Ki vagyok én?

Nemrégiben kaptam egy üzenetet, melyben csak annyi állt: "Ki vagy te?" Megmondom őszintén, hogy nem válaszoltam, mert egyszerűen nem tudtam mire vélni a kérdést.

Ha én írok valakinek, általában tudom, hogy kinek. Vagy nem? De lehet, hogy csak túlgondolom a dolgokat. 

Aztán kaptam egy olyan "levelet" is, melyet akár esszének is nevezhetnénk, melyben azt fejtegette egy hölgy, hogy: "nincs olyan, hogy blogger...kell, hogy legyen az embernek rendes szakmája, vagy valamilyen iskolája... egyszerűen ilyen nem létezik... - és nem utolsó sorban - a tökömet sem érdekli..."

Miután válaszoltam, hogy nekem meg az ő véleménye nem érdekli a tökömet sem, letiltott.

Na most kérdem én! Ha az embert nem érdekli a másik ember, akkor miért nem lehet azt figyelmen kívül hagyni? Nem ez lenne a normális? Ha pedig mégiscsak érdekli az illető - különben mi másért írna rá - , akkor nem lehetne azt normális formában megfogalmazni? Mondjuk úgy, hogy ne legyen az bántó és ne idegesítse fel az ember magát fölöslegesen? 

Unom már állandóan ismételni magamat, ezért is olvashatóak a legáltalánosabb dolgaim rögtön a Facebook oldalam tetején öt kiemelt bejegyzés formájában, illetve a blogomon az összes saját írásom megtekinthető reklámmentesen... Igazából minden lényeges és kevésbé lényeges információ megtalálható bennük rólam, már amit a nyílvánosságnak szántam. És azt is mondták már, hogy ne ismételjem magam és ne magyarázkodjak állandóan, de amikor ilyen alpári módon és stílusban kezdenek el zaklatni, olyankor csúnyán ki tud borulni a bili nálam is.

Igen, tudom, hogy én választottam magamnak, ahogyan azt is, hogy ez egy fertő, de mégis az információátadás egyik legjobb formájának bizonyult napjainkban. Talán 14 db bizonyítvánnyal és okleveles képzéssel a kezemben elmondhatom magamról, hogy nem csak blogger vagyok, bár teljesen jogos a felvetés, hogy csak ellobbiztam életem folyamán a különböző szakképesítéseken, hiszen még csak egy diplomám sincs.

Már írtam arról, hogy ez engem boldoggá tesz. Hogy igyekszem tudatosan csinálni ezt is, ahogyan elkezdtem minden mást is az életemben. Akik olvasnak és rendszeres követőimé váltak, úgy gondolom, hogy ismernek már annyira, hogy nekik nem kell bemutatkoznom. Ha közületek bárkinek beszélgetni támadna kedve, szeretne többet megtudni rólam, illetve közelebbről megismerni, a lehetőség mindenkinek adott! De erről is már írtam. Viszont nem érdekelnek az összeesküvők, a különböző vallási fanatikusok, az irígyek és gyűlölködők és férfiakkal sem kívánok kapcsolatot létesíteni! (Sajnos ezeket ki kell emelnem. Személyes tapasztalat...)

Lényegében hiszem, hogy ez az oldal sokak számára hasznos lehet. Nem mellesleg a sajátomra is. Bátran kiírhatom magamból, ami a szívemet nyomja, hisz akinek nem inge, nem veszi magára, aki pedig felhúzta, nem baj, ha megtudja, hogy mindent le lehet vetkőzni. És sosem késő. Persze nem muszáj egyetértenünk. Hála a jó égnek, hogy nem vagyunk egyformák!🙏

De, hogy mégis miért blogger?

Ha az ember csinál magának egy oldalt, ki kell választania annak foglalkozási ágát. Nem mellesleg azt is, hogy üzleti, vagy magán célokból üzemelteti. Nem lehet beírni olyanokat, mint informatikus, vagy könyvtáros, bár én egyik sem vagyok. Mondanám, hogy közszereplő, de mindössze közel 6000 követőből, melyből havi szinten le is lépnek vagy 200-an, inkább nem égetem magam ilyesmivel. Bevallom, én szeretném a legjobban, hogy kiválaszthassam egyszer a listából az írót, de ahhoz még rengeteget kell tanulni, dolgozni és legalább egy könyvnek nevezhető valamit letenni az asztalra, mégha csak először digitálisan is. Aztán van olyan, hogy digitális tartalomkészítő. A legtöbb ilyen személy csak posztok lopásából él. Bevallom őszintén eleinte ezt elítéltem, de be kellett látnom, ahhoz, hogy labdába rúghassak ezen a pályán is, az oldal láthatóságát folyamatosan fent kell tartanom. Így volt, amikor nem igazán értem rá erre, így csak megosztottam mások kreálmányait és teszem még ma is, de igyekszem egyre ritkábban.

Szerencsére elmondhatom, hogy van többszáz saját videóm, mégha ez érdekli is legkevésbé az embereket. Aztán vannak saját képeim mások idézeteivel, illetve néhol saját soraim is fellelhetőek. Nagyritkán élő videókat is folytatok és még fogok is. Aztán nagy álmom, hogy amolyan testi-lelki edző(coach) legyek, főként, mert nem értek egyet sok tanítással és én is már 20 éve tanulom magam motiválni, illetve elfogadni. Már voltak ilyen próbálkozásaim is. Ebből is kifolyólag készülök egy erre alkalmas tábor kialakításával, melyről szintén beszéltem már, viszont ennek nincs sok köze az oldalhoz. Ha visszatekintünk mindennek a legelejére, amikor még egyszerű emberként írogattam néha és tartottam meg ezt a vonalat a mai napig; akkor talán még mindig a blogger a legjobb kifejezés mindarra, amit itt csinálok. Aztán reméljük, hogy ez idővel változhat.

És ha megkérdezed, hogy mi a szakmám, vagy mivel foglalkozom, arra nem tudok egyszerűen válaszolni. Sokszínű személyiség vagyok, aki éppen azon gondolkodik, mit tanuljon megint, amit kamatoztatni tud... A többire ott az önéletrajzom!😉