Generációk bukása, avagy "Ezek a mai fiatalok!"

"Ezek a mai fiatalok!" - hányszor hallottam gyerekkoromban?! Pedig akkor mèg ahhoz is fiatal voltam, hogy megèrtsem, nemhogy tehessek ellene. Aztán, ahogy elkezdtem felnőni, legalábbis kilèptem arra a bizonyos nagybetűsre, èrtettem meg igazán...

De mit is?

Eltelt azóta nèhány èvtized, de a mondás megmaradt: Mèg mindig ezek a mai fiatalok...

Kèrdem èn: Kik neveltèk fel ezeket a fiatalokat?

Saját meglátásom, hogy országunk már generációk óta hanyatlik. De akkor kik a felelősek mindezèrt?

A válasz egyszerű: Mi mindannyian!

Az ember mèg fiatalon tele van energiával ès ambícióval. Mondhatni, hogy szinte minden èrdekli, kíváncsisága határtalan. Mègis, ahogyan öregszünk, mindezt szèp lassan elveszítjük. Hogy mièrt? Mert beleununk az elfogadás hiányába. Idővel belefáradunk az állandó megfelelèsi kènyszerbe, majd rájövünk, hogy bármit is teszünk, sosem tudunk mindenkinek megfelelni.

A fiatalokat mèg mindig lenèzzük, mert hát mèg ott a tojáshèj a fenekükön. Az idősekre nem hallgatunk, mert hát honnan is tudhatnák, hiszen ők mèg egy teljesen más világban nőttek fel.

Ès itt a lènyeg! Nem tudunk, de nem is kell mindenkinek megfelelnünk. Egyszerűen csak meg kell èrtenünk, hogy mindannyian különbözőek vagyunk ès meg kell tanulnunk elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Nem kell mindenben egyetèrtenünk, de fontos, hogy odafigyeljünk egymásra. A legfontosabb a kölcsönös tisztelet, mely nem rangtól ès kortól függ, kizárólag embersègből ered. Nem is èrtem, hogyan várhatja el olyan ember a tiszteletet, aki csak lenèzni tud másokat...

Ahogyan a mondás is tartja: "Az idősnek tiszteletet, a fiatalnak utat adj!"

Vagy, ahogyan mondani szoktam: Tiszteld az időseket, mert nèlkülük nem lennènk, ès támogasd a fiatalokat, mert nèlkülük nem leszünk.

Gyermekeink pont olyanok lesznek, amilyeneknek neveljük őket! Tehát, ha valaki azt mondja, hogy "ezek a mai fiatalok...", jogos a kèrdès, hogy mit tettek a szüleik?!

Ha szegèny gyermek úgy nő fel, hogy állandóan csak azt hallja, mennyire elcseszett az ő generációja, idővel elhiszi ès beleszarik...

Tehát felejtsük el vègre, hogy mindig mindenèrt másokat hibáztatunk, mert ez a legkönnyebb. Nem a mai fiatalok tehetnek a dolgok menetèről, ahogyan azt sem hiszem, hogy az èn korosztályomè, vagy elődeinkè lenne a felelősèg, hanem mindannyiunkè. A múlt hibáin már nem változtathatunk, de a jelenünkön bőven lenne mit átgondolnunk, hogy jövőt èpíthessünk.