Új év, új élet

Minden Szilveszter előtt az emberek nagy átlagban elgondolkodnak, mit és hogyan kellett volna csinálniuk, majd különböző fogadalmakat tesznek arra, miben is fognak változtatni a következő évben.

Én általában nem szoktam ilyen dolgokon törni a fejem, meg valójában mindig úgy éreztem, nem fogadok meg olyat, melyet nem biztos, hogy be tudok, illetve be akarok tartani. Az egyetlen, amit átgondolok ilyenkor, azok a célkitűzéseim a jövő évre vonatkozóan.

Az elmúlt évet, valljuk be őszintén, elég lazára és komolytalanra vettem. Egy kicsit talán bele is őrültem ebbe a bizonytalanságba. Mondhatnám, hogy mindennek megvoltak az okai, de ez egy hülyeség. Folyamatosan okokat keresünk mindenre, melyekkel takarózhatunk. Képesek vagyunk a saját rossz döntéseink meghozatalával, másokat hibáztatni. Mert ugyebár ez a legegyszerűbb!?

Mint a legtöbben tudjátok, voltak olyan próbálkozásaim, melyek nem úgy sültek el, ahogyan szerettem volna. Látom, hogy merre halad a Világ, ezért úgy gondoltam megpróbálkozom a konfortzónám elhagyásával és kipróbálom magam olyan területeken is, amelyek tőlem mindig is távol álltak. Úgy éreztem, játszani a hülyét a legegyszerűbb és miért ne próbáljam meg én is, hiszen ezzel az emberek egy része még bevételhez is jut. Azt érdemes tudni, hogy ennek a dolognak adtam egy időkeretet, mely egy évre szólt, majd a vége előtt megtörtem és belebuktam. Azt is tudtam, hogy ez a "meta univerzum" könnyedén magával ragadhatja az embert, ha nem elég felkészült, vagy meggyengült a lelki állapota. Rám ez utóbbi biztosan, de lehet, hogy mindkettő igaz. Na meg azt hittem, könnyű a hülyét játszani, és ez nekem is menni fog. Már belátom, hogy ez nagyon nehéz, és inkább mindatoknak, akik erre hivatottak. Hisz hülyének születni kell! Bár ettől én sem állok olyan messze, de mégis átadom a stafétát, mert nekem ez nem megy és őszintén szólva, olykor már hányok saját magamtól. Ezt pedig még kifejtem, majd mindenkinek szép napot kívánok és megyek, intézem én is a dolgaimat.

Mialatt külföldön éltem sokat tanultam és fejlődtem. Elértem egy olyan szellemi szintre, melynek létezéséről azelőtt maximum csak filmekben láttam, s hallottam. Talán nem is igazán hittem benne mindaddig, ahogyan sokan még most sem. Megismerkedtem olyan emberekkel(kultúráikkal, szokásaikkal), melyek valaha népünkhöz is közel álltak, majd beengedtük a nyugatot és mindez feledésbe merült. Bár bevallom, olykor túltoltam és már utólag én is látom, hogy rosszul alkalmaztam a tanultakat. Beképzelté, nagyképűvé és olykor lenézővé is váltam. Pedig tudtam, hogy nem vagyunk egyformák és sokan nem tehetnek sorsukról, bár a legtöbben igenis, csakis magnak köszönhetik mindazt, ahol tartanak. Legyen az fent, vagy lent. A lényeg, hogy megtanuljuk helyesen látni a Világot és megfeleően használni a megszerzett tudást. Meg kell tanulnunk szeretni, tisztelni és elfogadni a másikat, ahogyan Önmagunkat is! Mert enélkül nem juthatunk előrébb. Megjegyzem, amikor még nem a hülyeséget produkáltam, hanem próbáltam valamit átadni, én is rengeteg lenézést, szánalmat és megvetést kaptam. Talán ezért is váltottam 180°-os fordulatot. De mint mondtam, nem szabad másokat hibáztatni, mert ez a saját hiányosságunk. Azt még elárulom, hogy miután hazatértem, többen megkerestek egy előző életemből, és én bizakodva adtam mindenkinek egy esélyt, azzal, hogy meghallgattam. Bár úgy éreztem, ezzel nagyot hibáztam, hiszen volt, amikor nagyon rosszul jártam, mert belefutottam kétszínű, szarkeverő emberekbe, de ezeket a szavakat és ezt a nézetet most el is engedem, nem szándékozom többet a negativitásra alapozni, hiszen azzal csak rombolni lehet. Tehát nem hibáztam, csak meg kellett tanulnom másképp értelmezni a dolgokat és azok történéseit. Régebben hangoztattam, hogy mindenkit szeretek, majd legutóbb már azt mondtam, nem szeretek mindenkit... De ez is csak a tengődésemnek és annak volt köszönhető, hogy majdnem elvesztem...

Összegezve a leírtakat és nem utolsó sorban, visszatérve a címhez: Lassan itt az Újév és megteszem első, valóban átgondolt fogadalmamat. De először is békességben szeretném lezárni az elmúlt esztendőt és talán az eddigi 35 évemet. Ezért mindenekelőtt szeretnék bocsánatot kérni Mindenkitől! Nem szeretnék nevekkel jönni, hiszen a legtöbb érintett már lehet, hogy rég nincs velem, de néhány személyt mégis kiemelnék!

Szeretnék bocsánatot kérni az exfeleségemtől és gyermekeimtől, hogy olykor kellemetlen helyzetbe hoztam őket, illetve lejárattam magamat. Bocsássatok meg, hogy nem voltam elég kitartó és, hogy nem tudtam, nem akartam alkalmazkodni egy olyan Világhoz, melyet nem tudok megérteni. Sajnálom, hogy nem voltam sem jó férj, sem jó apa! Bocsánatot kérek anyukámtól, hogy nem voltam a legtökéletesebb gyermek és sokszor szavakkal bántottam. Ne haragudj! Bocsánatot kérek továbbá minden családtagomtól, valaha volt barátomtól, kollégámtól, exemtől és minden olyan embertől, akit valaha sikerült megbántanom. Kérlek nézzétek el nekem, sajnos nem vagyok tökéletes!

És akkor a végére az újévi fogadalom...

Tudom, hogy csúnyán elhasaltam és olyan mélyre süllyedtem, melytől észhez térve, még magam is hányok. Ezért az első és legfontosabb, hogy véglegesen összeszedjem magam és 90°-os fordulatot vegyek. Na nem az elmúlt 180-hoz képest, mert akkor az lefelé ívelne, hanem a 1,5-2 évvel ezelőtti állapotomból kiindulva. Tehát vissza kell másznom arra a szintre, amelyről lezuhantam és tovább építkeznem! Ehhez újdonsült szomszédaimnak és jó barátaimnak köszönhetően mindent megkaptam és megkapok. Köszönöm, hogy látták bennem mindazt, melyet el akartam temetni. Köszönöm a belém fektetett hitüket és bizalmukat! Mint mondani szoktam: "Minden okkal történik!" Nekem csak meg kell tanulnom megérteni ezeket.

Továbbá megfogadom, hogy minden oldalam és cselekedetem ezentúl csak és kizárólag építő jelleggel fog működni. Elengedem a negativitást és onnan folytatom, ahol valamikor abbahagytam, ezzel is remélve, hogy segíteni tudok az elesetteknek és mindazoknak, akik az én cipőmben járnak. 

Két idézettel zárnám a sort: "Ha megtanulod igazán szeretni magad, minden embert szeretni fogsz!" "Mert a szeretet mindennél fontosabb!"(Találd meg Önmagad című film/ Shirley Maclaine feljegyzései nyomán)

Ui.: Köszönöm Neked, hogy itt voltál velem akkor is, amikor azt nem érdemeltem meg és, hogy még mindig velem vagy! Köszönöm, hogy elolvastál és támogattál! Köszönöm, hogy láttad a bennem rejlő jót, hogy nem hagytál magamra és nem hagytál elveszni szenvedéseim közepette sem!

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!