Nyugati kapcsolataimról (1. rèsz)

Amikor kijöttem Nèmetországba, hozzáteszem, nagyon nem akartam, tehát a kalandvágyat kizárom, de nem bánom, mert megvilágosodtam, megismertem különböző kultúrákat ès nèpeket. Mondhatnám, hogy vallásokat is, bár ez utóbbiról kiderült számomra, hogy a vallás az egy, csak politikai, hatalomvágyó szempontokból megrontották.

Szóval, amikor kijöttem, a húgom segített elhelyezkedni, ès rövid időn belül együtt találtunk lakást, hogy kihozhassam felesègemet ès akkor mèg igen pici babámat. Ezúton is köszönöm neki! A McDonald's, ahol elkezdtem dolgozni, akkor mèg 16 magyar dolgozót tudhatott magáènak. Az egyetlen srác, aki a legtöbbet, vagy egyáltalán segített, egy korombeli magyar származású roma fiú volt. Sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot, de köszönöm neki is! Sosem felejtem. Rajta ès családjáról kívül mèg egy magyar pár volt, akikkel egy ideig tartottuk a kapcsolatot, aztán már velük sem. A többiekről mèg nagy vonalakban sem tudok sokat. Nem vèletlen mondják itt kint, hogy magyar magyarnak farkasa. (Erről, majd legközelebb.) Bár belegondolva ez otthon sem volt máskèpp. Ezen változtatnunk kell!

Azt tudni kell, hogy ezt a helyet a legtöbben csak ugródeszkának használják, ezèrt folyamatosan cserèlődnek az emberek.

A kèsöbbiekben közeli kapcsolatba kerültem, meglepő módon, a románokkal. Sok grillpartit rendeztünk közösen. Az egyik ilyen estèn összezördültünk az egyik sráccal, a törtènelem kapcsán, azóta eldöntöttük, hogy közös èrdekből törtènelemről nem beszèlünk. Ez 5 ève volt, azóta is vele tudunk a legjobban csapatban dolgozni. Nèhány hete èrdeklődött az utóbbi időben folytatott tevèkenysègeimről, azóta először került ismèt szóba a törtènelem. Meglepően ő is sokat foglalkozott ezzel az elmúlt időben, ès èrdekes módon sok összefüggèst találtunk. Ez már egy teljesen másfajta beszèlgetès volt, mint előtte. Ebbe sem mennèk most bele. Amit mèg fontosnak tartok megemlíteni, hogy az összes itteni ember közül, egy román cigány lett a legjobb barátom, aki már hazament, de tartjuk a kapcsolatot.

Ahogy teltek az idők, hozzánk is elèrkeztek a muszlimok. Először csak Koszovóból, ami európai ország, ès kultúrájuk sokban hasonlít a miènkhez, mèg sok közös szavunk is van, mint kiderült. A legnagyobb eltèrèst a vallásuk okozza, bár azóta megtanultam, hogy mèg csak nem is annyira eltèrő. Szóval az egyetlen, hogy nem esznek disznóhúst ès nem isznak alkoholt. Ezek engem nem zavarnak. Èn sertès nèlkül nem tudok èlni, alkohol nèlkül pedig elèg jól megvagyok az elmúlt 3 èvben, bár előtte sem voltam a rabja, csak látom hogyan emèszti fel az embereket. Azèrt nèha napján elborozgatunk a nejemmel, vagy iszunk egy felest az öregemmel, nem lettem anti. Visszatèrve a tèmára az albánokban testvèrnèpre találtam. Ezt majd törtènelmi írásaimban rèszletezem. Azt mèg èrdemes tudni róluk, hogy a legtöbbjük diplomával rendelkező, művelt ember. Ráadásul vízummal, hivatalosan jöttek, bár köztük is van, aki gyalogolt, mert nem akart èveket várni az engedèlyre. Ezèrt csak a vallásukról nem szabad őket elítèlni, a saját tudatlanságunk miatt.

Az elmúlt èvben elsokasodtak a 3. világbeliek. Vannak munkatársaim Pakisztánból, Irakból, Szíriából, Jemenből ès mèg sorolhatnám. Ezek azok a területek, melyeket èvtizedek óta pusztítanak a nyugati államok, amerikával az èlen. Mindannyian az iszlám vallást kèpviselik. Az egyik kollégám 50 èves, nèhány ève gyalogoltak be hozzánk. 5 gyermeke van, ebből az egyik útközben született, mert mèg ők sem tudták, hogy felesège állapotos, mikor elindultak. Kicsi gyermekeivel sètáltak èjjel-nappal különböző èghajlati viszonyokban, míg elèrtek idáig. Magyarországon mèg le is csukták egy hètre, mert illetèktelen bevándorló volt. Hozzáteszem, egy igazi úriember, bár közel apám lehetne, tisztelettel bánik velem ès mindig uramnak szólít.

Minden nèpnek megvan a saját törtènete. Van aki hatalmas házat ès 3 autót veszített egy nyugati támadásnak köszönhetően. Vagyonát annak köszönhette, hogy Managerkènt dolgozott, míg el nem èrte őket is a pusztítás.

Innen folytatom...