Elveszve vidéken

Mikor 2020 októberében hazaköltöztem, sokáig nem találtam a helyem. Baja után Németország egyik legforgalmasabb gyorséttermébe, majd onnan vidékre, a megye egyik legkisebb falujába. Sokan nem értették, és keresték a miérteket. Hiszen jó pozícióban dolgoztam, rengeteg további lehetőséggel, és látszólag gyönyörű családban éltem. De valahogy mégsem éreztem soha otthon magam. Nem terveztem sokáig, és minden erőmmel azon voltam, hogy mielőbb tőkét szerezzek az itthoni élethez. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ilyen szép karriert befutok, hisz tényleg nem az volt a terv. Csak sodródtam az árral, és éltem a lehetőségeimmel. Sajnálatos módon sokszor a családi programok kárára, aminek következményeként már szinte elkerülhetetlen volt a házasságom megromlása. Arról már nem is beszélve, hogy mindig is szerettem különböző módokon levezetni a feszültséget, és szokásom volt az itthon töltött hetek alatt eltűnni a barátokkal 2-3 napokra.

Miután már biztos voltam benne, hogy a kapcsolatunknak nem lesz itthon közös jövője, ahelyett hogy átértékeltem volna az elképzeléseimet, inkább hibát hibára halmoztam, végül hazatértem egyedül.

Az azt megelőző hónapokban nem voltam teljesen stabil mentálisan, és az egészségi állapotom is kiábrándító volt. Valójában már az előtt elvesztem, hogy hazajöttem volna. Azt hittem magamról, hogy ha egy idegen országban ilyen szépen meneteltem, akkor itthon, az anyanyelvemen, a csillagokat is le tudom hozni az égről. Természetesen még a felhőket sem közelítettem meg, de ehelyett jó mélyen a gödör aljára néztem. 

Bár évekig tervezgettem, szinte semmi sem úgy alakult a valóságban. Hiába igyekeztem a szülővárosom közelében letelepedni, nem gondoltam, hogy kapcsolatok tekintetében ez a 25 kilométer is ekkora távolság. Ahogyan azt sem, hogy támogatás helyett leginkább mindenki csak hülyének néz. Nem értették a döntésem, ahogyan lassan már én is kezdtem elveszíteni a hitemet, abban meg régóta biztos vagyok, hogy rossz döntést hoztam. Azért megpróbáltam, de 3 év után feladtam. Egészen pontosan beleuntam a nélkülözésbe, de nem tartott túl sokáig. Valami nálam magasabb erő közbeszólt. Közben adódott egy lehetőség a faluban, amivel úgy döntöttem, hogy élni fogok. Így talán kicsit könnyebb lesz felépítenem a saját kis birodalmamat.

Eleinte, amikor még megvolt a lendület, bár eléggé kezdő voltam mindenféle tekintetben, ráadásul semmilyen hozzáértésem sem volt a dolgokhoz, azért megpróbáltam előadni magamat, de látszólag a kutyát sem érdekelt. Ezért szép lassan a lendület is alább hagyott, és többször is elgondolkodtam, hogy nagyon rossz döntést hoztam. Hiába imádom a természetet, és itt érzem igazán otthon magam. Azért ha a luxusról le is kívántam mondani, minden emberi kapcsolatomról nem. Amikor levettem az öltönyt, és hátat fordítottam a nyugati világ működésének, nem gondoltam, hogy minden más érdeklődés is addig fog csak tartani irányomba.

Aztán a legérdekesebb dolog az egészben, hogy valahányszor régi ismerősökkel, valamikori barátokkal találkozom, akár egy boltban, egy koncerten, vagy legutóbb az osztálytalálkozón, szinte mindig megjegyzi valaki, hogy: "néztem a videóidat; bátor vagy, hogy így belekezdtél; ez menő", meg hasonlók. Nem tudjátok, hogy nekem mennyire jól esett volna, ha mindezt akkor jelzitek felém. Ha nem is szóltok hozzá, de legalább dobtok egy lájkot, hogy ne hülyének érezzem magam, mint amilyennek a körülöttem élő világ látott, vagy látni akart, hanem mondjuk bátornak.

Nagyon nehéz volt az első 2 évem. Hogy mennyire, annak minden nyoma megtalálható még most is valahol az interneten. De véletlenül sem akarom, és nem is akartam soha sajnáltatni magam bármi miatt is. Hisz én hoztam ezt a döntést. Az meg sokkal nagyobb kérdés, hogy élte meg mindezt két pici lány. De ebbe most tényleg ne menjünk bele.

A lényeg, ahogyan már említettem korábban, megragadom a lehetőséget, hamarosan lekötöm magam itt a faluban(de erről majd később), és mellette minden erőmmel azon leszek, hogy most kétszer akkora lendülettel folytassam a gazdaságom kialakítását, mint azt legelőször akartam. Erről majd jönnek újabb videók. És ha nézitek srácok, bárhonnan is a világból, nagyon hálás lennék, ha dobnátok legalább egy lájkot, ami megerősít a hitemben. Aztán majd meglátjuk, mit tudok kihozni magamból!

#storytime #barthattila