Istenekről beszélünk, vallásokról, elvekről, elméletekről... Olyan kitalált dolgokról, melyek csak a mesékben léteznek. Miközben nem vesszük észre, hogy a legnagyobb Istenünk, anyaföldünk, Gaia, akit foggal körömmel próbálunk elpusztítani. Ilyenek vagyunk, mi emberek!
Felhelyeztük magunkat a tápláléklánc és az evolúció csúcsára úgy, hogy a legtöbbünknek még a szarról sincs fogalma. Farkast játszunk, miközben bárányok vagyunk!
A farkas tud falkába rendezetten élni, a legerősebbet követve, aki ha elbukik, mint vezető, nem félnek párbajra hívni! Védi a sebesülteket és nem gyilkolja meg a sajátjait. Hozzájuk képest mi, még csak kutyák sem vagyunk, mert még a kutya sem harap abba a kézbe, amelyikből enni kap! De persze ez nem a mi hibánk!
Megetettek minket annyi mocsokkal, ahogyan teszik ezt napjainkban is, egyre több lapáttal, hogy az már elképzelhetetlen!
Jelenleg kellene élnünk a modern kor csúcsát, a technikai fejlődés virágkorát, de fogalmunk sincs, hogyan használjuk eszközeinket. Legalábbis helyesen, biztosan nem. A felvilágosodás után a sötét jelen korba süllyedünk!
Hétköznapi problémákkal vagyunk elfoglalva. Képesek vagyunk még a bolhából is elefántot csinálni, miközben dühöngünk, mint egy kisgyerek. Aztán nem értjük, miért lett ilyen, ugye?
Elképzelhetetlen dolgokról képzelgünk, miközben nem kellene mást tennünk olykor, mint leülnünk kicsit, becsuknunk szemeinket és éreznünk, ami körbevesz minket és mindent, ami létezik. Mert valójában mi sem vagyunk többek, mint energiák, rezgések, erők, vagy érzések... Ott van ez a pillangó szárnycsapásától kezdve, a legerősebb tórnádókig, viharokig, villámokig bezárólag mindenben. Elfelejtettük a Földet, a Napot, a Villámot, a Vizet, a Szelet, a Szerelmet, a Halált és még százakig sorolhatnánk Isteneinket!
Nem értjük magunkat sem, nemhogy hogyan kezeljük mindezt!
Pedig nem lenne nehéz újra megtanulni azt, amit valaha már tudtunk. Hogyan használjuk az esőt, bánjunk a vízzel, vagy ne féljünk a viharoktól sem. Évezredek óta ismerjük a tüzet, most meg egy kisgyerek kezébe nem merjük adni. Ahogyan kést, villát, vagy ollót sem. Betontdzsungelekben élünk, műanyaggal borítva, a televíziótól tompítva, és nem értjük miben van a hiba!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése