Kincső(Részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó?! című könyvemből)

Majdnem 21 voltam, mikor megismerkedtem Kincsővel. Pontosabban már gyerekkora óta ismertem, mivel a kisebbik húgom osztálytársa volt. 5 év korkülönbség volt köztünk, ezért egészen addig a pillanatig nem foglalkoztatott és nem is figyeltem fel rá igazán. Most kitérhetnénk arra is, hogy a kettőnk kapcsolata mennyire volt egészségtelen, illetve még bűntethető is lehettem volna miatta, de szerencsére a szülei áldásukat adták ránk. De térjünk is vissza történetünk elejére.

2006 nyara volt. Én már jó fél éve sötétségben éltem. A napjaim általában délután 2-kor kezdődtek és másnap reggel értek véget. A nőkből kiábrándultam, illetve az a kevés önbizalmam is elveszett, amivel akkoriban rendelkeztem. Móni látszólag boldog párkapcsolatban élt az egyik legjobb barátommal, akivel mi éppen mosolyszünetet tartottunk a történtek miatt. Az élet iróniája, mely az egész életemet végigkíséri, hogy Kincső pont a másik legjobb barátommal járt akkor még. Az ő kapcsolatuk nem tartott sokáig. Nem emlékszem pontosan, hogyan is történt valójában, de miután ők szakítottak, mi valahogyan összegabajodtunk egymással. Ezzel kezdetét vette életem első komoly kapcsolata.

Kincs egy pici, törékeny lány volt, aki egészen odáig rózsaszín ködben nevelkedett és mellettünk tett betekintést az élet árnyoldalaiba. Mi már tizenéves korunk óta jártuk az utcákat, ezáltal ismertünk minden benne rejlő mocskot, amitől az ember féltené és óva intené a gyermekét, főleg, ha lányról van szó. Még mások buliba jártak, mi megcsináltuk a saját fesztiváljainkat a szabadban. Hol a Sugó-parton, hol a Déri-kertben. Aki a bajai éjszakában nevelkedett, az pontosan tudja, hogy ez a két hely volt a leglátogatottabb esténként. Általában ott részegedtek le a szegényebb fiatalalok, majd mentek be valamelyik buliba. Nem volt ez másképp az én szerelmemmel sem. Fiatal, naív lány létükre, úgy gondolták, hogy nincs abban semmi rossz, ha ők is a természetben iszogatnak és csak aztán mennek be valamelyik klubba. Emlékszem mennyire féltettem és az istenért sem tudtam meggyőzni arról, hogy mennyi veszélyt rejt magában az utca sötétedés után. Szerencsére nem történt semmi komolyabb probléma, és hamar le is szoktak erről a dologról. 

Sajnos rólam ugyanezt nem lehetett elmondani. Mondhatnánk, hogy egy igazán nagy ökör voltam, de valójában csak egy nagyra nőtt gyerek, aki nagyon későn érett meg mindenre. A délutánokat Kincsemmel töltöttem, míg az éjszakákat továbbra is a haverokkal. Egy fontos és meghatározó dolog az életemben, hogy a családunkban mindig is nőuralom volt. - Talán ezért is vagyok sokkal érzelgősebb és puhányabb, mint a barátaim. - Ennek köszönhetően viszont gyakran előfordult, hogy valamelyik húgommal, vagy az unokahúgommal is összefutottunk esténként, akik a barátnőikkel szórakoztak.

Mint az előzőekben olvashattátok, egészen odáig töketlenkedtem és nem volt szerencsém komolyabban összemelegedni egyetlen nővel sem. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem gond az, ha az ember később veszíti el a szüzességét, a lényeg, hogy olyan valakivel tegye, akihez igazán kötődik. Ahogy telt az idő mégis egyre inkább éreztem szánalmasnak a helyzetem. Voltak barátaim, barátnőim, akik 15-16 éves koruk óta csinálták, én meg még szinte nem is láttam olyat. Bár Mónival többször is megvolt az esélyem, mindig elbaltáztam. Ebbe a helyzetbe kezdtem kicsit belebolondulni. Mivel az addigi kapcsolataim nem voltak túl reményteljesek, úgy határoztam, hogy a jövőben minden lehetőséget meg fogok ragadni, hogy ez másképp alakulhasson. Mivel nem voltam biztos benne, hogy Kincsővel valaha is eljutunk e az ágyig, így nem tétováztam. Az egyik este a szokásos törzshelyünkön iszogattunk, amikor megjelent néhány ismerős lány, köztük az egyik rokonom a barátnőivel, hozzánk hasonló illuminált állapotban, majd együtt folytattuk az éjszakát. Közben megjelent a húgom is a nagybátyánkkal, akik a csárdájukba készültek házibulit tartani. Természetesen nagyon szívesen csatlakoztam, de csak abban az esetben, hogy vihettem magammal a hölgyeket is. Azt fontos kiemelnem, hogy volt velünk egy lány, akivel egyidőben kezdtem el megismerkedni, mint Kincsemmel. Baráti ráhatásra, mert akkor még nagyon is érdekelt, hogy mit gondolnak mások, végül nem lett köztük semmi. Legalábbis egészen addig a napig.

Van egy nagy problémám, ha iszom, könnyen elveszítem a fejemet, így ezt nem tanácsos nők társaságában tennem. Ez magyarul annyit tesz, hogy nagyon szerelmes leszek olyankor. Mondjuk ezért sem nagyon iszom. Meg azért sem, mert szerintem az alkohol az egyik legkegyetlenebb szar a világon, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval ott tartottam, hogy elindult a buli, ahol én igazából minden percet azzal a lánnyal töltöttem, akit hívjunk a továbbiakban Briginek. Brigi egy teljesen más testfelépítésű lány volt, mint az elődei. Bár alacsony volt, kicsit sem volt törékeny. Ráadásul évekig judozott is, ezért az én akkor 60 kilós testemet lazán földhöz vághatta volna, ha akarja, de nem tette. Ő egy olyan lány volt, aki többet látott bennem, mint a többiek. Azóta is, egész eddigi életem során, egyetlen lány volt rajta kívül, aki olyan szinten rajongott értem, mint ő, és én mégis elengedtem mindkettőt. De ne rohanjunk annyira előre.

 

Az éjszaka hátra lévő része, ahogyan már említettem, Brigivel kettesben telt. Amíg a többiek a melegben mulattak, mi kint sétálgattunk, beszélgettünk és megállás nélkül ittunk. Emlékszem, hogy már igen hűvösek voltak akkor az esték, benne voltunk már javában az őszben. Többször is egymásnak estünk kint a szabadban, de mivel én nagyon utálom a hideget, azóta is, úgy határoztam, hogy szerzek egy kulcsot a csárda valamelyik helységéhez. A batyi nem volt olyan megértő, mint gondoltam, ezért sokat kellett könyörögnöm azért, hogy legalább egy kocsikulcsot csúsztasson át nekem. Így történt, hogy végül egy sok milliós Merci hátsó ülésén váltam férfivá egy átmulatott éjszaka folyamán. Másnap találkoztam Brigivel és elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom a történteket, miközben igazán hálás is vagyok, de én Kincsővel maradnék. Ennek két oka volt. Az egyik, amit már említettem, hogy a barátaimnak egyáltalán nem tetszett, én pedig egy könnyen befolyásolható hülye voltam, a másik pedig, hogy olyan fiatalon én voltam neki az ötödik fiú az életében, ami még annál is jobban zavart. Emlékszem, hogy sírva fakadt és azt kezdte ecsetelni, hogy mennyire hülye volt és ő még a barátját is elhagyta miattam a történtek után. Később elterjesztette az ismerőseinek, hogy mekkora egy görény voltam és kihasználtam. Természetesen igaza volt és sajnálom. Egyszerűen nem tudtam már feldolgozni, hogy mindenki évek óta él nemi életet, én meg azt sem tudtam igazából, hogy mi az.

Brigit azóta nem láttam többet. 15 évvel később, miután túl voltam már megannyi jó és rossz dolgon, többek közt elváltam, meg akartam keresni, hogy elnézést kérjek. El akartam neki mondani, hogy mit és miért tettem, és hogy valójában igen sokat éreztem én is iránta, de a legfontosabb, hogy mennyire sajnálom. Mint kiderült, hozzáment egy régi ismerősömhöz, így úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha inkább hagyom az egészet.

Kinccsel összesen 3 évig voltunk együtt. Később nekem adta minden erényét. Egyszer hónapokkal később megkérdezte, hogy mikor és hogyan történt az első szexuális együttlétem, és mivel az én legfőbb erényem azóta is az őszinteségem, így elmondtam neki mindent. Ha nem kérdez rá, talán sosem tudja meg, de én nem szoktam és nem is tudok hazudni. - Kivételt képeznek ez alól a szüleim, akik jobb, hogy nem tudtak mindig mindenről. - Talán nem kellett volna, mert akkor összetört benne valami, és már nem volt olyan felhőtlen a kapcsolatunk, mint előtte. Ami persze teljesen érthető is. Mindenesetre még hosszú ideig együtt voltunk és sok szép emlék fűz hozzá. Mondanám, hogy ha ezt előre tudtam volna, sosem lépek félre, de meg kellett ismernem mi az a lelkiismeret. Többet nem ártottam neki ilyen módon és a kapcsolatunk utolsó napjáig hűséges voltam hozzá.

(Mielőtt valaki arra gondolna, hogy esetleg máshogyan bántalmaztam, például megvertem, szeretném leszögezni, hogy soha egyetlen nőnek sem ártottam fizikálisan és nem is fogok. Van olyan ismerősöm, aki arra esküszik, hogy van olyan helyzet, amikor egy nő is megérdemel egy-két pofont. Nekik szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy soha nincs olyan. Mégis miért? Mert, amikor mi férfiak érdemelnénk meg, ők nem lesznek abban a helyzetben, hogy viszonozzák azt. A Nő mindig a szebbik és egyben törékenyebbik nem marad, akiket nekünk, férfiaknak, lovagként kell tisztelnünk és védelmeznünk!)

Kincsővel végül akkor ért véget a románcunk, amikor választás elé állított, hogy vagy ő, vagy a barátaim. Az éjszakáim nagy része ugyanis még mindig a barátok társaságában telt, mégha hűségesen is. Tisztán emlékszem a napra, amikor felkeltem az ágyáról, felvettem a cipőmet és kisétáltam a szobájából és egyben az életéből is. 3 héttel később még kaptam egy SMS-t, melyben annyi állt, hogy látom a barátaidat válaszotottad helyettem.... Sosem beszéltem vele többet. A következő barátjával összeházasodtak és azóta is boldogan élnek a gyermekükkel.

Remélem, hogy a történetem ezen része minél több fiatalhoz eljut majd és mindenki le tudja vonni belőle a számára megfelelő tanulságot.

Ha engem kérdeztek, néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, bár van benne bőven több is.

Először is érdemes várni az igazira, mert sosem tudhatod, mikor sodorja eléd az élet.

Másodszor: soha ne legyél kiszolgáltatott egyetlen ember számára sem, bármennyire is szereted! Ha nem kapod ugyanazt vissza egy kapcsolatból, amit bele teszel, talán érdemes lenne váltani.

Harmadszor: soha ne foglalkozz mások véleményével.

Nem utolsó sorban pedig: soha ne állítsd válaszút elé azt, akit szeretsz! Meg kell taláni a közös utat és igazodni egymáshoz.