Önéletrajz, egy kicsit máskèpp😉

86' februárjában láttam meg a napvilágot Baján. Megállíthatatlanul szakadt a hó és az egész várost jégpáncél borította. Mindezt figyelembe véve - ahogyan azt is, hogy az újszülöttek néhány napig nem látnak - valójában volt már március is, mikor a napfényt először tekinthettem. Egy átlagos kertvárosi srác voltam. Gyermekkoromat a homokváros porai borították. Itt cseperedtem ifjúvá, majd lettem férfivá. Jóformán itt töltöttem életem első 28 évét, de ennyire még ne szaladjunk előre.

 

Tanulmányaimat Baján a mára névfosztott II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdtem, majd a hasonlóan járt Türr István Közgazdasági ès Postaforgalmi Szakközépiskolában folytattam. 2004-ben az Érettségi bizonyítvány megszerzése után még két évig maradtam a "Türr"-ben, ahol Szoftverüzemeltetőnek, majd Multimédia-fejlesztőnek tanultam. Mivel felmenőim örültek volna, ha a családban még egy diplomával büszkélkedhetnek, azért ösztöndíjjal pályáztam a helyi Vízügyi Főiskolára, melynek nevébe - az előző két esetből is tanulva - kár lenne belemenni, mert hát ki tudja már követni ebben a szempillantások alatt változó Világban...

 

Számomra is érthetetlen okokból, vagy egyszerűen csak "nincs ló" alapon, de felvételt nyertem. Na nem mintha hülye gyerek lettem volna, hisz volt idő, amikor még matek, illetve történelem versenyeket nyertem, de addigra már olyan szinten elengedtem a dolgokat, mint "szódás a lovát". Azért gondoltam bejárok órákra - hiszen ez elég volt mindaddig -, de bevallom őszintén, hogy ez az Építőmérnöki BSC olyan messze állt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

A félévi vizsgák előtt úgy ítéltem meg a helyzetem, hogy inkább kihagyom a felesleges köröket, majd átiratkoztam a városban csak FIT-nek nevezett, Bólyai János Szakközépiskolába, ahol folytattam informatikai tanulmányaimat. Itt még egy Rendszerinformatikus szakot végeztem, az ECDL bizonyítványt meg már "alanyi jogon" adták, míg a többiek vizsgáztak érte. A két éves képzés alatt az LB Computer Kft-nél gyakorlatoztam és megmondom őszintén a számítástechnikának ezt a részét szeretem a legjobban, programozni meg sajnos sohasem tudtam, holott összegészében 12 évig tanultam informatikát valamilyen formában.

 

A tanulmányaim ideiglenes befejezése után közel egy évig maradtam otthon, mert sajnos 40.000 fős kisvárosunk nem rendelkezett elegendő munkahellyel mindenki számára. (A legtöbben így is Pestre, vagy külföldre költöztek.) Ez idő alatt legalább megtanultam főzni - bár van, akinek erről más a véleménye - és arra is rájöttem, hogy minden tiszteletem a háziasszonyoké, mert én ezt nem tudnám sokáig csinálni.

 

Édesapámnak köszönhetően 2009 szeptemberében felvételt nyertem a Tesco Globál Áruházak Zrt. bajai 7k-s üzletébe, Biztonsági- és kármegelőzési asszisztens pozícióba. Ez volt az első hivatalos munkahelyem, és be kell vallanom, nagyon szerettem. Egyszer voltam hónap dolgozója is. Mint minden csoda, egyszer ez is véget ért. A cég különböző megtakarítási szempontokat figyelembe véve elkezdte leépíteni saját magát... Egy évvel később az -asszisztensi pozícióból -felelősi lett, majd még egy évet azt követően teljesen megszűnt sok más beosztással egyetemben. Ekkorra döntöttem úgy, hogy folyami hajón próbálok szerencsét egy barátom ajánlásával. Mohácson elvégeztem egy 2 hetes Matróz képzést, majd hajóra szálltam.

 

Ez időben már jegyben jártam, így fél év teherhajózás, na meg elegendő megtakarítás után rájöttem, hogy ez nem nekem való, így visszatértem szülővárosomba. Még abban az évben, 2012 nyarán összeházasodtunk. Tesco-s kapcsolataimnak köszönhetően a Profield Kft.-nél kaptam munkát, mint Áruhitel-ügyintéző, ehhez pedig Budapesten végeztem tanfolyamot. 3 hónap és több száz megkötött hitel után úgy éreztem, hogy ez nem az én gyomromnak való, mert sok mindenben ellenkeztek az ideológiai nézeteim. Egy akkor megüresedett Műszaki-eladói pozíciónak hála, visszakerültem az addigra már jól ismert Tescohoz. Újabb 3 hónap elteltével egy következő üresedés után már a vevőszolgálati pultban találtam magam. Itt az emberközpontúságom újra teret nyerhetett magának és még közel 2 szép évet húztam le ott.

 

2014-et írtunk, mikor - már minden lehetőséget megpróbálva sem jutottunk lakáshitelhez - feleségemmel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a húgom után Németországba, hogy végre megteremthessük egy jobb élet alapjait. Na meg persze megjött a "kalandvágy", de rendesen. A húgom akkor már fél éve a parsbergi McDonald's-nál dolgozott, ahol azóta is folyamatos a munkaerő felvétel, így engem is azonnal alkalmaztak. Az ottani gyorséttermi munkát különböző pozíciókra lehet osztani, de mi csak úgy hívtuk, hogy elöl(a vendégek közt), vagy hátul(a konyhán). Ki mennyire beszél németül?! Az igaz, hogy 12 évig tanultam németül, ahogyan abból is érettségiztem és még az általános iskolában kétszer vettem részt cserediák programban is, de mindennek már 10 éve volt akkor. Na meg, ha valamit még el is makogtam, a szövegértés már szinte egyáltalán nem ment. Emlékszem még indulás előtt a volt főnökömmel lefolytatott párbeszédre:

"-Atti, te beszélsz németül?

-Nem, de úgy gondolom, hogy bármilyen munkát meg lehet tanulni... Ha meg az a feladatom, hogy mindezt németül végezzem, akkor azt a 10 mondatot meg tudom hozzá tanulni..."

 

Szóval a húgom megelőlegezte nekem, hogy egyből kasszához kerüljek, én meg agyon idegeskedtem magam egészen a munkakezdésig. Na meg még az azt követő néhány hónapban is. Igaz, hogy összeírta nekem azt a 2-3 alappárbeszédet(valóban 10-15 mondat), amely a leggyakrabban el szokott hangzani, és ez nem is volt elsőre sem túl érthetetlen számomra, de igazán akkor nyugodtam meg teljesen, amikor már sikerült feleségemnek és akkor már fél éves pici lányunknak is utánam jönniük.

 

Ez a gyorsétterem a 3-as autópálya mellett található Bajorországban, így hatalmas forgalommal rendelkezik. Ennek köszönhetően pedig gyorsan ment a nyelvtanulás. Mivel csak a gastronómiai alapbéreket fizetik - ami(mára már) "csak" kb. 12 Euro óránként - a legtöbben csak ugródeszkának használták. Még magasabb pozíciók és bérezés felajánlása mellett is nehéz megtartani a jó dolgozót...

 

1,5 éve voltam ott, amikor már azon gondolkodtam, hogy jobb állás után nézzek, felajánlottak egy Crew-Trainer-i pozíciót, melyet gyorsan el is fogadtam, hiszen szerettem a helyet és a társaságot. Még be sem fejeztem helyben az ehhez szükséges teszteket, máris Münchenben találtam magam egy műszakvezetői kurzoson...

 

A következő 4 évem állandó pörgéssel járt. Folyamatosan utaztam a különböző továbbképzésekre, miközben éttermünkben egyre feljebb lépdeltem. Egészen Asszisztensi pozícióig jutottam, amely rögtön az Étteremvezető után következik, és már nem sok hiányzott volna, azt hiszem 2 teszt a Managerig, de ahhoz, hogy saját éttermet kapjak nagyon sok idő és odaadás kellett volna.

 

Időközben - az állandó munkamániámnak és ambíciómnak köszönhetően - megromlott a házasságom és sajnálatos módon mások lettek az elképzeléseink is, így 2020 őszén haza költöztem, hogy itthon próbáljak szerencsét. Vettem egy kis házat, melyet legjobb tudásom szerint újítgatok, mellette egy kicsinyke földdel, amellyel még küzdök, de bízom benne, hogy lesz rá még jó 60 évem felépíteni rá valamit.

 

Sajnos az akkori "Világjárvány" átszőtte számításaimat, így képességeimnek és eddigi tapasztalatomnak megfelelően szeretnék valahol elhelyezkedni. Hiszem, hogy mindent meg lehet tanulni, és tudom, hogy mire vagyok képes. Kann ich natürlich auch ein bisschen auf Deutsch sprechen, und schreiben, aber bin ich kein Profi, but this is so easy same English(like english?🤔) I don't know. Mert angolul tényleg nem tudok, leszámítva, hogy egy nagyjából 10.000 fős amerikai laktanya van az étterem mellett, így kénytelen voltam alap szinten kommunikálni egy kicsikét.

 

Amit szeretek? Emberek között lenni! Ezért is a legtöbb tapasztalatom kereskedelemből és vendéglátásból adódik és hasonlóak a jövőbeni elképzeléseim is. Szeretek csapatban dolgozni, és tudom, mennyire szükséges a motiváció és mennyire fontos maga a Csapat szó jelentése egy-egy bizonyos munkahelyen, de természetesen egyedül is megállom a helyem.

 

Szeretném, hogy a külföldön megalapozott karrieremet itthon tovább építhessem!

 

Mottóm: "Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak."

 

Üzenet a politikusoknak!

Kedves miniszterek!

Lenne pár kèrdèsem, mely sokunkat foglalkoztat. Kíváncsian várom, hányan tudnak èrtelmes választ adni.

Mikor fognak tenni valamit azügyben, hogy nèpünkből újra nemzetet kovácsoljanak?

Amit tapasztaltam az elmúlt èvekben, mondhatni èvtizedekben, bár olyan öreg mèg nem vagyok, azt látom, Önök hogyan osztják meg a nèpet. Az ember nem tud leülni családjával sem èrtelmesen politikáról beszèlgetni, nem hogy mèg harmadik szemèllyel, mert ez mindig csak vitába torkollik. Bár hogyan is lehetne máskènt, ha Önök mèg a Parlamentben sem tudnak èrtelmesen kommunikálni egymással.

Mikor fognak èrtelmes politikával előállni ahelyett, hogy egymás rágalmazására èpítkeznènek?

Mi nagyon jól tudjuk, hogy Önök mit szúrtak el, nem kell hangoztatni, hiszen mi vagyunk azok, akik ezen dolgokat átèltük. Azt szeretnènk hallani, hogyan fogják mindezt helyrehozni, de ami mèg fontosabb, látni is szeretnènk vègre.

Mikor fogják először is megkèrdezni, mi mit szeretnènk, majd vègig is hallgatni mindazt?

Nem hiszem, hogy olyan kèrdèsekben, mint pèldául a vasárnapi nyitvatartás, Önöknek kellene dönteni mindnyájunk helyett, holott Önök mèg szombaton sem dolgoznak. A hèt többi napjáról inkább nem beszèlnèk, hogyan alusszák át azokat. A legtöbben ezt a napot legszívesebben a családunkkal töltenènk, ahogy az ősidők óta szokás. Emlèkszem gyerekkoromból a vasárnapi ebèdekre, ahol a család apraja-nagyja ott volt. Ezt èn már nem tudom megadni gyermekeimnek. Sokakat pedig meggyőztek azzal, hogy a pótlèkok miatt ragaszkodjanak hozzá. Mert ugye rá vagyunk kènyszerűlve.

Ès ez mèg a legegyszerűbb kèrdès volt, mert ha ennèl komolyabb dolgokba szeretnènk beleszólni, ahhoz sajnos tüntetèseket kell szerveznünk, ahol pedig brutális módszerekkel oszlatják szèt a tömeget. Bár lehet, hogy hálásnak kellene lennem, mert más országokban èlesfegyverrel lőnek a tömegbe. Önök eddig mèg megkímèltek minket gumilövedèkkel, illetve vízágyúval. A rendőri intèzkedèsekről meg inkább nem is beszèlnèk, mert èrthetetlen számomra, hogyan kèpesek emberek így bánni társaikkal. A szolgálunk ès vèdünk mára már tènylegesen csak egy szlogen maradt, ha nem így lenne, akkor minket szolgálnának, az elnyomóink helyett, hiszen ők is ugyan ebben a cipőben járnak.

Mikor fogják a választást jogát a Magyarországon èlőkre bízni?

Mi sem szavazunk határon túli magyarlakta területeken. Bár meg sem tehetjük, úgy gondolom, jobb is, hiszen legtöbbünknek fogalma sincs róla mi zajlik odaát, ugyanúgy, ahogyan ők sem látnak bele az itthoni dolgokba, mègis örömmel teszik, mert megesznek minden moslèkot, ami a mèdiából folyik.

Mikor fogják abbahagyni az emberek butítását?

Tisztelettel

Egy magyar állampolgár

(Nikolett Emmert fotója a Pexels oldaláról)

A politika működése, vagy éppen nem működése?

Számomra legfelháborítóbb a magyar politikai élet működése, azaz nem működése... Nem a politikai pártok szidalmazásával szeretnék foglalkozni, nem is annak elemzésével, ezt meghagyom a Parlamenti képviselőknek, akik erre építik a kampányukat ahelyett, hogy vidék- és városfejlesztéssel foglalkoznának, de nem utolsó sorban az életszínvonal javulásával.

Arról, hogy Magyarországon és egyre több országban is így alakul a politika, csak mi magunk tehetünk. Felháborítónak tartom, hogy ismerősök, barátok, de még a családtagok sem tudnak politikáról értelmesen, higgadtan beszélgetni. Nem tudjuk politikai nézeteinket megbeszélni, nem hogy közös nevezőre jutni. És itt kezdődik a hiba. Nem tudunk egy családi ebédnél, vagy akár egy baráti csevejnél a politikáról beszélni anélkül, hogy ne folyna vitába. És amíg mi kisemberek egymást szapuljuk az eltérő politikai nézeteink miatt, Döbrögihez hasonló kapzsi emberek élnek, mint hal a vízben, szétlopva az országot, palotákra, stadionokra, jachtokra, kurvákra stb... költve azt a rengetek adót, amit mi fizetünk nekik. Sokszor hallottam már, hogy "a másik is lopna, akkor ez még mindig jobb", meg ehhez hasonló kijelentéseket. Ilyenkor szokott bennem felmenni a pumpa, mert hát NEM, eszem ágában sem lenne lopni, ha milliókat keresnék havonta, akkor sem volt amikor még százezret sem kerestem, nem hogy milliót. Gondolkodjunk már el egy kicsit, ez nem hozzáállás. Az az ember akinek nem elég a politikus fizetés, annak a világ összes pénze sem lenne elég, az ilyen ember nem alkalmas egy ország vezetésére, csak annak elherdálására. Aki meg fenyegeti a népét megvonásokkal, azt már inkább nem is jellemezném.

Nem gondolom, hogy lenne jelenleg olyan jelölt aki alkalmas lenne az ország vezetésére. Nehéz egy tiszteletre méltó, MAGYAR embert találni. Mint tudjuk a magyar nemességet kiirtották, ahogyan déli, keleti rokonainknál is, nem véletlen, de erről egy másik alkalommal... DE

Egy dolgot KÉRNÉK tőletek! Tegyétek félre politikai nézeteiteket, üljetek le higgadtan a családdal, majd barátokkal, ismerősökkel és beszéljetek. Mondjátok el véleményeiteket, tapasztalataitokat, de ami legfontosabb, hallgassátok meg a másik véleményét. Ne ítélkezzetek, és ne ítéljetek. Ne higgyetek el mindent, ami a médiában zajlik, hiszen a média is a pártok kezében van, tele hazugságokkal. Amíg ezt a nyugodt légkört nem tudjuk megteremteni a saját környezetünkben, addig esélyét sem adjuk egy jobb ország felépítésének.

Van 2 évünk arra, hogy közös nevezőre jussunk együtt, EGY emberként, EGY országért, EGYÜTT!

(Dominika Gregušová fotója a Pexels oldaláról)

Egy új kor kezdete (1. rész)

Évek óta tanulmányozom többek közt a történelmet és a politikát. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan is lehetne szebbé, jobbá, de ami még fontosabb, élhetőbbé tenni környezetünket, biztosítani az emberek megélhetését, egy boldogabb jövőképet teremteni gyermekeinknek.

Sokan már ezen sorok olvasása után nyugtázták magukban, hogy sehogy. Vagy azon gondolkodnak, hogy ki ez az ember, mégis mi köze hozzá, miért érdekli a dolog...

Szoktam mondani, hogy a történelemből rengeteget lehet tanulni. Megismerhetünk különböző eszméket, okulhatunk elődeink hibáiból, kialakíthatunk magunkban egy sajátos elképzelést. Minden kornak megvoltak a maga szépségei, de ennek ellenkezője is egyformán tapasztalható. Úgy vélem, nincs rossz eszme, csak rossz vezető. Miattuk pedig a világ folyamatosan csak hanyatlik.

Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolják, jelenleg jól működik a rendszer, ezért biztosan támadásokat is kapok majd, de már kezdek hozzá szokni. Nem vagyok baloldali, sem jobboldali. Nem vagyok liberális, szélsőséges, fasiszta, de rasszista sem. Nem vagyok kommunista, szocialista, de még demokrata sem, ha erről szól a demokrácia. Egyszerűen egy átlagos magyar vagyok, aki megelégelte a dolgok menetét. Próbálom mindenben meglátni a jót, még ha néha ez nehezen is sikerül. Elkezdtem nyitottan állni a világhoz, és befogadni magamba minél több hasznos információt, legyen az vallástól és politikától független. Ahogyan az imént már említettem, minden kornak és eszmének megvoltak a maga szépségei, ezekből okulva megpróbáltam felépíteni egy álomképet, melyből akár még valóság is válhatna, mindezt csak akarni kell.

Aki szerint jó irányba halad az ország, sajnos téved. Nem állíthatom azt sem, hogy 10-20, illetve 30 évvel ezelőtt sokkal jobb lett volna minden, de a mostaninál mégis lényegesen. A jelenlegi képmutatás, erkölcstelenség, önzőség, irigység, gyűlölködés és még napestig sorolhatnám, mindenképp a mai világ legnagyobb betegségei. Lehet hibáztatni a politikát, mely gerjeszti közöttünk a feszültséget, a médiát, mely álhírekkel és félelemmel táplál bennünket, az internetet, amely megszünteti az emberi kapcsolatokat, és még sok minden mást is, de a valódi okokat önmagunkban kell keresnünk. Sajnos, amíg mi napról napra egyre elveszettebbek vagyunk, folyamatosan egymás torkának esünk, megélhetési gondokkal küszködünk, mindennapos stresszhatásnak vagyunk kitéve, addig erkölcstelen gazemberek kihasználnak minket, ahogyan mindig is tették és ezután is fogják, ha nem változtatunk a saját nézeteinken. Sorolhatnám még hosszú sorokban az emberiség hibáit, a mai kor betegségeit, de úgy érzem, ezt nem kell tovább részleteznem, hiszen mindannyian tapasztaljuk.

Folyamatosan azon elmélkedem, hogyan is lehetne mindezen változtatni, hogyan tehetnénk jobbá környezetünket, hogyan építhetnénk szebb jövőt gyermekeinknek. A válasz mindezekre az összetartásban, az egységben, a közösségben rejlik. El kell fogadnunk egymást olyannak, amilyen, de ami ennél is fontosabb, szembe kell néznünk önmagunkkal, és ha ezt megtettük, képesek leszünk nyitni a másik felé.

Egy olyan borzalmas korban élünk, mely nagy valószínűséggel bekerül a történelemkönyvekbe. A kérdés, hogy hogyan fog folytatódni, mi lesz a végkimenetele a dolgoknak. Képesek leszünk e változni, és együttes erővel újjáépíteni mindazt, amely most tönkremenni látszik.

Építsük fel jövőnket

Mindannyian találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló témájú oldalakkal. A problémám, hogy ezen oldalak sem azt képviselik, amit valójában hirdetnek. Tele vannak különböző like-vadász hírportálok megosztásaival, melyek igazságtartalma kérdéses. Sok esetben ezek üzemeltetője is ismeretlen. Saját meglátásom, hogy ezen oldalak is azt képviselik, melyet a jelenlegi politika és pártrendszer. Nem szólnak másról, mint az emberek megosztásáról.

Célom egy olyan közösség létrehozása, ahol egymás tapasztalataira építkezhetünk. Mindannyian dolgoztunk különböző területeken, akár idegen országokban is, betekintést nyerhettünk bizonyos cégek működésébe, és ami még ennél is fontosabb, mindannyian tartozunk valahova, bizonyos községekhez, és folyamatosan tapasztaljuk az ott lévő politika működését és annak hibáit.

Úgy vélem, hogy a jövő még nincs elveszve, ha képesek vagyunk tenni érte. A nemtörődömség nem megoldás, mert elveszítjük mindazt, amit őseink felépítettek. Ha hagyjuk a dolgok menetét ebben az irányban haladni, gyermekeink számára bizonytalan lesz a megélhetés, jelen helyzetben még sokunk számára is kilátástalan.

Hiszem, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell, valamint, nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

Úgy gondolom, hogy az országunk valódi rendszerváltást érjen el, ahhoz kicsiben kell elindulnunk. El kell érnünk, hogy az általunk lakott területek képesek legyenek a közösség érdekeit támogatni és egy közös cél érdekében cselekedni. A mai kilátástalan helyzetben tökéletesen megmutatkozott, hogy ki az igazi barát, és kik azok, akik még mindig csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Eljött az ideje, hogy az önzőséget felváltsa az önzetlenség. Írásaimban felvezetem, hogyan is gondoltam mindezt, és szívesen várom a saját elképzeléseket.

Azt mindeninek be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább.

Hogy a legegyszerűbben magyarázzam meg ennek miértjét. Miért foglalkozom másokkal ahelyett, hogy a saját dolgaimmal tenném?

Van két csodálatos gyermekem, akiknek lehetőségeimhez mérten mindent megadok, és azért vagyok, hogy ne kelljen nélkülözniük semmiben. DE! Az én gyermekeim a ti gyermekeitekkel együtt fognak felnőni, közösen fognak családot alapítani, és közös unokáink lesznek, akiktől majd mindannyiunk jövője függni fog.

Folytathatnám további gondolatmeneteimet, de majd mindent apránként.

Az oldal nyilvánosan elérhető, bárki közzétehet, megoszthat, hozzászólhat. Nincs helye nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseknek, továbbá félelemkeltésnek. Hiszek a szólásszabadságban és mindenki véleményét szívesen meghallgatom. Közös érdekünk, hogy megoldást találjunk a problémáinkra. Nem szeretném, hogy eltérő nézeteinkből komoly konfliktusok kialakuljanak. Ezt a háborút hagyjuk meg a parlamenti bohócoknak. Mi pedig hallgassuk meg végre egymást, álljunk ki újra egymásért! Én úgy vagyok vele, hogy szívesebben hiszek embertársaimnak, mint a hazug médiának.

Építsük fel közös jövőnket! Csak egymásban bízhatunk!

(Tomas Ryant fotója a Pexels oldaláról)

Valóban jó e a 370 Forintos Euró?

A válaszom egyértelműen nem! Mégis kik azok akik jól járnak vele és kiket fog sújtani?

Kormányunk azzal magyarázza, hogy jót tesz az exportra gyártó cégekkel, így magasabb áron tudják eladni termékeiket. Az egyetlen gond, hogy ezzel csak a tulajdonosok járnak jobban, hiszen dolgozóik meg sem közelítik az európai béreket, sőt továbbra is Magyarországon költik fizetésüket, mialatt az árak az egekben.

Mivel magyarázható ez?

Mivel országunkat ellepték az importáruk, melyek beszerzése Euróban, vagy egyéb valutában vannak megfizetve, így áraik a Forint romlásával egyenes arányban fognak növekedni. Egyáltalán nem mindegy, hogy 300, 320, vagy 370 Forinttért számoljuk át ezeket. Mondhatnánk, hogy akkor majd a magyar termékeket fogjuk megvenni, hozzáteszem, eddig is így kellett volna tenni, mert ezzel támogatjuk a gazdaságot, de ahogy az importált termékek ára növekszik, úgy fogják a hazai árakat is emelni.

Mondhatnánk, hogy akik Euróban kapják a fizetésüket, azok fognak igazán jól járni, de saját tapasztalatból tudom, hogy a nyugaton élő emberek is szívesebben költik a pénzüket máshol, mert még így is jóval olcsóbbak a termékek a legtöbb országban, mint kicsiny hazánkban. Nézzük az otthon gyártott 12%-os gyümölcsleveket, melyek ára közel 500 Forint/liter, még Németországban a 100%-os gyümölcslé 0,79-1 Euró között mozog, mely még így is csak 370 Forint maximum. A Kométa szalámi kilóját 10 Euróért vesszük, mely 3700 Forint, otthon talán 5-6000, hozzáteszem, akkor is ennyiért vettük, amikor még csak 3000 Forintot ért ez az összeg. Ne is beszéljünk a 3,5 %-os friss tejről, mely 79 Centbe kerül, otthon már 0,1 %-os szutykokat árulnak, vagy a mosószerről, ami lényegesen jobb minőségű, de a listát napestig írhatnám. Ez annyit jelent, hogy a nyugatról behozó piacosok sem fogják már tudni a régi árakon biztosítani termékeiket, tehát még mindig a kisemberek járnak a legrosszabbul. Ugyan így lesz ez a nyugati autókkal is, és minden mással. De többen választják a horvát tengerpartot is nyaralás céljából, mert olcsóbb a szállás és össze sem lehet hasonlítani a Balaton vízminőségével, hogy ne csak a termékekről beszéljünk.

Itt egyedül azok fognak jól járni, akik külföldön megszerzett Euróikat otthon akarják most befektetni. Sajnos ezek megint nem mi átlagemberek leszünk.

Halkan megjegyzem, az is elég érdekes, hogy akkor ugrik ekkorát az Euró értéke, amikor külföldről milliárdokat várunk. Ha csak 1 milliárd Eurót veszünk számításul, 30 Forintos növekedés esetén, már 30 milliárd Forint plusz. A legtöbb hírügynökség egész Európában, de még otthon is 5,6 milliárd Euróról beszél, csak egyetlen ember van, aki soha nem is hallott erről az összegről. Mivel nem dolgozom az államkincstárban, ezért sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom ezt az állítást, de azért nagyon is elgondolkodtató.

Mondhatnánk azt is, hogy ez a külföldről érkező pénzeknek köszönhető, ahogyan Lengyelországban is rontotta a Złoty értékét, miután ők 7 milliárdot kaptak Euróban, ezzel ők állnak csak előttünk, miénk a második hely az 5,6 milliárddal. Ja de ez az összeg nem is létezik...

Akkor mégis mi befolyásolja a Forint lényegesen nagy elgyengülését, nem csak az Euróhoz hanem minden más valutához képest is?

A válasz egyszerű, a magyar gazdaság romokban, az államkincstár kifosztva, az emberek megfélemlítve...

Ráadásul az Unió legrosszabb pénzneme a miénk!

Ne legyen igazam, de soha nem látott magyar gazdasági csőd fog következni.

(Lorenzo fotója a Pexels oldaláról)

A törtènelem meghamisításai

Miközben megismertem különböző embereket, az ő kultúráikat, szokásaikat, egy kicsit a törtènelmüket, már csak az irántuk való tiszteletből ès nem utolsó sorban kíváncsiságból is utánaolvastam, hogy jobban megèrtsem. Sajnos èn úgy nőttem fel, hogy mindenki az ellensègünk. Utálnunk kell szomszèdainkat, mert ellopták területeinket. Èrdekes, a románok ugyan ezt tanulják rólunk ès hogy ők igazából csak visszavettèk azt, ami mindig is az övèkè volt. Ennek a törtènetnek közel öt èves múltja van, amit talán egyszer elmesèlek. Akkor utánajártam a dolognak ès olyan írásokat találtam, melyek szerint Románia háromszor is átírta törtènelmèt. Legutóbb a kommunizmusban. Ez alól, sok más országgal együtt, hazánk sem kivètel. Egy barátommal mikor beszèlgettem a törtènelemről, azt mondta viccesen, hogy mèg abban sem biztos, ami húsz ève volt, nem hogy règebben. Ahogy ezen nyomás alól "felszabadultunk", kezdenek újra előtèrbe kerülni a règi eszmèk.

Visszafelè haladva az időben, néhány évtizede még szovjet befolyás alatt álltunk, egyes információk szerint ők is szívesen hamisítottak, hogy jobb szemszögben tüntessék fel a kommunista eszméket.

Azelőtt volt egy Osztrák-Magyar Monarchia is. Sajnos sok külföldi ismerősömnèl csak innentől kezdődik a magyar történelem. Ehhez inkább most nem fűzök semmit. Amiket èrdemes tudni arról az időszakról, hogy akkor voltak a nyelvújítások országunkban, na meg mint utóbb kiderült számomra sok más országban is. Persze ezt mèg meg is èrtenèm, ha hasonló szavakat vezettek volna be, de èpp ellenkezően, teljesen elidegenítettèk egymástól a nyelveket. Egy interneten keringő állítólagos Drechsler Miksa irat alapján elismeri, hogy osztrák hatásra meghamisították a törtènelmet. Meg azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a márciusi ifjak többek közt a cenzúra eltörlèse mellett is tüntettek. Ès hány embert kivègeztek írásaikèrt... De haladjunk tovább visszafelè az időben.

A török időkben is törtèntek átalakítások az országban. Valamikor akkortájt íródott a Tarihi Üngürüsz, A magyarok törtènete. Származása vitatott, talán csak a magyar krónikákat fordították törökre.

Nem szabad megfeletkezni a királyok koráról sem, melyről köztudott, hogy az uralkodók szívesen fizettek azèrt, hogy krónikásaik megszèpítsèk a törtènetüket. Na meg arról sem, hogy ezt a kort erősen befolyásolta a római latin oktatás. Ezzel lassan el is èrkezem törtènetem vègèhez, mert az első írott törtènelmünk a rómaiaktól származik. Legalább is, ahogyan tanítják. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a keresztènysèg nevèben minden tudást elègettek, amihez hozzájutottak.

Mindezek tènyèben el kell ismernünk, hogy a törtènelem valójában megfejthetetlen. Szerencsère vannak mèg olyan kultúrák, ahová mèg nem, vagy csak kevèsbè jutott el a nyugati szennyezettsèg, ès vannak olyan kutatóink, akik ennek szívesen utána is járnak. Ezen kutatómunkákhoz pedig az internet segítsègèvel könnyen hozzájuthatunk. Ha pedig több nyelvet ismerünk, mèg könnyebb dolgunk van. De azzal tisztában kell lennünk, hogy csak mèrtèkkel ès átgondolva álljunk neki ezek olvasásához, mert manapság mindenki szabadon írhat. Lásd: èn is.

Gyermekeinkről 1. rész

Úgy gondolom, hogy minden gyermek jó a születès pillanatában!

Itt èrtelmèt veszti a keleti kultúrából eredő ying ès yang, a jó ès a rossz közötti egyensúly. Ez jóval kèsőbb alakul ki a különböző társadalmi behatásoknak köszönhetően, de legfőbbkèppen nevelès kèrdèse.

A minap láttam egy videót, mely nagyon jól bemutatta hibáinkat a gyermeknevelèsben. Az elejèn mèg majdnem meg is osztottam, de úgy a felènèl kezdett elkorcsosulni. A szerzőt nem említem meg, mert vèletlen sem csinálok neki reklámot, amúgy is egy külföldi anyagot írt át. Lènyeg, hogy az akarom, mint szó, nem szerepelhet egy gyermek szótárában sem. Ezzel nem elnyomjuk, hanem tiszteletre neveljük őket. Ès ezen van a hangsúly, a nevelèsen! Úgy gondolom, hogy manapság egyre jobban beszabályozzák a gyerekeket ès ezzel megfosztják őket a saját gondolataiktól, mely hatással lesz èletükre. Ezèrt igen, meg kell hagyni a szabadságukat. Viszont meg kell őket tanítani a helyes szóhasználatra, melyet az olyan szavak, mint az akarom, kell, vagy muszáj nem kèpviselnek.

A legfontosabb fogalom a helyes gyermeknevelèsben a szeretet, ès csodálatos nyelvünknek köszönhetően ezt szavakba is tudjuk foglalni. Tehát nem akarom, nem kell, nem muszáj, hanem mindezt szeretnèm! Szeretnèm azt, szeretnèm, hogy... Ezzel pedig nem elnyomjuk őket, hanem rávezetjük a helyes útra.

Hazaköltözés, otthon, édes otthon!

Sokan kèrdezik tőlem, mièrt akarok haza menni. Jobb lesz e otthon? Lesz e jövője gyermekeimnek?

Mèrlegeltem már nem most ès mindenkinek, aki megkèrdezi, a következőket mondom:

Itt kint 200.000 Euro egy ház, mondhatni kert nèlkül, mert ez a 100-200 nègyzetmèter, házzal együtt, semmi. Ráadásul ez egy kisvárosban, amit otthon falunak mondanèk. Hozzáteszem itt mèg a fű sem nő, de vizet sem fúrsz. Tehát állattenyèsztèsre, növènytermesztèsre alkalmatlan. Az idő borzalmas. Az èv egyik fele tèl, a másik ősz, melynek a közepèn van 2-3 hèt enyhe nyár.

Otthon ennek a tizedèbe, sőt mèg annyiba sem kerül faluhelyen egy ház 2-3000 nègyzetmèter termelèsre alkalmas földdel. Igazából minden megterem ès minden állat megèl. Ivóvíz folyik a kertek alatt, ami többet èr, mint az arany. Tehát, három nèmet ház árából veszek otthon egy fèl falut.

Hozzáteszem az Unióban nálunk a legolcsóbb a föld, sőt...( Az Unión kívüli koszovói barátaim, megkèrdeztèk, miután elmondtam, mennyièrt kelt el a szülőházam, hogy ti elajándèkoztátok?) Ha a minősèget nèzem, talán a világon a legolcsóbb. Elkondolkodtató... Ès ha magamnak dolgoznèk napi 8 órában, heti 5 napot ès ezzel sokat mondok, nem lennènek megèlhetèsi gondjaim, ès mèg a családomra is lenne időm. Ehelyett egy gazdag illetőnek dolgozok, heti 50 órában, azèrt, hogy megèljek, ès semmire sincs időm, sem energiám.

"Panem et circenses"

Kenyeret ès cirkuszt! Ez volt egykoron a római vezetősèg jelmondata. Már akkor is tudták, hogy a nèpet csak az evès-ivás ès szórakozás èrdekli. Ez manapság sincs máskèpp, ès tanult vezetőink ezt ügyesen kamatoztatják.

Bár "kenyeret" (krumplit) csak akkor adnak, ha közelednek a választások, vagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy pont annyit adnak, hogy kenyèrre teljen, ez által ne halljunk èhen, a cirkusz mindennapos lett a magyar Parlamentben. Korábban már leírtam, mit gondolok ennek működèsèről, sajnos üres fülekre találtam.

Elkezdődött egy új èv, ès már páran èszbe kaptak, vagy ez is csak egy újabb színjátèk?

Nèhány politikus is már felhívja a figyelmet arra, hogy nemzeti összefogás nèlkül nem visszük semmire. Ez így is van, csak attól, hogy ezt kimondjuk a kamerák előtt, mèg nem fog változni semmi. De az már jó kezdès, ha legalább beszèlünk róla. A gond azzal van, hogy ez csak a szokásos bort iszunk, vizet prèdikálunk fajta kèpmutatás. Amíg az Országházban nem lesz egyetèrtès, a nèp között sem lesz soha. Ès sajnos ezen nem fognak változtatni, mert nem èrdekük.

Saját vèlemènyem szerint a magyar Parlament az egyik legszebb a világon, mègis sajnálattal nèzem, hogyan működik színházkènt.

Valamikor, nem is olyan règen, mèg a sikeres országokat különböző lètszámú tanácsok vezettèk. Bár nem èrtettek mindenben egyet, nem is ez volt a lènyeg, megbeszèltèk a problèmákat ès közösen hoztak döntèseket, így tudtak sikeresek maradni. Manapság èn nem látom ennek semmilyen jelèt, csak folyamatos civakodást ès színjátèkot. Így nem lehet egyről a kettőre jutni, bár ez nem is cèlja az ott lèvőknek. Az egyetlen cèl az ország megosztása ès ezt pofátlan módon űzik.

Egy vezetőnek pèldát kell mutatni! Mègis hogyan gondolhatja bárki, hogy ők nèpi összetartozást akarnak, míg egymás közt sem tudnak èrtelmesen kommunikálni? A politizálást már meg sem említem, mert ezt cirkusznak hívják, szereplői pedig túlfizetett színèszek. Ilyenekre nekem nincs szüksègem. Úgy gondolom az egèsz gárda megèrett a felszámolásra.

Amíg nincs parlamenti összefogás, nemzeti összetartozás sem lesz!

Ideje felébredni!

Valami nagy baj van a világgal, pontosabban az emberekkel, akik lakják...

Úgy látszik, egy Korona vírusnak nevezett világjárvány kellett ahhoz, hogy néhányan felébredjenek, de sokaknak mèg ez is kevés hozzá. Vajon mekkora pofont kell mèg adnia az életnek ahhoz, hogy észhez térjetek?

Már egyszer kifejtettem rövid véleményemet a vírussal kapcsolatban, melyet most nem szeretnék részletezni, sokkal inkább ennek megfigyelhető hatásait.

Először is sokan ráébredtek, hogy van egy úgynevezett egészségügyi terület, mely dolgozóinak mennyi mindent köszönhetünk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek az emberek: orvosok, ápolók, betegszállítók... eddig is itt éltek közöttünk. Ők azok az emberek, akik annak szentelték életüket, hogy életeket mentsenek. Ők azok, akik segítenek gyermekeink világra jövetelènèl ès ők vigyáznak majd ránk halálos ágyunknál is. Folyamatosan ki vannak téve a vírusoknak ès esetleges megbetegedéseknek. (Több ismerősöm dolgozik az egészségügyben, ès nem egyszer volt rá példa, hogy valamilyen vírussal megfertőződtek, például az egyik Hepatitis-es tűvel szúrta meg magát.) Tehát nem csak akkor kell hálásnak lennünk, amikor nagy a baj, hanem mindenkor, mert ők ott voltak eddig is nekünk ès ott lesznek akkor is miután ez a vírus már lecsengett.

Továbbá ott vannak a katonák, rendőrök, határőrök, polgárőrök ès biztonsági őrök, akikkel mèg ha nem is èrtünk mindig egyet, addig örüljünk, amíg látjuk őket, mert ha ők eltűnnek az utcákról, akkor káosz keletkezik.

Ne feledkezzünk meg a tűzoltókról sem, akik alázatos munkájukkal mentik az èleteket, sokszor a sajátjuk árán is, ès nem csak akkor számíthatunk rájuk, amikor a macskánk a fa tetejèn ragad.

Ők azok az emberek, akiknek minden nap hálásak lehetünk, mert ők ezt választották mi èrtünk! Köszönöm nektek!

Vannak emberek, akik olyan területen dolgoznak, mint pèldául kereskedelem, áruszállítás, gasztronómia, pèksègek, húsüzletek ès üzemek, kis-, illetve nagygazdák, a különböző szerelők, gyári munkások ès mèg lehetne sorolni, ahol nem áll meg, nem állhat meg a munka most sem, mert nèhány elveszett ember megszűnne lètezni nèlkülük. Ezek az emberek azok, akik nem vállalták ezt a kockázatot, mègis belekényszerültek ebbe a helyzetbe. Ők nem válogathatnak, csak teszik a dolgukat a mindennapi megèlhetèsèrt. Őket hatalmas tisztelet ès köszönet illeti! Köszönöm nektek!

Majdnem megfelejtkeztem a takarítókról, akik a higiénia felelősei. Nap, mint nap találkoznak különböző baktériumokkal és ők gátolják meg, hogy ezekből komolyabb vírusok is kialakulhassanak. Ők tartják rendben és tisztán a kórházakat, áruházakat, éttermeket..., valójában minden területen megtalálhatóak. Most még nagyobb körültekintéssel kell munkájukat végezniük! Köszönöm nektek!

Külön javasolnám veszélyességi pótlék bevezetését minden olyan dolgozónak, aki ebben a válsághelyzetben sem maradhat otthon!

A legsajnálatosabb a dologban, hogy sokan munkájukat vesztették és kilátástalan helyzetbe kerültek. Senki nem tudja megmondani, hogy mire lezajlik a folyamat, hányan kerülnek a csőd szélére, ne adj Isten utcára. Hányan fognak mély depresszióba esni, ennek következtében pedig szörnyűséget elkövetni? Akkor lesz szükség igazán hétköznapi hősökre!

Ami pedig a legfelháborítóbb a dologban, az az emberek nemtörődömsége, illetve hogy sokan még most is egymást támadják, pedig most megértésre lenne igazán szükség.

Látom, ahogyan az időseket támadják, mert nem tudnak otthon maradni, míg mi bezárjuk gyermekeinket. De megkérdezte bárki is őket, mire lenne szükségük, hogyan tudunk nekik segíteni?

Látom, ahogy a szülőket támadják, mert gyermekeik az utcán lófrálnak. Lehet, hogy ezek a szülők dolgoznak, éppen titeket szolgálnak ki a közértben, vagy valaki életéért küzdenek, és mindeközben remélik, hogy gyermekük otthon van? Mert ugye a nagyszülőknél nem lehet.

Illetve támadják a gyerekeket...??? Hiszen még csak gyerekek, nem lehet őket hibáztatni, majd később fejlődik ki bennük a felelősség érzet.

Továbbá támadják a dolgozókat, miért nem hordanak gumikesztyűt és maszkot? Talán utána kellene járni néhány fontos információnak! A gumikesztyű nem ajánlott, mert nem lehet jól fertőtleníteni, és a vírus tovább él a kesztyűn, míg a kezedről csak lemosod, valamint a vírus nem terjed érintés útján, kivéve, ha azt teletüsszögöd, tehát aki még nem tette, annak érdemes megtanulni a kézmosás művészetét. A maszk pedig nem kötelező, csak a betegeknek. Bár ki tudhatja, kiben lappang már a vírus? Ezért mindenki döntsön saját meglátása szerint, de ne támadjon feleslegesen. Ha valakinek nem tetszik, hogy és ahogyan ezek a cégek működnek, azoknak tanácsolnám, hogy maradjanak otthon. Itt az ideje megtanulni főzni, sütni!

Egy kérdés viszont igazán foglalkoztat. Mi szükség van kávézókra, plázákra és egyéb olyan üzletekre, amelyek nem képezik a megélhetésünk részét? Amíg ezek nyitva vannak, mindig lesznek olyan agyhalottak, akik ott fogják az idejüket tölteni.

Ami pedig országunk szégyene ebben a nehéz időszakban, azok a kereskedők, akik mások kárából akarnak meggazdagodni és a termékeik árát a többszörösére emelték. Illetve a nagyrabecsült parlamenti többség, akiknek még vészhelyzet idején is a hatalomvágy az elsődleges, és egy percre sem tudnának békeszünetet kötni, hogy végre közösen kezdjenek el egy működő válságpolitikát kieszmélni, magyarul mondva: Végezzék végre rendesen a dolgukat, amiért a milliós fizetésüket kapják! De nem, erre sajnos nincsenek kiképezve, csak a színjátékra, meg a cirkuszra. Ezek az emberek fogják háború idején elsőként elhagyni a süllyedő hajót!

A végére pedig egy régi szovjet közmondással élnék: "Ne háborúzz, szeretkezz!" Maszkban, gumikesztyűben, legalább két óvszerrel...

Át fogjuk vészelni ezt is, ahogy minden mást ezidáig, bár lesznek áldozatok. A lényeg, hogy ne veszítsük el emberségünket és gerincünket, mert sokaknak szüksége lesz segítségre és összefogásra!