róla még, így előre?

(Nedra) Bár az erotikus sci-fi besorolása alapján nem hinné az ember, de többet rejt, mint amennyit a nyitás alapján ígér. Szeretem a testiséget végtelen természetességgel kezelni, aminek ez a mű tökéletesen eleget is tesz, de más írói bogaramat is kiéltem benne, pontosabban kettőt: a popkultúra és a nemzetköziség. Előbbi elejtett utalásokat és a történetbe vegyített címeket jelent filmes, irodalmi meg videójátékos körökből (amik persze okkal történtek), utóbbi pedig a szereplőim sokszínű származását jelöli. Annyit még elárulhatok, hogy a testiség jelenléte nem csupán a nyálcsorgatást szolgálja, de közben mellőzök bizonyos megszokott szerepköröket is, amiket be szokott tölteni úgy általában egy történetben.

(Barth) Azt kell mondjam, nekem felkeltetted az érdeklődésemet! Van már tervezett megjelenés? Illetve a címét még elárulod nekünk?

(Nedra) Örülök, hogy érdekfeszítőnek találod. Sajnos dátummal még nem szolgálhatok, de addig ajánlom minden kedves érdeklődő figyelmébe a Wattpadon található beleolvasóját a műnek, ami a Kútba esett hívó szó címet viseli.

(Barth) Érdekes cím, de ezt akkor hagyjuk meg az arra járóknak. Mi minden található még rólad Wattpadon?

(Nedra) Az eddig elkészült három regényem beleolvasója. Név szerint: Sárkány és emse (egy lassan építkező jakuzasztori) és annak angol fordítása, a Dragon and Sow; a korábban emlegetett Kútba esett hívó szó (erotikus sci-fi); valamint a Kabóca és mézharmat (romantikus).

Ezeken kívül még általam írt novellák találhatók ott, amik elég változatosak, van köztük egyszerűbb, elvontabb, hátborzongató, vicces, és még egy történetelmi romantikus fikció is akad köztük.

(Barth) Három regény, három különböző műfaj. Ráadásul az egyik angol nyelven is. A novelláiddal meg már én is találkoztam. Valóban nem túloztál a sokszínűségeddel kapcsolatban. Van olyan mégis, amit a zsánerednek neveznél?

(Nedra) Talán zsáner helyett inkább egy szellemiséget, a szabadszájúságot nevezném meg, mint védjegyet. Nem vettem még észre, hogy meglenne az én alműfajom, még a fejemben sorakozó történeteim sem mutatnak egy egységes képet, melyik polcra való a stílusom.

(Barth) Üzennél-e valamit a jelenlegi, illetve leendő olvasóidnak?

(Nedra) Minden van nálam, mint a búcsúban. Nagy eséllyel találsz valamit, ami tetszeni fog.

(Barth) Ebben biztos vagyok! :)

Még egyszer köszönöm neked! Kívánom, hogy teljesüljenek az elképzeléseid és sok sikert a megjelenéshez!

Interjú Mészáros Lajossal

(Barth) Üdvözöllek Lajos! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút!

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg első regényed Pesti balhé címmel. Milyenek az eddigi visszajelzések?

(Lajos) Szia! Én köszönöm a felkérést! Július közepén jelent meg a könyv, és örömmel mondhatom, hogy eddig minden hozzám elérő visszajelzés nagyon-nagyon pozitív volt. Az olvasóim szeretik a Pesti balhé összetett és több szálon futó történetét, a szereplőket és azok karakterfejlődését a lapokon, és végső soron azt a stílust, ahogyan én írok. Moly.hu-n a mai napon 14 vélemény alapján 95%-on áll a balhé, ami szinte hihetetlen, bár titkon mindig is bíztam benne, hogy az a rengeteg munka, amit a megírásába fektettem, ily módon megtérül.

(Barth) Gratulálok! Azoknak, akik most találkoznak először a Pesti balhéval, hogyan jellemeznéd a történetet?

(Lajos) Köszönöm! Azt mondanám, hogy szövevényes bűnügyi történet, tele rejtélyekkel, aminek erőteljes mozgatórugója a főszereplők múltja, a beteljesületlen vágyaik. Minden fő karakter másért küzd, más-más démonokkal harcol, ám sorsuk menthetetlenül összefonódik, mert minden titokra fény derül egyszer. Egyébként személyes és valós vonatkozása is van a történetnek, ahogy az a könyv borítóján olvasható. Az egyik fontos mellékszereplőt néhai nagypapám alakja, és a vele, az 56-os forradalom idején megtörtént események ihlették. Fontosnak éreztem némi "odamondást" elrejteni a sorok közt a korábbi, de akár a jelenleg is fennálló, az országot irányító hatalommal szemben. Ezért is helyeztem a történetet a rendszerváltás utáni időkbe, 93-ba, amikor már látszott, hogy a keretek változtak ugyan, de akik mozgatják a szálakat nem. A hatalom olyan drog, amiről nehéz lejönni...

(Barth) Valóban nagyon izgalmas történet, engem is többször elvitt magával. Várható e folytatás, esetleg egyes karakterekről olvashatunk e még a későbbiekben?

(Lajos) Jelenleg egy teljesen más történeten dolgozom, amely reményeim szerint hasonlóan izgalmas lesz az olvasók számára, mint a Pesti balhé, de ebben egyik korábbi szereplő sem fog felbukkanni. Új karakterek jelentkeztek be nálam, akik szerepelni akarnak, szóval most ők kapnak lehetőséget :-) Egyébként nem kizárt, hogy valamikor a jövőben sokak kedvencének, Misinek a története is folytatódni fog valamilyen módon.

(Barth) Mindezt örömmel hallom! Mikor kezdődött nálad ez az alkotói vágy?

(Lajos) Gyerekkorban kezdődött minden, amikor rászoktam az olvasásra. Indiános könyvek, aztán Rejtő Jenő, Lőrinc. L. László, majd következtek a horror regények. 10-12 évesen írtam az első novellát, melynek főszereplője maga Drakula gróf volt :-) Valamilyen oknál fogva vonzódom a vérszívókhoz, azóta több novellámban is szerepeltek már vámpírok. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor csak verseket írtam, és olyan is, amikor semmit. Ez utóbbi "semmittevés" vagy inkább "semmitírás" sajnos elég hosszú idő volt, amit így utólag bánok csak igazán. Lehetne már 10-20 regényem is, ám a sors úgy akarta, hogy ne így legyen, és csak a 40-es éveimben találjak vissza erre az útra.

(Barth) Olvashatunk tőled valahol ilyen verset, vagy novellát?

(Lajos) Verseket sehol, azok papíron, füzetekben vannak, egy kartondoboz mélyén, egy szekrényben, amit nem árulok el, hogy hol található 🙂 Novellákat viszont találhat az interneten, aki keres. Például ezen az oldalon kettőt is: https://theblackaether.com/

Ezen kívül is fellelhető itt-ott néhány novellám.

(Barth) Azért a gyermekeidnek áruld majd el, hová rejtetted, hátha egyszer még sokat fognak érni azok a versek! :)

(Lajos) Jelenleg még ők sem tudják, szóval megfontolom a tanácsodat.😄

(Barth) A családodnak hogy tetszik az írói oldalad, és mennyire támogatnak benne?

(Lajos) Természetesen minden tagja támogat ebben az utazásban.

(Barth) Ennek örülök! A civil foglalkozásodtól mennyire áll távol az írás?

(Lajos) Ülőmunka ez is, az is, de itt véget is értek a hasonlóságok :-) Mérlegképes könyvelő vagyok, és ez a szabálykövető, keretek közé zárt precíz, sokszor repetitív munka óriási távolságra áll az írástól, ami ellenben egy végtelenül kreatív tevékenység, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziánk, míg megtöltjük a lapokat a történetünkkel. Viszont azt hiszem, az én esetemben pont így vannak egyensúlyban a dolgok, a sok-sok év könyvelés után szükségem volt a kreatív folyamatokra, és így találtam vissza az íráshoz.

(Barth) Van e egyéb elfoglaltságod, amolyan hobbid az írás mellett?

(Lajos) A sérvműtétem előtt hetente több alkalommal rendszeresen súlyzóztam és kocogtam, meg kerékpároztam, aztán a komplikációk miatt kihagytam pár hónapot, de épp a héten újra kezdtem a testmozgást egy kis laza kocogással :-) Az ülőmunka miatt nagyon fontos valami mozgásforma.

(Barth) Ezt én is így gondolom, bár van némi problémám a kitartással. Te miből meríted az energiádat?

(Lajos) Őszintén? Elsőre azt akartam válaszolni, hogy "Fogalmam sincs :-)", de beugrott, hogy a szüleim mindketten nagyon kitartó emberek, ezért úgy sejtem, ezt tőlük örököltem. Én is addig űzöm-hajtom magam, míg a kitűzött célt el nem érem, és erre mindig találok energiát magamban. Például ha éjszaka írok, mondjuk 1-2-ig, utána is simán felkelek reggel hatkor, és teszem a dolgom, mert ez a mentalitásom, vagy amikor még komolyabban edzettem, és fel akartam emelni a 140 kilót a földről, mondjuk 5x, akkor addig gyűrtem magam, míg ezt sikerült elérnem, és nem kerestem kifogásokat (a hasfalamtól ezúton is elnézést kérek, bár tuti nem ezért lett sérvem :-) ). Végül is mondhajtuk, ez egy velem született hozzáállás az élethez, amire sokszor rásegítek vizualizációval. Esténként, lefekvés után elképzelem azt a valamit, amit szeretnék elérni, és tudatosítom magamban, hogy képes vagyok rá. Ezt használtam akkor is, amikor a regényt írtam, és kétségeim támadtak, hogy képes vagyok-e erre, meg tudom-e úgy írni, hogy egy kiadó felvállalja. És bizony nem egyszer azt is elképzeltem, hogy ez már megtörtént velem, elképzeltem azt az érzést, amit akkor érzek majd, amikor elérem a célt. Aztán el is értem! :-)

(Barth) Mit üzennél mindazoknak, akik hozzád hasonlóan egyszer már felhagytak az írással?

(Lajos) Talán annyit, hogy sürgősen kezdjék újra, ha van "mondandójuk", mert később - hozzám hasonlóan - bánni fogják az elvesztegetett időt!

(Barth) Lajos, még egyszer hálásan köszönöm! Remélem mielőbb olvashatjuk a legújabb regényedet! Kívánom, hogy legalább olyan jók legyenek a visszajelzések, mint a Pesti balhé esetében!

(Lajos) Köszönöm szépen a lehetőséget! És mivel tudom, hogy szívügyed a kezdő írók felkarolása, bemutatása, én is sok sikert és kitartást kívánok ehhez a munkádhoz! Nagy szükségünk van erre!

Álmomban 2

Álmomban

Interjú Kovács Ágival

(Barth) Szia Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?

(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget!

Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt.

Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!

(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?

(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen. 

Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.

(Barth) Azoknak, akik most hallanak először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?

(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni szoktam. 

Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep. 

Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak. Vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.

(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?

(Ági) Elég hosszú idő. :)

Van címke a blogomon kint, bal oldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben, mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó. :) 

Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.

(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok! 

(Ági) Pedig semmi olyat nem teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni,  lekötöm az időmet, ennyi. :)

Köszönöm! :)

(Barth) Ahogyan az elején említetted, az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?

(Ági) Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne, ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. :D

Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó! :)

(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.

(Ági) Nem, nem is sikerülne. :) 

Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek. :)

(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?

(Ági) Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.

Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók. Bár nem profi, de igyekszem szép képeket hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel. 

Idézeteket imádom, van egy rakással.

Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is. 

Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. 

Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!

(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?

(Ági) Így van! :) Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok. 

A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült, hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó szerint!

Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani. 

Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!

(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?

(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a füleimmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak. 

Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.

A jobbnál 110% , a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be. 

A kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok, de én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos. 

Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.

(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?

(Ági) A szívem mellett volt egy érszűkület. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.

(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?

(Ági) Ne adják fel, tartsanak ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!

A szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván, ott az egész udvar, kert rengeteg fával és virágokkal. Kész, komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem.

Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt, anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!

(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!

(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel. ☺️ Egy élmény volt számomra.

Napindító ötperces😉

Ria Anne Donovan interjú

(Barth) Szia! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Lehet, hogy már elhangzott máshol is, de engem az érdekelne legelőször, hogy miért ez a név? Miért Ria Anne Donovan?

(Ria Anne) Szia! Először is szeretném megköszönni magát az interjút. Köszönöm, hogy gondoltál rám!

A Ria egy összetákolt név volt, még gyerekkoromból. A vezetéknevemből rakták össze nekem. Az Anne(Ann) a híres 1985 - ös Kanadai film főszereplőjéről született. Végül a Donovan tette teljessé az egészet. 

(Barth) Ha jól tudom, három eddig megjelent regényed van, melyből kettő egy sorozat részei, aminek jelenleg a folytatásán dolgozol. Mesélnél nekünk erről egy keveset?

(Ria Anne) Közel áll a szívemhez az Alina & David sorozat. Nem volt tervezett regény, egyszerűen csak leültem és írni kezdtem. Szerettem volna megeleveníteni az igaz barátságokat, melyekre még régről sokan emlékezünk. Alina összes félelme a jövőjétől bennem is megfogant. Katherine mindig is két lábon állt a földön, de benne is sok minden átértékelődik az évek során. Pola túl szigorú önmagához, de ahogyan halad előre a történet, ti is látni fogjátok, hogy miért. Mia az én bolondozós felem, akivel mindig minden megtörténik. Ez a négy lány sokat jelent a számomra. Nehéz lesz majd egy napon búcsút venni tőlük. 

(Barth) Mikorra várható a megjelenés?

(Ria Anne) Az életemben hatalmas veszteség ért, így a munkálatok kissé lelassultak. Nem tudok még igazából erre felelni. 

(Barth) Azt is tudom, hogy nem csak írsz, hanem különbözőképpen támogatod is a kortárs magyar szerzőket. Tagja vagy különböző mozgalmaknak, illetve a közösségi hálón, a blogod mellett, van egy kis írói közösséged is. Melyek ezek és mit érdemes tudni róluk?

(Ria Anne) Az Angyalszárny írói Facebook csoport a hazai írók motivációjának fellendülése miatt született. A napokban léptük át a háromszáz tagot. Heti, illetve havi kihívásokkal és játékokkal segítjük az írókat. Lehetőséget adunk olyanoknak is, akik nem merik felvállalni akárhol az alkotásaikat. A csoport, az egy éves működése alatt, kapott egy arany oklevelet Torontóból és mi adminok pedig egy oklevelet Gyálon, az MKMT mozgalom első születésnapján. Egy éve tagja vagyok az MKMT mozgalomnak, ami a hazai írókat segíti és népszerűsíti. Illetve néhány hete beléptem a Szabadirodalmat mozgalomba, mert szívügyemnek tartom, hogy mindenki azt olvashassa, amit szeret. 

(Barth) Mindezek mellett még teljes munkaidőben dolgozol is! Hogy van ennyi energiád? Marad időd másra is?

(Ria Anne) Ezek mellett hivatalos és szabadúszó blogger is vagyok. De a főállásom mellett kutyázok, túrázok és szeretek fotózni is. Egyik kedves barátnőm pedig rászoktatott a gyémántszemes kirakóra is. 

(Barth) Kanyarodjunk vissza kicsit az írói munkásságodra! Az eddigi regényeid főként ifjúsági és romantikus regények. Hogy látod, a mai fiatalok, mennyire szeretnek olvasni?

(Ria Anne) A fiatalabbaknál még szoktam látni a tömegközlekedéseken, illetve fiatal felnőtteknél is. Szóval bizakodó vagyok, hogy nem fogunk mostanában kihalni. 

(Barth) Tervezed, hogy eltérsz az eddigi stílustól és valami másban is kipróbálod magad?

(Ria Anne) Igen, idővel szeretnék többféle zsánert is kipróbálni. Erre valók a novella kihívásaink is, és tervezek kreatív írást is tanulni. 

(Barth) Mi adja az inspirációdat?

(Ria Anne) Az inspirációt maga az élet adja. A megélt tapasztalatok, a mindennapos apró csodák. Maga a természet!

(Barth) Mik a jövőbeni terveid?

(Ria Anne) Hamarosan fény derül egy újabb könyvbemutatóra, amit majd ki fogok posztolni. 

(Barth) Kíváncsian várom! Mit üzennél az olvasóidnak?

(Ria Anne) Higgyenek abban, hogy minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet.

(Barth) Még egyszer nagyon szépen köszönöm! Kívánom, hogy valósuljanak meg az álmaid, és mielőbb olvashassuk az új regényedet! 

(Ria Anne) Köszönöm a lehetőséget!

#riaannedonovan #túlvilágibarátság #alina&david #szabadirodalmat #mkmt #barthattila #interjú

Interjú Bogdán Szabolccsal!

(Barth) Üdvözöllek! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Bevallom, a barátaimmal való beszélgetésekben, mindig Osmosisként említünk meg téged. De mi is valójában az Osmosis? Mit takar ez a név pontosan?

(Szabolcs) A legegyszerűbben úgy tudnám definiálni az Osmosist, mint egy sci-fi és fantasy motívumokkal megtűzdelt, humorral kellően megfűszerezett, folytatásos kalandregényt, amely romantikus és misztikus szálakat is tartalmaz. Az Osmosis mottója: "a soha véget nem érő történet". 

Ez utóbbi okozza a legtöbb fejtörést az új olvasóknak, pedig rém egyszerű a dolog. A végtelen történet nem azt jelenti, hogy soha nincs megoldása és lezárása semmilyen eseménynek. Éppen ellenkezőleg. Az olvasó rendre átélheti a legkülönbözőbb eseménysorozatok megoldását és lezárását, csakhogy mindig adódik egy másik cselekményszál, akárcsak a való életben. Vagy éppen párhuzamos síkon zajlanak az események, és mindig van kinek a sorsát nyomon követni, vagy újabb és újabb történések miatt izgulni.

Az Osmosis név jelentését nem tudnám megmagyarázni anélkül, hogy ne spoilerezzek az olvasók előtt, így arra biztatom az érdeklődőket, hogy tegyenek egy próbát, és ha tetszik nekik a sztori, néhány tucat fejezet elolvasása után már képben lesznek a nevet illetően.

(Barth) Szóval azt mondod, hogy ha én most kezdenék el ismerkedni a történettel, akkor szinte bárhol belekezdhetek? Vagy azért ez nem ennyire egyszerű?

(Szabolcs) Ezt nem javaslom. :) Inkább úgy képzeld el a történetet, mint egy regényfolyamot, amelyikből minden évben hoz neked három újabb kötetet a postás. Bár ez nem is a legjobb hasonlat, mert amikor elkészülök a friss fejezetekkel, akkor sorban rakom is fel azokat a honlapra. Az Osmosis tehát ilyen értelemben teljesen hagyományos könyv (még ha virtuális is), és lineáris történetvezetésű, tehát ezt is, mint bármilyen könyvet, az elején érdemes elkezdeni. De ne riasszon el, hogy már két éve íródik, hiszen a fejezetek mindig is ott leszek a honlapon, bármikor elkezdheted olvasni őket. Sőt, e-könyvként is letöltheted a már befejezett köteteket az osmosis.hu-ról vagy a Google Play Books-ról. Természetesen ingyenesen.

Ezt a sztorit online írom, és addig tervezem az új fejezetek közreadását, amíg csak képes vagyok írni. Mivel még nincs szándékomban elköltözni erről a rút árnyékvilágról, terveim szerint még nagyon hosszan fog folytatódni a történet. Szeptember 12-én volt kétéves a honlap, és ezen időszak alatt hat könyvre való fejezetet (egész pontosan 308 darabot) írtam a kedves olvasóknak. A napokban indult útjára a hetedik kötet. Ezek mind ingyen olvashatóak, és ez a jövőben is így marad.

(Barth) Mióta létezik Osmosis, mikor kezdted el írni, és mi ihletett meg rá? 

(Szabolcs) Olyan régen született meg a fejemben ez a történet, hogy kimondani is fájna az évek számát. Az alapsztorit ugyanis egy nagyon unalmas osztálykiránduláson kezdtem mesélni az osztálytársaimnak, még nyolcadikos koromban. Az pedig sajnos vastagon a múlt évezredben volt. Évtizedeken át mindig volt fontosabb és sürgősebb írnivalóm, de közben azért mindvégig őrizgettem és néha formálgattam is a történetet az agyam hátsó zugaiban. Aztán két évvel ezelőtt, 2022 februárjában történt valami. A sztori, mintha megunta volna a hosszadalmas várakoztatást, az egyik reggelen valami elementáris erővel tört fel bennem. Onnantól kezdve szinte másra sem tudtam gondolni, heteken keresztül meghatározta az ébren töltött óráimat, néha még álmomban is visszatért. Nem volt kérdés többé, hogy most már bele kell fognom a megírásába. Jött a vázlatolás, jegyzetelés, meg minden ilyesmi, ami az alkotást megelőzi, nyáron pedig elkezdtem formába önteni a konkrét fejezeteket.

(Barth) Az eddig elhangzottak alapján, tehát nem csak az Osmosis, hanem más alkotások is a kezedhez köthetőek. Hol és milyen műveket olvashatunk tőled?

(Szabolcs) A honlapomnak csak egy részét teszi ki az Osmosis. Elhatároztam, hogy minden írásomat felteszem rá, még azokat is, amelyek könyv alakban is megjelentek hajdanán. Jelenleg 3 komplett regény, 4 kisregény, 220 novella vagy egyéb rövid írás, illetve 14 sorozat olvasható az osmosis.hu-n, és mindegyik ingyenes, bárki számára hozzáférhető, még csak regisztrálni sem kell hozzá. Az írások között a humoros jellegűek dominálnak, de azért bőven akadnak komoly hangvételű novellák is.

Nyomtatott formában ma már legfeljebb antikváriumokban találhatóak meg a könyveim, mind a kiadók által, mind a magánkiadásban megjelentetettek. De ha az olvasóim részéről igény mutatkozna rá, nem zárkóznék el a papír alapú kiadástól, ám ez még nyilvánvalóan a jövő zenéje.

(Barth) Ez azért nem kis munkával jár, gratulálok! 3 regény, 4 kisregény, 220 novella..., melyeknek egy része kiadásban is megjelent. Melyik ezek közül a legismertebb, amelyről esetleg már hallhattunk, vagy akár olvashattuk is?

(Szabolcs) Mind a mai napig az első könyvem a legismertebb, legalábbis a Moly.hu adatai alapján, ez pedig a Sindzse zabszeme, ami egy Leslie L. Lawrence-paródia. Erről még maga a Mester, azaz Lőrincz L. László is úgy nyilatkozott, hogy a legjobb paródia, amit a saját könyvei kapcsán olvasott. Persze ennek már két évtizede, szóval lehet, hogy azóta ez már nem így van. Megemlíteném még a Valótlan világtalan című valóságshow-paródiát is, amihez Árpa Attila írt egy hosszú bevezetőt, de ez sem mostani történet, még a legelső Való Világ-széria idején íródott.

(Barth) Ezek után mi vitt rá arra, hogy mégis inkább az online teret válaszd alkotásaid színterének?

(Szabolcs) Engem is elragadott a lelkesedés, amikor valósággal ránk szakadt ez a közösségi médiának nevezett közeg. Nagy lehetőséget láttam benne. Sokáig nem is terveztem újabb regények írását, inkább a rövidebb műfajokkal próbálkoztam, főleg humoreszkekkel, novellákkal. De lassacskán megmutatkoztak ennek az új világnak az árnyoldalai is. Mert bár nagyon remek és inspiráló dolog, hogy ma már bárki szabadon megmutathatja a közösségi térben, hogy mit tud, de közben rettentően felhígult az a valami, amit ma tartalomgyártásnak szokás nevezni. Borzasztó nehéz talpon maradni ebben a fülsiketítő médiazajban. És egyelőre nem az látszik, hogy a letisztulás irányába haladnánk, én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom.

(Barth) Valóban! Én is úgy látom, hogy manapság más értékek kerültek előtérbe, míg a valóban értékes dolgok egyre inkább a háttérbe szorulnak. Ha megnézzük a történelem nagy művészeit, a legtöbbüket sajnos csak haláluk után ismerték el. Azt gondolná az ember, hogy napjainkban, a média világában, sokkal könyebben érvényesülnek az alkotók, de valójában a művészet még mindig nem kap kellő figyelmet. Miért van ez szerinted?

(Szabolcs) Szerintem a világ napról napra veszíti el a szakralitás maradékait, és egyre inkább felülkerekedik az anyagias szemlélet. Nem állítom, hogy ez valami jelentős újdonság az emberiség történelmében, de hogy mostanság egyfajta válaszút vagy határvonal felé közelítünk, abban biztos vagyok. Ebben az anyagias közegben nagyon nehéz bármilyen értéket felmutatni, pláne tömegekhez eljuttatni azt.

(Barth) Mi a helyzet ezek kapcsán az Osmosissal?

(Szabolcs) Hogy voltaképpen, mi a fő témája az Osmosisnak, azt az egyik törzsolvasóm, Beáta fogalmazta meg a legtömörebben: "Érdekes kérdést feszeget a történet vezérmotívuma. Vajon, ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet egy másik bolygón, akkor is így elrontanánk mindent?". Egy férfi olvasó, Ferenc pedig így fogalmazott: "Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy másik emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé".

(Barth) Azt már korábban említetted, hogy az Osmosis addig fog folytatódni, ameddig csak írni tudsz. Mik a jövőbeli elképzeléseid minden másra nézve?

(Szabolcs) Csak annyi, hogy egészség legyen, a többi nem számít! Egyébként az Osmosis kellően ki tudja tölteni a napomat, mert amikor nem írom, akkor is sokat agyalok a folytatáson. És mivel teljesen egyedül csinálom, a marketing, a honlap fenntartása, meg minden egyéb feladat is rám hárul. Szóval ad munkát bőven. Most leginkább abban a stádiumban van a projekt, hogy két éves működés és a hat befejezett kötet után minél több potenciális olvasóhoz juttassam el a hírét. Ezen dolgozom most gőzerővel.

(Barth) A hétköznapi életben egyébként, te szakmabeliként keresed a kenyered, vagy egészen más területen dolgozol?

(Szabolcs) Mások szövegeinek lektorálásával, szerkesztésével, tördelésével foglalkozó vállalkozó vagyok, és még van egy újság, ahová írok is, ott már 24 éve írom a heti családregény rovatot.

(Barth) Mielőtt elbúcsúznánk, hadd kérdezzem még meg tőled, hogy mit üzennél azoknak a pályakezdő művészeknek, akik csak most kezdenek ismerkedni az írással?

(Szabolcs) A legfontosabb, hogy leljék örömüket az írásban, mert enélkül más sem fogja. Varázslatos dolog ám az, amikor az ember egész világokat képes teremteni, és hatalma van a szereplői fölött. Ennyit a spirituális részéről. Az anyagiakra áttérve annyi a tanácsom, hogy alaposan gondolják meg, milyen vállalkozásokra bízzák rá magukat, legyenek azok kiadók, tanfolyamszervezők vagy más effélék. Minden tiszteletem a könyvkiadást elhivatottan művelők felé, de manapság egyre több olyan vállalkozás van, amelyik a kezdő tollforgatók megkopasztására jött létre. Összefoglalva tehát: legyenek lelkesek, és közben legyenek résen!

(Barth) Ezek nagyon jó tanácsok, köszönöm mindannyiuk nevében! Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy elvállaltad ezt az interjút! Kívánok először is sokáig tartó jó egészséget! Emelett pedig, hogy teljesüljenek az elképzeléseid! Jusson el Osmosis minél több emberhez, és az emberek jussanak el Osmosisba!

(Szabolcs) Ennél jobb végszó nem is lehetne. Köszönöm a lehetőséget az interjúra!

Egy soha el nem küldött levél

A minap megnéztem a videóidat, amiket még egykoron küldtél nekem. Nem tudom, miért kínzom magamat még mindig ezzel. Már rég ki kellett volna törölnöm mindet. De megnéztem, mert ilyen hülye vagyok. És tudod, még mindig ugyanaz az érzés kerített azonnal hatalmába, hogy: Istenem, mégis hogy lehet ennyire gyönyörű?!

Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű, ennyire csodálatos, miközben meg belülről rohad? Hisz nem így van? Mondd, hogy tévedek! Mondd, hogy egy idióta barom vagyok, aki túltolta, aki elvesztette kapcsolatát a valósággal, és csak képzelődött. Bár valóban elvesztettem az eszemet, abban a pillanatban, amikor először megláttalak. És azóta sem találom.

A 15 év korkülönbség miatt mondhatnánk, hogy gyerek voltál hozzám képest, és ez volt a baj. De a valóság az, hogy én voltam az, aki képtelen volt felnőni hozzád és a feladathoz, hogy egy ilyen csodát értékelni tudjon. Mert akárhogyan is, én hiszem, még a történtek ellenére is, hogy egy csoda vagy!

Bár azt mondhatnám, hogy nem tudom, mi is történt valójában, és hogy magyarázd meg kérlek, de sajnos, pontosan tudom! Egyszerűen nem vagyok normális, ahogyan akkor sem voltam az, amikor megismertelek, és talán sohasem. De én legalább őszinte voltam hozzád.

Annyi mindent tudnék még írni, de tudom, hogy soha nem fogod elolvasni.

Nekem kellett volna megmentem téged, miközben valójában én szorultam segítségre.

Remélem tudod, hogy mindent nagyon sajnálok! Vigyázz magadra, kérlek!

A kígyós

Volt egy álmom, hogy egyszer egy olyan helyen fogok élni, mely állattartásra is alkalmas, melynek saját erdeje van, és ahol a kert végében egy patak csörgedezik. Ilyen területre szert tenni viszont nagyon nehéz, vagy igen drága, nekem pedig sem kapcsolataim, sem vagyonom nem volt ehhez. Azért sikerült találnom egy vidéki ingatlant fél hektár földdel, pár száz négyzetméternyi erdővel és egy kiszáradt csatornával. A szomszédoktól megtudtam, hogy a falu mellett folyik a Kígyós névre keresztelt főcsatorna, melynek ágai a kertek alatt kígyózva voltak elvezetve, amikből aszály idején a gazdák öntözni tudták földjeiket. Ezek sajnos már évek óta kiszáradtak és benőtte a gaz is. Elmesélték azt is, hogy többször előfordult már hasonló szárazság, de több olyan eset is volt, amikor nyakig érő víz volt benne. Gyerekkorukban viszont még rendszeresen fürödtek benne. Ezért elkezdtem reménykedni, hátha egyszer még meglesz a saját kis patakocskám a kert végében. Persze akkor még rengeteg dolgot nem tudtam...

Mint azóta kiderült, a csatornára az elmúlt évtizedekben összesen 12 halastavat kötöttek, és a főcsatornát is kiegyenesítették, hogy ne kígyózzon annyira. Nem is beszélve az elhanyagoltságáról. Azért néha még előfordul, hogy akár térdig érő víz is található benne, mármint a fő éren, de az idei szárazságban sajnos az is teljesen kiszáradt. Mindennek tudatában a saját, akár öntözésre is alkalmazható vízemről nyugodtan le is mondhatok. Meg lassan minden másról is ezzel kapcsolatban.

Néhány évvel ezelőtt készítettem egy videót a portámról, melyben röpke említést tettem a Kígyósról. Ezután egy gyerekkori ismerősöm megkeresett, hogy az anyósáék földje alatt is folyik egy Kígyós-csatorna, de arra a következtetésre jutottunk, hogy a kettő egymástól eltérő, mivel sehogyan sem keresztezhetik egymást. Rákerestem az interneten, de csak két Kígyósra volt találat, a Kiskőrösi és a Bácsbokodi csatornákra. Én ez utóbbihoz tartozom. Ő viszont egyikhez sem tartozhat. Tehát az egy újabb Kígyós, és vajon mennyi lehet, lehetett valamikor az országban?

Belegondolva, hogy alig több, mint száz évvel ezelőtt, milyen fejlett vasúthálózatunk volt, melyet önhibánkon kívül elvesztettünk, hasonlóan fejlett öntözésre kialakított csatornarendszerünk is lehetett. Mondhatnánk, hogy azt is elvesztettük, hiszen a kertem alatt folyó Kígyós is többször átmegy Szerbiába, majd vissza, végül a határon túl torkollik a Ferenc-csatornába. De ez csak egy vízfolyás, és ahogyan már említettem korábban, ennek pusztulása is az emberi felelőtlenségre vezethető vissza. Gondolok itt arra a 12 halastóra elsősorban, melyeket a határ mindkét oldalán rákötöttek. De sok helyen betemették, vagy akár még be is szántották ezeket. Mert ugyebár évekig nem kellett. Most meg amikor kellett volna... Inkább nem is folytatom.

Arra lennék kíváncsi, hogy felétek is van, vagy volt Kígyós, vagy bármilyen más névre keresztelt, egykoron öntözésre is használt csatorna? Mert én szinte biztos vagyok benne!

Stefanie D. Lauren - Interjú az Öltönyös rocksztár szerzőjével, Stefanie D. Laurennel

(Barth) Szia, Stefanie! Mi újság, hogy vagy az első regényed megjelenése óta? Milyenek a visszajelzések? Kíváncsi vagyok, hogyan éled meg ezt az egészet!

(Stefanie) Remekül vagyok, köszönöm szépen az érdeklődést! Érzelmek hada áraszt el, egyszerre van jelen a boldogság és a félelem bennem. Vannak olyan pillanataim (például amikor bemegyek a könyvesboltba, amit egyébként elég sűrűn teszek), hogy feleszmélek arra, hogy én tényleg megvalósítottam az álmom és kiadtam a könyvem. Van, amikor elfelejtkezem róla, de jön egy üzenet egy kedves olvasótól, amit többször el kell olvasnom, hogy elhiggyem, amit látok, és bizony zsebkendőre van szükségem…

A visszajelzések nagyon jók! Első könyves íróhoz képest állítólag elég szépen értékelnek a Molyon, és rengeteg pozitív üzenetet kapok, ami ugyancsak biztató.

Próbálok bízni magamban, vagyis a regényemben, de bizony a mai napig hihetetlenként kezelem, ha megdicsérik.

(Barth) Biztosan voltak kitűzött céljaid magad előtt, mielőtt belekezdtél. Illetve, ha akkor még nem is, de mire nyomtatásba került a kéziratod. Elárulod nekünk, hogy mik voltak, illetve sikerült-e elérni ezeket?

(Stefanie) Őszinte leszek! Mikor belevágtam a kiadásba, tisztában voltam a hazai viszonyokkal és nem is kergetek nagy ábrándokat. Mivel a kiadás nem kevés pénzbe kerül, csak az volt és az lesz a célom, hogy ne legyek mínuszban. Hobbinak indult az írás, soha nem merült fel bennem pénzkereseti lehetőségként. Inkább meg akartam mutatni a világnak mindazt, amit alkottam. Hátha más is mosollyal az arcán csukja be a könyvemet, és boldogsággal tölti el. További terveim közé tartozik, hogy sorban kiadjam a történeteimet és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez sikerüljön is. Szeretném egyszer a jövőben azt mondani, hogy most már tényleg nemcsak magamnak írok, hanem az olvasóknak is.

(Barth) Ezzel a következő kérdésemet egyből meg is válaszoltad, de még ne szaladjunk ennyire előre! Térjünk vissza az első regényedre, az Öltönyös rocksztárra! Rocksztárok öltönyben? Mi ihlette ennek a megírását? Mit kell tudni róla? Mire számíthat az olvasó?

(Stefanie) A kérdéseidre több oldalas választ tudnék írni, de megpróbálom röviden megfogalmazni. Hogy az interjú olvasói is értsék: hobbiból már megírtam 14 regényt. Mindig is tudtam, hogy lesz egy rocksztáros könyvem, mert olvasóként is imádom őket, valamint az életemben kiemelkedő szerepet játszik a zene. Kis túlzással elárulhatom, hogy részese voltam ennek a világnak. Így bővelkedtem az ötletekben és az ihletben.

Szeretem az öltönyös szereplőket, és a fejemben már megvolt egy jelenet: Cam karaktere így született meg. Ezenkívül egyedinek is éreztem egy öltönyös rocksztár ötletét, valamint címnek is tökéletes.

A történet komolyabb témákkal is foglalkozik, hiszen a drogfüggőség fontos szerepet játszik benne, de a humorral, a szerelemmel és az erotikával átitatva mégis egy szórakoztató sztori kerekedett belőle.

(Barth) Az imént felsorolt tulajdonságok, gondolok itt elsősorban a drogfüggőségre és az erotikára, jellemzőek az összes regényedre?

(Stefanie) A drogfüggőség nem, az erotika természetesen igen. Majdnem minden regényemben feldolgozok valamilyen lelki problémát, ami köré a történet épül. Viszont a humor, a szerelem, a titkok mindegyikben jelen vannak.

(Barth) Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mi egyébként barátok vagyunk, de előbb voltam a rajongód, mint a barátod! Olyan bő fél évvel ezelőtt olvastam tőled már egy regényt, aminek azonnal a hatása alá kerítettél. Aztán amikor az Öltönyös rocksztárt vettem a kezembe, sem volt ez másként. Mindkét történetben voltak nagyon szimpatikus mellékszereplők, a női főszereplőkről meg ne is beszéljünk. Velük kapcsolatban megtudhatunk-e valamit a jövőt illetően, számíthatunk-e bármelyik regény folytatására? Esetleg előfordulhat, hogy egy-egy szereplő máshol is feltűnik?

(Stefanie) Boldoggá tesz, hogy a rajongóm lettél (vagyis a regényeimnek), majd a barátom.

Igen, most már nyílt titok, hogy a kedves olvasók kérésére elkezdtem írni az Öltönyös rocksztár folytatását, amiben természetesen fel fognak bukkanni a már ismert szereplők, viszont ez nem egy hagyományos folytatásos regény lesz, hiszen más szereplők lesznek a középpontban.

(Barth) Ha jól tudom, a második regényed már a szerkesztőnél van és hamarosan a nyomdákba kerül. Mondanál pár szót róla, csak úgy nagy vonalakban, vagy maradjon titok egyelőre? Esetleg ez lesz az imént említett folytatás?

(Stefanie) Jók az információid, valóban megkezdődtek a munkálatok az újabb kéziratomon.

Ez a regény más, mint a rocksztáros. Nem véletlenül lett kiválasztva kiadásra. Ennek okát később leplezném le. Szeretném megmutatni az olvasóknak, hogy mennyire változatos témákban írok. Természetesen romantikus, vicces és minden megtalálható benne azok számára, akik egy erotikától túlfűtött, szórakoztató regényt olvasnának.

(Barth) Mindezt örömmel hallom és úgy gondolom, hogy sokan vagyunk még így vele. Ahogyan arra is egyre többen kíváncsiak, hogy kit rejt az álnév, ki is vagy valójában! Van erről egy konkrét elképzelésed esetleg, hogy - nem is tudom - az x. könyved után felfeded magad?

(Stefanie) Hogy ki vagyok én valójában?

Talán egy bátortalan, kissé bolondos és érzékeny kezdő írónő. Talán csak egy átlagember, aki ugyanolyan, mint mindenki más, csak nagyon szeret regényeket írni. Nincs konkrét tervem arra vonatkozóan, hogy mikor fedem fel magam, vagy hogy kell-e egyáltalán, hisz a hangsúly a regényeimen van, nem rajtam. Azt hiszem, ezt a sorsra bízom.

(Barth) Köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel az interjúval! Annyi lenne még a kérdésem, hogy mit üzennél az olvasóidnak, az internetes követőtáborodnak és a leendő rajongóidnak?

(Stefanie) Hálásan köszönök minden bátorítást és támogatást! Nélkületek az álmom nem vált volna valóra!

(Barth) Még egyszer köszönöm neked! További sok sikert kívánok! Legalább addig íveljen a karriered felfelé, amíg a legfényesebb csillagok között nem találod magad.

(Stefanie) Köszönöm a lehetőséget és minden támogatásodat!

Földünk

Istenekről beszélünk, vallásokról, elvekről, elméletekről... Olyan kitalált dolgokról, melyek csak a mesékben léteznek. Miközben nem vesszük észre, hogy a legnagyobb Istenünk, anyaföldünk, Gaia, akit foggal körömmel próbálunk elpusztítani. Ilyenek vagyunk, mi emberek!

Felhelyeztük magunkat a tápláléklánc és az evolúció csúcsára úgy, hogy a legtöbbünknek még a szarról sincs fogalma. Farkast játszunk, miközben bárányok vagyunk!

A farkas tud falkába rendezetten élni, a legerősebbet követve, aki ha elbukik, mint vezető, nem félnek párbajra hívni! Védi a sebesülteket és nem gyilkolja meg a sajátjait. Hozzájuk képest mi, még csak kutyák sem vagyunk, mert még a kutya sem harap abba a kézbe, amelyikből enni kap! De persze ez nem a mi hibánk!

Megetettek minket annyi mocsokkal, ahogyan teszik ezt napjainkban is, egyre több lapáttal, hogy az már elképzelhetetlen!

Jelenleg kellene élnünk a modern kor csúcsát, a technikai fejlődés virágkorát, de fogalmunk sincs, hogyan használjuk eszközeinket. Legalábbis helyesen, biztosan nem. A felvilágosodás után a sötét jelen korba süllyedünk!

Hétköznapi problémákkal vagyunk elfoglalva. Képesek vagyunk még a bolhából is elefántot csinálni, miközben dühöngünk, mint egy kisgyerek. Aztán nem értjük, miért lett ilyen, ugye?

Elképzelhetetlen dolgokról képzelgünk, miközben nem kellene mást tennünk olykor, mint leülnünk kicsit, becsuknunk szemeinket és éreznünk, ami körbevesz minket és mindent, ami létezik. Mert valójában mi sem vagyunk többek, mint energiák, rezgések, erők, vagy érzések... Ott van ez a pillangó szárnycsapásától kezdve, a legerősebb tórnádókig, viharokig, villámokig bezárólag mindenben. Elfelejtettük a Földet, a Napot, a Villámot, a Vizet, a Szelet, a Szerelmet, a Halált és még százakig sorolhatnánk Isteneinket!

Nem értjük magunkat sem, nemhogy hogyan kezeljük mindezt!

Pedig nem lenne nehéz újra megtanulni azt, amit valaha már tudtunk. Hogyan használjuk az esőt, bánjunk a vízzel, vagy ne féljünk a viharoktól sem. Évezredek óta ismerjük a tüzet, most meg egy kisgyerek kezébe nem merjük adni. Ahogyan kést, villát, vagy ollót sem. Betontdzsungelekben élünk, műanyaggal borítva, a televíziótól tompítva, és nem értjük miben van a hiba!