A politika működése, vagy éppen nem működése?

Számomra legfelháborítóbb a magyar politikai élet működése, azaz nem működése... Nem a politikai pártok szidalmazásával szeretnék foglalkozni, nem is annak elemzésével, ezt meghagyom a Parlamenti képviselőknek, akik erre építik a kampányukat ahelyett, hogy vidék- és városfejlesztéssel foglalkoznának, de nem utolsó sorban az életszínvonal javulásával.

Arról, hogy Magyarországon és egyre több országban is így alakul a politika, csak mi magunk tehetünk. Felháborítónak tartom, hogy ismerősök, barátok, de még a családtagok sem tudnak politikáról értelmesen, higgadtan beszélgetni. Nem tudjuk politikai nézeteinket megbeszélni, nem hogy közös nevezőre jutni. És itt kezdődik a hiba. Nem tudunk egy családi ebédnél, vagy akár egy baráti csevejnél a politikáról beszélni anélkül, hogy ne folyna vitába. És amíg mi kisemberek egymást szapuljuk az eltérő politikai nézeteink miatt, Döbrögihez hasonló kapzsi emberek élnek, mint hal a vízben, szétlopva az országot, palotákra, stadionokra, jachtokra, kurvákra stb... költve azt a rengetek adót, amit mi fizetünk nekik. Sokszor hallottam már, hogy "a másik is lopna, akkor ez még mindig jobb", meg ehhez hasonló kijelentéseket. Ilyenkor szokott bennem felmenni a pumpa, mert hát NEM, eszem ágában sem lenne lopni, ha milliókat keresnék havonta, akkor sem volt amikor még százezret sem kerestem, nem hogy milliót. Gondolkodjunk már el egy kicsit, ez nem hozzáállás. Az az ember akinek nem elég a politikus fizetés, annak a világ összes pénze sem lenne elég, az ilyen ember nem alkalmas egy ország vezetésére, csak annak elherdálására. Aki meg fenyegeti a népét megvonásokkal, azt már inkább nem is jellemezném.

Nem gondolom, hogy lenne jelenleg olyan jelölt aki alkalmas lenne az ország vezetésére. Nehéz egy tiszteletre méltó, MAGYAR embert találni. Mint tudjuk a magyar nemességet kiirtották, ahogyan déli, keleti rokonainknál is, nem véletlen, de erről egy másik alkalommal... DE

Egy dolgot KÉRNÉK tőletek! Tegyétek félre politikai nézeteiteket, üljetek le higgadtan a családdal, majd barátokkal, ismerősökkel és beszéljetek. Mondjátok el véleményeiteket, tapasztalataitokat, de ami legfontosabb, hallgassátok meg a másik véleményét. Ne ítélkezzetek, és ne ítéljetek. Ne higgyetek el mindent, ami a médiában zajlik, hiszen a média is a pártok kezében van, tele hazugságokkal. Amíg ezt a nyugodt légkört nem tudjuk megteremteni a saját környezetünkben, addig esélyét sem adjuk egy jobb ország felépítésének.

Van 2 évünk arra, hogy közös nevezőre jussunk együtt, EGY emberként, EGY országért, EGYÜTT!

(Dominika Gregušová fotója a Pexels oldaláról)

Egy új kor kezdete (1. rész)

Évek óta tanulmányozom többek közt a történelmet és a politikát. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan is lehetne szebbé, jobbá, de ami még fontosabb, élhetőbbé tenni környezetünket, biztosítani az emberek megélhetését, egy boldogabb jövőképet teremteni gyermekeinknek.

Sokan már ezen sorok olvasása után nyugtázták magukban, hogy sehogy. Vagy azon gondolkodnak, hogy ki ez az ember, mégis mi köze hozzá, miért érdekli a dolog...

Szoktam mondani, hogy a történelemből rengeteget lehet tanulni. Megismerhetünk különböző eszméket, okulhatunk elődeink hibáiból, kialakíthatunk magunkban egy sajátos elképzelést. Minden kornak megvoltak a maga szépségei, de ennek ellenkezője is egyformán tapasztalható. Úgy vélem, nincs rossz eszme, csak rossz vezető. Miattuk pedig a világ folyamatosan csak hanyatlik.

Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolják, jelenleg jól működik a rendszer, ezért biztosan támadásokat is kapok majd, de már kezdek hozzá szokni. Nem vagyok baloldali, sem jobboldali. Nem vagyok liberális, szélsőséges, fasiszta, de rasszista sem. Nem vagyok kommunista, szocialista, de még demokrata sem, ha erről szól a demokrácia. Egyszerűen egy átlagos magyar vagyok, aki megelégelte a dolgok menetét. Próbálom mindenben meglátni a jót, még ha néha ez nehezen is sikerül. Elkezdtem nyitottan állni a világhoz, és befogadni magamba minél több hasznos információt, legyen az vallástól és politikától független. Ahogyan az imént már említettem, minden kornak és eszmének megvoltak a maga szépségei, ezekből okulva megpróbáltam felépíteni egy álomképet, melyből akár még valóság is válhatna, mindezt csak akarni kell.

Aki szerint jó irányba halad az ország, sajnos téved. Nem állíthatom azt sem, hogy 10-20, illetve 30 évvel ezelőtt sokkal jobb lett volna minden, de a mostaninál mégis lényegesen. A jelenlegi képmutatás, erkölcstelenség, önzőség, irigység, gyűlölködés és még napestig sorolhatnám, mindenképp a mai világ legnagyobb betegségei. Lehet hibáztatni a politikát, mely gerjeszti közöttünk a feszültséget, a médiát, mely álhírekkel és félelemmel táplál bennünket, az internetet, amely megszünteti az emberi kapcsolatokat, és még sok minden mást is, de a valódi okokat önmagunkban kell keresnünk. Sajnos, amíg mi napról napra egyre elveszettebbek vagyunk, folyamatosan egymás torkának esünk, megélhetési gondokkal küszködünk, mindennapos stresszhatásnak vagyunk kitéve, addig erkölcstelen gazemberek kihasználnak minket, ahogyan mindig is tették és ezután is fogják, ha nem változtatunk a saját nézeteinken. Sorolhatnám még hosszú sorokban az emberiség hibáit, a mai kor betegségeit, de úgy érzem, ezt nem kell tovább részleteznem, hiszen mindannyian tapasztaljuk.

Folyamatosan azon elmélkedem, hogyan is lehetne mindezen változtatni, hogyan tehetnénk jobbá környezetünket, hogyan építhetnénk szebb jövőt gyermekeinknek. A válasz mindezekre az összetartásban, az egységben, a közösségben rejlik. El kell fogadnunk egymást olyannak, amilyen, de ami ennél is fontosabb, szembe kell néznünk önmagunkkal, és ha ezt megtettük, képesek leszünk nyitni a másik felé.

Egy olyan borzalmas korban élünk, mely nagy valószínűséggel bekerül a történelemkönyvekbe. A kérdés, hogy hogyan fog folytatódni, mi lesz a végkimenetele a dolgoknak. Képesek leszünk e változni, és együttes erővel újjáépíteni mindazt, amely most tönkremenni látszik.

Építsük fel jövőnket

Mindannyian találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló témájú oldalakkal. A problémám, hogy ezen oldalak sem azt képviselik, amit valójában hirdetnek. Tele vannak különböző like-vadász hírportálok megosztásaival, melyek igazságtartalma kérdéses. Sok esetben ezek üzemeltetője is ismeretlen. Saját meglátásom, hogy ezen oldalak is azt képviselik, melyet a jelenlegi politika és pártrendszer. Nem szólnak másról, mint az emberek megosztásáról.

Célom egy olyan közösség létrehozása, ahol egymás tapasztalataira építkezhetünk. Mindannyian dolgoztunk különböző területeken, akár idegen országokban is, betekintést nyerhettünk bizonyos cégek működésébe, és ami még ennél is fontosabb, mindannyian tartozunk valahova, bizonyos községekhez, és folyamatosan tapasztaljuk az ott lévő politika működését és annak hibáit.

Úgy vélem, hogy a jövő még nincs elveszve, ha képesek vagyunk tenni érte. A nemtörődömség nem megoldás, mert elveszítjük mindazt, amit őseink felépítettek. Ha hagyjuk a dolgok menetét ebben az irányban haladni, gyermekeink számára bizonytalan lesz a megélhetés, jelen helyzetben még sokunk számára is kilátástalan.

Hiszem, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell, valamint, nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

Úgy gondolom, hogy az országunk valódi rendszerváltást érjen el, ahhoz kicsiben kell elindulnunk. El kell érnünk, hogy az általunk lakott területek képesek legyenek a közösség érdekeit támogatni és egy közös cél érdekében cselekedni. A mai kilátástalan helyzetben tökéletesen megmutatkozott, hogy ki az igazi barát, és kik azok, akik még mindig csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Eljött az ideje, hogy az önzőséget felváltsa az önzetlenség. Írásaimban felvezetem, hogyan is gondoltam mindezt, és szívesen várom a saját elképzeléseket.

Azt mindeninek be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább.

Hogy a legegyszerűbben magyarázzam meg ennek miértjét. Miért foglalkozom másokkal ahelyett, hogy a saját dolgaimmal tenném?

Van két csodálatos gyermekem, akiknek lehetőségeimhez mérten mindent megadok, és azért vagyok, hogy ne kelljen nélkülözniük semmiben. DE! Az én gyermekeim a ti gyermekeitekkel együtt fognak felnőni, közösen fognak családot alapítani, és közös unokáink lesznek, akiktől majd mindannyiunk jövője függni fog.

Folytathatnám további gondolatmeneteimet, de majd mindent apránként.

Az oldal nyilvánosan elérhető, bárki közzétehet, megoszthat, hozzászólhat. Nincs helye nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseknek, továbbá félelemkeltésnek. Hiszek a szólásszabadságban és mindenki véleményét szívesen meghallgatom. Közös érdekünk, hogy megoldást találjunk a problémáinkra. Nem szeretném, hogy eltérő nézeteinkből komoly konfliktusok kialakuljanak. Ezt a háborút hagyjuk meg a parlamenti bohócoknak. Mi pedig hallgassuk meg végre egymást, álljunk ki újra egymásért! Én úgy vagyok vele, hogy szívesebben hiszek embertársaimnak, mint a hazug médiának.

Építsük fel közös jövőnket! Csak egymásban bízhatunk!

(Tomas Ryant fotója a Pexels oldaláról)

A belső hangról

Főleg az utóbbi időben többen viccet csinálnak a tèmából, vagy próbálják rossz szemben feltüntetni. Leginkább, amikor egyedül vagyunk, feltámad a belső hangunk. Ez nem más, mint a gondolatunk. Ha az ember magában beszèl, èppen magában gondolkodik, bár ez alól vannak kivètelek. Ismerek olyanokat, akik fèlnek a belső hangtól, ezek az emberek küzdenek a saját gondolataik ellen. A gondolataink irányítanak mindannyiunkat ès vezetnek a helyes úton. Előfordulnak jó ès rossz gondolatok egyaránt, ezek alkotják meg a bennünk lèvő egyensúlyt. De nèhány tanítással ellentètben, ezeknek nem kell egyenlő arányban lenniük, sőt...

Nèhány közhellyel èlve:
Nem hagyhatjuk, hogy a rossz gondolataink előtèrbe kerüljenek, mert akkor "elvisz az ördög." Ezt úgy is mondhatnám, hogy ha az ördögöt a falra fested, akkor megjelenik.

Volt idő, amikor küzdöttem a dèmonaimmal, de ki nem? Követtem el èn is hibákat, mint mindenki más, de a saját hibáiból tanulhat az ember.

Sajnos a jelen társadalmak robotokat kèpeznek, mert ezzel tudnak hasznot húzni az emberekből. Erre tanítanak az egyre gyengülő oktatási rendszerek ès a vallások is, hogy egy adott elkèpzelèst kell elfogadnunk ès követnünk. Pedig az iskoláknak az lenne a cèljuk, hogy megtanítsák gondolkodni gyermekeinket.

Gondoljunk csak bele! Mièrt tanulunk csak egyetlen vallásról a jelenleg uralkodók közül? Vagy mièrt nem tanítanak többnyelvűsègre? Vagy mièrt csak azt az egyet tanuljuk, amit a nyugat kèpvisel? Mert akkor felfedezni vèlnènk a kapcsolatokat, ennek köszönhetően pedig gondolkodásra "kènyszerülnènk".

A politikában, már továbbfejlesztettèk. Van jobb ès baloldal, tehát megadták az esèlyt a választásra. Választhatunk a jó ès a rossz között. De melyik kèpviseli a jót? Az arany közèputat mièrt nem lehet választani?

Merjünk gondolkodni!

Menő a manó?

Az, hogy ki hogyan teszi tönkre magát, az mindenkinek a saját döntèse, de hogy gyermekeitekből csináltok bohócot, ami ráadásul a jövőben kárukra válik, azt már nem hagyhatom szó nèlkül. Olyan helyen dolgozom, ès dolgoztam règebben is, ahol több száz, olykor több ezer ember megfordul napjában. Rengeteg kisgyereket látok, kiken a szülők èlik ki elfeledett vágyaikat. Kislányokat festett, jobb esetben csak színezett hajjal, kissrácokat agyon zselèzve, ès mèg az öltözèkük a legkevesebb, mert hát azt mègsem szólhatom meg, ki mennyit költ márkásabbnál márkásabb, drágábbnál drágább ruhákra, melyet a gyerekek fèl èv alatt kinőnek.

De! Van nektek eszetek? Esetleg nèmi jövőkèp?

Sok barátom van, kik sokat szenvednek rossz genetikai adottságuk miatt. Ez ellen sajnos nem lehet tenni. Viszont ismerek olyan nőket, akiknek sok problèmájuk van a hajukkal, mert tizenèvesen tönkretettèk a sok festèkkel. Vannak barátaim, akiknek kihullott a hajuk, mert fiatalon megfázott a fejbőrük a sok zselètől, most meg kèpesek lennènek vagyonokat költeni egy hajbeültetèsre. Áldom az eszem, hogy èn csak rövid ideig èltem ennek a káros szenvedèlynek, sajnos így is volt sok másik. Ès a különböző sminkekről, lakkokról nem is tennèk említèst, azok hogyan tesznek tönkre, mert az már valamivel idősebb korosztály, bár abban sem vagyok biztos, hogy 12 èves lányoknak úgy kell kinèzni, mint egy utcalánynak. Elnèzèst az utóbbiaktól!

Minden gyerek szèp ès csodálatos!

A gyermek születèse egy számomra meg nem èrtett csoda. Ahogyan pedig cseperednek, gyönyörű èlmènyekkel halmoznak el bennünket. Nincs szüksèg műanyaggal kiegèszítenünk!

Nem megsèrtődni, elgondolkodni! Magad tönkreteheted, de más egèszsègèvel ne szórakozz!

Ideje felébredni!

Valami nagy baj van a világgal, pontosabban az emberekkel, akik lakják...

Úgy látszik, egy Korona vírusnak nevezett világjárvány kellett ahhoz, hogy néhányan felébredjenek, de sokaknak mèg ez is kevés hozzá. Vajon mekkora pofont kell mèg adnia az életnek ahhoz, hogy észhez térjetek?

Már egyszer kifejtettem rövid véleményemet a vírussal kapcsolatban, melyet most nem szeretnék részletezni, sokkal inkább ennek megfigyelhető hatásait.

Először is sokan ráébredtek, hogy van egy úgynevezett egészségügyi terület, mely dolgozóinak mennyi mindent köszönhetünk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek az emberek: orvosok, ápolók, betegszállítók... eddig is itt éltek közöttünk. Ők azok az emberek, akik annak szentelték életüket, hogy életeket mentsenek. Ők azok, akik segítenek gyermekeink világra jövetelènèl ès ők vigyáznak majd ránk halálos ágyunknál is. Folyamatosan ki vannak téve a vírusoknak ès esetleges megbetegedéseknek. (Több ismerősöm dolgozik az egészségügyben, ès nem egyszer volt rá példa, hogy valamilyen vírussal megfertőződtek, például az egyik Hepatitis-es tűvel szúrta meg magát.) Tehát nem csak akkor kell hálásnak lennünk, amikor nagy a baj, hanem mindenkor, mert ők ott voltak eddig is nekünk ès ott lesznek akkor is miután ez a vírus már lecsengett.

Továbbá ott vannak a katonák, rendőrök, határőrök, polgárőrök ès biztonsági őrök, akikkel mèg ha nem is èrtünk mindig egyet, addig örüljünk, amíg látjuk őket, mert ha ők eltűnnek az utcákról, akkor káosz keletkezik.

Ne feledkezzünk meg a tűzoltókról sem, akik alázatos munkájukkal mentik az èleteket, sokszor a sajátjuk árán is, ès nem csak akkor számíthatunk rájuk, amikor a macskánk a fa tetejèn ragad.

Ők azok az emberek, akiknek minden nap hálásak lehetünk, mert ők ezt választották mi èrtünk! Köszönöm nektek!

Vannak emberek, akik olyan területen dolgoznak, mint pèldául kereskedelem, áruszállítás, gasztronómia, pèksègek, húsüzletek ès üzemek, kis-, illetve nagygazdák, a különböző szerelők, gyári munkások ès mèg lehetne sorolni, ahol nem áll meg, nem állhat meg a munka most sem, mert nèhány elveszett ember megszűnne lètezni nèlkülük. Ezek az emberek azok, akik nem vállalták ezt a kockázatot, mègis belekényszerültek ebbe a helyzetbe. Ők nem válogathatnak, csak teszik a dolgukat a mindennapi megèlhetèsèrt. Őket hatalmas tisztelet ès köszönet illeti! Köszönöm nektek!

Majdnem megfelejtkeztem a takarítókról, akik a higiénia felelősei. Nap, mint nap találkoznak különböző baktériumokkal és ők gátolják meg, hogy ezekből komolyabb vírusok is kialakulhassanak. Ők tartják rendben és tisztán a kórházakat, áruházakat, éttermeket..., valójában minden területen megtalálhatóak. Most még nagyobb körültekintéssel kell munkájukat végezniük! Köszönöm nektek!

Külön javasolnám veszélyességi pótlék bevezetését minden olyan dolgozónak, aki ebben a válsághelyzetben sem maradhat otthon!

A legsajnálatosabb a dologban, hogy sokan munkájukat vesztették és kilátástalan helyzetbe kerültek. Senki nem tudja megmondani, hogy mire lezajlik a folyamat, hányan kerülnek a csőd szélére, ne adj Isten utcára. Hányan fognak mély depresszióba esni, ennek következtében pedig szörnyűséget elkövetni? Akkor lesz szükség igazán hétköznapi hősökre!

Ami pedig a legfelháborítóbb a dologban, az az emberek nemtörődömsége, illetve hogy sokan még most is egymást támadják, pedig most megértésre lenne igazán szükség.

Látom, ahogyan az időseket támadják, mert nem tudnak otthon maradni, míg mi bezárjuk gyermekeinket. De megkérdezte bárki is őket, mire lenne szükségük, hogyan tudunk nekik segíteni?

Látom, ahogy a szülőket támadják, mert gyermekeik az utcán lófrálnak. Lehet, hogy ezek a szülők dolgoznak, éppen titeket szolgálnak ki a közértben, vagy valaki életéért küzdenek, és mindeközben remélik, hogy gyermekük otthon van? Mert ugye a nagyszülőknél nem lehet.

Illetve támadják a gyerekeket...??? Hiszen még csak gyerekek, nem lehet őket hibáztatni, majd később fejlődik ki bennük a felelősség érzet.

Továbbá támadják a dolgozókat, miért nem hordanak gumikesztyűt és maszkot? Talán utána kellene járni néhány fontos információnak! A gumikesztyű nem ajánlott, mert nem lehet jól fertőtleníteni, és a vírus tovább él a kesztyűn, míg a kezedről csak lemosod, valamint a vírus nem terjed érintés útján, kivéve, ha azt teletüsszögöd, tehát aki még nem tette, annak érdemes megtanulni a kézmosás művészetét. A maszk pedig nem kötelező, csak a betegeknek. Bár ki tudhatja, kiben lappang már a vírus? Ezért mindenki döntsön saját meglátása szerint, de ne támadjon feleslegesen. Ha valakinek nem tetszik, hogy és ahogyan ezek a cégek működnek, azoknak tanácsolnám, hogy maradjanak otthon. Itt az ideje megtanulni főzni, sütni!

Egy kérdés viszont igazán foglalkoztat. Mi szükség van kávézókra, plázákra és egyéb olyan üzletekre, amelyek nem képezik a megélhetésünk részét? Amíg ezek nyitva vannak, mindig lesznek olyan agyhalottak, akik ott fogják az idejüket tölteni.

Ami pedig országunk szégyene ebben a nehéz időszakban, azok a kereskedők, akik mások kárából akarnak meggazdagodni és a termékeik árát a többszörösére emelték. Illetve a nagyrabecsült parlamenti többség, akiknek még vészhelyzet idején is a hatalomvágy az elsődleges, és egy percre sem tudnának békeszünetet kötni, hogy végre közösen kezdjenek el egy működő válságpolitikát kieszmélni, magyarul mondva: Végezzék végre rendesen a dolgukat, amiért a milliós fizetésüket kapják! De nem, erre sajnos nincsenek kiképezve, csak a színjátékra, meg a cirkuszra. Ezek az emberek fogják háború idején elsőként elhagyni a süllyedő hajót!

A végére pedig egy régi szovjet közmondással élnék: "Ne háborúzz, szeretkezz!" Maszkban, gumikesztyűben, legalább két óvszerrel...

Át fogjuk vészelni ezt is, ahogy minden mást ezidáig, bár lesznek áldozatok. A lényeg, hogy ne veszítsük el emberségünket és gerincünket, mert sokaknak szüksége lesz segítségre és összefogásra!