Ideje felébredni!

Valami nagy baj van a világgal, pontosabban az emberekkel, akik lakják...

Úgy látszik, egy Korona vírusnak nevezett világjárvány kellett ahhoz, hogy néhányan felébredjenek, de sokaknak mèg ez is kevés hozzá. Vajon mekkora pofont kell mèg adnia az életnek ahhoz, hogy észhez térjetek?

Már egyszer kifejtettem rövid véleményemet a vírussal kapcsolatban, melyet most nem szeretnék részletezni, sokkal inkább ennek megfigyelhető hatásait.

Először is sokan ráébredtek, hogy van egy úgynevezett egészségügyi terület, mely dolgozóinak mennyi mindent köszönhetünk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek az emberek: orvosok, ápolók, betegszállítók... eddig is itt éltek közöttünk. Ők azok az emberek, akik annak szentelték életüket, hogy életeket mentsenek. Ők azok, akik segítenek gyermekeink világra jövetelènèl ès ők vigyáznak majd ránk halálos ágyunknál is. Folyamatosan ki vannak téve a vírusoknak ès esetleges megbetegedéseknek. (Több ismerősöm dolgozik az egészségügyben, ès nem egyszer volt rá példa, hogy valamilyen vírussal megfertőződtek, például az egyik Hepatitis-es tűvel szúrta meg magát.) Tehát nem csak akkor kell hálásnak lennünk, amikor nagy a baj, hanem mindenkor, mert ők ott voltak eddig is nekünk ès ott lesznek akkor is miután ez a vírus már lecsengett.

Továbbá ott vannak a katonák, rendőrök, határőrök, polgárőrök ès biztonsági őrök, akikkel mèg ha nem is èrtünk mindig egyet, addig örüljünk, amíg látjuk őket, mert ha ők eltűnnek az utcákról, akkor káosz keletkezik.

Ne feledkezzünk meg a tűzoltókról sem, akik alázatos munkájukkal mentik az èleteket, sokszor a sajátjuk árán is, ès nem csak akkor számíthatunk rájuk, amikor a macskánk a fa tetejèn ragad.

Ők azok az emberek, akiknek minden nap hálásak lehetünk, mert ők ezt választották mi èrtünk! Köszönöm nektek!

Vannak emberek, akik olyan területen dolgoznak, mint pèldául kereskedelem, áruszállítás, gasztronómia, pèksègek, húsüzletek ès üzemek, kis-, illetve nagygazdák, a különböző szerelők, gyári munkások ès mèg lehetne sorolni, ahol nem áll meg, nem állhat meg a munka most sem, mert nèhány elveszett ember megszűnne lètezni nèlkülük. Ezek az emberek azok, akik nem vállalták ezt a kockázatot, mègis belekényszerültek ebbe a helyzetbe. Ők nem válogathatnak, csak teszik a dolgukat a mindennapi megèlhetèsèrt. Őket hatalmas tisztelet ès köszönet illeti! Köszönöm nektek!

Majdnem megfelejtkeztem a takarítókról, akik a higiénia felelősei. Nap, mint nap találkoznak különböző baktériumokkal és ők gátolják meg, hogy ezekből komolyabb vírusok is kialakulhassanak. Ők tartják rendben és tisztán a kórházakat, áruházakat, éttermeket..., valójában minden területen megtalálhatóak. Most még nagyobb körültekintéssel kell munkájukat végezniük! Köszönöm nektek!

Külön javasolnám veszélyességi pótlék bevezetését minden olyan dolgozónak, aki ebben a válsághelyzetben sem maradhat otthon!

A legsajnálatosabb a dologban, hogy sokan munkájukat vesztették és kilátástalan helyzetbe kerültek. Senki nem tudja megmondani, hogy mire lezajlik a folyamat, hányan kerülnek a csőd szélére, ne adj Isten utcára. Hányan fognak mély depresszióba esni, ennek következtében pedig szörnyűséget elkövetni? Akkor lesz szükség igazán hétköznapi hősökre!

Ami pedig a legfelháborítóbb a dologban, az az emberek nemtörődömsége, illetve hogy sokan még most is egymást támadják, pedig most megértésre lenne igazán szükség.

Látom, ahogyan az időseket támadják, mert nem tudnak otthon maradni, míg mi bezárjuk gyermekeinket. De megkérdezte bárki is őket, mire lenne szükségük, hogyan tudunk nekik segíteni?

Látom, ahogy a szülőket támadják, mert gyermekeik az utcán lófrálnak. Lehet, hogy ezek a szülők dolgoznak, éppen titeket szolgálnak ki a közértben, vagy valaki életéért küzdenek, és mindeközben remélik, hogy gyermekük otthon van? Mert ugye a nagyszülőknél nem lehet.

Illetve támadják a gyerekeket...??? Hiszen még csak gyerekek, nem lehet őket hibáztatni, majd később fejlődik ki bennük a felelősség érzet.

Továbbá támadják a dolgozókat, miért nem hordanak gumikesztyűt és maszkot? Talán utána kellene járni néhány fontos információnak! A gumikesztyű nem ajánlott, mert nem lehet jól fertőtleníteni, és a vírus tovább él a kesztyűn, míg a kezedről csak lemosod, valamint a vírus nem terjed érintés útján, kivéve, ha azt teletüsszögöd, tehát aki még nem tette, annak érdemes megtanulni a kézmosás művészetét. A maszk pedig nem kötelező, csak a betegeknek. Bár ki tudhatja, kiben lappang már a vírus? Ezért mindenki döntsön saját meglátása szerint, de ne támadjon feleslegesen. Ha valakinek nem tetszik, hogy és ahogyan ezek a cégek működnek, azoknak tanácsolnám, hogy maradjanak otthon. Itt az ideje megtanulni főzni, sütni!

Egy kérdés viszont igazán foglalkoztat. Mi szükség van kávézókra, plázákra és egyéb olyan üzletekre, amelyek nem képezik a megélhetésünk részét? Amíg ezek nyitva vannak, mindig lesznek olyan agyhalottak, akik ott fogják az idejüket tölteni.

Ami pedig országunk szégyene ebben a nehéz időszakban, azok a kereskedők, akik mások kárából akarnak meggazdagodni és a termékeik árát a többszörösére emelték. Illetve a nagyrabecsült parlamenti többség, akiknek még vészhelyzet idején is a hatalomvágy az elsődleges, és egy percre sem tudnának békeszünetet kötni, hogy végre közösen kezdjenek el egy működő válságpolitikát kieszmélni, magyarul mondva: Végezzék végre rendesen a dolgukat, amiért a milliós fizetésüket kapják! De nem, erre sajnos nincsenek kiképezve, csak a színjátékra, meg a cirkuszra. Ezek az emberek fogják háború idején elsőként elhagyni a süllyedő hajót!

A végére pedig egy régi szovjet közmondással élnék: "Ne háborúzz, szeretkezz!" Maszkban, gumikesztyűben, legalább két óvszerrel...

Át fogjuk vészelni ezt is, ahogy minden mást ezidáig, bár lesznek áldozatok. A lényeg, hogy ne veszítsük el emberségünket és gerincünket, mert sokaknak szüksége lesz segítségre és összefogásra!