"A tudáson nem lóg árcédula..." - Interjú Katona Henivel

(Barth) Szia Heni!

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Alig pár héttel ezelőtt a Terézanyu pályázaton Egyensúlytalanság című írásod elnyerte a Főnixmadár-díjat. Ehhez gratulálok! Mit érdemes erről tudnunk?

(Henriett)Szia!

Köszönöm szépen, és a felkérést is. A Terézanyu pályázat, mely Rácz Zsuzsa író, újságíró nevéhez fűződik, nemrég ünnepelte jubileumát, és a női közösségek erejét állítja középpontba. Én arra kerestem választ, hogyan lehet anyaként testileg, lelkileg és mentálisan egyben maradni. Nos, a válaszom: sehogy. Végül a színtiszta igazságot írtam le, persze ennél bővebben, és valami megérintette a bírálókat, mert 400 pályamű közül idén én nyertem el a Főnixmadár-díjat. Ez különösen nagy megtiszteltetés számomra, mivel az írás nem a főfoglalkozásom. Másfél éve kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Négy pályázatra küldtem be novellákat, kettőnél néma csend fogadott, de az egyik írásom bekerült egy novelláskötetbe, aztán pedig a könyvespolcomra a szakmai írásaimat tartalmazó könyveim mellé. A legnagyobb büszkeségem mégis a Terézanyu díj, és hogy ennek révén egy írói közösség részese lehetek. Eddig 19 író összesen 150 könyvéhez van köze ennek a pályázatnak és számos díjazottat segített az íróvá válás rögös útján – én is ezen dolgozom.

(Barth) Ez nagyszerű!

Mi történt másfél évvel ezelőtt, aminek hatására írni kezdtél?

(Henriett) Tavaly márciusban megsérült a gerincem. Kétséges volt, hogy műtét nélkül tudok-e újra járni. Az emberbe belenevelik, hogy ne bízzon a csodákban, én mégis megtettem és megfogadtam: ha egyszer talpra állok, valóra váltom végre az álmaimat. Négy hónapba telt, de meggyógyultam, és létrehoztam a szerzői oldalamat. Eleinte azért, hogy közzétegyem a kutatási eredményeimet. Húsz évesen kezdtem kutatni az alföldi boszorkányhit maradványait, nyolc éve az izlandi hiedelemvilágot. Így indult az egész. Aztán elkezdtem kiírni magamból a gondolataimat, az érzéseimet, régi sztorikat vagy kitalált novellákat. Néha humorosan, néha érvágósan, mikor, mi jön. Az olvasói reakciók alapján már látom, hogy mire van igény.

(Barth) A felépülésed egy csoda! Erről már olvastam az oldaladon. Ahogyan a hiedelmekről szóló történeteidet is , amelyeket én kimondottan szeretek. Említettél szakmai írásokat is. Miről szólnak ezek?

(Henriett) Főként gazdasági elemzések és tanulmányok, olyan száraz témák, amitől egy sivatagi teve is simán felfordul. Néha én is unom, de ebből élek, úgyhogy nem kínoznám ezzel az olvasókat. Munka után ezért is menekülök a karaktereim színes és eseménydús világába.

(Barth) Miért vonz téged a boszorkányság?

(Henriett) Nem maga a boszorkányság vonz, ez amúgy is egy pejoratív árnyalatú fogalom a magyar nyelvben, persze része annak a világnak, amibe születtem. Faluról származom, olyan családból, ahol azt tartják: „új ház vagy hoz, vagy visz”, a szakrális teret szárnyasok vérével tisztították és még gyerekkoromban is kártojásokat dobtak a szomszédba. Azért kutatom azt, amivel gyerekként találkoztam, vagy amitől féltem, hogy megértsem és megőrizzem. Szeretek gondolkodni a hiedelmek, szokások eredetén. Utazni az időben. Nyomozni és rátalálni a múltba vezető szálakra, az egyezésekre, meglátni a hiedelmek evolúcióját és torzulását. Ráeszmélni, hogy többtízezer éves archetípusok élnek velünk a mindennapokban.

(Barth) Hogy jött a kapcsolat az izlandi hiedelemvilággal?

(Henriett) 2016-ban adódott először lehetőségem, hogy Izlandra utazzak, nem kutatás céljából, hanem egy kulturális produkció projektmenedzsereként. Ezt követően számos projektben vettem részt, amelyek között különféle témák szerepeltek, mint esélyegyenlőség, fenntarthatóság és kulturális kapcsolatok. Mind a három terület fontos része az életemnek. Itt már lehetőségem nyílt alaposabban tanulmányozni az izlandi hiedelemvilágot, és felfedezni a magyar és skandináv folklór közötti hasonlóságokat. Itt szereztem „manószakértő” végzettséget is, amiről pont a napokban tervezek posztolni. 

Meglepetésemre, például a magyar lidérc és a skandináv tilberi működése szinte azonos, de a világfa szimbóluma is döbbenetesen hasonló mindkét kultúrában. A skandináv mitológia mellett számos ősi irodalmi forrás, például a sagák, említést tesznek a Seiður nevű mágikus szertartásokról, amelyek sámánisztikus elemeket tartalmaznak, beleértve a tudatmódosulással járó dimenzióközi utazásokat (alsó és felső világ között). Több izlandi kutató, köztük Valgerður H. Bjarnadóttir is úgy véli, hogy az izlandi hitvilágnak mély sámánisztikus gyökerei vannak. És itt válik igazán érdekessé a dolog: ha két, egymástól távol álló kultúrában is jelen vannak ugyanazok a motívumok, akkor azok olyan ősi eredetűek lehetnek, hogy más kultúrákban is fel kell bukkanniuk. És valóban, így is van.

Ez a tudás jó alap a készülő regényemhez.

(Barth) Nem beszélve az amerikai indiánokról is például.

Közben megválaszoltad a következő kérdésemet is. Szóval készül a regényed. Hol tartasz vele jelenleg?

(Henriett) Az amerikai őslakosok kultúrája egy hatalmas kincsesláda – gazdag, változatos és hihetetlenül összetett. Az egyik példaképem Dr. Borsányi László professzor, akinél kulturális antropológiát hallgattam – és aki mellesleg duluthi Minnesota Egyetemen, és az Új-mexikói Állami Egyetemen is oktatott – órákig tudott mesélni a navajo indiánok szokásairól, akik között élt. Ez a terület hihetetlenül vonzó, de egy egész élet is kevés ahhoz, hogy teljes mélységében megértsük.

A regényem? A cselekményvázlatot már szépen felépítettem, a dramaturgiától a karakterek fejlődési ívéig minden a helyén van. (Szerintem. Aztán majd a szerkesztő eldönti). Most ezen az alapon haladok előre. A 21 fejezetből öt készült el, de állítólag az eleje a legnehezebb – meg persze a vége is, főleg a szerkesztői javítások. Bár őszintén szólva, már legalább hússzor átdolgoztam az egészet, mire megtaláltam a megfelelő stílust. Eredetileg egy vérfagyasztó skandináv krimit terveztem, de hát az ember nem vetkőzheti le a saját személyiségét, így végül egy könnyedebb, humorosabb krimi formálódik, erős karakterekkel és helyzetkomikumokkal. A terv az, hogy nyárra a könyvesboltok polcaira kerüljön.

(Barth) Ezt örömmel hallom és kíváncsian várom!

Említettél korábban néhány novellát is. Ezekkel hol találkozhatunk?

(Henriett) A novelláim és más írásaim főként Facebookon találhatóak Katona Henriett szerzői oldala néven.

A „sírva röhögős” történetek kedvelőinek figyelmébe ajánlom az élet ihlette, kedves kis családi sztorijaimat, például a „Hogyan tüntessünk el egy tetemet” vagy „A vadon gyermekei” címűeket. Mélabúsabb napokra, a Frontin mellé jól jöhet a „Sajnálom Uram, a menü elfogyott” vagy az „Állatok” című novella. Akik a régi hiedelmek és hagyományok világában merülnének el, azoknak pedig az „Új ház vagy hoz, vagy visz” és a „Hiedelemlények nyomában: a rézf@szú bagoly” lesz a megfelelő olvasmány.

(Barth) Igen figyelemfelkeltő címek. :) Aztán szó volt még egy megjelenésről egy novelláskötetben.

(Henriett) Igen, a Halál első látásra című novellám bekerült egy antológiába, amely Furcsák földjén címmel jelent meg idén nyáron a Marsbook kiadó gondozásában. A kötet kifejezetten horror és weird zsánerű írásokat tartalmaz. Kicsit visszakanyarodva az antropológiához: A Besenyszög Község Monográfiája című kiadványban is megtalálhatók írásaim, ahol a "Népi hitvilág" című fejezetet jegyzem. A Nagyanyáink szerepe az ’56-os forradalomban című történelmi írásom egy másik monográfiában jelent meg. Végül, de nem utolsósorban, a szülőfalumhoz kapcsolódóan készült a Besenyszögi füzetek sorozat, amelynek első száma Bűbájosok Besenyszögön címmel kerül kiadásra, amelyet szintén én írtam. A Magyar Elektronikus Könyvtárból pedig ingyenesen letölthető a terepmunka beszámolóm, amely a Boszorkányok pedig vannak címet kapta.

(Barth) Engem ezekkel megvettél! Az életpályád mindenképp figyelemreméltó. Faluról származol, nehéz körülmények közül jöttél, most pedig különleges dolgokkal foglalkozol és könyvet írsz. Mit üzennél azoknak a nőknek, akik elvesztek valahol útközben? 

(Henriett) Ó, én bármilyen helyzetben képes vagyok szerencsétlenkedni, olyan Bridget Jones-féle lúzerséggel. Épp ezért bölcsebb, ha nem tőlem vár tanácsot az ember. De ha mégis, akkor azt mondanám, érdemes csatlakozni más, hasonló cipőben járó női közösségekhez, legyen az futóklub, tánccsoport, színjátszó kör, vagy akár gyermeküket egyedül nevelő anyák csoportja. Ezek a közösségek segítenek felismerni, hogy a problémák, amelyek első látásra megoldhatatlannak és világrengetőnek tűnnek, valójában nem is olyan egyediek és leküzdhetetlenek. És amit talán a legfontosabb kiemelni: a tudás független a pénztől, nem lóg rajta árcédula. Mindig lehet tanulni, fejlődni. Én is online elérhető, ingyenes írástechnikai anyagokból képzem magam, és a haladásomat az oldalamon osztom meg, hogy más is lássa, merre tartok.

(Barth) Heni! Még egyszer köszönöm neked! Örülök, hogy kicsit közelebbről is megismerhettelek! Kívánom, hogy teljesüljenek az elképzeléseid!

(Henriett) Köszönöm!

#katonahenriett #hiedelemvilág #népihagyományok #boszorkányok #besenyszög #barthattila #interjú