Zana Heni

(Barth) Szia Heni! Mikor is beszéltünk utoljára? Olyan nagyjából két évvel ezelőtt? Akkor még Katona Heniként, most viszont már Heni Zana néven vagy jelen mindenhol. Mi történt azóta, és miért a névváltoztatás?

(Heni) Igen, körülbelül két éve volt, és ezúton is köszönöm az interjú lehetőségét. Azóta sikerült egy-két dolgot összehoznom. Kezdjük mindjárt azzal, hogy néhány napon belül megjelenik a MI HÁRMAN című regényem, és gőzerővel dolgozom a következőn. Ha egyszer belekóstol az ember, nincs visszaút.

Hogy mi a névváltás oka? Írás közben azt éreztem, hogy ideje különválasztani a civil életemet attól az embertől, aki napi szinten gyilkosságokon, átkokon és hasonlókon töri a fejét. A keresési előzményeimről ne is beszéljünk! 

Egyébként anyukám vezetéknevét vettem fel. A Zana egy meglehetősen vad balkáni tündérfajta, ami amúgy jól is jön a könyvemhez (misztikus pszichológiai thriller). Írói álnév alatt szabadabban alkotok. Olyan nevet akartam, ami rövid, könnyen megjegyezhető, és honlapként is megállja a helyét. A henizana(pont)hu szerintem minden szempontból működőképes.

(Barth) "az embertől, aki napi szinten gyilkosságokon, átkokon és hasonlókon töri a fejét"... Mondd, Heni! Aggódnom kellene valami miatt? Vagy abban az esetben, ha jól alakul az interjú, akkor megnyugodhatok?

(Heni) Semmi ok az aggodalomra. Szigorúan elméleti síkon foglalkozom ilyesmivel. A gyakorlati alkalmazást meghagyom a regényem karaktereinek :-)

(Barth) Akkor megnyugodtam. De térjünk is rá a regényedre. Amikor utoljára beszéltünk, még csak készülőben volt, most pedig már előrendelhető és hamarosan a könyvesboltok polcain is megtalálható lesz. Hogyan élted meg a kiadás útját?

(Heni) Amikor belekezdtem, csak azt tudtam, hogy ki kell írnom magamból, és hogy megcsinálom, ha belepusztulok is. Két évig tartott, hosszas kutatómunka előzte meg, hogy hiteles legyen a háttér. Rendőrségi szakpszichológus segítségét is kértem a regényfejlesztéshez. 

Korábban novellákat írtam, ezért meg kellett tanulnom, hogyan lehet hatszázezer karakteren keresztül úgy fenntartani a feszültséget, hogy az olvasó mindig kapjon valamit, de kíváncsi maradjon. A regény zsánere kitartó figyelmet igényel az író részéről, nem beszélve a főhős alteregóiról, ami külön kihívást jelentett. Tény, hogy kemény fába vágtam a fejszém.

A könyv Izlandon játszódik. Jó volt visszagondolni az utazásaimra, és csukott szemmel monitorra vetni az érzéseimet, miközben pörögtek a képek, az illatok, a részletek a lelki szemeim előtt. A szereplőim elég… érdekesek, a regényben a feszültség mellett a karakterhumor dominál, sokszor kuncogtam írás közben, néha viszont én is borzongtam rendesen.

A történet egyik erőssége az izlandi folklór, ezért régi mágikus versikék is szerepelnek benne. Fontos volt, hogy ezek nyelvileg is hitelesen hassanak, mintha valóban évszázadokkal ezelőtt születtek volna. Ebben Einar Már Hjartarson műfordító segített. A soraimat az izlandi sagák nyelvi és formai világához igazítva ültette át óizlandira. Einar neve az irodalomkedvelőknek is ismerős lehet: ő fordította izlandi nyelvre Krasznahorkai László egyik művét.

Egyébként nagyon szeretem az ilyesmit: régi szövegeket bogarászni, szétszedni a szavak jelentését, és megnézni, hogyan változtak az évszázadok során. Fura vagyok, tudom.

A kézirat több szerkesztési körön ment át, végül egy 450 oldalas regény lett belőle. Több kiadói ajánlat közül a NewLine Kiadó mellett döntöttem.

Hosszú volt az út, közben újabb ősz hajszálakkal gazdagodtam, de büszkeséggel tölt el, hogy olyan regényt írtam, amit magam is szívesen olvasnék, pedig azt mondják, maximalista vagyok. Az élfestés és a borító is gyönyörű lett.

(Barth) A regényed címe MI HÁRMAN. Kikre utal a cím, és mit árulhatsz el róluk spoiler nélkül?

(Heni) A fülszövegből kiderül, hogy a főhősnőm, dr. Rakel Kovac nincs egyedül a fejében. Tizennyolc évvel édesanyja halála után tér vissza Izlandra, hogy antropológusként az északi hiedelemvilágot kutassa, de hamar kiderül, hogy a szigeten a hullák sokkal közlékenyebbek a tündéreknél.

Gyilkosságsorozat kezdődik, a holttestek szájában rúnaköveket találnak, és közben Rakel életében megjelenik két nő, akiket eleinte valós személyeknek érzékel. Csakhogy egyre gyakrabban veszik át fölötte az irányítást, és egyikük sem szeret együttműködni a rendőrséggel. Meg is izzasztják szegény Bjarki nyomozót.

Ahogy Rakel egyre mélyebbre ás az izlandi boszorkányperek iratai között és a saját családja múltjában, minden szál ahhoz a tóhoz vezet, amely egykor az édesanyját is elnyelte.

Innen jön a cím: a MI HÁRMAN a főszereplőre és a két alteregójára utal.

Mindhárman saját hangot és személyiséget kaptak, így az alteregók narrációjában írt jelenetek jól elkülönülnek egymástól, én pedig idővel megtanultam váltani a három nő stílusa között. A nyomozást Bjarki szemszögéből is követjük, míg végül összeérnek a szálak. 

(Barth) Miért pont Izland lett a történeted helyszíne?

(Heni) Korábban a régi magyar hiedelemvilágot és a boszorkányhit maradványait kutattam az Alföldön. Később az izlandi folklór került az érdeklődésem középpontjába, ezért már az első utazásom előtt jelentkeztem egy manószakértő-tanfolyamra Reykjavíkban. Azóta még inkább beleástam magam a sziget hiedelemvilágába. Ezért lett Izland a helyszín. Egy magyar olvasónak talán izgalmasabb, mint mondjuk Görcsönydoboka.

Izlandon eszméletlenül erősen jelen van a természethez és a természetfelettihez kötődő gondolkodás. 

Négyszer jártam a szigeten, legutóbb 2023-ban, amikor kifejezetten kerestem a megfelelő helyszínt egy gyilkosságsorozathoz, amit a Leirvogsvatn-tónál találtam meg, nem messze Reykjavíktól. Persze csak elméleti szinten. Fontos volt, hogy Izland ne egy menő háttér legyen, hanem maga is hozzátegyen a regény hangulatához.

(Barth) Négyszer jártál Izlandon. Volt olyan hely vagy élmény, amelyről már az első pillanatban tudtad, hogy valamilyen formában bekerül majd a könyvbe?

(Heni) Igen. A Boszorkánymúzeum Hólmavíkban. Ez a feketére festett deszkafalú, mohás tetejű épület az izlandi boszorkányság történetét mutatja be, főként a 17. századi boszorkányperek világát, de ugyanúgy helyet kapnak benne a néphit mágikus praktikái, varázsjelei és bizarr tárgyai is. Magával ragadott a hangulata, és tíz évvel később a regényem egyik fontos helyszínévé vált. A másik a Leirvogsvatn-tó volt, Reykjavík közelében, erről már meséltem.

(Barth) Mi az, amit leginkább szeretnél, hogy az olvasók magukkal vigyenek a MI HÁRMAN világából?

(Heni) Azt, hogy semmi nem az, aminek elsőre látszik. Szeretném, ha az olvasókban megmaradna Izland világa, a különleges folklór, és az is, hogy mennyire összetett tud lenni az emberi elme, milyen nehéz szembenézni azzal, amit saját magunk elől is elrejtünk.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik Izlandot és a skandináv folklórt, szeretnek kicsit borzongani, néha nevetni a karakterekből adódó helyzeteken, együtt nyomozni a szereplőkkel, és imádják a fordulatokkal teli történeteket, ahol még az utolsó pillanatban is meglepetés érheti az embert.

(Barth) Mikor jelenik meg pontosan a MI HÁRMAN, és hol találkozhatnak vele az olvasók?

(Heni) Már a nyomdában van, és szeptember 30-án jelenik meg. Előrendelhető a NewLine Kiadónál és a Librinél. A henizana(pont)hu webshopban közvetlenül tőlem is meg lehet rendelni. A tőlem vásárolt példányhoz ajándék könyvjelző jár, és természetesen dedikálva is kérhető. A honlapomon bele is lehet olvasni a regénybe.

(Barth) Van más projekt is kilátásban a MI HÁRMAN kiadása mellett?

(Heni) Igen. Már dolgozom a folytatáson, ami a Mi hárman Írországban címet kapta. Ebben tovább bonyolódnak az alteregókhoz kapcsolódó szálak. 

(Barth) Mit üzensz azoknak, akik most ismerkednek először a MI HÁRMAN világával?

(Heni) Utazásra invitálom az olvasót a ködös Izlandra, de nem feltétlenül arra az Izlandra, amit az útikönyvekben látunk. A MI HÁRMAN alapkérdése számomra ez: változtathatsz-e a sorsodon, ha a történetedet jóval a születésed előtt megírták?

Aki szereti a pszichológiai thrillereket, a nyomozást, a sötét humort és az északi folklórt, annak szerintem érdemes Rakellel tartania. Aztán majd eldönti, hogy valóban az izlandi legendák lóalakú mocsári lénye bújt-e elő a vízből, vagy egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. 

Az izlandi hiedelemvilágot talán még nem sokan ismerik Magyarországon. Na de ezután…

(Barth) Ennél jobb kedvcsinálót aligha kaphattak volna az olvasók! Köszönöm, Heni, hogy ismét meséltél nekünk a munkádról, a MI HÁRMAN születéséről és a regény különleges világáról. Sok sikert kívánok a könyv megjelenéséhez, és remélem, hogy az olvasók is örömmel merülnek el a ködös, titkokkal teli izlandi történetben!

(Heni) Köszönöm a beszélgetést és a lehetőséget! Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy jó kis izlandi utazáshoz a regényem világába.

Harlow Grey

(Barth) Harlow, üdvözöllek! Tavaly jelentkeztél a Moobius Kortárs Irodalmi Versenyre, amelyen nyertél a regényeddel. Ehhez gratulálok! Mesélnél nekünk erről a pályázatról?

(Harlow) Szia!  Köszönöm, és a lehetőséget is. 😊 Ennek a versenynek a lényege, hogy lehetőséget biztosítson kezdő íróknak, hogy megmutathassák, mit tudnak. Amikor jelentkeztem, nem láttam sok esélyt rá, hogy nyerhetek, de szerettem volna megmutatni egy részletet a regényemből, és a közönségszavazás által látni, hogy szeretik-e az olvasók. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre érkeztek a szavazatok, és ennek hála bekerültem a középdöntőbe, ahol már a kiadó szerkesztői értékelték a részletet. Én már ezt nyereményként éltem meg, hiszen kezdő íróként hatalmas segítség egy neves kiadó szerkesztői visszajelzése. Aztán az értékelést követően bejelentették, hogy az én regényem nyert, és elkezdődött a közös munka.

(Barth) Ez fantasztikus! Azóta eltelt több mint fél év, és a könyved már a nyomdában van. Hogyan élted meg azt az időszakot?

(Harlow) Nagyon izgalmas volt. Eleinte tartottam tőle, hiszen nem tudtam, mire számíthatok. De hála Alexandrának és a szerkesztőmnek, nagyon jól éltem meg az elmúlt időszakot.

(Barth) Sokan tartanak attól, hogy a szerkesztés során megváltozik a kézirat eredeti hangulata. Neked mi volt a legnagyobb kihívás a közös munka során, és mennyiben változott a regény az első változathoz képest?

(Harlow) Igen, nekem is voltak hasonló félelmeim, de számomra a szerkesztés is jó élmény volt. Egyáltalán nem éreztem, hogy rám kényszerítenek változtatásokat. Javaslatokat tett a szerkesztőm, amikről lehetett beszélni. Persze, ehhez szerintem az is fontos, hogy kellően kritikusak legyünk magunkkal szemben, és tudjuk kezelni a negatív visszajelzéseket is, hisz a szerkesztők célja is az, hogy a lehető legjobb minőségben jelenjen meg az adott könyv. Számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy szembenézzek azzal, hogy túlírok. Én azt éreztem végig, hogy a szerkesztőm arra törekszik, hogy ne változzon a könyv hangulata, és megmaradjon a saját stílusom a hibák kiküszöbölése után is. A regény rövidebb lett, de csak karakterszámban, és a legvégső változatot elolvasva én is látom, hogy sokkal jobb lett.

(Barth) Mikor fogant meg benned ennek a regénynek az ötlete?

(Harlow) 2024 végén épp munkába menet bámultam ki az ablakon, zenét hallgattam, és megjelent előttem egy jelenet. Nem hagyott nyugodni, tudni akartam, kik azok, és mi történik. Az köré épült az egész világ.

(Barth) Mi volt abban a jelenetben, ami megjelent előtted?

(Harlow) Egy harcot láttam, amiben egy erős női főhős védi meg a többieket a rájuk támadó lényektől.

(Barth) És megtudtad, kik voltak azok, és mi történt?

(Harlow) Ők lettek a könyvem szereplői, és köréjük épült a világ 😊 Persze, ezután még jó ideig nem kezdtem bele az írásba. Hosszú tervezés következett, pont azért, hogy megismerjem ezeket a karaktereket, és hogy mi vezette őket odáig.

(Barth) Tehát el kell olvasnunk a regényedet, melynek címe: Átkozottul áldott, és akkor mindent megtudhatunk róluk. Mégis röviden, anélkül, hogy lelőnénk a lényeget, miről szól a történet?

(Harlow) Igen! 😊

Ez egy könyvsorozat első kötete, amelynek története egy kétszáz évvel ezelőtt kirobbant háború következményeivel kezdődik. A világban tizenhárom dimenzió áll konfliktusban egymással, miközben a béke megteremtésére létrehozott velarithok próbálják fenntartani közöttük az egyensúlyt.

A háborúban azonban elvesztették a királynőjüket, a legerősebb velarithot. Bár képesek újjászületni, a királynő évszázadok óta nem tért vissza.

A történet párhuzamosan játszódik a Földön és Arcanában, a velarithok világában, és három karakter szemszögéből bontakozik ki. A világok és a háború története mellett fontos szerepet kap a szerelem is, egy szerelmi háromszög formájában.

(Barth) Azt mondod, ez egy sorozat első kötete. Tudod már, hány részes lesz a sorozat, vagy ezt majd a szereplők alakítják?

(Harlow) A cselekmény alapján, ami a fejemben van, azt mondom négy kötet, de ez még változhat 😊

(Barth) Milyenek az előolvasói vélemények?

(Harlow) Nagyon pozitívak 😊 Természetesen kaptam kritikát is, bár ez még a szerkesztés előtti verzióra vonatkozott. Amit mind kiemeltek benne, az a komplex világépítés, a karakterek szerethetősége (különösen Zorathé), a fordulatok, és hogy érzéseket tudott kiváltani belőlük. 😊

(Barth) Ha néhány mondattal kellene felkeltened azok érdeklődését, akik még nem ismerik az Átkozottul áldott történetét, mit mondanál nekik?

(Harlow) Akkor azt mondanám, hogy ha szereted a romantasy zsánert, ahol a szerelem mellett rengeteg titok, árulás és fordulat vár rád, akkor érdemes esélyt adnod a regénynek.

(Barth) Várnak más történetek is arra, hogy papírra vessék őket, vagy ezen a sorozaton van minden fókuszod jelenleg?

(Harlow) Igyekszem erre a sorozatra koncentrálni, de persze folyamatosan jönnek új ötletek. Van egy elkezdett regényem Wattpadon, amit nagyon szeretnék már folytatni, de most az Átkozottul sorozat az első.

(Barth) Mit üzennél a leendő olvasóidnak?

(Harlow) Azt, hogy remélem, annyira fogják élvezni a történetet, amennyire én szerettem megírni. 😊 És nagyon várom a visszajelzéseket.

(Barth) Az Átkozottul áldott már előrendelhető és szeptember végén megjelenik. Ez azt jelenti, hogy ott leszel vele októberben a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon?

(Harlow) Igen, ott leszek. Október harmadikán, 17 órakor találkozhattok velem a Hungexpo C.19 standjánál.

"A történet ott kezdődik, ahol a mese véget ér." - Interjú J.V.Conneyval

(Barth) Üdvözöllek és örülök, hogy végre eljutottunk idáig! Már tavaly ilyenkor szerettem volna veled egy interjút, amikor a könyvkiadás nehézségeivel küzdöttél, de neked volt egy terved. Szeretted volna, ha a könyved megjelenik az idei Könyvfesztiválon, és majd akkor beszélgetünk. Ezt megcsináltad, gratulálok! De mielőtt rátérünk a könyvedre, beszélgessünk kicsit a nevedről. J. V. Conney. Ez ugyebár egy álnév. Honnan jött a névválasztás, és hogyan szólíthatlak a jövőben?

(J.V.Conney) Hű, már az első kérdéseddel is sikerült zavarba hoznod! Nagyon vizuális típus vagyok, és amikor kitaláltam a J.V. Conney álnevet, nem gondoltam arra, hogy lesz ember, aki ezt valaha ki is fogja mondani, hisz akkor még nagyon messze voltam attól, hogy kiadott író legyek. Az első novellám, A Roncs megjelenésekor gyorsan kellett egy álnév, és hát, fogalmazzunk úgy, papíron jól nézett ki. Aztán egyszer jóval később elmentem egy novella pályázat díjátadójára, ahol felolvasták az álnevem (rosszul), és rá kellett jönnöm, sok embernek fogalma sincs, hogy kell kiejteni az angol “j”-t. Ez okozott egy kisebb lelki törést, és elgondolkodtam rajta, talán meg kéne változtatnom, vagy - ezt leírni is szörnyű - esetleg felvállalnom az igazi nevem. De addigra már megvolt az írós oldalam és több novellám is ezen a néven jelent meg, szóval ez most már így marad. A kiejtés egyébként “Javey” Conney. De te hívhatsz Julinak. Ja, és ezúton is nagyon köszönöm ezt az interjú lehetőséget!

(Barth) Szóval Juli, bár nekem a J.V. is tetszik. Én köszönöm a bizalmadat és a lehetőséget, hogy többet megtudhatunk rólad!

Mikor kezdtél el írni, és mi volt az, ami elindított ezen a pályán?

(J.V.Conney) Hát, a közhelyes válasz az, hogy mióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy író legyek. A valóságban viszont nagyon sokáig semmit nem tettem érte. Mindig volt fontosabb dolgom, mindig történt valami izgalmasabb az életemben. És jó volt azzal hitegetnem magam, hogy mindent azért teszek, hogy tapasztalatot gyűjtsek és azt később beépíthessem a regényeimbe. De ez csak félig volt igaz. Bevallom, hiszen ez egy őszinte interjú, hogy volt bennem egy hatalmas adag félelem is. Mert amíg az ember semmit sem tesz az álmaiért, addig nem is tud kiderülni, hogy el fog bukni, hogy tehetségtelen és hogy senki nem kíváncsi arra, amit csinál, nem igaz?

Egy szép napon aztán már jócskán felnőttként véletlenül a kezembe került egy nagyon rossz regény. Ismerős ismerősének ismerőse írta, így muszáj volt elolvasnom. Mire a végére értem, már olyan ideges lettem, hogy az utolsó oldal után behajítottam az egészet a sarokba. Alig akartam elhinni, hogy ezt valaki kiadta! Persze valójában nem az íróra és nem is a kiadóra haragudtam. Magamra voltam dühös. Mert ez az író legalább megcsinálta azt, amire én mindig vágytam, de az álmodozáson kívül semmit nem tettem érte. Írt egy regényt. És akkor eldöntöttem, hogy nem halogathatom tovább a dolgot. Sok évnyi kemény munka és tanulás következett, mire végre egy hagyományos kiadó igent mondott az első regényemre.

(Barth) Ez így igaz, ha nem adjuk meg a lehetőségeket az elképzeléseinknek, azzal már vesztettünk, mert sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha...

De térjünk rá végre a regényedre! Nagyon hosszú utat jártál be, mire eljutottál idáig, de sikerült. Mesélj nekünk erről, kérlek!

(J.V.Conney) Két dolgot tudtam biztosan. Egy: nem akarok fizetni azért, hogy kiadják a könyvem. Kettő: ma Magyarországon elképesztően nehéz bejutni hagyományos kiadóhoz. Ekkor azonban még fogalmam sem volt, mennyire. Úgy értem, korábban is voltak az életemben kisebb-nagyobb kihívások, ahol meg kellett felelnem. Felvételiztem sportegyesületbe, felvételiztem egyetemre, jelentkeztem ösztöndíjra, voltam állásinterjúkon. Volt, amelyik sikerült, volt amelyik csak többedszerre, és volt, amelyik egyáltalán nem. De azért alapvetően több pozitívumot éltem meg, mint visszautasítást. Viszont amikor nekiálltam a kiadókeresésnek, a “nehéz bejutni” kifejezés új értelmet nyert. Olyannyira, hogy egy tizenhárom részes sorozatot is írtam róla az írói oldalamon “Kudarcaim története” címmel. Másfél évet kilincseltem, mire a Maximtól megkaptam az igent. És ez még csak a kezdet, hisz most jön az a rész, amikor bizonyítanom kell, érdemes voltam a bizalmukra…

(Barth) Tehát Maxim könyvkiadó, akinél a könyved lesz található. És sikerült úgy időzítenetek, hogy a könyv a Könyvfesztiválra jelenjen meg. Ez pedig mindjárt a nyakunkon. Biztosan nagyon várod már ezt a pillanatot. Milyen érzések vannak benned?

(J.V.Conney) Hát, az idő nagy részében rettegek. Mert ez most már nem az álmodozós része az írói létnek. Itt most kőkeményen ki fog derülni, mit gondolnak az olvasók. Gondolnak-e egyáltalán valamit. A legnagyobb rémálmom ugyanis nem a negatív kritika, hanem a teljes közöny. Például néha eszembe jut, mi lesz, ha a dedikáláson két órán keresztül egyedül ülök egy asztalnál és nem jön oda hozzám senki? Kicsit olyan érzés, mint amikor a középkorban a bűnösöket szégyenszemre kiállították a piactér közepére, és lehetett rájuk ujjal mutogatni és megdobálni őket rohadt paradicsommal. Azért időnként van egy-egy tiszta pillanatom is, amikor felül tudok emelkedni a pánikon. Főleg, amikor ránézek a Farkas a ködben borítójára. Olyankor pedig hihetetlenül boldog vagyok és elhiszem, hogy jó lesz ez!

(Barth) Azért vagyunk most itt, hogy ne kelljen egyedül ülnöd annál az asztalnál. De ha ez jelent valamit számodra, szívesen meglátogatlak, hogy álljon is valaki annál az asztalnál, ne csak üljön.

Na de: Farkas a ködben! Mit érdemes tudnunk róla?

(J.V.Conney) Szavadon foglak! (És köszönöm!)

És akkor lássuk a medv… izé, farkast!

A Farkas a ködben egy időlimites krimi, amit a Piroska és a farkas című mese ihletett. Fontos, hogy ez egy teljesen realista mű, nincs benne beszélő farkas vagy ilyesmi. A történet ott kezdődik, ahol a mese véget ér. A farkastámadás után Piroska sokkot kap és pszichiátriára kerül, majd másfél év múlva, a szabadulása előtti estén valaki brutálisan megtámadja. A főhősnek, egy női magánnyomozónak mindössze tizenkét óra áll rendelkezésére, hogy megtalálja a tettest, miközben a saját múltjával is szembe kell néznie. Kinek állhat érdekében, hogy a mese mese maradjon és az igazság sose derülhessen ki? Aki elolvassa a regényt, megtudhatja…

(Barth) Nekem máris felkeltetted az érdeklődésemet! Kiskoromban fejből tudtam a Piroska és a farkast...

Gondolom, mint mindenkinek, neked is vannak előolvasóid. Mik az első vélemények?

(J.V.Conney) Ó, egy teljes gyűjteményem van az előolvasói véleményekből, melyekből párat már kitettem az oldalamra. Nem szeretem az olyan közhelyes jelzőket, hogy “letehetetlen” vagy “zseniális” (még ha igazak is a Farkasra - vicceltem), így igyekeztem kreatívabbakat keresni. Sőt, megkértem az előolvasókat arra is, írják meg az első gondolatukat, amikor a legnagyobb csavarhoz értek. Erről is van egy jó kis válogatásom. Ami viszont mindenkiben közös volt, hogy egy-két nap alatt kiolvasták a regényt, annyira vitte őket a történet. Szóval, aki hónapokig szeret benne lenni ugyanabban a fiktív világban, annak nem a Farkas a ködben lesz a megfelelő választás.

(Barth) Azt mondod, gyűjtöd a reakciókat. Volt olyan, aki legszívesebben falhoz vágta volna a könyvedet, az adott csavarnál. Vagy aki azt mondta: "Juli, te nem vagy normális!"?

(J.V.Conney) Volt itt minden! A “WTF”-tól kezdve a nyomdafestéket nem tűrő magyar szavakon át a kulturáltabb megszólalásokig. Egy embernek pedig nem jött le a csavar. De íróként erre is fel kell készülni, hogy nem minden olvasónak fog minden könyv tetszeni. Még a Farkas a ködben sem.

(Barth) Piroskát a zártosztályra küldted, a farkast pedig valóságosabbá tetted, mint valaha volt. Nem lepődöm meg, ha néhány olvasónál kicsaptad a biztosítékot. Ez egyfajta kivetülése a te mélységeidnek, vagy egyszerűen csak élvezed, ha kiboríthatod az olvasót?

(J.V.Conney) Hát, izé… valószínűleg nem véletlenül írok krimit és pszichothrillert. Azt mondják, ezek a műfajok alkalmasak arra, hogy csökkentsék a szorongást az olvasóban, főleg, ha a vége happy end (ami persze nem mindig garantált). Ezért is van, hogy több nő olvassa ezeket a zsánereket, mint férfi. Lehet, hogy én is ebben élem ki magam. Vagy ki tudja. Talán mégiscsak élvezem, ha kiboríthatom az olvasókat.

(Barth) Miért éppen a Piroska és a farkas meséjéhez nyúltál, és mikor érezted először azt, hogy ebből egy önálló, komoly krimi születhet?

(J.V.Conney) Olyan mesét kerestem, ahol logikai hibát tudtam találni valamelyik szereplő elbeszélésében, és már gyerekként se nagyon hittem el, hogy a vadász azért megy be a nagyi házába, mert hangos horkolást hall onnan. De most komolyan. Te betörnél emiatt valakinek az otthonába? Szóval ezen a vonalon indultam el, és először azt gondoltam, csinálok belőle egy novellát. De hiába gondoltam ezt, ha egyszer a karakterek már az első fejezetnél kivették az irányítást a kezemből és elkezdték íratni velem a regényt. Szoktam is néha mondani, hogy az a baj azzal, hogy a Farkas borítóján az én nevem szerepel, hogy valójában nem is én írtam ezt a könyvet. Hanem a szereplők.

(Barth) Ezen sosem gondolkodtam. Az a jó a mesékben, hogy bármi megtörténhet. Ahogyan a filmekben sem keresem a hibákat, hanem csak élvezem.

Lesz-e folytatás? Van-e még több a szereplőkben, vagy az ő történetük itt véget ér?

(J.V.Conney) Egyelőre nem tervezek folytatást. Olvasni is inkább a “stand alone” regényeket szeretem, sorozatot csak nagyon ritkán veszek kézbe. Persze ha az olvasók nagyon akarnák, hát, ki vagyok én, hogy ellenszegüljek nekik…?

(Barth) Ha nem krimi és pszichothriller, akkor milyen műfajban tudnád még elképzelni magad? Esetleg van olyan történet, amelyet mindenképp meg szeretnél még írni?

(J.V.Conney) Igen, tervezek más típusú regényt is írni, és van is konkrét témám. De ha most ennél többet elárulnék, akkor végeznem kéne veled, és hát akkor ez az interjú is kárba veszne, ugye…

(Barth) Akkor ezt most inkább nem feszegetem. Szeretném még megérni a következő interjúnkat is.😀

Kinek ajánlanád elsősorban a Farkas a ködben című regényt? Mit kap tőle az olvasó, ha leemeli a polcról?

(J.V.Conney) A Farkas inkább a meglepetések könyve, semmint a jeges borzongásé. Izgalomból itt is van bőven, de aki a véresebb, kegyetlenebb krimiket keresi, annak nem ez a regény való. Viszont ha valaki a meghökkentő csavarokra utazik, és bírja a morálisan szürke karaktereket, az egész biztosan nem fog csalódni.

(Barth) Ebben egészen biztos vagyok!

Az elején beszéltél egy lányról, aki arról álmodott, hogy egyszer majd író lesz. Ha most találkoznál azzal a lánnyal, mit mondanál neki?

(J.V.Conney) Megölelgetném és megköszönném neki, hogy nem csak álmodozott, hanem tett is az álmaiért. És hogy sosem adta fel. És egy kicsit fenékbe is billenteném, hogy ne féljen már annyira, minden rendben lesz.

(Barth) Juli, köszönöm ezt a remek beszélgetést és sok sikert kívánok a megjelenéshez! Találkozunk a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon!

"A fantáziám akkor szárnyal, ha teret kap." - Kate Pilloy imterjú

(Barth) Kate, üdvözöllek! Örülök, hogy elfogadtad a felkérést!

Tavaly tavasszal voltam olyan szerencsés, hogy még a megjelenés előtt olvashattam Az érem mindkét oldala című kisregényedet. Időközben megtudtam, hogy ez csak egy újramegjelenés volt, mert az eredeti változat már több mint 10 éves múltra tekint vissza. Hogy is van ez pontosan?

(Kate) Köszönöm a lehetőséget és az érdeklődést. Az érem mindkét oldala című kisregényem egy hirtelen ötletnek köszönhetően jelent meg 2015-ben. Egy kiadó lehetőséget adott arra, hogy a kézirat ingyen feltöltésre kerüljön az oldalukra. Akkori naivitásommal belementem, hogy szerkesztés nélkül adjam át az olvasóknak az írásomat. Ezt később megbántam, és amikor lehetőségem lett rá, azonnal le is vetettem az oldalról. A Holnap Magazin pályázatán indultam el a kézirattal ismét, ahol már szerkesztéssel és az én borítótervemmel jelent meg a könyv.

(Barth) 2015-ben? Ez azt jelenti, hogy kerek tíz év telt el közben. Mi történt ebben a tíz évben?

(Kate) Nagyon sok minden és semmi. Novellákkal pályáztam kötetekbe, melyek meg is jelentek, de ez egy kényszerpálya volt számomra. Akik értenek a könyvszakmához, azt javasolták, így tegyem ismertebbé a nevem és akkor majd a regényeim is helyet kapnak az olvasók szívében. De ez nem az én utam. Szenvedtem a korlátozott karakterszám és a téma megtartása miatt. Én nem tudok rendelésre írni. A fantáziám akkor szárnyal, ha teret kap. Egy ketrecben, legyen az bármennyire tágas is, elsorvad. Regényeket írtam, amik maradtak a merevlemezen, mert nem volt sem pénzem, sem szponzorom. A nagyobbik baj, hogy nem volt képességem arra, hogy eladjam magam és a történeteimet. Nem vagyok jó kereskedő.

(Barth) Mégis visszatértél, és kevesebb mint egy év alatt már a harmadik regényeddel találkozhatunk a polcokon. Mi változott?

(Kate) Felment a vérnyomásom. Szó szerint. Kórházba kerültem, és miközben csöpögött belém az infúzió, rádöbbentem, hogy ha most elpatkolok vagy szélütést kapok, nem lesz lehetőségem eljuttatni a történeteimet az olvasókhoz. Márpedig nekem ez az életem egyik fő célja. Át akarom adni azt az élményt, talán tanítást is, amit a regényeim rejtenek. Így nyitni kezdtem, írótársakkal ismerkedtem, és rám talált a Holnap Magazin Kiadó pályázata.

(Barth) Sajnálom, hogy egy egészségügyi probléma kellett ahhoz, hogy felismerd, ez a te utad. De enélkül nem olvashattuk volna a fantasztikus történeteidet.

Az érem mindkét oldala volt az első és egyetlen regényed, ami annak idején megjelent?

(Kate) Minden regényemet imádom, és szerettem volna megjelentetni őket, így már a kétezres évek elején kilincseltem kiadóknál. Kaptam kiadói szándéknyilatkozatot, amivel szponzort kellett volna szereznem. Ma se menne, hát még olyan fiatalon. De visszatérve a kérdésedre, 2012 decemberében nyertem egy pályázaton, és megjelent a Hazug igazságok című romantikus-bűnügyi regényem. Érdekes “megjelenés” volt, mert csak felkerült a kiadó oldalára, és ha rendeltek belőle, akkor azt a példányt kinyomtatták. A kiadó sajnos már nem működik, így a könyvhöz sem lehet már hozzájutni, nincs raktáron, fizikailag néhány magán könyvespolcon lelhető fel. Viszont egy mai trendnek megfelelő átszerkesztés után remélem ismét elérhető lesz az olvasók számára.

(Barth) Azt mondtad korábban, a regényeid hosszú ideig pihentek a merevlemezen. Hány regényről beszélhetünk pontosan?

(Kate) Tíz-tizenkét regényem van, azokon kívül, amelyek már megjelentek. Ebből, ha most jönne egy kiadói ajánlat, talán hármat nyugodt szívvel adnék át szerkesztésre, a többit előbb én magam nézném át.

(Barth) Ez szép teljesítmény! Kívánom, hogy mielőbb találkozhassunk velük a boltok polcain!

Az érem mindkét oldala egy igaz történet, amely egy debreceni madámról, illetve egy fiatal nőről szól, aki a könnyebb utat választotta tanulmányai finanszírozásának céljából. Később rájön, hogy ez az út nem is olyan könnyű. Igazán tanulságos és elgondolkodtató történet. Már akkor is ajánlottam minden olyan nő számára, akik hasonló döntés előtt állnak.

A többi regényed is a valóságon alapul? Gondolok itt elsősorban a másik két, már megjelent könyvedre, amelyek az Örökölt élet és a Tara útja címet kapták. Mit érdemes ezekről tudnunk?

(Kate) Köszönöm az ajánlásokat és a kedves szavaidat Az érem mindkét oldalával kapcsolatban. Érdekes, hogy egy régi sztori, mégis sokan mondják, hogy még mindig történnek hasonló esetek. Azoknak a lányoknak akár ingyen is odaadnám a könyvet. Hátha elgondolkodnak a tetteinek esetleges következményeiről.

Az Örökölt életnek is van bőven valóságtartalma. Debrecenben játszódik, a Török Bálint utca, az egykori Szeszgyár mind megvolt. Ahogy kijátszotta Predok a rendszer adta kiskapukat, üzletelt a kárpótlási jeggyel, mind megtörtént vagy megtörténhetett. Persze nem az ukrán bandavezér volt a háttérben a valóságban. Az elszegényedett falvak, a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek, az esélyegyenlőtlenség, a rasszista gondolkodásmód, az idegentől, a más kultúrától való félelem is megjelenik a mindennapjainkban, éppúgy, mint az együttérzés, a segítő szándék. Ilyen sok realista képkockára helyeztem rá Évit, aki fiatalon, a neveltetésének hatására elég elfogultan szembesül egy családi titokkal és az örökségével. És itt jön az eldöntendő kérdés, amit talán sok fiatal átél: a kényelmes családi létet vagy az ismeretlen önállóságot válassza-e. És mi vár rá bármelyik helyzetben? Évi kilép a családi közegből.

Tulajdonképpen egy érzékenyítő realista történet cseppnyi krimivel és szerelemmel.

Tara útja egy egész más világ. Ebben a történetben nem a helyszín a lényeg. Tara önmagával sincs tisztában: ki ő, miért született meg, mi a feladata ebben a világban? Él, mert megszületett, ellátja magát, dolgozik, tudomásul véve, hogy génhibája miatt kitaszított. Nem öregszik. Vagy nem látványosan, mint a többi ember. Bujkál és fél mindenkitől. Egy csapat azonban rátalál, elkapják, erőszakkal elhurcolják. A lány félelmét a gyűlölet váltja fel. Csakhogy akik magukkal vitték, nem bántják, sőt segíteni akarnak neki megtalálni az útját. Ez a segítség azonban furcsa: képtelenségekről beszélnek, idegen lényekről, gondolatátvitelről, hibridekről, gyilkosságról, meditációról, auráról, energiákról. Azt állítják, Tara egy értékes és különleges ember. A regény lapjain Tara a múltjával és az új információkkal küzd, miközben felfedezi önmagát, felkutatja szülei kilétét, anyja halálának okát.

Én azt mondom, inkább realista, mint spirituális. Hányan vagyunk, akik már néhányszor megkérdezték maguktól: ez az én utam, jó helyen vagyok, minek vagyok itt, miért ezt csinálom? Ettől boldog leszek végre? Mindannyian útkeresők vagyunk, Tara is. Én így látom az életet. Ezért gondolom, hogy realista, valóságos témákat feszeget.

(Barth) Három teljesen eltérő történet, de mindegyikben van valami, ami felkelti az ember érdeklődését. Legalábbis engem megfogtál velük.

Jól vélem, hogy nincs kimondott zsánered?

(Kate) Nem gondolkodom a zsáneren, ahogy a történeteken sem. Én úgynevezett “hógolyó” író vagyok. Fogalmam nincs, hogy ez egy hivatalos elnevezés-e vagy csak az egyik írótársam nevezett így el, de nagyon találó és hozzám illő. Jön az ihlet, leülök és írok. A zsánert utólag, általában a szerkesztő mondja meg 😀. De szerintem nem is tudnám azt mondani, hogy leülök és írok egy romantikus regényt. Pontosabban mondani tudom, megvalósítani nem.

(Barth) Jól éreztem. Viszont azt mondtad, hogy van már tíz-tizenkét történeted várva a kiadásra. Mégis melyik az a műfaj, amelyik a legjellemzőbb a regényeidre?

(Kate) Egy ideig azt hittem, a bűnügyi romantika, de inkább a realista. Pontosabban úgy látom, ahogy öregszem, úgy hagyok fel a romantikus álmodozással és foglalkoztat egyre jobban a világ, amelyben élek és az emberek viselkedése, gondolkodása, cselekedetei. A krimi vagy bűnügyi vonal mindig ott van, a főhős nyomoz vagy arra kényszerül, hogy nyomoznia kell. Talán azért, mert szeretem a krimiket és a fejtörőket.

(Barth) Mik a jövőbeli terveid? Várható a közeljövőben új regény?

(Kate) Nem tudom irányítani az ihletet. Ha jön, mindent félretéve írok, ahogy ez az Örökölt életnél és Tara útjánál történt. Sajnos, az elmúlt évben az életemben történt események még most is úgy érzem, erősen blokkolják a szárnyaló fantáziámat. Ezt az időt felhasználom arra, hogy elővegyem néhány régebbi regényemet és előkészítsem a kiadónak. Igen, szeretném, ha valamelyik megtetszene a szerkesztőnek. A kérdés az, hogy egy bűnügyi-romantikus regénnyel folytatom a sort vagy egy jövőben játszódó, eléggé kemény történettel, melyben a rasszizmus elleni harc áll a középpontban. Meglátjuk.

(Barth) Mit szeretnél, mit vigyen magával az olvasó a történeteidből? És mit üzennél mindazoknak, akik most találkoznak először a regényeiddel?

(Kate) Mindkét kérdésedre a válaszom: a nyitottság. Aki nyitottan, elvárások és előítéletek nélkül olvassa a történeteimet, meg fogja találni a számára értékes mondatokat. Vagy ha nem, remélem az olvasás idejére ki tud kapcsolódni. Aki most találkozik először a regényeimmel, sőt, más, számára ismeretlen magyar író könyvével, kérem, engedje, hogy a történeteink magukért beszéljenek. Azért, mert nincs pénzünk reklámokat fizetni, nem tőlünk harsog a tiktok, azért még vannak jó írásaink és azért dolgozunk a regényeinken hónapokig, talán évekig, hogy a legjobb formájában jusson el mondanivalónk az olvasókhoz.

(Barth) Ebben biztos vagyok!

Heteken belül kezdetét veszi a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ott leszel a regényeiddel?

(Kate) Sajnos nem lesz lehetőségem részt venni rajta, de a könyveim már elérhetőek a Fairbooks Kiadó és a Líra webshopjaiban.

(Barth) Akkor már tudjuk, hol keressük!

Kate! Köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy a fantáziádat blokkoló nehézségek mielőbb feloldódjanak és ismét magasan szárnyaljon a képzeleted!

(Kate) Köszönöm szépen a lehetőséget. Nagyon hálás vagyok, hogy foglalkozol hozzám hasonló, kevésbé ismert írókkal. Az pedig hatalmas megtiszteltetés, hogy elolvastad a könyvemet. Kívánom, hogy az írókkal kapcsolatos munkád által még teljesebb legyen az életed! 🥰