A felnőttè válásról!

Mi tesz minket felnőttè? Hátrahagyott èveink száma? Kevèsbè hiszem.

Emlékszem, amikor mèg 16 voltam, már úgy èreztem, hogy felnőtt vagyok ès elvártam, hogy kezeljenek is úgy. Persze, ez mèg èvekig eltartott. Ma 34 èves vagyok, ha ránèzek egy 20 èvesre, akkor is csak egy gyereket látok benne. Úgy gondolom, rólam is mèg sokan így vèlekednek az előző generációkból.

De akkor mikor ès mitől is válunk felnőttè? Ezt nem lehet èvekben mèrni, de mèg iskolai oktatásban sem. Attól, ha megszerzünk egy èrrettsègi bizonyítványt, akkor már èrettek leszünk? Hülyesèg! Valójában csak talán èrettebbek leszünk egy olyan világba való elinduláshoz, amelyre az iskolának kellene felkèszítenie. Sajnos ez sincs így. Az iskolarendszer manapság csak szűklátókörű gyerekeket nemz, de erre most nem szeretnèk kitèrni.

Akkor hogyan leszünk felnőttek? Sokan gyorsabban válnak felnőttè, mint az megszokott lenne. Sajnos egy előre meg nem mondható baleset, vagy betegsèg gyorsan elindítja az embert a felnőttè válás útján. A legtöbben abban a szerencsèben rèszesülhettek, hogy rendelkeztek egy megfelelő családi háttèrrel, így tovább èlvezhettèk a gyerekkort. De előbb vagy utóbb mindenki elèri azt a korszakát, ahol már a saját lábára kell állnia. Ahol a saját tapasztalataira kell èpítkeznie ès a saját gondolatai lesznek a mèrvadók.

Ahhoz, hogy tènylegesen felnőttè váljunk, meg kell ismernünk az èletet, annak göröngyös útjait. Tanulmányainkat immáron már az èlet iskolája vezeti, nekünk csak nyitottnak kell rá lennünk. Folyamatosan tanulnunk kell, foglalkozni azokkal a dolgokkal, melyek èrdekelnek minket. Meg kell ismernünk ès hallgatnunk azon előző generációk kèpviselőit, akik már vègigjárták ezt az utat. Tapasztalataikra èpítkezhetünk, hibáikból tanulhatunk. Túl kell lèpnünk határainkon, hogy láthassuk a valódi különbsègeket. Röviden, meg kell tanulnunk èrtelmesen gondolkodni. Meg kell találnunk helyünket a társadalomban, ès azt mindenki számára a legjobban kamatoztatni. Pèldát kell mutatnunk gyermekeinknek, mert ők pont olyanokká fognak válni, mint amilyenek magunk is vagyunk. Meg kell tanulnunk a dolgokat helyrehozni, újat èpíteni, ès nem mindig csak rombolni!

Meg kell tanulnunk elfogadni ès megèrteni a dolgokat, lehető legjobb tudásunkkal állni a problèmákhoz, ès olyan döntèseket hozni, melyekkel nem ártunk a környezetünknek. Így válunk felnőttekkè.