Egy új kor kezdete (1. rész)
Évek óta tanulmányozom többek közt a történelmet és a politikát. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan is lehetne szebbé, jobbá, de ami még fontosabb, élhetőbbé tenni környezetünket, biztosítani az emberek megélhetését, egy boldogabb jövőképet teremteni gyermekeinknek.
Sokan már ezen sorok olvasása után nyugtázták magukban, hogy sehogy. Vagy azon gondolkodnak, hogy ki ez az ember, mégis mi köze hozzá, miért érdekli a dolog...
Szoktam mondani, hogy a történelemből rengeteget lehet tanulni. Megismerhetünk különböző eszméket, okulhatunk elődeink hibáiból, kialakíthatunk magunkban egy sajátos elképzelést. Minden kornak megvoltak a maga szépségei, de ennek ellenkezője is egyformán tapasztalható. Úgy vélem, nincs rossz eszme, csak rossz vezető. Miattuk pedig a világ folyamatosan csak hanyatlik.
Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolják, jelenleg jól működik a rendszer, ezért biztosan támadásokat is kapok majd, de már kezdek hozzá szokni. Nem vagyok baloldali, sem jobboldali. Nem vagyok liberális, szélsőséges, fasiszta, de rasszista sem. Nem vagyok kommunista, szocialista, de még demokrata sem, ha erről szól a demokrácia. Egyszerűen egy átlagos magyar vagyok, aki megelégelte a dolgok menetét. Próbálom mindenben meglátni a jót, még ha néha ez nehezen is sikerül. Elkezdtem nyitottan állni a világhoz, és befogadni magamba minél több hasznos információt, legyen az vallástól és politikától független. Ahogyan az imént már említettem, minden kornak és eszmének megvoltak a maga szépségei, ezekből okulva megpróbáltam felépíteni egy álomképet, melyből akár még valóság is válhatna, mindezt csak akarni kell.
Aki szerint jó irányba halad az ország, sajnos téved. Nem állíthatom azt sem, hogy 10-20, illetve 30 évvel ezelőtt sokkal jobb lett volna minden, de a mostaninál mégis lényegesen. A jelenlegi képmutatás, erkölcstelenség, önzőség, irigység, gyűlölködés és még napestig sorolhatnám, mindenképp a mai világ legnagyobb betegségei. Lehet hibáztatni a politikát, mely gerjeszti közöttünk a feszültséget, a médiát, mely álhírekkel és félelemmel táplál bennünket, az internetet, amely megszünteti az emberi kapcsolatokat, és még sok minden mást is, de a valódi okokat önmagunkban kell keresnünk. Sajnos, amíg mi napról napra egyre elveszettebbek vagyunk, folyamatosan egymás torkának esünk, megélhetési gondokkal küszködünk, mindennapos stresszhatásnak vagyunk kitéve, addig erkölcstelen gazemberek kihasználnak minket, ahogyan mindig is tették és ezután is fogják, ha nem változtatunk a saját nézeteinken. Sorolhatnám még hosszú sorokban az emberiség hibáit, a mai kor betegségeit, de úgy érzem, ezt nem kell tovább részleteznem, hiszen mindannyian tapasztaljuk.
Folyamatosan azon elmélkedem, hogyan is lehetne mindezen változtatni, hogyan tehetnénk jobbá környezetünket, hogyan építhetnénk szebb jövőt gyermekeinknek. A válasz mindezekre az összetartásban, az egységben, a közösségben rejlik. El kell fogadnunk egymást olyannak, amilyen, de ami ennél is fontosabb, szembe kell néznünk önmagunkkal, és ha ezt megtettük, képesek leszünk nyitni a másik felé.
Egy olyan borzalmas korban élünk, mely nagy valószínűséggel bekerül a történelemkönyvekbe. A kérdés, hogy hogyan fog folytatódni, mi lesz a végkimenetele a dolgoknak. Képesek leszünk e változni, és együttes erővel újjáépíteni mindazt, amely most tönkremenni látszik.
Sokan már ezen sorok olvasása után nyugtázták magukban, hogy sehogy. Vagy azon gondolkodnak, hogy ki ez az ember, mégis mi köze hozzá, miért érdekli a dolog...
Szoktam mondani, hogy a történelemből rengeteget lehet tanulni. Megismerhetünk különböző eszméket, okulhatunk elődeink hibáiból, kialakíthatunk magunkban egy sajátos elképzelést. Minden kornak megvoltak a maga szépségei, de ennek ellenkezője is egyformán tapasztalható. Úgy vélem, nincs rossz eszme, csak rossz vezető. Miattuk pedig a világ folyamatosan csak hanyatlik.
Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolják, jelenleg jól működik a rendszer, ezért biztosan támadásokat is kapok majd, de már kezdek hozzá szokni. Nem vagyok baloldali, sem jobboldali. Nem vagyok liberális, szélsőséges, fasiszta, de rasszista sem. Nem vagyok kommunista, szocialista, de még demokrata sem, ha erről szól a demokrácia. Egyszerűen egy átlagos magyar vagyok, aki megelégelte a dolgok menetét. Próbálom mindenben meglátni a jót, még ha néha ez nehezen is sikerül. Elkezdtem nyitottan állni a világhoz, és befogadni magamba minél több hasznos információt, legyen az vallástól és politikától független. Ahogyan az imént már említettem, minden kornak és eszmének megvoltak a maga szépségei, ezekből okulva megpróbáltam felépíteni egy álomképet, melyből akár még valóság is válhatna, mindezt csak akarni kell.
Aki szerint jó irányba halad az ország, sajnos téved. Nem állíthatom azt sem, hogy 10-20, illetve 30 évvel ezelőtt sokkal jobb lett volna minden, de a mostaninál mégis lényegesen. A jelenlegi képmutatás, erkölcstelenség, önzőség, irigység, gyűlölködés és még napestig sorolhatnám, mindenképp a mai világ legnagyobb betegségei. Lehet hibáztatni a politikát, mely gerjeszti közöttünk a feszültséget, a médiát, mely álhírekkel és félelemmel táplál bennünket, az internetet, amely megszünteti az emberi kapcsolatokat, és még sok minden mást is, de a valódi okokat önmagunkban kell keresnünk. Sajnos, amíg mi napról napra egyre elveszettebbek vagyunk, folyamatosan egymás torkának esünk, megélhetési gondokkal küszködünk, mindennapos stresszhatásnak vagyunk kitéve, addig erkölcstelen gazemberek kihasználnak minket, ahogyan mindig is tették és ezután is fogják, ha nem változtatunk a saját nézeteinken. Sorolhatnám még hosszú sorokban az emberiség hibáit, a mai kor betegségeit, de úgy érzem, ezt nem kell tovább részleteznem, hiszen mindannyian tapasztaljuk.
Folyamatosan azon elmélkedem, hogyan is lehetne mindezen változtatni, hogyan tehetnénk jobbá környezetünket, hogyan építhetnénk szebb jövőt gyermekeinknek. A válasz mindezekre az összetartásban, az egységben, a közösségben rejlik. El kell fogadnunk egymást olyannak, amilyen, de ami ennél is fontosabb, szembe kell néznünk önmagunkkal, és ha ezt megtettük, képesek leszünk nyitni a másik felé.
Egy olyan borzalmas korban élünk, mely nagy valószínűséggel bekerül a történelemkönyvekbe. A kérdés, hogy hogyan fog folytatódni, mi lesz a végkimenetele a dolgoknak. Képesek leszünk e változni, és együttes erővel újjáépíteni mindazt, amely most tönkremenni látszik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése