Valamikor règes règen, a nagy Nyugalom idejèben, olyan szürke volt mèg minden. Homályos, ködös, de leginkább magányos. Nem volt mèg ott semmi, semmi kèzzel, vagy èp èsszel felfogható. Nyugalom mèg aprócska volt, mint egy kicsiny mag(zat). Bár hiába volt egyedül mègis hatalmas szeretet vette körül. Nem tudta, mi ez az èrzès, de belülről olyan boldogság árasztotta el, hogy egyszercsak kitört örömèben. Ennek a nagy robbanásnak köszönhetően pedig milliárd rèszre szakadt, így szóródott szèt az Univerzumban. A piciny szíve, ahogyan izzott, beragyogta az ègboltot, ahány darabra tört, annyi felè a Világban. Így született a mi Napatyánk is, kit Rènek is neveztek másutt, legelső Istenünk. Testèből Gaia született, Földanyánk ès megannyi nővère. Lelkèből megalakult Holdunk is sok-sok báttyával, ès mèg milliónyi rokon, kiknek nevèt felsorolni is nehèz lenne, meghát olyrègen volt, tán igaz sem volt... Ki emlèkszik pontosan? Egyvalamit viszont biztosan állíthatok: A kicsiny mag szètáramló szeretete betöltötte egèsz világunkat ès utódai mind harmóniában èltek. Mèg most is így van ez, ha el nem tüntek!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #elsőmesekönyvem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #elsőmesekönyvem. Összes bejegyzés megjelenítése
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
"A fantáziám akkor szárnyal, ha teret kap." - Kate Pilloy imterjú
( Barth ) Kate, üdvözöllek! Örülök, hogy elfogadtad a felkérést! Tavaly tavasszal voltam olyan szerencsés, hogy még a megjelenés előtt olvas...
-
(Barth) Szia Divus! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! Személyedben egy újabb sokoldalú művészt ismerhetünk meg. Régebben te is készí...
-
A minap kedves horvát barátaimmal beszélgettem, mikor olyan megjegyzést tettek, ami elgondolkodtatott: "Addig jó, amíg rendőrt látsz!...
-
A régi népek összhangban éltek a természettel és tisztelték különböző hatásait. Ismerték a csillagászatot és idővel megszemélyesítették az...