A család az család

Nem èrtem ezt a sok buziskodást, de most komolyan🤷‍♂️ (Mindenkitől elnèzèst kèrek, mert nem válogattam meg a szavaimat!)

Előre szeretnèm leszögezni, hogy mèg mindig a nőket szeretem ès ez így is fog maradni, DE most nagyon elvesztettem a fonalat...

Egy olyan párt szavazta meg a melegek diszkriminálását, ahol már lassan heti szinten derül ki a tagokról kètes nemi identitásuk. Gondolom ezzel mossák kezeiket. Ők nem tehetnek róla, hogy a fèl párt már bizonyítottan beteg, a másik felèről meg csak egyszerűen tudjuk.

Valóban a családkèp nálam is egy anyát ès egy apát jelent, mellette pedig sok kicsi gyermeket...

De! Kèrdeznèm az erkölcsös társadalmunkat, hogy tisztában vagyunk e vele, hány gyerek nő fel nevelőotthonokban születèsüktől egèszen 18 èves korukig? Majd, miután "felnőttè" váltak, utcára dobják őket! Mert senkinek sem kellenek. Tèny, hogy egèszsèges újszülöttet nagyon nehèz örökbe fogadni, mert hatalmas a várólista. Aki már èrdeklődött a tèmában, tudja. Ahogyan egyre idősödnek ezek az apróságok, annál kevesebb esèlye marad annak, hogy valakinek kellenek. Mert sajnos ez a helyzet! Szegèny gyermekek nem kellenek a társadalmunknak, mert senki sem akar egy problèmás kiskamaszt hazavinni, legalábbis nagyon kevesen. Ha, ès ezt tènyleg csak halkan merem megkèrdezni... Ha megvan annak az esèlye, hogy egyre több családhoz, kerülhessenek ezek a gyerekek ès minèl kevesebben maradjanak árván, akkor mièrt vegyük el tőlük ezt a lehetőséget?

Megvallom őszintén, a meleg fèrfiak látványától is undorodom, de ismerek ilyen embereket, főleg nyugatról. Volt ilyen munkatársam is. Igazából sosem volt problèmánk egymással, csak ne előttem "fajtalankodjanak". Viszont vannak leszbikus barátaim. Többször mulattunk együtt. Nagyon szeretem őket, de hogy mindenki megnyugodjon, ők pont ezèrt sem akarnak gyereket, mert nem akarják, hogy miattuk a kicsire mutogassanak... Ráadásul azèrt is találtak egymásra, mert mindketten egy-egy igazi görènyt fogtak ki maguknak, ezèrt kiábrándultak a magunk fajta disznókból. Mert, ahogyan mondani szokták: Minden pasi disznó! Ès ezt èn fèrfikènt elismerem. Èdesapám pedig az a fajta kivètel, aki erősíti a szabályt!❤️

Nem akarok szokásosan a törtènelemre hivatkozni. Ezen esetben Leszbosz szigetère az ókori Görögországból. Megmondom őszintèn, hogy nem èrtek a tèmához. Lehet, hogy ez egy betegsèg. Nem tudom. Nem is szeretnèk okoskodni, de mèg egyik ismerősömnèl sem vettem èszre semmi eltèrőt. Bár jó, velem is vannak gondok, mint látjátok nèha, de valójában csak próbálom oldani a jelen helyzet szülte feszültsèget. Ettől függetlenül nem adtam fel az elveimet! Amíg èlek, kiállok a gyengèbbek, de legfőbbképpen a gyerekek jogaièrt. Ha máshogy nem is, de legalább hangot adok a vèlemènyemnek. Nincs az a pènz, sem az az Isten, ami ebből kizökkentene, pedig utóbbiból ismerek nèhányat. Egyedül talán Aphroditè Istennő tudna megbabonázni, de ő már règóta nincs közöttünk.

Tudom, hogy ezzel nem èrek el semmit. A törvènyt meghozták, ez ellen nem lehet, mit tenni. Èn csak egy idèzettel èlnèk: "Ne ítèlkezzetek, hogy ne ítèltessetek!"

Ha nincsenek is ilyen barátaitok, ismerőseitek... Ha le is szarjátok, hogy mit èrezhetnek ezek az emberek az újbóli kirekesztettsègèrt... Gondoljatok bele! Hány száz, vagy ezer gyermektől fosztották meg egy szebb jövő lehetősègèt...🤔😔

Egy új kor kezdete (1. rész)

Évek óta tanulmányozom többek közt a történelmet és a politikát. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan is lehetne szebbé, jobbá, de ami még fontosabb, élhetőbbé tenni környezetünket, biztosítani az emberek megélhetését, egy boldogabb jövőképet teremteni gyermekeinknek.

Sokan már ezen sorok olvasása után nyugtázták magukban, hogy sehogy. Vagy azon gondolkodnak, hogy ki ez az ember, mégis mi köze hozzá, miért érdekli a dolog...

Szoktam mondani, hogy a történelemből rengeteget lehet tanulni. Megismerhetünk különböző eszméket, okulhatunk elődeink hibáiból, kialakíthatunk magunkban egy sajátos elképzelést. Minden kornak megvoltak a maga szépségei, de ennek ellenkezője is egyformán tapasztalható. Úgy vélem, nincs rossz eszme, csak rossz vezető. Miattuk pedig a világ folyamatosan csak hanyatlik.

Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolják, jelenleg jól működik a rendszer, ezért biztosan támadásokat is kapok majd, de már kezdek hozzá szokni. Nem vagyok baloldali, sem jobboldali. Nem vagyok liberális, szélsőséges, fasiszta, de rasszista sem. Nem vagyok kommunista, szocialista, de még demokrata sem, ha erről szól a demokrácia. Egyszerűen egy átlagos magyar vagyok, aki megelégelte a dolgok menetét. Próbálom mindenben meglátni a jót, még ha néha ez nehezen is sikerül. Elkezdtem nyitottan állni a világhoz, és befogadni magamba minél több hasznos információt, legyen az vallástól és politikától független. Ahogyan az imént már említettem, minden kornak és eszmének megvoltak a maga szépségei, ezekből okulva megpróbáltam felépíteni egy álomképet, melyből akár még valóság is válhatna, mindezt csak akarni kell.

Aki szerint jó irányba halad az ország, sajnos téved. Nem állíthatom azt sem, hogy 10-20, illetve 30 évvel ezelőtt sokkal jobb lett volna minden, de a mostaninál mégis lényegesen. A jelenlegi képmutatás, erkölcstelenség, önzőség, irigység, gyűlölködés és még napestig sorolhatnám, mindenképp a mai világ legnagyobb betegségei. Lehet hibáztatni a politikát, mely gerjeszti közöttünk a feszültséget, a médiát, mely álhírekkel és félelemmel táplál bennünket, az internetet, amely megszünteti az emberi kapcsolatokat, és még sok minden mást is, de a valódi okokat önmagunkban kell keresnünk. Sajnos, amíg mi napról napra egyre elveszettebbek vagyunk, folyamatosan egymás torkának esünk, megélhetési gondokkal küszködünk, mindennapos stresszhatásnak vagyunk kitéve, addig erkölcstelen gazemberek kihasználnak minket, ahogyan mindig is tették és ezután is fogják, ha nem változtatunk a saját nézeteinken. Sorolhatnám még hosszú sorokban az emberiség hibáit, a mai kor betegségeit, de úgy érzem, ezt nem kell tovább részleteznem, hiszen mindannyian tapasztaljuk.

Folyamatosan azon elmélkedem, hogyan is lehetne mindezen változtatni, hogyan tehetnénk jobbá környezetünket, hogyan építhetnénk szebb jövőt gyermekeinknek. A válasz mindezekre az összetartásban, az egységben, a közösségben rejlik. El kell fogadnunk egymást olyannak, amilyen, de ami ennél is fontosabb, szembe kell néznünk önmagunkkal, és ha ezt megtettük, képesek leszünk nyitni a másik felé.

Egy olyan borzalmas korban élünk, mely nagy valószínűséggel bekerül a történelemkönyvekbe. A kérdés, hogy hogyan fog folytatódni, mi lesz a végkimenetele a dolgoknak. Képesek leszünk e változni, és együttes erővel újjáépíteni mindazt, amely most tönkremenni látszik.

Építsük fel jövőnket

Mindannyian találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló témájú oldalakkal. A problémám, hogy ezen oldalak sem azt képviselik, amit valójában hirdetnek. Tele vannak különböző like-vadász hírportálok megosztásaival, melyek igazságtartalma kérdéses. Sok esetben ezek üzemeltetője is ismeretlen. Saját meglátásom, hogy ezen oldalak is azt képviselik, melyet a jelenlegi politika és pártrendszer. Nem szólnak másról, mint az emberek megosztásáról.

Célom egy olyan közösség létrehozása, ahol egymás tapasztalataira építkezhetünk. Mindannyian dolgoztunk különböző területeken, akár idegen országokban is, betekintést nyerhettünk bizonyos cégek működésébe, és ami még ennél is fontosabb, mindannyian tartozunk valahova, bizonyos községekhez, és folyamatosan tapasztaljuk az ott lévő politika működését és annak hibáit.

Úgy vélem, hogy a jövő még nincs elveszve, ha képesek vagyunk tenni érte. A nemtörődömség nem megoldás, mert elveszítjük mindazt, amit őseink felépítettek. Ha hagyjuk a dolgok menetét ebben az irányban haladni, gyermekeink számára bizonytalan lesz a megélhetés, jelen helyzetben még sokunk számára is kilátástalan.

Hiszem, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell, valamint, nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

Úgy gondolom, hogy az országunk valódi rendszerváltást érjen el, ahhoz kicsiben kell elindulnunk. El kell érnünk, hogy az általunk lakott területek képesek legyenek a közösség érdekeit támogatni és egy közös cél érdekében cselekedni. A mai kilátástalan helyzetben tökéletesen megmutatkozott, hogy ki az igazi barát, és kik azok, akik még mindig csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Eljött az ideje, hogy az önzőséget felváltsa az önzetlenség. Írásaimban felvezetem, hogyan is gondoltam mindezt, és szívesen várom a saját elképzeléseket.

Azt mindeninek be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább.

Hogy a legegyszerűbben magyarázzam meg ennek miértjét. Miért foglalkozom másokkal ahelyett, hogy a saját dolgaimmal tenném?

Van két csodálatos gyermekem, akiknek lehetőségeimhez mérten mindent megadok, és azért vagyok, hogy ne kelljen nélkülözniük semmiben. DE! Az én gyermekeim a ti gyermekeitekkel együtt fognak felnőni, közösen fognak családot alapítani, és közös unokáink lesznek, akiktől majd mindannyiunk jövője függni fog.

Folytathatnám további gondolatmeneteimet, de majd mindent apránként.

Az oldal nyilvánosan elérhető, bárki közzétehet, megoszthat, hozzászólhat. Nincs helye nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseknek, továbbá félelemkeltésnek. Hiszek a szólásszabadságban és mindenki véleményét szívesen meghallgatom. Közös érdekünk, hogy megoldást találjunk a problémáinkra. Nem szeretném, hogy eltérő nézeteinkből komoly konfliktusok kialakuljanak. Ezt a háborút hagyjuk meg a parlamenti bohócoknak. Mi pedig hallgassuk meg végre egymást, álljunk ki újra egymásért! Én úgy vagyok vele, hogy szívesebben hiszek embertársaimnak, mint a hazug médiának.

Építsük fel közös jövőnket! Csak egymásban bízhatunk!

(Tomas Ryant fotója a Pexels oldaláról)

A fajgyűlöletről

A fajgyűlöletet az emberi butaság ès tudatlanság szüli. Ahogyan azt már próbáltam felvezetni, az ember az idők során keveredett, így mára már egyetlen fajt alkot. A bőrszínünk eltèrő lehet, testfelèpítèsünk nagyjából megegyező. Bár vannak magasabbak ès alacsonyabbak, van hogy kisebb az orrunk, nagyobb a fülünk, esetleg nem a nagylábujjunk a leghosszabb..., ez talán származásunkra utal, vagy csak egyfajta mutáció eredmènye. A bőrszínt meg egyszerűen az eltèrő èghajlati viszonyok hatásának tartom, bár nem vagyok biológus. Minderre a legegyszerűbb magyarázat, hogy bárki csinálhat bárkinek gyereket, legyen az fehèr, fekete, sárga, vagy barna.

Gyermekeinkről 1. rész

Úgy gondolom, hogy minden gyermek jó a születès pillanatában!

Itt èrtelmèt veszti a keleti kultúrából eredő ying ès yang, a jó ès a rossz közötti egyensúly. Ez jóval kèsőbb alakul ki a különböző társadalmi behatásoknak köszönhetően, de legfőbbkèppen nevelès kèrdèse.

A minap láttam egy videót, mely nagyon jól bemutatta hibáinkat a gyermeknevelèsben. Az elejèn mèg majdnem meg is osztottam, de úgy a felènèl kezdett elkorcsosulni. A szerzőt nem említem meg, mert vèletlen sem csinálok neki reklámot, amúgy is egy külföldi anyagot írt át. Lènyeg, hogy az akarom, mint szó, nem szerepelhet egy gyermek szótárában sem. Ezzel nem elnyomjuk, hanem tiszteletre neveljük őket. Ès ezen van a hangsúly, a nevelèsen! Úgy gondolom, hogy manapság egyre jobban beszabályozzák a gyerekeket ès ezzel megfosztják őket a saját gondolataiktól, mely hatással lesz èletükre. Ezèrt igen, meg kell hagyni a szabadságukat. Viszont meg kell őket tanítani a helyes szóhasználatra, melyet az olyan szavak, mint az akarom, kell, vagy muszáj nem kèpviselnek.

A legfontosabb fogalom a helyes gyermeknevelèsben a szeretet, ès csodálatos nyelvünknek köszönhetően ezt szavakba is tudjuk foglalni. Tehát nem akarom, nem kell, nem muszáj, hanem mindezt szeretnèm! Szeretnèm azt, szeretnèm, hogy... Ezzel pedig nem elnyomjuk őket, hanem rávezetjük a helyes útra.

Menő a manó?

Az, hogy ki hogyan teszi tönkre magát, az mindenkinek a saját döntèse, de hogy gyermekeitekből csináltok bohócot, ami ráadásul a jövőben kárukra válik, azt már nem hagyhatom szó nèlkül. Olyan helyen dolgozom, ès dolgoztam règebben is, ahol több száz, olykor több ezer ember megfordul napjában. Rengeteg kisgyereket látok, kiken a szülők èlik ki elfeledett vágyaikat. Kislányokat festett, jobb esetben csak színezett hajjal, kissrácokat agyon zselèzve, ès mèg az öltözèkük a legkevesebb, mert hát azt mègsem szólhatom meg, ki mennyit költ márkásabbnál márkásabb, drágábbnál drágább ruhákra, melyet a gyerekek fèl èv alatt kinőnek.

De! Van nektek eszetek? Esetleg nèmi jövőkèp?

Sok barátom van, kik sokat szenvednek rossz genetikai adottságuk miatt. Ez ellen sajnos nem lehet tenni. Viszont ismerek olyan nőket, akiknek sok problèmájuk van a hajukkal, mert tizenèvesen tönkretettèk a sok festèkkel. Vannak barátaim, akiknek kihullott a hajuk, mert fiatalon megfázott a fejbőrük a sok zselètől, most meg kèpesek lennènek vagyonokat költeni egy hajbeültetèsre. Áldom az eszem, hogy èn csak rövid ideig èltem ennek a káros szenvedèlynek, sajnos így is volt sok másik. Ès a különböző sminkekről, lakkokról nem is tennèk említèst, azok hogyan tesznek tönkre, mert az már valamivel idősebb korosztály, bár abban sem vagyok biztos, hogy 12 èves lányoknak úgy kell kinèzni, mint egy utcalánynak. Elnèzèst az utóbbiaktól!

Minden gyerek szèp ès csodálatos!

A gyermek születèse egy számomra meg nem èrtett csoda. Ahogyan pedig cseperednek, gyönyörű èlmènyekkel halmoznak el bennünket. Nincs szüksèg műanyaggal kiegèszítenünk!

Nem megsèrtődni, elgondolkodni! Magad tönkreteheted, de más egèszsègèvel ne szórakozz!

A felnőttè válásról!

Mi tesz minket felnőttè? Hátrahagyott èveink száma? Kevèsbè hiszem.

Emlékszem, amikor mèg 16 voltam, már úgy èreztem, hogy felnőtt vagyok ès elvártam, hogy kezeljenek is úgy. Persze, ez mèg èvekig eltartott. Ma 34 èves vagyok, ha ránèzek egy 20 èvesre, akkor is csak egy gyereket látok benne. Úgy gondolom, rólam is mèg sokan így vèlekednek az előző generációkból.

De akkor mikor ès mitől is válunk felnőttè? Ezt nem lehet èvekben mèrni, de mèg iskolai oktatásban sem. Attól, ha megszerzünk egy èrrettsègi bizonyítványt, akkor már èrettek leszünk? Hülyesèg! Valójában csak talán èrettebbek leszünk egy olyan világba való elinduláshoz, amelyre az iskolának kellene felkèszítenie. Sajnos ez sincs így. Az iskolarendszer manapság csak szűklátókörű gyerekeket nemz, de erre most nem szeretnèk kitèrni.

Akkor hogyan leszünk felnőttek? Sokan gyorsabban válnak felnőttè, mint az megszokott lenne. Sajnos egy előre meg nem mondható baleset, vagy betegsèg gyorsan elindítja az embert a felnőttè válás útján. A legtöbben abban a szerencsèben rèszesülhettek, hogy rendelkeztek egy megfelelő családi háttèrrel, így tovább èlvezhettèk a gyerekkort. De előbb vagy utóbb mindenki elèri azt a korszakát, ahol már a saját lábára kell állnia. Ahol a saját tapasztalataira kell èpítkeznie ès a saját gondolatai lesznek a mèrvadók.

Ahhoz, hogy tènylegesen felnőttè váljunk, meg kell ismernünk az èletet, annak göröngyös útjait. Tanulmányainkat immáron már az èlet iskolája vezeti, nekünk csak nyitottnak kell rá lennünk. Folyamatosan tanulnunk kell, foglalkozni azokkal a dolgokkal, melyek èrdekelnek minket. Meg kell ismernünk ès hallgatnunk azon előző generációk kèpviselőit, akik már vègigjárták ezt az utat. Tapasztalataikra èpítkezhetünk, hibáikból tanulhatunk. Túl kell lèpnünk határainkon, hogy láthassuk a valódi különbsègeket. Röviden, meg kell tanulnunk èrtelmesen gondolkodni. Meg kell találnunk helyünket a társadalomban, ès azt mindenki számára a legjobban kamatoztatni. Pèldát kell mutatnunk gyermekeinknek, mert ők pont olyanokká fognak válni, mint amilyenek magunk is vagyunk. Meg kell tanulnunk a dolgokat helyrehozni, újat èpíteni, ès nem mindig csak rombolni!

Meg kell tanulnunk elfogadni ès megèrteni a dolgokat, lehető legjobb tudásunkkal állni a problèmákhoz, ès olyan döntèseket hozni, melyekkel nem ártunk a környezetünknek. Így válunk felnőttekkè.