Egynyári kalandok(részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó!? című könyvemből

Kegyetlen játékok(1. rész)

Egy falatka Albánia

2020 tavaszán járunk. Már hosszú ideje annak, hogy a feleségemmel megromlott a kapcsolatunk. Bár még egy lakásban éltünk, külön szobában is aludtunk több, mint fél éve. Sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy elhidegültünk egymástól, viszont az utolsó. Én már nagyban a hazaköltözésemet tervezgettem és tisztában voltam azzal is, hogy ők a gyermekeinkkel Németországban fognak maradni. Már tudom, hogy nem ez volt a legjobb döntésem, amit eddigi életem során megtettem, de ezt most kár lenne részletezni.

Abban az időben egy gyorsétterem vezető-helyettese voltam. Mondhatni, mindenem megvolt. Először csak az elinduláshoz szükséges anyagiak megszerzése volt a cél, és sosem gondoltam, hogy ilyen sokra viszem. Ezt persze csak képletesen értem, hiszen egy multinacionális vállalat beosztottjának lenni számomra egyáltalán nem felemelő. Az első pillanattól kezdve tudtam és hangoztattam is, hogy csak bizonyos ideig fogok külföldön tartózkodni, bárhogyan is alakuljon az életünk.

Már a felmondási időm benyújtásánál tartottam, ami folyamatosan csak torlódott, figyelembe véve a körülményeket, illetve a főnökömhöz való lojalitásomat. Pontosan tudtam, mekkora forgalommal jár egy nyári szezon, illetve mennyit számít a jó munkaerő hiánya. Elvállaltam, hogy a nyarat még ott töltöm és csak utána indulok vissza szülőhazámba.

Így történt, hogy sikerült összegabajodnom egy fiatal albán leányzóval, akit a továbbiakban Adeának fogok hívni.

Ade nálam 10 évvel volt fiatalabb. Diplomás, koszovói származású hölgy, aki már néhány hónapja a csapatunkat erősítette. Valahányszor nem volt kimagasló forgalom, ő folyamatosan a társaságomat kereste. Úgy gondolom, ha valaki igazán nagy rajongást mutat feléd, azt megérzed. Ekkor sem történt másként. Többször beszélgettem az exemmel is arról, hogy ez a nő rám van kattanva és valamit nagyon akar tőlem, én pedig bátorkodni fogok élni a lehetőséggel. Persze mindez csak arra szolgált, hogy lássam, mutat e még bármilyen érdeklődést irányomba, de lerázott annyival, hogy csak képzelődök.

Isten bocsássa meg bűnömet, de egy vágyaktól fűtött fiatalember, akit nem mellesleg csinosabbnál csinosabb nők vesznek körül, nem tud sokáig ellenállni a kísértésnek.

Adea nem volt az esetem, hogy őszinte legyek, és azt is jól tudtam, hogy ha hazatérek egy muzulmán nővel, úgy hogy hivatalosan még el sem váltam, nekem a fejemet veszik. Mégis úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, de csakis őszintén. Sajnos sosem voltam a hatalmas eszemről híres, így érdekes gondolataim támadtak. Nem állt szándékomban átverni és hazudni sem neki. Igyekeztem minden lényeges dolgot leszögezni már a legelején. Elhívtam sétálni, ahol elmondtam, hogy nem szeretnék vele komoly kapcsolatot létesíteni. A nyár után hazaköltözöm, ahová nem jöhet velem. Ennek ellenére mindenre nyitott vagyok, és ennek tudatában kell eldöntenie, hogy mit is szeretne valójában tőlem.

Sajnos akkor még nem fogtam fel, hogy egy nő, vagy akár legyen az férfi is, aki kimondottan rajong a másikért, az elvakult és bármit képes megtenni érte. Tehát belement a játékaimba.

Azt megbeszéltük már a legelején, hogy ő még szűz és ennek a házasságáig, de legalább az eljegyzéséig így is kell maradnia, mert ezt megköveteli a családja és vallási szokásaik. Talán nem is kell mondanom, mekkorát nőtt a szememben, hisz nálunk már tizenéves gyerekként ágyba bújnak egymással, mégis mi ítélkezünk, holott bőven lehetne, mit tanulnunk...

Persze ő sem volt szentebb, mint a hazánkban élő álkeresztények. Nem vetette meg az alkoholt, még ha nem is vitte túlzásba és más kultúrákból származó férfiakkal sem szabadott volna ismerkednie. Hozzáteszem, soha egy kortyot sem ittam vele.

Elkezdtük közelebbről megismerni egymást. Sokat sétáltunk és beszélgettünk egymással. Az egyik alkalommal, amikor az egyik környező erdőben egy padon ültünk, úgy döntöttem, hogy nem tétovázom tovább. Az általam ismert legnagyobb érzékiséggel csókoltam meg a nyakát, amibe olyan szinten beleremegett, hogy majdnem leesett a padról. Megkérdezte, hogy minden férfi így tud e csókolni, majd megkért, hogy folytassam. Egy igazán szépnek mondható napot töltöttünk együtt, aminek egyre több ismétlése lett. Szegény teremtés minden alkalommal csak azt ismételte, hogy: "Tudom, te haza fogsz menni, én pedig nem mehetek veled."

Őszintén mondom, hogy megsajnáltam és talán egy picit bánom is, hogy nem hoztam őt magammnal.

Hogy mi minden történt még kettőnk között, azt az olvasó fantáziájára bízom. Nem szeretnék egy erotikától fűtött, anyáink kedvenc regényeire emlékeztető, történetet írni és lehet, nem is lennék rá képes. Ami lényeges, hogy szép, közel 2 hónapot töltöttünk egymás társaságában. A kapcsolatunk a végére rendesen felhevült. Ott és úgy csókoltam minden alkalommal, ahogyan előttem még senki, miközben igyekezett egyre többet tanulni az emberi testről, hogy ő is minél inkább a kedvemben tudjon járni. Többször is alkalmam nyílt rá, de a legdrágább kincsét megőrizhette későbbi férjének, ahogyan azt az elején megbeszéltük. Bár voltak olyan kijelentései, hogy miután megházasodik, majd találkozunk és bepótoljuk, máshogyan alakult. Persze én ezt soha nem is szerettem volna ilyen feltételek mellett.

Időközben még eltöltöttem egy rövidke, két hetes szabadságot Magyarországon, majd mire visszaértem Németországba, neki jegygyűrű volt az ujján. Próbált még közeledni felém, de emiatt elutasítottam és soha többet nem beszéltünk egymással. Azt persze még előtte kiszedtem belőle, hogy volt egy albán fiatalember, aki már 4 hónapja udvarolt neki, és mivel én kijelentettem, hogy kettőnk kapcsolata csak a nyár végéig tarthat, úgy döntött, hogy enged a srácnak.

Azt nem mondom, hogy kilenc hónappal később, de kevesebb, mint egy éven belül összeházasodtak és gyermeket szült neki. Soha többet nem hallottam felőle.