(Linda) Köszönöm szépen a kérdésed, szuperül vagyok. Érzelmek hada támadja a lelkem. Örülök nagyon, mert valamikor volt egy álmom, hogy lesz egy könyvem, és azok, akik fontosak, ezt kapják karácsonyra. A könyv megvan, és nagyobbra nőtt, mint ahogy valaha álmodtam.
Mivel skorpió vagyok, szeretem magam csinálni a dolgaimat — így lett szerzői kiadás. És bár az elején csak nálam volt elérhető, később két webshopra is bíztam, mert sokan keresték. Büszkeséggel töltenek el a visszajelzések. A Molyon is nagyon jó értékelésekkel tüntették ki. De még mindig nehezen hiszem el, hogy ez én vagyok.
(Barth) Pedig most már nyugodtan elhiheted, ez te vagy, és megcsináltad! Gratulálok! Ahogyan már említettem, a könyv címe: Katrin útja. Mennyire fonódott össze a te íróvá válási utad Katrin történetével? Mennyi van benne belőled, a te küzdelmeidből abban az emberben, aki végül elindult ezen az úton?
(Linda) Az írást rövid gondolatokkal, versekkel kezdtem, később jött 1–2 novella, majd nekikezdtem egy számomra kedves történetnek, ami vidámabb, fiatalsabb lett volna, ám a sors közbeszólt.
Az Árkád bevásárlóközpontban láttam egy fiatal párt: a férfi szorosan fogta a nő csuklóját, és egészen közel hajolva mondott valamit. Lehetett bármi, de ott kipattant a mag. Hazaérve leültem, és megírtam a vázlatot. Évekig nem nyúltam hozzá.
Aztán átéltem a legnagyobb fájdalmat, amit egy anya átélhet. Hosszú hónapok után éreztem, hogy kell valami, különben megőrülök. Elővettem a kéziratot.
Mint tudjuk, az írás nagyon jó terápia. Rengeteg fájdalmat kiírtam magamból. Ha az írás nincs, elveszek. Kevés a barátok és családtagok támogatása, ha mi magunk nem lépünk. Engem a zene és az írás tart még ma is életben.
(Barth) Köszönöm ezt a mély őszinteséget! Megrendítő és egyben végtelenül inspiráló hallani, hogyan vált az írás számodra mentőövvé a legnehezebb időkben. Mennyire írta át a sors ezt a könyvet ahhoz képest, amit eredetileg, abban a vidámabb korszakodban kezdtél el tervezni?
(Linda) Nem tudom. Nem figyeltem. Talán egy kicsit több fájdalmat írtam bele, és másképp, mint ahogy akkor írtam volna, amikor még nem voltam benne a pokolban.
Egy biztos: a legelső vázlatomat képtelen lettem volna így megírni. Talán folytatni sem tudtam volna.
Kellett valami, ami nemcsak papíron fáj. Valami, ami írás közben is fáj. Talán ezért lett végül olyan, amilyen.
(Barth) Linda, mélyen megérint, amit mondasz. Sokan pont elmenekülni akarnak a fájdalom elől, te viszont beleírtad magad a közepébe, és hagytad, hogy a papír is érezze azt, amit te. Említetted a rengeteg pozitív visszajelzést. Mit gondolsz, a Katrin útja segít másoknak is eligazodni a saját sötétségükben?
(Linda) Nagyon remélem. Három visszajelzés maradt meg bennem igazán. Nem dicséretek, nem méltatások, hanem érzések.
Az egyik olvasóm azt írta, hogy anyaként, és úgy, hogy nemrég veszített el egy számára fontos embert, nem tudta egyben, könnyek nélkül elolvasni a könyvet. Nem biztos, hogy szó szerint idézem, de ez volt az üzenete. És ez nagyon mélyen megmaradt bennem. Noémi pedig észrevette Martha rövid, mégis fontos szerepét a történetben. Azt, hogy ha valaki bajban van, merjünk észrevenni, és merjünk segíteni. Éppen ezért került Martha a történetbe.
Ági azt írta, hogy amikor befejezte, csak ült és nézte a könyvet. Tudta, hogy egy történetet olvasott, mégis annyira valóságosnak érezte, hogy közben az járt a fejében: ez akár vele is megtörténhetne.
Talán ezekből tudom leginkább, hogy a Katrin útja elért valamit. Nem biztos, hogy eligazít bárkit a saját sötétségében. Nem is gondolom, hogy egy könyv erre képes. De ha valaki egy történetben felismeri a saját érzéseit, ha egy pillanatra azt érzi, hogy nincs egyedül, vagy ha arra ösztönzi, hogy egy bajban lévő ember mellett ne menjen el szó nélkül, akkor már megérte megírni.
(Barth) Ez így igaz, ha csak egyetlen embert is segít túllépni a nehézségeken, már megérte!
De kanyarodjunk egy kicsit vidámabb irányba! Hamarosan megjelenik a következő regényed. Erről mit kell tudnunk így elöljáróban?
(Linda) Igen, jól tudod.
Bár ez a történet sem vidám.
Már folyik a Kimondta a nevem nyomdai előkészítése.
Kemény témát érint, ezért nem szeretnék sokat elárulni. Eddig azonban bárki, aki olvasta, azt mondta, az érzelmek miatt nem tudta egyben elolvasni.
Egy olyan téma indította el bennem a történetet, amellyel nap mint nap találkozhatunk a rendőrségi felhívásokban: Eltűnt. Eltűnt. Eltűnt. Olvashatjuk naponta, vagy hallhatjuk a hírekben.
Hová tűnnek ezek az emberek, akik soha nem jutnak haza?
Egy írótársamat idézem:
„Húsbavágó, könyörtelen és magával ragadó. Sokszor meg kellett állnom, de ez igazából azt jelenti, hogy jól megírtad, csak a romantikus lelkemet földbe döngöli.”
Nem hosszú könyv, mert úgy gondolom, ez az a fajta történet, amit nem szabad túlírni.
Bízom benne, hogy elnyeri az olvasók tetszését.
A megjelenését szeptember végére tervezem.
(Barth) Szóval egy újabb mély történet? Be kell vallanom, elkezdtem a Katrin útját, de nehéz időszakomban voltam, így csak az 50. oldalig jutottam. Annyi fájdalmat éreztem benne, hogy akkor ott nem tudtam elolvasni. De a napokban elővettem, és a következő 50 oldal már jóval sikamlósabb. Várhatóan hamarosan befejezem, és értékelni fogom.
A következő téma pedig az eltűnés. Ez pedig valóban egy nagyon komoly dolog, nem lehet félvállról venni. Sajnos ebben már nekem is megvan a tapasztalatom, ráadásul frissebb, mint gondolnád. De itt és most te vagy a lényeg!
Szeptember vége? Csak nem a Könyvfesztivált céloztátok meg vele?
(Linda) Sajnálom, hogy ennyire mélyen érintett a történet.
Remélem, most jobb, és folyamatosan csak jobb lesz. Ne add fel!
Köszönöm, hogy ilyen körülmények közt is vállalod az olvasást meg az interjú elkészítését.
Igen, komoly téma, és valóban nem szabadna legyinteni egy-egy ilyen esetnél.
Szeptember vége a hivatalos megjelenése lenne, mert mint mindig, most is az utolsó percben világosodtam meg.
Tudod, amikor a kiadás lehetőségeit kerestem, kaptam hagyományos kiadói ajánlatot, amit elutasítottam, mert ki akartak szedni a könyvből bizonyos részeket. A magánkiadásnál nem te diktálod a ritmust, többen vannak, van, amire várni kell. Ezért lett a Katrin útja szerzői könyvkiadás.
Szóval elég sűrűn kapok üzenetet, hogy hetek-hónapok óta keresik a könyvet, amíg rájönnek, hogy csak tőlem rendelhető, és nem biztos, hogy mindenki rám talál.
Így vettem egy mély levegőt, vállalkozásformát váltok, a Kimondta a nevem bekerül a könyvesboltokba, és lesz saját kiadóm is, ha már minden tortúrát végigcsinálok.
A kiadóm: BREAKLINE KÖNYVKIADÓ
(Barth) Ez remek hír, gratulálok! Tehát nem a Könyvfesztivál volt a cél, egyszerűen csak így alakult. Azért jelen leszel a fesztiválon, esetleg ott is meg lehet vásárolni tőled a regényeidet?
(Linda) Az elmúlt évek azt igazolják, hogy bár szeretek tervezni, nem mindig a tervek szerint alakulnak a dolgok, de nem baj, én rugalmas vagyok.
A Katrin útja nagy valószínűséggel ott lesz, a Kimondta a nevem pedig attól függ, mennyire tolódik a hivatalos megjelenése.
Ha az égiek akarják, ott lesz a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ha nem, hát legközelebb jobban figyelek.
(Barth) Remélem, hogy sikerrel jártok, és mindkét regényeddel találkozhatunk a fesztiválon. Te ott leszel?
(Linda) Nem tudok előre ígérni semmit. Szeretném megvárni, hogy tisztán lássam, a Kimondta a nevem ott lehet-e a fesztiválon. Ha igen, és lehetőség lesz rá, mindenképpen azt szeretném dedikálni. Csak ezután tudok a Katrin útjáról is tervezni. Ezt mindenképpen látni fogom szeptember 10-ig, és akkor majd ezerrel tolom a reklámot rá.
(Barth) Rendben van, figyelni fogok, és bízom benne, hogy ott találkozunk! Van-e más projekted jelenleg, vagy ez a két könyv most a legfontosabb?
(Linda) Projekt mindig van.
A Katrin útját újra szeretném kiadni a kiadóm logója alatt, hogy ő is bekerülhessen a könyvesboltokba.
Egy közös projekten is gondolkodom az egyik írótársammal, de még ő sem tud róla. 😂 Majd akkor szólok neki, ha már teljes az elképzelés.
És már nagyon szeretném megírni Bernadett és Richard történetét is.
A legfontosabb viszont most a kiadó elindítása, és a megjelenés után, illetve közben a webshop elindítása.
Ja, és közben gyertyákat öntök a könyveimhez.
Nem unatkozom.
(Barth) Kívánom, hogy minden az elképzeléseid szerint alakuljon! Na de gyertyák? Ez honnan jött?
(Linda) Nagy divatja van a könyves gyertyáknak, viszont az áruk nem elhanyagolható, ami az alapanyagok miatt teljesen érthető.
Én viszont szeretem a csináld magad projekteket. Ha sehogy sem sikerül megoldanom, akkor marad, hogy fizetek érte. 😄
Elsőre csak apró illatviaszokat készítettem a meglepetéscsomagokba, később kipróbáltam a tégelyes öntést is, majd egy kedves íróbarátnőmnek is ajándékoztam néhányat, próbaként.
A Kimondta a nevem minden előrendeléséhez jár majd belőlük, egyéb meglepetésekkel együtt.
(Barth) Tehát kinyitom a könyvcsomagot, és már nem az új könyv illatát fogom érezni, hanem a gyertyákét. Pedig azt úgy szeretem... De csak viccelek. Ez egy nagyon kedves gesztus, szerintem.
Úgy gondolom, hogy a nagyanyám után a legerősebb nő vagy, akit megismertem! Megmutattad, hogy a legnagyobb pofonok után is fel lehet állni, és nem csak túlélni, hanem építkezni is lehet belőlük.
Mit üzennél azoknak a nőknek, akik hozzád hasonló szörnyűségeken mentek keresztül?
(Linda) Egy kedves barátnőm „reklamációja” után igyekszem úgy csomagolni a gyertyákat, hogy ne vegyék el az új könyv illatának élményét. 😄
Köszönöm a kedves szavaidat. Amit elmeséltem, mondhatnám, csak a jéghegy csúcsa, de úgy érzem, minden megpróbáltatás ellenére, hogy „fent” szeretnek.
Azt tanultam meg az elmúlt fél évszázadban, hogy a világ nem hibás az én megpróbáltatásaimért. Tudom, hogy mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, még akkor is, ha nem beszél róla.
Édesanyám azt mondta, hogy az ember a legerősebb teremtmény, mert míg bármelyik állat végkimerülésben lefekszik és várja a végét, addig az ember még egyszer feláll.
Mit üzennék? Talán az egyik mottómat:
„Erősnek kell lenni, mert nincs más választásunk.”
(Barth) Ezt én is megjegyeztem!
Linda! Köszönöm ezt a tartalmas és mély beszélgetést! Kívánom, hogy innentől csak felfelé vezessen az utad! És remélem, a Könyvfesztiválon találkozunk!
(Linda) Én köszönöm a lehetőséget, és külön hálás vagyok, hogy bár a te életed sem „fenékig tejfel”, vetted a fáradtságot ehhez a beszélgetéshez.
Hasonló jókat kívánok neked is, és igen, találkozunk a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Egy üzenetem lenne számodra és azoknak, akik úgy érzik, most minden elveszett:
Azért vannak a mélységek, hogy legyen honnan felemelkedni.
Még egyszer köszönöm, és az égiek áldjanak!🙏
Köszönöm szépen a lehetőséget, a munkádat és mindenkori támogatásodat!
VálaszTörlés