Fájó szerelem (Részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó című könyvemből - Vallomások kötet)

17 éves koromban történt meg az egyik legszégyenletesebb dolog életemben. Volt egy gyerekkori barátom, Jani, akivel általános iskolában osztálytársak voltunk, majd a későbbiekben is ugyanarra a technikumra jártunk. Egyedül a szakközép esett ki a kettő között, de mindvégig tartottuk a kapcsolatot. 11. osztályosok voltunk, amikor tragikus balesetben Jani elveszítette az öccsét. Nincs annál nagyobb szörnyűség, amikor egy gyerek távozik közülünk. Próbáltam szerencsétlen srácban tartani a lelket, ezért többet összejártunk. Akkoriban még nem sok embernek volt otthon számítógépe, internete meg főleg nem. Egyikőnk sem volt túl sikeres a lányoknál, így elkezdtünk egyre több időt tölteni nálunk, ahol az akkor még újdonságnak számító chat programokkal ismerkedtünk. Én bármikor csetelhettem, amikor kedvem tartotta, így valahányszor ketten voltunk, mindig átadtam a lehetőséget Jánosnak. Amúgy is csak az volt a lényeg, hogy ő kikapcsoljon kicsit. Akár játszhattunk is volna valamilyen számítógépes játékkal, de a lányokkal való ismerkedés jobban lekötötte. Nem is tartott sokáig, mire megismert egy nálunk 3 évvel fiatalabb lányt, Mónikát. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak.

Akkor még picit máshogy működött a világ. Pontosabban akkor kezdett elmenni a dilis amcsi filmek világába. Nem volt még megszokott, legalábbis nálunk, hogy az emberek az internetről ismerkedjenek, nemhogy fiatal lányok idegenekkel találkozgassanak. Eltartott egy ideig, mire a kapcsolatuk a következő fázisba lépett és megbeszéltek egy személyes találkozót. Addigra már tudtak egymás dolgairól, ahogyan arról is, hogy mindketten egy barátjuk társaságában folytatták a beszélgetések többségét. Ennek eredménye egy dupla randi lett, ahol Móni hozta a barátnőjét Esztert, én pedig Janival tartottam. Jancsinak sikerült valahogyan elérnie, hogy náluk kössünk ki, ahol a találka filmnézéssel folytatódott. Akkor láttam életemben először a Kegyetlen játékok című filmet.

Kellemes hangulatban telt a nap, végig jól éreztük magunkat egymás társaságában. Akkor találkoztunk először a lányokkal, de nem utoljára. Legalábbis én biztosan. Miután elváltunk egymástól, hazamentem és az esti órákban még leültem kicsit a gép elé. Mondanom sem kell, hogy mi másért, mint csetelni. Amikor nálunk volt Jani, mindig ő csevegett valakivel én meg csak néztem. Nem kellett sok idő, hogy engem is rabul ejtsen a dolog, így az estéket többnyire azzal töltöttem. Nem telt tehát máshogyan az az este sem. Amint beléptem az oldalra, máris Móni üzenete fogadott. Arról érdeklődött, hogy tetszett e a barátnője, de az a helyzet, hogy nem dobogtatta meg a szívemet. Ellentétben Mónikával, de természetesen ezt neki nem adtam tudtára. Az igazság az, hogy abban a pillanatban, amikor megláttam, tudtam, hogy baj lesz. Hihetetlenül elragadó teremtés volt. Nem csak gyönyörű volt, egyszerűen ragyogott. Nem tudom, láttam e valaha hozzá hasonló kisugárzással rendelkező nőt. A problémát az okozta, hogy Jani is hasonlóképpen vélekedett a lánnyal kapcsolatban. Mivel vele indult az egész ismerkedés, ráadásul azzal a céllal, hogy őt kimozdítsa a szomorú hétköznapjaiból; tudtam, hogy nem tehetem meg, hogy lecsapjam a kezéről. Így hát hallgattam a saját érzéseimről, de nem sokáig. Mikor arra került a hangsúly, hogy miként vélekedik Móni Janiról, ő azzal válaszolt, hogy én tetszem neki.

Mondtam már, hogy mennyire utálom a nőket???

Nem volt elég, hogy már a puszta jelenléte elindított valamit legbelül, még rátett jó néhány lapáttal, hogy felfűtse az amúgy is túlhevült szívemet.

Ekkor történt, amikor először összebújtam a karmával és megtapasztaltam, hogy bár a legőszintébb, de a legkegyetlenebb szerető is egyben. Azóta már azt is tudom, hogy ha jól bánok vele, ő is nagyon hálás tud ám lenni!

Tudtam, hogy nem tehetem meg, de gyenge voltam és engedtem az érzéseimnek. Elkezdtünk komolyabban ismerkedni Mónikával és a kapcsolatunk Janival háttérbe szorult. Persze könnyedén mutogatok a másikra és mondom, hogy az ő vallomása hatására történt, ami történt, mára már tudom, hogy minden meghozott döntésemért én vagyok és voltam mindig is a felelős. Ezeknek pedig mindig megfizetem az árát.

Kezdetét vette egy közel 3 évig tartó vívódás, ahol többet voltunk külön, mint együtt. Ezidő alatt neki több kapcsolata is volt, míg én csak ő utána vágyakoztam. Egyszer egy buliban összejöttem Esztivel, a barátnőjével, de még aznap este Móninál kötöttem ki. Ez az időszak alatt rengeteget küzdöttem önmagammal. A legtöbb problémát életemben a saját önértékelésem és önbizalomhiányom okozta. Ez utóbbi lényegében abból is adódott, hogy sokáig fogalmam sem volt, hogyan kell bánni egy nővel. Többször megvolt a lehetőségünk, hogy a kapcsolatunkat egy újabb, magasabb szintre emeljük, valahogy mégsem jött össze. Hihetetlen, vagy sem, bár kétszer is eljutottunk az ágyig, mindkét alkalommal elszalasztottam a lehetőséget. Egyszer olyan szépen megtervezett mindent, csak aztán épp civakodtunk szokás szerint valamin, így felajánlottam egy barátomnak, hogy nálam aludhat. A barátaimért bármikor tűzbe megyek azóta is! Aztán hiába békültünk ki az este és voltunk a báttya lakásában kettesben, a barátomnak tett ígéretem fontosabbnak bizonyult, így az éjszaka közepén távoztam, mielőtt komolyabbra fordulhatott volna a dolog.

Legközelebb csak közel egy évvel később találkoztunk. Már nem emlékszem, hogyan keveredtünk megint össze, de elhívtam őket egy házibuliba a legjobb barátomhoz. Ő pedig egy barátnőjével megjelent. Ekkor újabb lehetőséget kaptam az élettől, vagy inkább csak tőle, de férfiasan bevallom, a túl jól sikerült party hatására én már alkalmatlannak bizonyultam bármilyen feladatra is. 

Ez az este jelentette a kapcsolatunk és életem addigi legszerencsétlenebb fejezete végét is egyben. Főleg, mert ők elkezdtek ismerkedni a legjobb barátommal, aminek egy 3 éves komoly kapcsolat lett a vége.

Mondja még valaki ezután, hogy a karma nem létezik?

Ez az időszak még egy dologban volt számomra meghatározó. Akkoriban regisztráltam több szaktanácsadói oldalra is. Többek közt ismerkedési, párkapcsolati és szexuális tanácsokat nyújtó oldalakra. Mivel olyan szinten gyötörtem magam, hogy megfogadtam, ilyen többet nem történhet meg velem. Erős leszek és lényegesen nagyobb tudásra fogok szert tenni, melyet megtanulok alkalmazni is. Ennek már lassan 20 éve. Időközben nem egyszer sikerült átesni a ló túloldalára is. Nem mellesleg hiába minden tudás és tapasztalat, hiába a rengeteg elmélet és gyakorlat, ha egyszer jön valaki, aki elveszi az ember eszét, akkor képesek leszünk újból akként a kisgyerekként viselkedni, mint egykor még mindennek az elején. Nem véletlen mondják, hogy a szerelem vak.

Mónival 15 évvel később találkoztunk legközelebb. Időközben született egy kislánya, és nekem is kettő. Miután elváltam és hazaköltöztem Németországból, elkezdtünk üzeneteket váltani egymással, majd találkoztunk is. Az a kisugárzás sajnos már eltűnt belőle, ami régen volt. Az élet göröngyös útjain kikopott a fénye. Nem ragyogott már úgy, mint azelőtt. A sors, vagy adott esetben a karma, vele sem bánt kesztyűs kézzel. Sokat beszélgettünk az eltelt időről. Elmesélte, hogy végre talált egy rendes fickót magának, ezért bármilyen indíttatással is mentem neki az estének, gyorsan át kellett értékelnem magamban a dolgokat. Annyi rosszat tettem már életemben, annyi fájdalmat megéltem, miközben okoztam másoknak is. Úgy éreztem, nem tehetem meg vele, ha ő úgy látja, hogy végre jó irányba változhat az élete, nem állhatok az útjába. Nem utolsó sorban éppen én is össze voltam törve rendesen. Még beszélgettünk egy ideig, aztán elbúcsúztunk egymástól talán örökre. Hogy még utoljára szívhassa egy kicsit a véremet, úgy köszönt el, hogy megjegyezte, még mindig gyenge vagyok, holott nem tudja, mennyire erős voltam valójában.