Osztálytalálkozó

Tegnap tartottuk a 20 éves osztálytalálkozónkat. Megmondom őszintén, sokáig gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Ahogyan a képen is látható, nagyon izgultam. Ilyenkor megbeszéljük, kivel, mi történt az elmúlt években, és mivel csak egy ilyen rendezvény volt eddig, az is 15 évvel ezelőtt, ez igen nagy intervallamot fed le. Hozzáteszem, nekem az is kimaradt. Szóval volt mit mesélnünk egymásnak.

Ez egy nagyon jó osztály volt. És egy erős iskola. Szinte mindenki továbbtanult. A legtöbben lediplomáztak, jó karrierjük, és csodálatos családjuk van. Nekem pedig 4 évvel ezelőtt kisiklott az életem. De arról mégsem beszélhetünk, mi volt 2020-ban. Mindenkit az érdekel, hol tartasz jelenleg. De úgy döntöttem, elmegyek. Volt egy jó kis motivációs mondatunk annak idején, mégpedig: ha nem csinálod, punci vagy! Tehát elmentem.

Igyekeztem 10 perccel előbb érkezni, de így is már egy szép csoport gyülekezett a volt középiskolánk előtt. Mikor leparkoltam az autóval a testem remegni kezdett az izgalomtól, de vettem egy nagy levegőt és fejest ugrottam a mélyvízbe. Puszi, pacsi, néhány szóváltás, majd bementünk. Az egykori osztályfőnökünk már bent várt bennünket, illetve a tesitanárnőnk is csatlakozott. Helyet foglaltunk a régi osztálytermünkben, aztán rögtön el is kezdtük azzal, hogy kivel, mi történt...🤦‍♂️

A poén kedvéért "Naplóból", névsor szerint. Szóval én kezdtem.🤯

Csak ma láttam meg a lesifotót rólam, amiről mondanám, hogy remekül sikerült, de egyből levehető, hogy mennyire izgultam. Láthatóan tördelem a kezeimet... Próbáltam rövidre fogni és gyorsan lezárni. Mindenki mesélt magáról néhány mondatban, majd átmentünk egy közeli étterembe.

4-kor találkoztunk, és előtte még úgy gondoltam, hogy olyan 7-8 felé vége is lesz az estének. Ami azt illeti, fél 3-kor értem haza, és nagyon jól éreztem magam. Az első gondolatom az volt, hogy miért nem tartunk ilyet gyakrabban. Mire kialudtam magam, a csajok(asszonyok) már erről beszélgettek a csoportban.

Összegzésül: Minden aggodalmammal ellentétben, ez egy nagyon jó este volt. Készültem azzal a poénnal, hogy: "De megöregedtetek...", de nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki remekül tartja magát. A nők fantasztikusak, ez többször is szóba jött, de azért az apukáknak sincs okuk panaszra. Azt kell, hogy mondjam, büszke vagyok rátok srácok! Boldog vagyok, hogy ennek az osztálynak a tagja voltam! És annak meg végképp örülök, hogy nem hagytam ki az estét.

Ui.: Mikor még itthon készülődtem, egy barátomnak írtam, hogy hová megyek, amire egyből azt válaszolta, hogy utálja az osztálytalálkozókat. Pont az imént említett okokból. Őt zavarja, hogy sokakat az érdekli csak, hogy mi lett az emberből. Ettől én is féltem, viszont egyáltalán nem éreztem, hogy ezért bárki is megvetne, vagy lenézne. Valójában ezekkel az emberekkel együtt készültünk fel az Életre. Életünk egy korai szakaszának legszebb éveit töltöttük együtt. Mondhatni egy helyről indultunk, ugyanazokkal az alapokkal rendelkeztünk. Mindenkinek megvolt a maga választása, merre folytatja az életét. Csak rajtunk múlott, mit kezdünk vele! Viszont bárhogyan is alakult, akárhogyan is döntöttünk a különböző útválasztóknál, úgy gondolom, nincs okunk szégyenre, hisz ezek az emberek a barátaink voltak valamikor, a második családunk, ha úgy tetszik. Egy ilyen este nem csak rengeteg szép emléket idéz, de talán újabb felejthetetlen pillanatokat is hozhat!😉

#osztálytalálkozó #barthattila #storytime