Drágul a kenyèr, kevès a gabona...

-
Èletem egy rövid szakaszában folyami hajón dolgoztam matrózkènt. Gyorsan rájöttem, hogy ez nem nekem való, de ez idő alatt is rengeteget tanultam.

2012. januárjában törtènt, amikor miniszterelnökünk bejelentette, hogy ismèt drágul a kenyèr, mert kevès volt a tavalyi termès.
Csak ezen az egy úton háromezer tonna, azaz három millió kg gabonát vittünk ki Nèmetországba. Ez leírva számokban 3000 tonna, azaz 3.000.000 kilogramm. Többnyire kukoricát, búzát, vagy repcèt szállítottunk általában Mohácsról, Bajáról, Dunaföldvárról, Dunaújvárosból, Pestről, vagy Komáromból. Ez egy règebbi hajó volt, ezzel egy hónapban kètszer jártuk meg ezt az utat oda vissza. Ez èves szinten 12*2*3000=72.000 tonna, azaz 72 millió kg gabona, amely kifolyt az országból. Hozzáteszem csak ennek a cègnek akkor 5 hajója volt, azóta mèg bővültek. Belegondolni is nehèz, hány hajózási vállalat van a Dunán, amely országunkból kiviszi a termèkeket.
Ezek beszerzèse úgy törtènik, hogy az állami cègek felvásárolják a termelőktől ès adják tovább hatalmas profittal. Ezzel is gyengítve a magyar gazdaságot, mert ugye a gazdák sem kapnak èrte eleget, mi meg megvehetjük az egyre dráguló kenyeret.

Mindaddig, míg nem jártam külföldön, mèg magam is elhittem, már amennyire, ami a mèdiában folyik, de ekkor törtènt az első nagy felismerès számomra. Gerinctelen módon kèpesek belehazudni a kèpünkbe ilyen ès ehhez hasonló dolgokra fogva a magyar gazdasági èlet alakulását. Mi pedig nyeljük a hülyesèget, mint kacsa a nokedlit.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egynyári kalandok(részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó!? című könyvemből

-
Kép
Kegyetlen játékok(1. rész) Egy falatka Albánia 2020 tavaszán járunk. Már hosszú ideje annak, hogy a feleségemmel megromlott a kapcsolatunk. Bár még egy lakásban éltünk, külön szobában is aludtunk több, mint fél éve. Sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy elhidegültünk egymástól, viszont az utolsó. Én már nagyban a hazaköltözésemet tervezgettem és tisztában voltam azzal is, hogy ők a gyermekeinkkel Németországban fognak maradni. Már tudom, hogy nem ez volt a legjobb döntésem, amit eddigi életem során megtettem, de ezt most kár lenne részletezni. Abban az időben egy gyorsétterem vezető-helyettese voltam. Mondhatni, mindenem megvolt. Először csak az elinduláshoz szükséges anyagiak megszerzése volt a cél, és sosem gondoltam, hogy ilyen sokra viszem. Ezt persze csak képletesen értem, hiszen egy multinacionális vállalat beosztottjának lenni számomra egyáltalán nem felemelő. Az első pillanattól kezdve tudtam és hangoztattam is, hogy csak bizonyos ideig fogok külföldön tartózkodni, bárhogyan
További információk

Kincső(Részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó?! című könyvemből)

-
Kép
Majdnem 21 voltam, mikor megismerkedtem Kincsővel. Pontosabban már gyerekkora óta ismertem, mivel a kisebbik húgom osztálytársa volt. 5 év korkülönbség volt köztünk, ezért egészen addig a pillanatig nem foglalkoztatott és nem is figyeltem fel rá igazán. Most kitérhetnénk arra is, hogy a kettőnk kapcsolata mennyire volt egészségtelen, illetve még bűntethető is lehettem volna miatta, de szerencsére a szülei áldásukat adták ránk. De térjünk is vissza történetünk elejére. 2006 nyara volt. Én már jó fél éve sötétségben éltem. A napjaim általában délután 2-kor kezdődtek és másnap reggel értek véget. A nőkből kiábrándultam, illetve az a kevés önbizalmam is elveszett, amivel akkoriban rendelkeztem. Móni látszólag boldog párkapcsolatban élt az egyik legjobb barátommal, akivel mi éppen mosolyszünetet tartottunk a történtek miatt. Az élet iróniája, mely az egész életemet végigkíséri, hogy Kincső pont a másik legjobb barátommal járt akkor még. Az ő kapcsolatuk nem tartott sokáig. Nem emlékszem pon
További információk

Elveszve vidéken

-
Mikor 2020 októberében hazaköltöztem, sokáig nem találtam a helyem. Baja után Németország egyik legforgalmasabb gyorséttermébe, majd onnan vidékre, a megye egyik legkisebb falujába. Sokan nem értették, és keresték a miérteket. Hiszen jó pozícióban dolgoztam, rengeteg további lehetőséggel, és látszólag gyönyörű családban éltem. De valahogy mégsem éreztem soha otthon magam. Nem terveztem sokáig, és minden erőmmel azon voltam, hogy mielőbb tőkét szerezzek az itthoni élethez. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ilyen szép karriert befutok, hisz tényleg nem az volt a terv. Csak sodródtam az árral, és éltem a lehetőségeimmel. Sajnálatos módon sokszor a családi programok kárára, aminek következményeként már szinte elkerülhetetlen volt a házasságom megromlása. Arról már nem is beszélve, hogy mindig is szerettem különböző módokon levezetni a feszültséget, és szokásom volt az itthon töltött hetek alatt eltűnni a barátokkal 2-3 napokra. Miután már biztos voltam benne, hogy a kapcsolatunknak
További információk