Önéletrajz, egy kicsit máskèpp😉

86' februárjában láttam meg a napvilágot Baján. Megállíthatatlanul szakadt a hó és az egész várost jégpáncél borította. Mindezt figyelembe véve - ahogyan azt is, hogy az újszülöttek néhány napig nem látnak - valójában volt már március is, mikor a napfényt először tekinthettem. Egy átlagos kertvárosi srác voltam. Gyermekkoromat a homokváros porai borították. Itt cseperedtem ifjúvá, majd lettem férfivá. Jóformán itt töltöttem életem első 28 évét, de ennyire még ne szaladjunk előre.

 

Tanulmányaimat Baján a mára névfosztott II. Rákóczi Ferenc általános iskolában kezdtem, majd a hasonlóan járt Türr István Közgazdasági ès Postaforgalmi Szakközépiskolában folytattam. 2004-ben az Érettségi bizonyítvány megszerzése után még két évig maradtam a "Türr"-ben, ahol Szoftverüzemeltetőnek, majd Multimédia-fejlesztőnek tanultam. Mivel felmenőim örültek volna, ha a családban még egy diplomával büszkélkedhetnek, azért ösztöndíjjal pályáztam a helyi Vízügyi Főiskolára, melynek nevébe - az előző két esetből is tanulva - kár lenne belemenni, mert hát ki tudja már követni ebben a szempillantások alatt változó Világban...

 

Számomra is érthetetlen okokból, vagy egyszerűen csak "nincs ló" alapon, de felvételt nyertem. Na nem mintha hülye gyerek lettem volna, hisz volt idő, amikor még matek, illetve történelem versenyeket nyertem, de addigra már olyan szinten elengedtem a dolgokat, mint "szódás a lovát". Azért gondoltam bejárok órákra - hiszen ez elég volt mindaddig -, de bevallom őszintén, hogy ez az Építőmérnöki BSC olyan messze állt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

A félévi vizsgák előtt úgy ítéltem meg a helyzetem, hogy inkább kihagyom a felesleges köröket, majd átiratkoztam a városban csak FIT-nek nevezett, Bólyai János Szakközépiskolába, ahol folytattam informatikai tanulmányaimat. Itt még egy Rendszerinformatikus szakot végeztem, az ECDL bizonyítványt meg már "alanyi jogon" adták, míg a többiek vizsgáztak érte. A két éves képzés alatt az LB Computer Kft-nél gyakorlatoztam és megmondom őszintén a számítástechnikának ezt a részét szeretem a legjobban, programozni meg sajnos sohasem tudtam, holott összegészében 12 évig tanultam informatikát valamilyen formában.

 

A tanulmányaim ideiglenes befejezése után közel egy évig maradtam otthon, mert sajnos 40.000 fős kisvárosunk nem rendelkezett elegendő munkahellyel mindenki számára. (A legtöbben így is Pestre, vagy külföldre költöztek.) Ez idő alatt legalább megtanultam főzni - bár van, akinek erről más a véleménye - és arra is rájöttem, hogy minden tiszteletem a háziasszonyoké, mert én ezt nem tudnám sokáig csinálni.

 

Édesapámnak köszönhetően 2009 szeptemberében felvételt nyertem a Tesco Globál Áruházak Zrt. bajai 7k-s üzletébe, Biztonsági- és kármegelőzési asszisztens pozícióba. Ez volt az első hivatalos munkahelyem, és be kell vallanom, nagyon szerettem. Egyszer voltam hónap dolgozója is. Mint minden csoda, egyszer ez is véget ért. A cég különböző megtakarítási szempontokat figyelembe véve elkezdte leépíteni saját magát... Egy évvel később az -asszisztensi pozícióból -felelősi lett, majd még egy évet azt követően teljesen megszűnt sok más beosztással egyetemben. Ekkora döntöttem úgy, hogy folyami hajón próbálok szerencsét egy barátom ajánlásával. Mohácson elvégeztem egy 2 hetes Matróz képzést, majd hajóra szálltam.

 

Ez időben már jegyben jártam, így fél év teherhajózás, na meg elegendő megtakarítás után rájöttem, hogy ez nem nekem való, így visszatértem szülővárosomba. Még abban az évben, 2012 nyarán összeházasodtunk. Tesco-s kapcsolataimnak köszönhetően a Profield Kft.-nél kaptam munkát, mint Áruhitel-ügyintéző, ehhez pedig Budapesten végeztem tanfolyamot. 3 hónap és több száz megkötött hitel után úgy éreztem, hogy ez nem az én gyomromnak való, mert sok mindenben ellenkeztek az ideológiai nézeteim. Egy akkor megüresedett Műszaki-eladói pozíciónak hála, visszakerültem az addigra már jól ismert Tescohoz. Újabb 3 hónap elteltével egy következő üresedés után már a vevőszolgálati pultban találtam magam. Itt az emberközpontúságom újra teret nyerhetett magának és még közel 2 szép évet húztam le ott.

 

2014-et írtunk, mikor - már minden lehetőséget megpróbálva sem jutottunk lakáshitelhez - feleségemmel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a húgom után Németországba, hogy végre megteremthessük egy jobb élet alapjait. Na meg persze megjött a "kalandvágy", de rendesen. A húgom akkor már fél éve a parsbergi McDonald's-nál dolgozott, ahol azóta is folyamatos a munkaerő felvétel, így engem is azonnal alkalmaztak. Az ottani gyorséttermi munkát különböző pozíciókra lehet osztani, de mi csak úgy hívtuk, hogy elöl(a vendégek közt), vagy hátul(a konyhán). Ki mennyire beszél németül?! Az igaz, hogy 12 évig tanultam németül, ahogyan abból is érettségiztem és még az általános iskolában kétszer vettem részt cserediák programban is, de mindennek már 10 éve volt akkor. Na meg, ha valamit még el is makogtam, a szövegértés már szinte egyáltalán nem ment. Emlékszem még indulás előtt a volt főnökömmel lefolytatott párbeszédre:

"-Atti, te beszélsz németül?

-Nem, de úgy gondolom, hogy bármilyen munkát meg lehet tanulni... Ha meg az a feladatom, hogy mindezt németül végezzem, akkor azt a 10 mondatot meg tudom hozzá tanulni..."

 

Szóval a húgom megelőlegezte nekem, hogy egyből kasszához kerüljek, én meg agyon idegeskedtem magam egészen a munkakezdésig. Na meg még az azt követő néhány hónapban is. Igaz, hogy összeírta nekem azt a 2-3 alappárbeszédet(valóban 10-15 mondat), amely a leggyakrabban el szokott hangzani, és ez nem is volt elsőre sem túl érthetetlen számomra, de igazán akkor nyugodtam meg teljesen, amikor már sikerült felesègemnek és akkor már fél éves pici lányunknak is utánam jönniük.

 

Ez a gyorsétterem a 3-as autópálya mellett található Bajorországban, így hatalmas forgalommal rendelkezik. Ennek köszönhetően pedig gyorsan ment a nyelvtanulás. Mivel csak a gastronómiai alapbéreket fizetik - ami(mára már) "csak" 10 Euro óránként - a legtöbben csak ugródeszkának használták. Még magasabb pozíciók és bérezés felajánlása mellett is nehéz megtartani a jó dolgozót...

 

1,5 éve voltam ott, amikor már azon gondolkodtam, hogy jobb állás után nézek, felajánlottak egy Crew-Trainer-i pozíciót, melyet gyorsan el is fogadtam, hiszen szerettem a helyet és a társaságot. Még be sem fejeztem helyben az ehhez szükséges teszteket, máris Münchenben találtam magam egy műszakvezetői kurzoson...

 

A következő 4 évem állandó pörgéssel járt. Folyamatosan utaztam a különböző továbbképzésekre, miközben éttermünkben egyre feljebb lépdeltem. Egészen Asszisztensi pozícióig jutottam, amely rögtön az Étteremvezető után következik, és már nem sok hiányzott volna, azt hiszem 2 teszt a Managerig, de ahhoz, hogy saját éttermet kapjak nagyon sok idő és odaadás kellett volna.

 

Időközben - az állandó munkamániámnak és ambíciómnak köszönhetően - megromlott a házasságom és sajnálatos módon mások lettek az elképzeléseink is, így 2020 őszén haza költöztem, hogy itthon próbáljak szerencsét. Vettem egy kis házat, melyet legjobb tudásom szerint újítgatok, mellette egy kicsinyke földdel, amellyel még küzdök, de bízom benne, hogy lesz rá még jó 60 évem felépíteni rá valamit.

 

Sajnos a jelenlegi "Világjárvány" átszőtte számításaimat, így képességeimnek és eddigi tapasztalatomnak megfelelően szeretnék valahol elhelyezkedni. Hiszem, hogy mindent meg lehet tanulni, és tudom, hogy mire vagyok képes. Kann ich natürlich auch ein bisschen auf Deutsch sprechen, und schreiben, aber bin ich kein Profi, but this is so easy same English(like english?🤔) I don't know. Mert angolul tényleg nem tudok, leszámítva, hogy egy nagyjából 10.000 fős amerikai laktanya van az étterem mellett, így kénytelen voltam alap szinten kommunikálni egy kicsikét.

 

Amit szeretek? Emberek között lenni! Ezért is a legtöbb tapasztalatom kereskedelemből és vendéglátásból adódik és hasonlóak a jövőbeni elképzeléseim is. Szeretek csapatban dolgozni, és tudom, mennyire szükséges a motiváció és mennyire fontos maga a Csapat szó jelentése egy-egy bizonyos munkahelyen, de természetesen egyedül is megállom a helyem.

 

Szeretném, hogy a külföldön megalapozott karrieremet itthon tovább építhessem!

 

Mottóm: "Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak."