Valamikor règes règen, a nagy Nyugalom idejèben, olyan szürke volt mèg minden. Homályos, ködös, de leginkább magányos. Nem volt mèg ott semmi, semmi kèzzel, vagy èp èsszel felfogható. Nyugalom mèg aprócska volt, mint egy kicsiny mag(zat). Bár hiába volt egyedül mègis hatalmas szeretet vette körül. Nem tudta, mi ez az èrzès, de belülről olyan boldogság árasztotta el, hogy egyszercsak kitört örömèben. Ennek a nagy robbanásnak köszönhetően pedig milliárd rèszre szakadt, így szóródott szèt az Univerzumban. A piciny szíve, ahogyan izzott, beragyogta az ègboltot, ahány darabra tört, annyi felè a Világban. Így született a mi Napatyánk is, kit Rènek is neveztek másutt, legelső Istenünk. Testèből Gaia született, Földanyánk ès megannyi nővère. Lelkèből megalakult Holdunk is sok-sok báttyával, ès mèg milliónyi rokon, kiknek nevèt felsorolni is nehèz lenne, meghát olyrègen volt, tán igaz sem volt... Ki emlèkszik pontosan? Egyvalamit viszont biztosan állíthatok: A kicsiny mag szètáramló szeretete betöltötte egèsz világunkat ès utódai mind harmóniában èltek. Mèg most is így van ez, ha el nem tüntek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
E. A. Szandra
(Barth) Szandra! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Hamarosan megjelenik az első regényed, amihez gratulálok! Mikor és hogyan jött az öt...
-
A minap kedves horvát barátaimmal beszélgettem, mikor olyan megjegyzést tettek, ami elgondolkodtatott: "Addig jó, amíg rendőrt látsz!... -
A válaszom egyértelműen nem! Mégis kik azok akik jól járnak vele és kiket fog sújtani? Kormányunk azzal magyarázza, hogy jót tesz ... -
A régi népek összhangban éltek a természettel és tisztelték különböző hatásait. Ismerték a csillagászatot és idővel megszemélyesítették az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése