(Heni) Igen, körülbelül két éve volt, és ezúton is köszönöm az interjú lehetőségét. Azóta sikerült egy-két dolgot összehoznom. Kezdjük mindjárt azzal, hogy néhány napon belül megjelenik a MI HÁRMAN című regényem, és gőzerővel dolgozom a következőn. Ha egyszer belekóstol az ember, nincs visszaút.
Hogy mi a névváltás oka? Írás közben azt éreztem, hogy ideje különválasztani a civil életemet attól az embertől, aki napi szinten gyilkosságokon, átkokon és hasonlókon töri a fejét. A keresési előzményeimről ne is beszéljünk!
Egyébként anyukám vezetéknevét vettem fel. A Zana egy meglehetősen vad balkáni tündérfajta, ami amúgy jól is jön a könyvemhez (misztikus pszichológiai thriller). Írói álnév alatt szabadabban alkotok. Olyan nevet akartam, ami rövid, könnyen megjegyezhető, és honlapként is megállja a helyét. A henizana(pont)hu szerintem minden szempontból működőképes.
(Barth) "az embertől, aki napi szinten gyilkosságokon, átkokon és hasonlókon töri a fejét"... Mondd, Heni! Aggódnom kellene valami miatt? Vagy abban az esetben, ha jól alakul az interjú, akkor megnyugodhatok?
(Heni) Semmi ok az aggodalomra. Szigorúan elméleti síkon foglalkozom ilyesmivel. A gyakorlati alkalmazást meghagyom a regényem karaktereinek :-)
(Barth) Akkor megnyugodtam. De térjünk is rá a regényedre. Amikor utoljára beszéltünk, még csak készülőben volt, most pedig már előrendelhető és hamarosan a könyvesboltok polcain is megtalálható lesz. Hogyan élted meg a kiadás útját?
(Heni) Amikor belekezdtem, csak azt tudtam, hogy ki kell írnom magamból, és hogy megcsinálom, ha belepusztulok is. Két évig tartott, hosszas kutatómunka előzte meg, hogy hiteles legyen a háttér. Rendőrségi szakpszichológus segítségét is kértem a regényfejlesztéshez.
Korábban novellákat írtam, ezért meg kellett tanulnom, hogyan lehet hatszázezer karakteren keresztül úgy fenntartani a feszültséget, hogy az olvasó mindig kapjon valamit, de kíváncsi maradjon. A regény zsánere kitartó figyelmet igényel az író részéről, nem beszélve a főhős alteregóiról, ami külön kihívást jelentett. Tény, hogy kemény fába vágtam a fejszém.
A könyv Izlandon játszódik. Jó volt visszagondolni az utazásaimra, és csukott szemmel monitorra vetni az érzéseimet, miközben pörögtek a képek, az illatok, a részletek a lelki szemeim előtt. A szereplőim elég… érdekesek, a regényben a feszültség mellett a karakterhumor dominál, sokszor kuncogtam írás közben, néha viszont én is borzongtam rendesen.
A történet egyik erőssége az izlandi folklór, ezért régi mágikus versikék is szerepelnek benne. Fontos volt, hogy ezek nyelvileg is hitelesen hassanak, mintha valóban évszázadokkal ezelőtt születtek volna. Ebben Einar Már Hjartarson műfordító segített. A soraimat az izlandi sagák nyelvi és formai világához igazítva ültette át óizlandira. Einar neve az irodalomkedvelőknek is ismerős lehet: ő fordította izlandi nyelvre Krasznahorkai László egyik művét.
Egyébként nagyon szeretem az ilyesmit: régi szövegeket bogarászni, szétszedni a szavak jelentését, és megnézni, hogyan változtak az évszázadok során. Fura vagyok, tudom.
A kézirat több szerkesztési körön ment át, végül egy 450 oldalas regény lett belőle. Több kiadói ajánlat közül a NewLine Kiadó mellett döntöttem.
Hosszú volt az út, közben újabb ősz hajszálakkal gazdagodtam, de büszkeséggel tölt el, hogy olyan regényt írtam, amit magam is szívesen olvasnék, pedig azt mondják, maximalista vagyok. Az élfestés és a borító is gyönyörű lett.
(Barth) A regényed címe MI HÁRMAN. Kikre utal a cím, és mit árulhatsz el róluk spoiler nélkül?
(Heni) A fülszövegből kiderül, hogy a főhősnőm, dr. Rakel Kovac nincs egyedül a fejében. Tizennyolc évvel édesanyja halála után tér vissza Izlandra, hogy antropológusként az északi hiedelemvilágot kutassa, de hamar kiderül, hogy a szigeten a hullák sokkal közlékenyebbek a tündéreknél.
Gyilkosságsorozat kezdődik, a holttestek szájában rúnaköveket találnak, és közben Rakel életében megjelenik két nő, akiket eleinte valós személyeknek érzékel. Csakhogy egyre gyakrabban veszik át fölötte az irányítást, és egyikük sem szeret együttműködni a rendőrséggel. Meg is izzasztják szegény Bjarki nyomozót.
Ahogy Rakel egyre mélyebbre ás az izlandi boszorkányperek iratai között és a saját családja múltjában, minden szál ahhoz a tóhoz vezet, amely egykor az édesanyját is elnyelte.
Innen jön a cím: a MI HÁRMAN a főszereplőre és a két alteregójára utal.
Mindhárman saját hangot és személyiséget kaptak, így az alteregók narrációjában írt jelenetek jól elkülönülnek egymástól, én pedig idővel megtanultam váltani a három nő stílusa között. A nyomozást Bjarki szemszögéből is követjük, míg végül összeérnek a szálak.
(Barth) Miért pont Izland lett a történeted helyszíne?
(Heni) Korábban a régi magyar hiedelemvilágot és a boszorkányhit maradványait kutattam az Alföldön. Később az izlandi folklór került az érdeklődésem középpontjába, ezért már az első utazásom előtt jelentkeztem egy manószakértő-tanfolyamra Reykjavíkban. Azóta még inkább beleástam magam a sziget hiedelemvilágába. Ezért lett Izland a helyszín. Egy magyar olvasónak talán izgalmasabb, mint mondjuk Görcsönydoboka.
Izlandon eszméletlenül erősen jelen van a természethez és a természetfelettihez kötődő gondolkodás.
Négyszer jártam a szigeten, legutóbb 2023-ban, amikor kifejezetten kerestem a megfelelő helyszínt egy gyilkosságsorozathoz, amit a Leirvogsvatn-tónál találtam meg, nem messze Reykjavíktól. Persze csak elméleti szinten. Fontos volt, hogy Izland ne egy menő háttér legyen, hanem maga is hozzátegyen a regény hangulatához.
(Barth) Négyszer jártál Izlandon. Volt olyan hely vagy élmény, amelyről már az első pillanatban tudtad, hogy valamilyen formában bekerül majd a könyvbe?
(Heni) Igen. A Boszorkánymúzeum Hólmavíkban. Ez a feketére festett deszkafalú, mohás tetejű épület az izlandi boszorkányság történetét mutatja be, főként a 17. századi boszorkányperek világát, de ugyanúgy helyet kapnak benne a néphit mágikus praktikái, varázsjelei és bizarr tárgyai is. Magával ragadott a hangulata, és tíz évvel később a regényem egyik fontos helyszínévé vált. A másik a Leirvogsvatn-tó volt, Reykjavík közelében, erről már meséltem.
(Barth) Mi az, amit leginkább szeretnél, hogy az olvasók magukkal vigyenek a MI HÁRMAN világából?
(Heni) Azt, hogy semmi nem az, aminek elsőre látszik. Szeretném, ha az olvasókban megmaradna Izland világa, a különleges folklór, és az is, hogy mennyire összetett tud lenni az emberi elme, milyen nehéz szembenézni azzal, amit saját magunk elől is elrejtünk.
Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik Izlandot és a skandináv folklórt, szeretnek kicsit borzongani, néha nevetni a karakterekből adódó helyzeteken, együtt nyomozni a szereplőkkel, és imádják a fordulatokkal teli történeteket, ahol még az utolsó pillanatban is meglepetés érheti az embert.
(Barth) Mikor jelenik meg pontosan a MI HÁRMAN, és hol találkozhatnak vele az olvasók?
(Heni) Már a nyomdában van, és szeptember 30-án jelenik meg. Előrendelhető a NewLine Kiadónál és a Librinél. A henizana(pont)hu webshopban közvetlenül tőlem is meg lehet rendelni. A tőlem vásárolt példányhoz ajándék könyvjelző jár, és természetesen dedikálva is kérhető. A honlapomon bele is lehet olvasni a regénybe.
(Barth) Van más projekt is kilátásban a MI HÁRMAN kiadása mellett?
(Heni) Igen. Már dolgozom a folytatáson, ami a Mi hárman Írországban címet kapta. Ebben tovább bonyolódnak az alteregókhoz kapcsolódó szálak.
(Barth) Mit üzensz azoknak, akik most ismerkednek először a MI HÁRMAN világával?
(Heni) Utazásra invitálom az olvasót a ködös Izlandra, de nem feltétlenül arra az Izlandra, amit az útikönyvekben látunk. A MI HÁRMAN alapkérdése számomra ez: változtathatsz-e a sorsodon, ha a történetedet jóval a születésed előtt megírták?
Aki szereti a pszichológiai thrillereket, a nyomozást, a sötét humort és az északi folklórt, annak szerintem érdemes Rakellel tartania. Aztán majd eldönti, hogy valóban az izlandi legendák lóalakú mocsári lénye bújt-e elő a vízből, vagy egy sorozatgyilkos szedi áldozatait.
Az izlandi hiedelemvilágot talán még nem sokan ismerik Magyarországon. Na de ezután…
(Barth) Ennél jobb kedvcsinálót aligha kaphattak volna az olvasók! Köszönöm, Heni, hogy ismét meséltél nekünk a munkádról, a MI HÁRMAN születéséről és a regény különleges világáról. Sok sikert kívánok a könyv megjelenéséhez, és remélem, hogy az olvasók is örömmel merülnek el a ködös, titkokkal teli izlandi történetben!
(Heni) Köszönöm a beszélgetést és a lehetőséget! Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy jó kis izlandi utazáshoz a regényem világába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése