Kegyetlen játékok - Az utolsó felvonás (az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó?! befejező része)

Miután Adát eljegyezték, a munkába temetkeztem. Már nem voltak hódító céljaim, csak hogy leteljen a felmondási időm és újra otthon élhessek az én szeretett Magyar-Alföldemen.

Mivel második ember voltam az étteremben, ezért a felmondási időm 6 hónap volt, és egyébként is sikerült rávennie a főnökömnek, hogy maradjak még a nyári hajtásban, mert elkél a segítség.

-Nem is baj. - gondoltam - Kicsit visszafogom magam, legalább annyival több pénzt tudok majd hazavinni.

Nem telt el sok idő, felvettünk egy leszbikus magyar párt. Én persze rögtön vállaltam, hogy betanítom őket. Mindig is szerettem új embereket megismerni, annak meg külön örültem, ha egy vérből való, egy nyelvet beszélő testvéreimmel hozott össze a sors.

A két lányról nem mondanék túl sokat. Bár lesz még szerepük a történetben, nem is kevés, nem érik meg a tintát és a leütést, amit rájuk pazarolnék. Mondhatni menő csajok voltak. Az egyikük kicsit jobban beszélte a németet, ezért kasszába került, míg másikuk a konyhára. A továbbiakban ezért csak Kasszásként és Konyhásként fogom említeni őket.

Mindig nagy társaságokkal jártuk az utcákat és sok hülyeségben részt vettünk a barátaimmal, de miután megházasodtam és két gyönyörű kislányom is született, igyekeztem visszafogni magamat. Ennek köszönhetően, könnyen felismertem a csibészeket, és nem mondom, mindig jobban vonzottak, mint az unalmas átlagemberek. Azért tudtam, hogy vigyázni kell velük, és pénzről soha semmilyen körülmények között sem lehet szó.

Persze nem kellett sokat várnom, már megkörnyékeztek, hogy adjak nekik egy kis kölcsönt, mert Konyhás húgát szeretnék kihozni magukhoz, aki egy rossz kapcsolatból menekül. Én meg hülye azért nem vagyok, természetesen elutasítottam őket. Közben még volt egy szabadságom, amit kihasználtam, és amikor visszamentem, már Rita fogadott, Konyhás húga. A bonyodalmak pedig itt kezdődtek.

Rita gyönyörű, fiatal lány volt, már amit láttam belőle. Nagyban tombolt a covidnak nevezett világapjafasza, ezért nekünk már hónapok óta maszkban kellett dolgoznunk. De amit láttam, az elkápráztatott. Egy 20 éves, remek testalkatú lány, akinek a szemei annyira csodaszépek voltak, hogy azonnal magukkal ragadtak. Na ná, hogy vállaltam a betanítását és kísérgettem mindenhová, mint egy puli kutya. Még szünetben is felmentem vele az ebédlőbe. Tisztán emlékszem, hogy csak egy gondolat járt a fejemben mielőtt levette a maszkot, hogy: "Csak legyenek rendben a fogai". Rohadjon meg, ez is stimmelt. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, teljesen bűvöletbe ejtett. Nem bíztam a véletlenre a dolgokat, hiszen az idő sem volt már a barátom. Másnap, mikor hazafelé tartottam, megláttam őket az út széli járdán gyalogolni. Rögtön félreálltam és kipattantam a kocsiból. Aznap este már náluk játszottunk ivós felelsz, vagy merszet. Megtudtam Ritáról, hogy balettiskolába járt, de egy sérülésnek köszönhetően az álma, hogy világhírű balerina legyen, kettétört. A sok éves táncnak azért megvoltak az előnyei. Simán lement spárgába, vagy a lábait a nyakába tette. Más szóval extra hajlékony volt, ami csak még vonzóbbá tette. Még az sem riasztott el tőle, hogy nutellával ette a savanyú uborkát. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen csoda létezik. De nem is ...

Egyre többet jártunk össze, szinte minden szabadidőmet vele töltöttem. Általában, amikor nem együtt végeztünk, olyankor már a parkolóban vártam, hogy hazavihessem. Egy alkalommal viszont sikerült elaludnom. Mire odaértem, még vártam egy ideig, majd miután egyre biztosabb lettem abban, hogy valószínűleg elkerültük egymást, felhívtam, majd haza felé félúton szedtem össze. Nagyon szomorú volt és sírt. Korábban már említettem, hogy egy rossz kapcsolatból menekült, ami miatt még mindig maga alatt volt, és én sem könnyítettem meg neki azzal, hogy úgy érezte, én sem veszem komolyan. Vagy ez is csak egy jól megszervezett színjáték része volt...

Félúton voltunk a munkahelyünk és az albérletük között. Ez véletlenül pont egy hidat jelentett. Ott álltunk kint a holdfényes éjszakában, ő a könnyeivel küszködött, miközben én azon gondolkodtam vígasztalása közepette, hogy ha most nem csókolom meg, akkor soha. Mennyire aljas dolog. De megtettem, ő pedig visszacsókolt.

Hogy mégis miért kellett gondolkodnom ezen? Hiszen egy ilyen csodálatos teremtés láttán az ember már ösztönösen cselekszik. Én viszont tudtam, hogy hamarosan haza költözöm. Ahogyan Adával működött, most is előadtam magam, hogy mik a terveim, de ő sajnos ebben nincs benne, viszont addig is lehetünk nagyon jó kapcsolatban. Mindketten össze voltunk törve, és ilyenkor kinek ne lenne szüksége egy támaszra, aki vígaszt nyújt? Hát beleegyezett, de mint mindig, most is kikötöttem, hogy nem szerethet belém, hogy velem mi lesz, azzal meg ne törődjön. Ezen általában mindig jót nevettek, mert miért is gondolnám, hogy belém szeretnének, de az önbizalom fontos dolog!

Ahogyan Ritával egyre közelebb kerültünk egymáshoz, kezdtem teljesen elveszíteni a fejemet. Annyira magaménak akartam azt a nőt, hogy nem foglalkoztam azokkal a jelekkel, amiket a testem küldött felém már hetek óta.

Az első randink egy játszótéren volt. Bár étterembe akartam vinni, ő szívesebben kerülte volna az embereket. Ha tiszta fejjel gondolkodom, már akkor látnom kellett volna a valóságot. De nem így történt.

Szerencsére mindig voltak B terveim, ezért ha már nem akart társaságot, megrendeltük a pizzát és piknikezni invitáltam egy elhagyatott jatszótérre. Napközben voltak gyerekek, de mi már alkonyat táján érkeztünk, ezért teljesen üres volt. Kinéztem egy helyet. Ledobtam egy pokrócot, elővettem egy üveg Hugo koktélt, amit nagyon szerettem akkoriban, majd nekiláttunk a pizzának. Közben végig beszélgettünk, igyekeztünk közelebbről megismerni egymást. A vacsi befejeztével pedig még közelebb simultunk egymáshoz. Mivel neki épp havi gondjai voltak, és én sem voltam a topon az előbb már említett egészségügyi problémáim miatt, nem történt közöttünk semmi komolyabb. Voltak még hasonló esti csavargásaink a környéken, de egyik sem bírt nagy jelentőséggel. Ő Kasszással és a nővérével lakott egy albérletben, melynek csak egyetlen hálószobája volt, én pedig az exfeleségemmel és a gyermekeimmel éltem egy háztartásban, ezért egy romantikus együttlét ötlete egy puha ágyban eléggé felejtős volt.

Támadt egyszer egy ötletem, hogy elviszem egy amolyan lakosztály szerűségbe, hisz én sem voltam még olyan helyen, és szívesen kipróbáltam volna. Két olyan szállást találtam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik extra modern volt, jakuzzival a szoba közepén, a másik pedig antik stílusú, gyönyörű tükrökkel, piros ágyneműkkel és függönyökkel, de semmi extra. Mikor megkérdeztem Ritát, hogy lenne e kedve velem tölteni az éjszakát, azonnal igent mondott. A választás jogát rá bíztam, de nem mondtam el neki, hogy mit tartalmaznak a szobák, csak hogy antik, vagy modern stílusúak. Nem tudom, hogy nekem akart e imponálni, vagy milyen indíttatásból, de az antikot választotta, ami nekem is jobban tetszett. Mikor már kiköltözőben voltunk a szobából, megemlítettem neki a másik szállon lévő jakuzzit, és láttam rajta, hogy elszomorodott. Valószínűleg azt jobban élvezte volna.

Az este egyébként csodás volt, bár előtörtek az ösztönök és elvesztettem a kontrollt, nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem, mégis vele töltöttem az éjszakát, ez mindennel felért.

Ahogy telt az idő, én teljesen belezúgtam a lányba, és már semmi sem érdekelt. Attól eltekintve, hogy alig néhány hónapon belül hazaköltözök. Időközben Kasszás többször megkörnyékezett, hogy adjak neki kölcsön pénzt erre, vagy arra, de mindig lepattintottam. Az egyik éjszaka szintén náluk buliztunk, amikor sikerült túltolnom a fogyasztást, és csúnya vita keletkezett. Egy Isteni szikrának köszönhetően, meg néhány elszólásnak a lányok szájából, sikerült összeraknom a képet, miszerint Rita csak azért van velem, hogy kihasználjon. Túl sok volt az egybeesés, én pedig már megjöttem az ilyen dolgokból jócskán. Hirtelen felindulásból sikerült egy olyat is a fejéhez vágnom, hogy de legalább megkaptam. Nem tudom, miért mondtam ezt, hiszen még sosem csúszott ki ilyen azelőtt a számon, ő pedig egy olyan nő volt, akivel az életemet is szívesen összekötöttem volna, de megtettem és ezzel elindult a lavina.

Közeledett Rita születésnapja. A veszekedésünk óta még beszélő viszonyban voltunk, de már teljesen eltávolodtunk egymástól. Azaz hol összesimultunk, hol bántottuk egymást. Sajnos a kapcsolatunk utolsó 2 hónapja már csak ebből állt. El kellett volna engednem, hiszen tudtam, mire megy ki a játék, de teljesen a rabjává tett. A születésnapján sajnos dolgoztam, míg ők az albérletükben ünnepeltek. Közben többször beszéltem velük, mikor véletlen elszólták magukat, hogy egy fiút is meghívtak, hogy Ritát boldogítsa. Azt hiszem, nem kell mondanom, mennyire kibuktam. Onnantól kezdve vége lett közöttünk mindennek. Legalábbis majdnem.

Odáig voltam Ritáért, hiába a megérzéseim és tapasztalataim, sikerült kicsalniuk belőlem egy kisebb összeget. Kasszás először autóra szeretett volna 10.000 €-t, de eszem ágában sem volt adni. Mindennek pontosan meg volt a helye, hiszen az életmódváltás nem egyszerű és nem olcsó dolog. Mivel egy kicsi lakásban voltak hárman összezárva, amit ráadásul ellepett a penész, sikerült meggyőzniük, hogy támogassam őket azzal, hogy új lakásba költözhessenek. Sajnos létező jelenségről beszélünk, a penész már a bőröndjeiket és a benne lévő ruháikat is megtámadta. Ez már a születésnapja után volt és azután, hogy sikerült meggyőznie arról, milyen hülye vagyok és csak képzelődök. Szerettem Ritát és nem akartam, hogy ilyen helyen éljen, hát segítettem. Adtam nekik pénzt a kaucióra, illetve néhány bútor megvásárlására, hogy mégse a földön kelljen tárolni a ruháikat, vagy ott kelljen aludniuk. Még az átpakolásban is segítettem. Majd megint összevesztünk, de azt már én sem tudom, hogy min. Valószínűleg, így utólag belegondolva, megkapta, amit akart, ezzel el is engedett.

Az egészségi állapotom napról, napra romlott. Ehhez hozzásegített a rossz levegő, köszönhetően annak, hogy már fél éve maszkban dolgoztunk, a stressz és az is, hogy Ritával töltött időmben nem figyeltem a helyes étkezésre és a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére sem. Az egyik este annyira erős fájdalmaim voltak, hogy összeestem a folyosón. A gyermekeim anyja hívta rám a mentőket. Mikor bevittek a kórházba, köszönhetően annak, hogy sokat olvasok, mindarról ami érdekel, már sejtettem, hogy vesekövem van. Amikor ezt elmondtam a doktornőnek, nem igazán akart hinni nekem, de adott néhány tablettát, meg egy hálós valamit, hogy majd kipiselem és ebben látni fogom. Mivel egy hét múlva sem lettem jobban, felkerestem egy másik orvost, aki megultrahangozott és megállapítatta, hogy egy 1,7 cm átmérőjű kövem van. Azonnal befektettek a kórházba és még aznap este megműtöttek. Akadtak komplikációk rendesen, de erről nem szeretnék több említést tenni.

A felmondási időm szeptember 30.-án letelt, az utolsó katétert pedig október 1.-én szedték ki belőlem. Dolgozni már közel 2 hónapja nem voltam, csak otthon lábadoztam. Ennek köszönhetően Ritával sem találkoztam. Legalább a kórházban megkérdezte, hogy vagyok. Már alig vártam, hogy átessek az egészen és indulhassak haza. Még bementem az étterembe meginni egy kávét és elköszönni a kollégáimtól. Már kifelé tartottam, még beköszöntem a konyhára, amikor megláttam őt. Nem beszéltünk már semmiről, csak végignéztünk egymáson, majd távoztam. Később egy üzenet fogadott a telefonomon, hogy sajnálja, hogy így alakult és ha tehetné, több időt töltött volna velem. Talán feltámadt a lelkiismerete, ha már van neki olyan. Erre csak annyit válaszoltam, hogy: "Csak egy szavadba kerül, és ott vagyok!"

Kitaláljátok a választ?

Igen, az utolsó éjszakámat még vele töltöttem. Mondanám, hogy egy felejthetetlen élményben volt részem, de annak tudatában, hogy fél napja még a kórházban voltam, meggyötörten és fáradtan, nem nevezhető túl aktívnak az éjszakánk.

Reggel elbúcsúztunk egymástól. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, hogy meglátogatom, amilyen gyakran csak tehetem, de az az igazság, hogy hazajöttem és teljesen szétcsúsztam. Még váltottunk néhány üzenetet, küldött egy-két képet és videót magáról, kért még egy kis pénzt, mondván, hogy éheznek, aztán szép lassan örökre elvesztettem. Egyik alkalommal hirtelen felindulásból megkértem, hogy tiltson le mindenhonnan, mert nem akarom zaklatni és egyébként sem fogok tudni kimenni hozzá. Soha többet nem hallottam felőle...