Interjú Bogdán Szabolccsal!

(Barth) Üdvözöllek! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Bevallom, a barátaimmal való beszélgetésekben, mindig Osmosisként említünk meg téged. De mi is valójában az Osmosis? Mit takar ez a név pontosan?

(Szabolcs) A legegyszerűbben úgy tudnám definiálni az Osmosist, mint egy sci-fi és fantasy motívumokkal megtűzdelt, humorral kellően megfűszerezett, folytatásos kalandregényt, amely romantikus és misztikus szálakat is tartalmaz. Az Osmosis mottója: "a soha véget nem érő történet". 

Ez utóbbi okozza a legtöbb fejtörést az új olvasóknak, pedig rém egyszerű a dolog. A végtelen történet nem azt jelenti, hogy soha nincs megoldása és lezárása semmilyen eseménynek. Éppen ellenkezőleg. Az olvasó rendre átélheti a legkülönbözőbb eseménysorozatok megoldását és lezárását, csakhogy mindig adódik egy másik cselekményszál, akárcsak a való életben. Vagy éppen párhuzamos síkon zajlanak az események, és mindig van kinek a sorsát nyomon követni, vagy újabb és újabb történések miatt izgulni.

Az Osmosis név jelentését nem tudnám megmagyarázni anélkül, hogy ne spoilerezzek az olvasók előtt, így arra biztatom az érdeklődőket, hogy tegyenek egy próbát, és ha tetszik nekik a sztori, néhány tucat fejezet elolvasása után már képben lesznek a nevet illetően.

(Barth) Szóval azt mondod, hogy ha én most kezdenék el ismerkedni a történettel, akkor szinte bárhol belekezdhetek? Vagy azért ez nem ennyire egyszerű?

(Szabolcs) Ezt nem javaslom. :) Inkább úgy képzeld el a történetet, mint egy regényfolyamot, amelyikből minden évben hoz neked három újabb kötetet a postás. Bár ez nem is a legjobb hasonlat, mert amikor elkészülök a friss fejezetekkel, akkor sorban rakom is fel azokat a honlapra. Az Osmosis tehát ilyen értelemben teljesen hagyományos könyv (még ha virtuális is), és lineáris történetvezetésű, tehát ezt is, mint bármilyen könyvet, az elején érdemes elkezdeni. De ne riasszon el, hogy már két éve íródik, hiszen a fejezetek mindig is ott leszek a honlapon, bármikor elkezdheted olvasni őket. Sőt, e-könyvként is letöltheted a már befejezett köteteket az osmosis.hu-ról vagy a Google Play Books-ról. Természetesen ingyenesen.

Ezt a sztorit online írom, és addig tervezem az új fejezetek közreadását, amíg csak képes vagyok írni. Mivel még nincs szándékomban elköltözni erről a rút árnyékvilágról, terveim szerint még nagyon hosszan fog folytatódni a történet. Szeptember 12-én volt kétéves a honlap, és ezen időszak alatt hat könyvre való fejezetet (egész pontosan 308 darabot) írtam a kedves olvasóknak. A napokban indult útjára a hetedik kötet. Ezek mind ingyen olvashatóak, és ez a jövőben is így marad.

(Barth) Mióta létezik Osmosis, mikor kezdted el írni, és mi ihletett meg rá? 

(Szabolcs) Olyan régen született meg a fejemben ez a történet, hogy kimondani is fájna az évek számát. Az alapsztorit ugyanis egy nagyon unalmas osztálykiránduláson kezdtem mesélni az osztálytársaimnak, még nyolcadikos koromban. Az pedig sajnos vastagon a múlt évezredben volt. Évtizedeken át mindig volt fontosabb és sürgősebb írnivalóm, de közben azért mindvégig őrizgettem és néha formálgattam is a történetet az agyam hátsó zugaiban. Aztán két évvel ezelőtt, 2022 februárjában történt valami. A sztori, mintha megunta volna a hosszadalmas várakoztatást, az egyik reggelen valami elementáris erővel tört fel bennem. Onnantól kezdve szinte másra sem tudtam gondolni, heteken keresztül meghatározta az ébren töltött óráimat, néha még álmomban is visszatért. Nem volt kérdés többé, hogy most már bele kell fognom a megírásába. Jött a vázlatolás, jegyzetelés, meg minden ilyesmi, ami az alkotást megelőzi, nyáron pedig elkezdtem formába önteni a konkrét fejezeteket.

(Barth) Az eddig elhangzottak alapján, tehát nem csak az Osmosis, hanem más alkotások is a kezedhez köthetőek. Hol és milyen műveket olvashatunk tőled?

(Szabolcs) A honlapomnak csak egy részét teszi ki az Osmosis. Elhatároztam, hogy minden írásomat felteszem rá, még azokat is, amelyek könyv alakban is megjelentek hajdanán. Jelenleg 3 komplett regény, 4 kisregény, 220 novella vagy egyéb rövid írás, illetve 14 sorozat olvasható az osmosis.hu-n, és mindegyik ingyenes, bárki számára hozzáférhető, még csak regisztrálni sem kell hozzá. Az írások között a humoros jellegűek dominálnak, de azért bőven akadnak komoly hangvételű novellák is.

Nyomtatott formában ma már legfeljebb antikváriumokban találhatóak meg a könyveim, mind a kiadók által, mind a magánkiadásban megjelentetettek. De ha az olvasóim részéről igény mutatkozna rá, nem zárkóznék el a papír alapú kiadástól, ám ez még nyilvánvalóan a jövő zenéje.

(Barth) Ez azért nem kis munkával jár, gratulálok! 3 regény, 4 kisregény, 220 novella..., melyeknek egy része kiadásban is megjelent. Melyik ezek közül a legismertebb, amelyről esetleg már hallhattunk, vagy akár olvashattuk is?

(Szabolcs) Mind a mai napig az első könyvem a legismertebb, legalábbis a Moly.hu adatai alapján, ez pedig a Sindzse zabszeme, ami egy Leslie L. Lawrence-paródia. Erről még maga a Mester, azaz Lőrincz L. László is úgy nyilatkozott, hogy a legjobb paródia, amit a saját könyvei kapcsán olvasott. Persze ennek már két évtizede, szóval lehet, hogy azóta ez már nem így van. Megemlíteném még a Valótlan világtalan című valóságshow-paródiát is, amihez Árpa Attila írt egy hosszú bevezetőt, de ez sem mostani történet, még a legelső Való Világ-széria idején íródott.

(Barth) Ezek után mi vitt rá arra, hogy mégis inkább az online teret válaszd alkotásaid színterének?

(Szabolcs) Engem is elragadott a lelkesedés, amikor valósággal ránk szakadt ez a közösségi médiának nevezett közeg. Nagy lehetőséget láttam benne. Sokáig nem is terveztem újabb regények írását, inkább a rövidebb műfajokkal próbálkoztam, főleg humoreszkekkel, novellákkal. De lassacskán megmutatkoztak ennek az új világnak az árnyoldalai is. Mert bár nagyon remek és inspiráló dolog, hogy ma már bárki szabadon megmutathatja a közösségi térben, hogy mit tud, de közben rettentően felhígult az a valami, amit ma tartalomgyártásnak szokás nevezni. Borzasztó nehéz talpon maradni ebben a fülsiketítő médiazajban. És egyelőre nem az látszik, hogy a letisztulás irányába haladnánk, én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom.

(Barth) Valóban! Én is úgy látom, hogy manapság más értékek kerültek előtérbe, míg a valóban értékes dolgok egyre inkább a háttérbe szorulnak. Ha megnézzük a történelem nagy művészeit, a legtöbbüket sajnos csak haláluk után ismerték el. Azt gondolná az ember, hogy napjainkban, a média világában, sokkal könyebben érvényesülnek az alkotók, de valójában a művészet még mindig nem kap kellő figyelmet. Miért van ez szerinted?

(Szabolcs) Szerintem a világ napról napra veszíti el a szakralitás maradékait, és egyre inkább felülkerekedik az anyagias szemlélet. Nem állítom, hogy ez valami jelentős újdonság az emberiség történelmében, de hogy mostanság egyfajta válaszút vagy határvonal felé közelítünk, abban biztos vagyok. Ebben az anyagias közegben nagyon nehéz bármilyen értéket felmutatni, pláne tömegekhez eljuttatni azt.

(Barth) Mi a helyzet ezek kapcsán az Osmosissal?

(Szabolcs) Hogy voltaképpen, mi a fő témája az Osmosisnak, azt az egyik törzsolvasóm, Beáta fogalmazta meg a legtömörebben: "Érdekes kérdést feszeget a történet vezérmotívuma. Vajon, ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet egy másik bolygón, akkor is így elrontanánk mindent?". Egy férfi olvasó, Ferenc pedig így fogalmazott: "Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy másik emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé".

(Barth) Azt már korábban említetted, hogy az Osmosis addig fog folytatódni, ameddig csak írni tudsz. Mik a jövőbeli elképzeléseid minden másra nézve?

(Szabolcs) Csak annyi, hogy egészség legyen, a többi nem számít! Egyébként az Osmosis kellően ki tudja tölteni a napomat, mert amikor nem írom, akkor is sokat agyalok a folytatáson. És mivel teljesen egyedül csinálom, a marketing, a honlap fenntartása, meg minden egyéb feladat is rám hárul. Szóval ad munkát bőven. Most leginkább abban a stádiumban van a projekt, hogy két éves működés és a hat befejezett kötet után minél több potenciális olvasóhoz juttassam el a hírét. Ezen dolgozom most gőzerővel.

(Barth) A hétköznapi életben egyébként, te szakmabeliként keresed a kenyered, vagy egészen más területen dolgozol?

(Szabolcs) Mások szövegeinek lektorálásával, szerkesztésével, tördelésével foglalkozó vállalkozó vagyok, és még van egy újság, ahová írok is, ott már 24 éve írom a heti családregény rovatot.

(Barth) Mielőtt elbúcsúznánk, hadd kérdezzem még meg tőled, hogy mit üzennél azoknak a pályakezdő művészeknek, akik csak most kezdenek ismerkedni az írással?

(Szabolcs) A legfontosabb, hogy leljék örömüket az írásban, mert enélkül más sem fogja. Varázslatos dolog ám az, amikor az ember egész világokat képes teremteni, és hatalma van a szereplői fölött. Ennyit a spirituális részéről. Az anyagiakra áttérve annyi a tanácsom, hogy alaposan gondolják meg, milyen vállalkozásokra bízzák rá magukat, legyenek azok kiadók, tanfolyamszervezők vagy más effélék. Minden tiszteletem a könyvkiadást elhivatottan művelők felé, de manapság egyre több olyan vállalkozás van, amelyik a kezdő tollforgatók megkopasztására jött létre. Összefoglalva tehát: legyenek lelkesek, és közben legyenek résen!

(Barth) Ezek nagyon jó tanácsok, köszönöm mindannyiuk nevében! Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy elvállaltad ezt az interjút! Kívánok először is sokáig tartó jó egészséget! Emelett pedig, hogy teljesüljenek az elképzeléseid! Jusson el Osmosis minél több emberhez, és az emberek jussanak el Osmosisba!

(Szabolcs) Ennél jobb végszó nem is lehetne. Köszönöm a lehetőséget az interjúra!