Egy új kor kezdete (1. rész)

Évek óta tanulmányozom többek közt a történelmet és a politikát. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan is lehetne szebbé, jobbá, de ami még fontosabb, élhetőbbé tenni környezetünket, biztosítani az emberek megélhetését, egy boldogabb jövőképet teremteni gyermekeinknek.

Sokan már ezen sorok olvasása után nyugtázták magukban, hogy sehogy. Vagy azon gondolkodnak, hogy ki ez az ember, mégis mi köze hozzá, miért érdekli a dolog...

Szoktam mondani, hogy a történelemből rengeteget lehet tanulni. Megismerhetünk különböző eszméket, okulhatunk elődeink hibáiból, kialakíthatunk magunkban egy sajátos elképzelést. Minden kornak megvoltak a maga szépségei, de ennek ellenkezője is egyformán tapasztalható. Úgy vélem, nincs rossz eszme, csak rossz vezető. Miattuk pedig a világ folyamatosan csak hanyatlik.

Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolják, jelenleg jól működik a rendszer, ezért biztosan támadásokat is kapok majd, de már kezdek hozzá szokni. Nem vagyok baloldali, sem jobboldali. Nem vagyok liberális, szélsőséges, fasiszta, de rasszista sem. Nem vagyok kommunista, szocialista, de még demokrata sem, ha erről szól a demokrácia. Egyszerűen egy átlagos magyar vagyok, aki megelégelte a dolgok menetét. Próbálom mindenben meglátni a jót, még ha néha ez nehezen is sikerül. Elkezdtem nyitottan állni a világhoz, és befogadni magamba minél több hasznos információt, legyen az vallástól és politikától független. Ahogyan az imént már említettem, minden kornak és eszmének megvoltak a maga szépségei, ezekből okulva megpróbáltam felépíteni egy álomképet, melyből akár még valóság is válhatna, mindezt csak akarni kell.

Aki szerint jó irányba halad az ország, sajnos téved. Nem állíthatom azt sem, hogy 10-20, illetve 30 évvel ezelőtt sokkal jobb lett volna minden, de a mostaninál mégis lényegesen. A jelenlegi képmutatás, erkölcstelenség, önzőség, irigység, gyűlölködés és még napestig sorolhatnám, mindenképp a mai világ legnagyobb betegségei. Lehet hibáztatni a politikát, mely gerjeszti közöttünk a feszültséget, a médiát, mely álhírekkel és félelemmel táplál bennünket, az internetet, amely megszünteti az emberi kapcsolatokat, és még sok minden mást is, de a valódi okokat önmagunkban kell keresnünk. Sajnos, amíg mi napról napra egyre elveszettebbek vagyunk, folyamatosan egymás torkának esünk, megélhetési gondokkal küszködünk, mindennapos stresszhatásnak vagyunk kitéve, addig erkölcstelen gazemberek kihasználnak minket, ahogyan mindig is tették és ezután is fogják, ha nem változtatunk a saját nézeteinken. Sorolhatnám még hosszú sorokban az emberiség hibáit, a mai kor betegségeit, de úgy érzem, ezt nem kell tovább részleteznem, hiszen mindannyian tapasztaljuk.

Folyamatosan azon elmélkedem, hogyan is lehetne mindezen változtatni, hogyan tehetnénk jobbá környezetünket, hogyan építhetnénk szebb jövőt gyermekeinknek. A válasz mindezekre az összetartásban, az egységben, a közösségben rejlik. El kell fogadnunk egymást olyannak, amilyen, de ami ennél is fontosabb, szembe kell néznünk önmagunkkal, és ha ezt megtettük, képesek leszünk nyitni a másik felé.

Egy olyan borzalmas korban élünk, mely nagy valószínűséggel bekerül a történelemkönyvekbe. A kérdés, hogy hogyan fog folytatódni, mi lesz a végkimenetele a dolgoknak. Képesek leszünk e változni, és együttes erővel újjáépíteni mindazt, amely most tönkremenni látszik.

Livoda, Baja város szívében

Van egy gyönyörű tanyavilág, mondhatni Baja város szívében, legalább is nem messze onnan, bár sokan nem is tudnak róla. Livoda városrész egy többnyire hobbikertekből álló terület, de többen laknak ott életvitelszerűen. Sok szép gyerekkori emlék fűz hozzá, nagyszüleimmel rengeteget jártunk ki kertészkedni. Sajnos a terület lényegtelennek bizonyult az eddigi városvezetésnek, és a területi képviselő sem végzi a dolgát megfelelően. Az utak, mióta az eszemet tudom, nehezen járhatóak, főleg esős időszakban. A vízelvezetés nem megoldott és sokszor az egészet sártenger borítja. Évek óta panaszkodnak az ott élők a közvilágítás szükségességére, de sajnos be nem tartott ígéreteken kívül még nem kaptak mást.

Nemrégiben találkoztam egy újabb problémával, mely a szemétszállítás hiányáról panaszkodik. Az ott élőknek nem megoldott a hulladékszállítás, így akik tehetik, sajátos módon intézik ezt, és külön fizetnek a szemét elszállításáért. Sajnos sokan csak kiteszik a határba és otthagyják. Eddig ezt rendszeresen elszállította egy ott dolgozó, de valószínűleg a jelenlegi helyzetre való tekintettel nincs rá kapacitás, így a szemét csak gyülemlik. Az ott élők többször kérték egy konténer kihelyezését, melynek díját, ahogyan minden más polgár, ők is megfizetnék, de a képviselőnél szintúgy csak üres fülekre találtak.

Sajnos nem ez az egyetlen terület Baján és a hozzá tartozó tanyavilágban. Lehetne sorolni a 2., illetve 3. körzeti tanyákat, ahol hasonló problémákkal néznek szembe az ott lakók, és gondolom a többi területtel sincs ez másképp.

Úgy gondolom, hogy a város nem csak a belvárosból áll, hanem a különböző városrészekkel, kerületekkel és tanyavilággal együtt egészítik ki egymást. Mindenhol rosszak az útviszonyok, de azért szemétben még sem élhetünk, ráadásul teljes vak sötétben hazamenni az éjszaka közepén, hátborzongató érzés. Az utóbbi hónapokban a város új vezetést kapott, remélem tesznek ezen területek fejlődésének érdekében is!

Építsük fel jövőnket

Mindannyian találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló témájú oldalakkal. A problémám, hogy ezen oldalak sem azt képviselik, amit valójában hirdetnek. Tele vannak különböző like-vadász hírportálok megosztásaival, melyek igazságtartalma kérdéses. Sok esetben ezek üzemeltetője is ismeretlen. Saját meglátásom, hogy ezen oldalak is azt képviselik, melyet a jelenlegi politika és pártrendszer. Nem szólnak másról, mint az emberek megosztásáról.

Célom egy olyan közösség létrehozása, ahol egymás tapasztalataira építkezhetünk. Mindannyian dolgoztunk különböző területeken, akár idegen országokban is, betekintést nyerhettünk bizonyos cégek működésébe, és ami még ennél is fontosabb, mindannyian tartozunk valahova, bizonyos községekhez, és folyamatosan tapasztaljuk az ott lévő politika működését és annak hibáit.

Úgy vélem, hogy a jövő még nincs elveszve, ha képesek vagyunk tenni érte. A nemtörődömség nem megoldás, mert elveszítjük mindazt, amit őseink felépítettek. Ha hagyjuk a dolgok menetét ebben az irányban haladni, gyermekeink számára bizonytalan lesz a megélhetés, jelen helyzetben még sokunk számára is kilátástalan.

Hiszem, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell, valamint, nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

Úgy gondolom, hogy az országunk valódi rendszerváltást érjen el, ahhoz kicsiben kell elindulnunk. El kell érnünk, hogy az általunk lakott területek képesek legyenek a közösség érdekeit támogatni és egy közös cél érdekében cselekedni. A mai kilátástalan helyzetben tökéletesen megmutatkozott, hogy ki az igazi barát, és kik azok, akik még mindig csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Eljött az ideje, hogy az önzőséget felváltsa az önzetlenség. Írásaimban felvezetem, hogyan is gondoltam mindezt, és szívesen várom a saját elképzeléseket.

Azt mindeninek be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább.

Hogy a legegyszerűbben magyarázzam meg ennek miértjét. Miért foglalkozom másokkal ahelyett, hogy a saját dolgaimmal tenném?

Van két csodálatos gyermekem, akiknek lehetőségeimhez mérten mindent megadok, és azért vagyok, hogy ne kelljen nélkülözniük semmiben. DE! Az én gyermekeim a ti gyermekeitekkel együtt fognak felnőni, közösen fognak családot alapítani, és közös unokáink lesznek, akiktől majd mindannyiunk jövője függni fog.

Folytathatnám további gondolatmeneteimet, de majd mindent apránként.

Az oldal nyilvánosan elérhető, bárki közzétehet, megoszthat, hozzászólhat. Nincs helye nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseknek, továbbá félelemkeltésnek. Hiszek a szólásszabadságban és mindenki véleményét szívesen meghallgatom. Közös érdekünk, hogy megoldást találjunk a problémáinkra. Nem szeretném, hogy eltérő nézeteinkből komoly konfliktusok kialakuljanak. Ezt a háborút hagyjuk meg a parlamenti bohócoknak. Mi pedig hallgassuk meg végre egymást, álljunk ki újra egymásért! Én úgy vagyok vele, hogy szívesebben hiszek embertársaimnak, mint a hazug médiának.

Építsük fel közös jövőnket! Csak egymásban bízhatunk!

(Tomas Ryant fotója a Pexels oldaláról)

Hazaköltözés, otthon, édes otthon!

Sokan kèrdezik tőlem, mièrt akarok haza menni. Jobb lesz e otthon? Lesz e jövője gyermekeimnek?

Mèrlegeltem már nem most ès mindenkinek, aki megkèrdezi, a következőket mondom:

Itt kint 200.000 Euro egy ház, mondhatni kert nèlkül, mert ez a 100-200 nègyzetmèter, házzal együtt, semmi. Ráadásul ez egy kisvárosban, amit otthon falunak mondanèk. Hozzáteszem itt mèg a fű sem nő, de vizet sem fúrsz. Tehát állattenyèsztèsre, növènytermesztèsre alkalmatlan. Az idő borzalmas. Az èv egyik fele tèl, a másik ősz, melynek a közepèn van 2-3 hèt enyhe nyár.

Otthon ennek a tizedèbe, sőt mèg annyiba sem kerül faluhelyen egy ház 2-3000 nègyzetmèter termelèsre alkalmas földdel. Igazából minden megterem ès minden állat megèl. Ivóvíz folyik a kertek alatt, ami többet èr, mint az arany. Tehát, három nèmet ház árából veszek otthon egy fèl falut.

Hozzáteszem az Unióban nálunk a legolcsóbb a föld, sőt...( Az Unión kívüli koszovói barátaim, megkèrdeztèk, miután elmondtam, mennyièrt kelt el a szülőházam, hogy ti elajándèkoztátok?) Ha a minősèget nèzem, talán a világon a legolcsóbb. Elkondolkodtató... Ès ha magamnak dolgoznèk napi 8 órában, heti 5 napot ès ezzel sokat mondok, nem lennènek megèlhetèsi gondjaim, ès mèg a családomra is lenne időm. Ehelyett egy gazdag illetőnek dolgozok, heti 50 órában, azèrt, hogy megèljek, ès semmire sincs időm, sem energiám.