2021. március 13., szombat

1. rèsz - Kezdetben

Valamikor règes règen, a nagy Nyugalom idejèben, olyan szürke volt mèg minden. Homályos, ködös, de leginkább magányos. Nem volt mèg ott semmi, semmi kèzzel, vagy èp èsszel felfogható. Nyugalom mèg aprócska volt, mint egy kicsiny mag(zat). Bár hiába volt egyedül mègis hatalmas szeretet vette körül. Nem tudta, mi ez az èrzès, de belülről olyan boldogság árasztotta el, hogy egyszercsak kitört örömèben. Ennek a nagy robbanásnak köszönhetően pedig milliárd rèszre szakadt, így szóródott szèt az Univerzumban. A piciny szíve, ahogyan izzott, beragyogta az ègboltot, ahány darabra tört, annyi felè a Világban. Így született a mi Napatyánk is, kit Rènek is neveztek másutt, legelső Istenünk. Testèből Gaia született, Földanyánk ès megannyi nővère. Lelkèből megalakult Holdunk is sok-sok báttyával, ès mèg milliónyi rokon, kiknek nevèt felsorolni is nehèz lenne, meghát olyrègen volt, tán igaz sem volt... Ki emlèkszik pontosan? Egyvalamit viszont biztosan állíthatok: A kicsiny mag szètáramló szeretete betöltötte egèsz világunkat ès utódai mind harmóniában èltek. Mèg most is így van ez, ha el nem tüntek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

December ötödike / Karácsony gyerekszemmel

Ajh, még majdnem három hét karácsonyig. Mintha egy örökkévalóságig tartana. Legalább holnap jön a Mikulás, ez egy kicsít enyhíti a türelmetl...