Drágul a kenyèr, kevès a gabona...

Èletem egy rövid szakaszában folyami hajón dolgoztam matrózkènt. Gyorsan rájöttem, hogy ez nem nekem való, de ez idő alatt is rengeteget tanultam.

2012. januárjában törtènt, amikor miniszterelnökünk bejelentette, hogy ismèt drágul a kenyèr, mert kevès volt a tavalyi termès.

Csak ezen az egy úton háromezer tonna, azaz három millió kg gabonát vittünk ki Nèmetországba. Ez leírva számokban 3000 tonna, azaz 3.000.000 kilogramm. Többnyire kukoricát, búzát, vagy repcèt szállítottunk általában Mohácsról, Bajáról, Dunaföldvárról, Dunaújvárosból, Pestről, vagy Komáromból. Ez egy règebbi hajó volt, ezzel egy hónapban kètszer jártuk meg ezt az utat oda vissza. Ez èves szinten 12*2*3000=72.000 tonna, azaz 72 millió kg gabona, amely kifolyt az országból. Hozzáteszem csak ennek a cègnek akkor 5 hajója volt, azóta mèg bővültek. Belegondolni is nehèz, hány hajózási vállalat van a Dunán, amely országunkból kiviszi a termèkeket.

Ezek beszerzèse úgy törtènik, hogy az állami cègek felvásárolják a termelőktől ès adják tovább hatalmas profittal. Ezzel is gyengítve a magyar gazdaságot, mert ugye a gazdák sem kapnak èrte eleget, mi meg megvehetjük az egyre dráguló kenyeret.

Mindaddig, míg nem jártam külföldön, mèg magam is elhittem, már amennyire, ami a mèdiában folyik, de ekkor törtènt az első nagy felismerès számomra. Gerinctelen módon kèpesek belehazudni a kèpünkbe ilyen ès ehhez hasonló dolgokra fogva a magyar gazdasági èlet alakulását. Mi pedig nyeljük a hülyesèget, mint kacsa a nokedlit.