A kígyós

Volt egy álmom, hogy egyszer egy olyan helyen fogok élni, mely állattartásra is alkalmas, melynek saját erdeje van, és ahol a kert végében egy patak csörgedezik. Ilyen területre szert tenni viszont nagyon nehéz, vagy igen drága, nekem pedig sem kapcsolataim, sem vagyonom nem volt ehhez. Azért sikerült találnom egy vidéki ingatlant fél hektár földdel, pár száz négyzetméternyi erdővel és egy kiszáradt csatornával. A szomszédoktól megtudtam, hogy a falu mellett folyik a Kígyós névre keresztelt főcsatorna, melynek ágai a kertek alatt kígyózva voltak elvezetve, amikből aszály idején a gazdák öntözni tudták földjeiket. Ezek sajnos már évek óta kiszáradtak és benőtte a gaz is. Elmesélték azt is, hogy többször előfordult már hasonló szárazság, de több olyan eset is volt, amikor nyakig érő víz volt benne. Gyerekkorukban viszont még rendszeresen fürödtek benne. Ezért elkezdtem reménykedni, hátha egyszer még meglesz a saját kis patakocskám a kert végében. Persze akkor még rengeteg dolgot nem tudtam...

Mint azóta kiderült, a csatornára az elmúlt évtizedekben összesen 12 halastavat kötöttek, és a főcsatornát is kiegyenesítették, hogy ne kígyózzon annyira. Nem is beszélve az elhanyagoltságáról. Azért néha még előfordul, hogy akár térdig érő víz is található benne, mármint a fő éren, de az idei szárazságban sajnos az is teljesen kiszáradt. Mindennek tudatában a saját, akár öntözésre is alkalmazható vízemről nyugodtan le is mondhatok. Meg lassan minden másról is ezzel kapcsolatban.

Néhány évvel ezelőtt készítettem egy videót a portámról, melyben röpke említést tettem a Kígyósról. Ezután egy gyerekkori ismerősöm megkeresett, hogy az anyósáék földje alatt is folyik egy Kígyós-csatorna, de arra a következtetésre jutottunk, hogy a kettő egymástól eltérő, mivel sehogyan sem keresztezhetik egymást. Rákerestem az interneten, de csak két Kígyósra volt találat, a Kiskőrösi és a Bácsbokodi csatornákra. Én ez utóbbihoz tartozom. Ő viszont egyikhez sem tartozhat. Tehát az egy újabb Kígyós, és vajon mennyi lehet, lehetett valamikor az országban?

Belegondolva, hogy alig több, mint száz évvel ezelőtt, milyen fejlett vasúthálózatunk volt, melyet önhibánkon kívül elvesztettünk, hasonlóan fejlett öntözésre kialakított csatornarendszerünk is lehetett. Mondhatnánk, hogy azt is elvesztettük, hiszen a kertem alatt folyó Kígyós is többször átmegy Szerbiába, majd vissza, végül a határon túl torkollik a Ferenc-csatornába. De ez csak egy vízfolyás, és ahogyan már említettem korábban, ennek pusztulása is az emberi felelőtlenségre vezethető vissza. Gondolok itt arra a 12 halastóra elsősorban, melyeket a határ mindkét oldalán rákötöttek. De sok helyen betemették, vagy akár még be is szántották ezeket. Mert ugyebár évekig nem kellett. Most meg amikor kellett volna... Inkább nem is folytatom.

Arra lennék kíváncsi, hogy felétek is van, vagy volt Kígyós, vagy bármilyen más névre keresztelt, egykoron öntözésre is használt csatorna? Mert én szinte biztos vagyok benne!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egynyári kalandok(részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó!? című könyvemből

Kincső(Részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó?! című könyvemből)

Fájó szerelem (Részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó című könyvemből - Vallomások kötet)