Azok a mocskos, szemét tanárok, avagy gondolkodj már ember!🤦

A következő sorokkal találtak meg nemrég:

"Drága tanárok...egyet nem sírok vissza közülük...nagy része már akkor is megnyomorította a gyerekeket."

Azóta is gondolkodom...

Gondolkodom azon, hogy a 16 évnyi iskolai tanulmányaim alatt volt e olyan tanárom, illetve tanítóm, akire rossz szemmel tekintenék vissza, vagy neheztelnék bármi miatt is?!

Biztosan állíthatom, hogy nincs!

Persze voltak rossz napjaim, ahogyan nyílván nekik is, mint minden embernek. Szerencsére azt mondhatom, mégsem bántottak sem testileg, sem pedig lelkileg olyan szinten, hogy az mély nyomot hagyott volna. Sőt testileg soha, még véletlenül sem, de ha úgy is történt volna, biztosan megérdemeltem volna. Hisz én is csak egy hisztis hülyegyerek voltam, mint a mai fiatal generáció legtöbbje, legalábbis a nyugati társadalmakban. Tisztelet a kivételnek!

Azért azt halkan megjegyzem, ha bármelyik gyermekemet ütné meg valamelyik tanítója, eltörném a kezét! Mert ehhez nincs joga, és mi sem bántalmazzuk őket! Nem alkalmazunk testi fenyítést a nevelésben, mert az úgy sem vezet jóra. Az erőszak, csak még több erőszakot szül. Az iskolarendszernek meg egyébként sem ez a feladata! Ezzel el is érkeztünk a lényeghez.

Mi az iskolarendszer feladata?

Hogy megtanítsa a gyerekeket írni, olvasni, számolni és ami a legfontosabb: logikusan gondolkodni. Megismertetni velük a különböző tudományokat, művészeteket, kultúrákat..., ezáltal is tágítani a tudatukat. Engedni a kreativitásuknak és a sajátos elképzeléseiknek. Véletlenül sem szabad mások véleményét rájuk erőltetni, hanem segíteni kell abban, hogy sajátot alkothassanak.

Na persze ez nem így működik. Ráadásul van egy tucat tantárgy, amiből túl sokat kapnak, ezáltal is teljesen leterhelve gyermekeinket. Még a leghasznosabb tanítások már rég háttérbe szorultak. Ezt lehetne hosszasan elemezni, de ez most nem erről szól!

Itt a tanárokon van a hangsúly és az ő munkájukon!

Biztosan vannak olyan megkeseredett emberek, mint minden területen, akik nem tudják teljes odaadással végezni a munkájukat. Ez érthető is lenne, de ez egy olyan szakma, amihez elhivatottság is kell. Éppúgy, mint a betegápoláshoz, az állattenyésztéshez, az autószereléshez és valójában mindenhez, ha jobban belegondolok. Ha nem szereted, amit csinálsz, azt sosem fogod jól csinálni és nem csak másoknak, de hosszútávon magadnak is ártasz vele. Persze nincs választásod, bla-bla-bla... Ezerszer hallottam már ezt. Olyankor megkérdezem, hogy egyáltalán megpróbáltad? Ha igen, mégis milyen lépéseket tettél az ügy érdekében? Még soha nem kaptam választ!

Persze az élet kemény, legalábbis, ha így állunk hozzá. Élni mindenkinek meg kell valamiből. Valamit, valamiért alapon pedig van, hogy a nehezebb utat választjuk... 

Akárhogyan is, ha emberekkel foglalkozunk, azt kell a leges legkomolyabban vennünk, hiszen mégsem haszontalan tárgyakról beszélünk! Ráadásul a gyermekeink nevelése közös érdekünk, hisz tőlük függ a jövőnk alakulása!

Persze én minden élőlényhez ilyen elhivatottsággal állok, de azért egyértelműen a legnagyobb hangsúly mindenképpen a gyermekeinken és az ő nevelésükön kell, hogy legyen!

Ha már ismét ennyire elkalandoztam, térjünk vissza a történet kiindulási pontjához, miszerint "a tanárok megynomorítják a gyerekeket."

Az, hogy mit tanítanak, az nem az ő hibájuk! Ők csak azt adják tovább, amit nekik is megtanítottak! Nem tehetnek arról, hogy maga az oktatási rendszer hibás. Illetve a legtöbben hisznek abban, amit tanítanak, és számomra ez a lényeg! Nem a min, van a hangsúly, hanem a hogyanon. Hogy mégis hogyan bánik a gyerekekkel és hogyan adja át mindazt a tudást, amivel ő is rendelkezik. Szeresse a gyerekeket és kölcsönös tiszteletre nevelje.

Óh, várjunk!

Hogy nevelje???

Erről eddig nem volt szó!

Nem az iskolarendszer, illetve a tanárok kötelessége a gyereknevelés, hanem a szülőké! És itt a pont!

A legtöbben már mind szülők, illetve nagyszülők vagyunk. Tudjuk, milyen otthon foglalkozni 1 gyerekkel, vagy 2-vel, esetleg 3-al, vagy még többel...

Egy iskolai osztályban átlag 30 gyerek van! Egy tanórán pedig, csak 1 tanár. Ez minimum a tízszerese! Remélem mindenki érzi a különbséget!

Ha ezek a gyerekek rosszak és neveletlenek, egyeten tanárnak sincs esélye sem bármit is megtanítani számukra. Innentől kezdve pedig nem vonhatóak felelősségre!

Egy olyan világban élünk, ahol a gyerekek nem adnak tiszteletet a tanároknak, mert valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy mi az.(Sajnos ezt hozzák otthonról!) De elvárjuk, hogy neveljék meg őket, mert nekünk nincs rá időnk, sem energiánk, vagy türelmünk hozzájuk. Aztán a tanárokat hibáztatjuk, hogy ilyen neveletlen "hülyegyerekeink" vannak.

Visszagondolva a történelemre, nem kell egyetértenünk tanáraink minden tanításával. Van az úgy, hogy a tanítvány túlszárnyalja mesterét. Ilyenkor pedig egy jó tanár büszke emberré válik. De ehhez mindenekelőtt elérhetővé kell tenni a gyerekek számára a megfelelő tudás ismereteit.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig voltak olyan tanáraim, akik nyitottabbak voltak mindenre. Voltak világot járt, sokat látott emberek, akik képesek voltak elrugaszkodni a rendszertől. Voltak, akik a tankönyvek tartalmai mellett, elmondták a saját véleményüket is, illetve olyan információkról is tájékoztattak, amik nem minden esetben értettek egyet a hivatalos tananyaggal. Mindezzel elősegítve mindazt, hogy mi a hallottak alapján saját véleményt, gondolatokat alkothassunk, illetve ezeknek az érdekes eltéréseknek köszönhetően felébredjen bennünk egyfajta kíváncsiság, ami felkelti a tudás iránti vágyat.

Mindezt összefoglalva: a tanárok is emberek! Remélhetőleg az általuk ismert legjobb módon igyekeznek tanítani gyermekeinket. Sajnos előfordul, hogy nem taníthatják azt, amit szeretnének. Nem kapják meg a megfelő tiszteletet, illetve elismerést. Mivel az ő feladatuk a legfontosabb, a világon a legmagasabb fizetést érdemelnék! Egyre többször adnak manapság hangot a problémáiknak és igazuk is van!

És, hogy miért mondom ezt?

Ők azok, akik a jövő politikusait, orvosait, tanárait, szakembereit, társadalmi- és szociális munkásait, rendőreit, életmentőit, katasztrófa elhárítóit képzik! Valójában mindenkit, akik a jövőnk fejlődéséért, vagy hanyatlásáért fognak felelni.

Amikor ezt a hivatást választották, biztosak lehettek benne, hogy még ők is reményekkel és álmokkal teli kisgyerekek voltak, akik annak szentelték az életüket, hogy a gyermekeinkkel foglalkozzanak. Hogy tanítsák és lényegében helyettünk neveljék őket, mert nekünk nincs rá időnk. Nyílván nem a nevetséges és szégyenletes fizetésükért tették.

Még annak idején a gyerekek otthon mindent megtanultak a szüleiktől, manapság már sem időnk, sem megfelelő tudásunk nincs ehhez. Ez pedig a rendszer hibája. Amin lehet változtatni!

Minden csak a Te saját hozzáállásodtól függ!

Légy együttműködőbb és fogd fel, hogy gyermekeink fejlődése mindannyiunk érdeke! Kötelességünk segíteni egymás munkáját, hogy a jövő generációja mindenképp hasznos legyen a társadalom, de főleg a saját közössége számára. Mert így lehet teremteni!

Azt pedig, hogy bárki is megnyomorította volna a gyerekeket, értelmezze valaki számomra, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez így, ahogy van egy baromság! Persze vannak erkölcstelen gazemberek az egész világon, de sosem szabad miattuk általánosítani!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden valamikori tanítómnak és tanáromnak! Köszönöm, hogy hozzájárultak a fejlődésemhez, hogy megtanítottak gondolkodni és, hogy mindvégig azon voltak, hogy átadhassák tudásuk legjavát!

Mindannyiuknak hosszú és boldog életet kívánok!

Az eltávozottakat pedig az Isten nyugosztalja!🙏❤️