Önéletrajz, egy kicsit máskèpp😉

86' februárjában láttam meg a napvilágot Baján. Megállíthatatlanul szakadt a hó és az egész várost jégpáncél borította. Mindezt figyelembe véve - ahogyan azt is, hogy az újszülöttek néhány napig nem látnak - valójában volt már március is, mikor a napfényt először tekinthettem. Egy átlagos kertvárosi srác voltam. Gyermekkoromat a homokváros porai borították. Itt cseperedtem ifjúvá, majd lettem férfivá. Jóformán itt töltöttem életem első 28 évét, de ennyire még ne szaladjunk előre.

 

Tanulmányaimat Baján a mára névfosztott II. Rákóczi Ferenc általános iskolában kezdtem, majd a hasonlóan járt Türr István Közgazdasági ès Postaforgalmi Szakközépiskolában folytattam. 2004-ben az Érettségi bizonyítvány megszerzése után még két évig maradtam a "Türr"-ben, ahol Szoftverüzemeltetőnek, majd Multimédia-fejlesztőnek tanultam. Mivel felmenőim örültek volna, ha a családban még egy diplomával büszkélkedhetnek, azért ösztöndíjjal pályáztam a helyi Vízügyi Főiskolára, melynek nevébe - az előző két esetből is tanulva - kár lenne belemenni, mert hát ki tudja már követni ebben a szempillantások alatt változó Világban...

 

Számomra is érthetetlen okokból, vagy egyszerűen csak "nincs ló" alapon, de felvételt nyertem. Na nem mintha hülye gyerek lettem volna, hisz volt idő, amikor még matek, illetve történelem versenyeket nyertem, de addigra már olyan szinten elengedtem a dolgokat, mint "szódás a lovát". Azért gondoltam bejárok órákra - hiszen ez elég volt mindaddig -, de bevallom őszintén, hogy ez az Építőmérnöki BSC olyan messze állt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

A félévi vizsgák előtt úgy ítéltem meg a helyzetem, hogy inkább kihagyom a felesleges köröket, majd átiratkoztam a városban csak FIT-nek nevezett, Bólyai János Szakközépiskolába, ahol folytattam informatikai tanulmányaimat. Itt még egy Rendszerinformatikus szakot végeztem, az ECDL bizonyítványt meg már "alanyi jogon" adták, míg a többiek vizsgáztak érte. A két éves képzés alatt az LB Computer Kft-nél gyakorlatoztam és megmondom őszintén a számítástechnikának ezt a részét szeretem a legjobban, programozni meg sajnos sohasem tudtam, holott összegészében 12 évig tanultam informatikát valamilyen formában.

 

A tanulmányaim ideiglenes befejezése után közel egy évig maradtam otthon, mert sajnos 40.000 fős kisvárosunk nem rendelkezett elegendő munkahellyel mindenki számára. (A legtöbben így is Pestre, vagy külföldre költöztek.) Ez idő alatt legalább megtanultam főzni - bár van, akinek erről más a véleménye - és arra is rájöttem, hogy minden tiszteletem a háziasszonyoké, mert én ezt nem tudnám sokáig csinálni.

 

Édesapámnak köszönhetően 2009 szeptemberében felvételt nyertem a Tesco Globál Áruházak Zrt. bajai 7k-s üzletébe, Biztonsági- és kármegelőzési asszisztens pozícióba. Ez volt az első hivatalos munkahelyem, és be kell vallanom, nagyon szerettem. Egyszer voltam hónap dolgozója is. Mint minden csoda, egyszer ez is véget ért. A cég különböző megtakarítási szempontokat figyelembe véve elkezdte leépíteni saját magát... Egy évvel később az -asszisztensi pozícióból -felelősi lett, majd még egy évet azt követően teljesen megszűnt sok más beosztással egyetemben. Ekkora döntöttem úgy, hogy folyami hajón próbálok szerencsét egy barátom ajánlásával. Mohácson elvégeztem egy 2 hetes Matróz képzést, majd hajóra szálltam.

 

Ez időben már jegyben jártam, így fél év teherhajózás, na meg elegendő megtakarítás után rájöttem, hogy ez nem nekem való, így visszatértem szülővárosomba. Még abban az évben, 2012 nyarán összeházasodtunk. Tesco-s kapcsolataimnak köszönhetően a Profield Kft.-nél kaptam munkát, mint Áruhitel-ügyintéző, ehhez pedig Budapesten végeztem tanfolyamot. 3 hónap és több száz megkötött hitel után úgy éreztem, hogy ez nem az én gyomromnak való, mert sok mindenben ellenkeztek az ideológiai nézeteim. Egy akkor megüresedett Műszaki-eladói pozíciónak hála, visszakerültem az addigra már jól ismert Tescohoz. Újabb 3 hónap elteltével egy következő üresedés után már a vevőszolgálati pultban találtam magam. Itt az emberközpontúságom újra teret nyerhetett magának és még közel 2 szép évet húztam le ott.

 

2014-et írtunk, mikor - már minden lehetőséget megpróbálva sem jutottunk lakáshitelhez - feleségemmel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a húgom után Németországba, hogy végre megteremthessük egy jobb élet alapjait. Na meg persze megjött a "kalandvágy", de rendesen. A húgom akkor már fél éve a parsbergi McDonald's-nál dolgozott, ahol azóta is folyamatos a munkaerő felvétel, így engem is azonnal alkalmaztak. Az ottani gyorséttermi munkát különböző pozíciókra lehet osztani, de mi csak úgy hívtuk, hogy elöl(a vendégek közt), vagy hátul(a konyhán). Ki mennyire beszél németül?! Az igaz, hogy 12 évig tanultam németül, ahogyan abból is érettségiztem és még az általános iskolában kétszer vettem részt cserediák programban is, de mindennek már 10 éve volt akkor. Na meg, ha valamit még el is makogtam, a szövegértés már szinte egyáltalán nem ment. Emlékszem még indulás előtt a volt főnökömmel lefolytatott párbeszédre:

"-Atti, te beszélsz németül?

-Nem, de úgy gondolom, hogy bármilyen munkát meg lehet tanulni... Ha meg az a feladatom, hogy mindezt németül végezzem, akkor azt a 10 mondatot meg tudom hozzá tanulni..."

 

Szóval a húgom megelőlegezte nekem, hogy egyből kasszához kerüljek, én meg agyon idegeskedtem magam egészen a munkakezdésig. Na meg még az azt követő néhány hónapban is. Igaz, hogy összeírta nekem azt a 2-3 alappárbeszédet(valóban 10-15 mondat), amely a leggyakrabban el szokott hangzani, és ez nem is volt elsőre sem túl érthetetlen számomra, de igazán akkor nyugodtam meg teljesen, amikor már sikerült felesègemnek és akkor már fél éves pici lányunknak is utánam jönniük.

 

Ez a gyorsétterem a 3-as autópálya mellett található Bajorországban, így hatalmas forgalommal rendelkezik. Ennek köszönhetően pedig gyorsan ment a nyelvtanulás. Mivel csak a gastronómiai alapbéreket fizetik - ami(mára már) "csak" 10 Euro óránként - a legtöbben csak ugródeszkának használták. Még magasabb pozíciók és bérezés felajánlása mellett is nehéz megtartani a jó dolgozót...

 

1,5 éve voltam ott, amikor már azon gondolkodtam, hogy jobb állás után nézek, felajánlottak egy Crew-Trainer-i pozíciót, melyet gyorsan el is fogadtam, hiszen szerettem a helyet és a társaságot. Még be sem fejeztem helyben az ehhez szükséges teszteket, máris Münchenben találtam magam egy műszakvezetői kurzoson...

 

A következő 4 évem állandó pörgéssel járt. Folyamatosan utaztam a különböző továbbképzésekre, miközben éttermünkben egyre feljebb lépdeltem. Egészen Asszisztensi pozícióig jutottam, amely rögtön az Étteremvezető után következik, és már nem sok hiányzott volna, azt hiszem 2 teszt a Managerig, de ahhoz, hogy saját éttermet kapjak nagyon sok idő és odaadás kellett volna.

 

Időközben - az állandó munkamániámnak és ambíciómnak köszönhetően - megromlott a házasságom és sajnálatos módon mások lettek az elképzeléseink is, így 2020 őszén haza költöztem, hogy itthon próbáljak szerencsét. Vettem egy kis házat, melyet legjobb tudásom szerint újítgatok, mellette egy kicsinyke földdel, amellyel még küzdök, de bízom benne, hogy lesz rá még jó 60 évem felépíteni rá valamit.

 

Sajnos a jelenlegi "Világjárvány" átszőtte számításaimat, így képességeimnek és eddigi tapasztalatomnak megfelelően szeretnék valahol elhelyezkedni. Hiszem, hogy mindent meg lehet tanulni, és tudom, hogy mire vagyok képes. Kann ich natürlich auch ein bisschen auf Deutsch sprechen, und schreiben, aber bin ich kein Profi, but this is so easy same English(like english?🤔) I don't know. Mert angolul tényleg nem tudok, leszámítva, hogy egy nagyjából 10.000 fős amerikai laktanya van az étterem mellett, így kénytelen voltam alap szinten kommunikálni egy kicsikét.

 

Amit szeretek? Emberek között lenni! Ezért is a legtöbb tapasztalatom kereskedelemből és vendéglátásból adódik és hasonlóak a jövőbeni elképzeléseim is. Szeretek csapatban dolgozni, és tudom, mennyire szükséges a motiváció és mennyire fontos maga a Csapat szó jelentése egy-egy bizonyos munkahelyen, de természetesen egyedül is megállom a helyem.

 

Szeretném, hogy a külföldön megalapozott karrieremet itthon tovább építhessem!

 

Mottóm: "Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak."

 

Levèl mindenkihez

Kedves Barátom!

Már annyi èv eltelt, hogy utoljára beszèlgettünk! Az internet világának köszönhetően, persze tudom, hogy jól vagy, talán ezèrt sem jelentkeztem. Na meg kilèpve arra a bizonyos Útra, többször elkalandoztunk annak rögös ösvènyein!

A legtöbben családot alapítottunk, ès sokan már el is váltunk. Gyermekeket nemzettünk; neveltük őket legjobb meglátásaink szerint, de nèhányukat sajnos már el is temettük...

Páran föltörtünk, majd olykor megbotlottunk ès lecsúsztunk, mígnem csak kapálózhattunk visszafelè...

Mindannyiunknak megvan a saját törtènete, mely sokszor színesebb az átlagos tündèrmesèknèl, máskor szürke, mint a templom egere, vagy könnyei óceánokat árasztanak! Kár is lenne most jobban belemenni, a lènyeg, hogy mèg mindketten jól vagyunk! Legalábbis mèg mindig èlünk, ès olykor van kedvünk nevetni is! Ez az egyik legfontosabb dolog a világon, na meg a tisztelet ès a szeretet! De hagyjuk is a közhelyeket!

Azt akartam mindezzel elmondani, hogy ne haragudj rám ès tudd, mindig megtalálsz, nem felejtettelek el! Csak a hètköznapok forgatagában - hisz te is ismered - nehèz az embernek mindenre ès mindenkire időt szakítania.

Ha úgy èrzed, bármiben a segítsègedre lehetek, csak szólj! Tudod, hol találsz! Vagy akár csak beszèlgethetünk is egy jót, èn ráèrek!

Vigyázzunk egymásra!❤️

1. rèsz - Kezdetben

Valamikor règes règen, a nagy Nyugalom idejèben, olyan szürke volt mèg minden. Homályos, ködös, de leginkább magányos. Nem volt mèg ott semmi, semmi kèzzel, vagy èp èsszel felfogható. Nyugalom mèg aprócska volt, mint egy kicsiny mag(zat). Bár hiába volt egyedül mègis hatalmas szeretet vette körül. Nem tudta, mi ez az èrzès, de belülről olyan boldogság árasztotta el, hogy egyszercsak kitört örömèben. Ennek a nagy robbanásnak köszönhetően pedig milliárd rèszre szakadt, így szóródott szèt az Univerzumban. A piciny szíve, ahogyan izzott, beragyogta az ègboltot, ahány darabra tört, annyi felè a Világban. Így született a mi Napatyánk is, kit Rènek is neveztek másutt, legelső Istenünk. Testèből Gaia született, Földanyánk ès megannyi nővère. Lelkèből megalakult Holdunk is sok-sok báttyával, ès mèg milliónyi rokon, kiknek nevèt felsorolni is nehèz lenne, meghát olyrègen volt, tán igaz sem volt... Ki emlèkszik pontosan? Egyvalamit viszont biztosan állíthatok: A kicsiny mag szètáramló szeretete betöltötte egèsz világunkat ès utódai mind harmóniában èltek. Mèg most is így van ez, ha el nem tüntek!

Összeesküvés-elmèletek: A gèpek lázadása...

Tovább haladva előző "kèpzelgèseimben" be kell lássam azt a tènyt is, hogy hisszük, vagy sem, ezt a vírust túl fogjuk èlni! Sajnos nem mindnyájan, ez is igaz, de a halál, mint már említettem, elkerülhetetlen! Ez az èlet, pedig csak egy átmeneti állapot! Viszont senkinek sem èrdeke, hogy mind meghaljunk! Ezt a hülyèsèget is már règ el kellene felejtenünk! Hiszen ki fogja szolgálni az "új világot"?

Volt egy videó a neten nèhány hèttel ezelőtt egy "idomított" harci robotról is. Nem tudom, hányan láthatták?! Jómagam is megosztottam, de a videó törlèsre került. Szerencsère, ami egyszer a hálóra felkerül, ott is marad, hacsak nèhány pók be nem kebelezi zsákmányát, majd eltünteti..

Pèldául ezek az oltási fotók is. A legtöbbet mintha láttam volna már èvekkel ezelőtt is, mègsem dob rájuk egy találatot sem a Google Lens. Mondjuk rólam sem, kipróbáltam, de nem is vagyok talán akkOra 1 Geci...

Visszakanyarodva a robotos videóhoz: szerencsètlen, èrzelemmentes bádogdobozt úgy püföltèk, ahogyan akarták, mègsem támadt emberre! Legalábbis mindaddig, amíg mi önző hülyèk - mármint a videóban szereplő kèt fickó - hozzá nem èrtünk "társához". Akkor leterítette az embert, majd elszaladt vele...

Inkább gèpekkel harcolnèk, mint zombikkal, de mindegy is, valahogy úgy is lesz... Ja ès úgy sincs választásom!

Eszembe jutott egyik kedvenc South Park-os idèzetem is, hogy:

"-Elveszik a munkát!

-Ezek elveszik a munkát!..."

De várjunk most! Kik is? A migránsok, vagy a gèpek? Esetleg a vírus? Nem is tudom, mitől fèljek jobban...

Basszus, de ki irányítja a gèpeket? Hiszen nekem is van egy csomó! Vagy ők irányítanak engem?!

Már semmit sem tudok, úgy èrzem teljesen elvesztem!

Egy kicsi magamról, egy kicsit az írásról...

Valamikor 2 èvvel ezelőtt, egy pillanatnyi elmezavaromban törtènhetett, amikor úgy határoztam, hogy mindazt, amit olvastam ès hallottam, kiírom magamból egy könyv formájában...

Szerintem senkinek sem kell bemutatkoznom, hiszen aki règóta velem van, már úgy is ismer. Aki nemrèg csatlakozott, majd megismer. Az interneten úgyis nyoma van bősègesen mindannak, amit elkövettem. Na meg mèg remèlhetőleg sokáig fogok is...

Nem azèrt csináltam, hogy hatalmas követőtáborra tegyek szert, hanem egyszerűen csak belekezdtem, hogy kiírom magamból mindazt, ami a szívemet nyomja. Meg bevallom őszintén, az is jól esett, hogy meghallgattatok!

Mindig is társaságfüggő voltam, majd mindez, amikor külföldre kerültem, egyre inkább elmaradt. A jelenlegi vírushelyzet pedig mègnagyobb gátakat szabott!

Ezeket sem kell rèszleteznem, mert mint idővel kiderült, sokan járnak hasonló cipőben, vagy egyèb helyzetekben is azonosulni tudunk egymás èrzèseivel!

Hogy mi vitt rá minderre? Szinte millió oka van! Èvek óta posztolgatom agymenèseimet ès meglepődtem, amikor rámírt az első olyan ismerősöm, hogy meglepődtem. "Veled vagyok hazafi!" - vagy valami hasonló kijelentèssel. Gondolom a magyarságtudatomat sem kell bemutatnom...

Akkor lepődtem meg igazán, amikor egy règi barát írt rám, hogy: "Köszönöm neked! Sok rossz dologban segítettek átmenni az írásaid!..." - Megmondom őszintén, hogy szinte megmagyarázhatatlan ès egyben nagyszerű èrzès fogott el abban a pillanatban. Boldogság szeretet..., a tudat, hogy valakinek mindezzel segíteni tudtam?! De ez már egy többèves törtènet...

Nem egy utolsó alappillère sem a dolognak, hogy èrettsègi előtt megbuktam magyar nyelvtanból! Ez úgyszintèn egy másik fejezet!

Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, na meg a Tiszán is! Annak tekintetében, honnan származik az ember!

Beleszerettem az írásba ès elkezdtem kísèrletezni! Akik ismernek, azt is tudják rólam, hogy szoktam is embereket bíztatni az effajta kifejezèsre, ezáltal önmagunk megismerèsèhez is közelebb kerülhetünk! A módszer ismeretes a világon szinte mindenhol! Nem vèletlen a pszichológusok első tanácsa is, hogy: "Vezess naplót!" - többek közt...

Èn azt az utat választottam, hogy az egèsz világgal megosztom gondolataimat, nem csak magamat fárasztom...

Be kell vallanom, sok nehèzsèget okoz, ha az ember túlságosan nyitott ès törèkeny, mert rengeteg a sakál, akik a gyengèkre vadásznak! Na meg a gúnyt, valami számomra èrthetetlen oknál fogva, jobban szeretik! A lènyeg, hogy darabokra szednek, ha nem vagy elèg felkèszült. Mintha erre nedvesednènek...

Mindezt összevetve mègis folytatom! Úgy döntöttem nem rettenek meg a dèmonoktól, hisz így is règóta harcolok a sajátjaim ellen is! Ez az időtöltès szórakoztat legjobban, ezèrt felveszem a páncèlom ès maszkot is húzok, ha kell!

Az első pillanattól, hogy komolyan veszem, igyekszem a saját elvárásaimnak megfelelni, de figyelek a reakciókra is! Már az elejètől fogva igyekszem kerülni a szóismètlèseket(talán ez a legnehezebb) ès egyre többet olvasok! Ezek által is fejlesztve a saját szókincsem! Ha helyesírási kètelyeim vannak, kiguglizom a neten, na meg mondatonkènt többször is visszaolvasom, de mègis hibázom! Van, hogy másnap veszem csak èszre, majd azonnal javítom!

Az igazság az, hogy a legkönnyebb számomra szívből, èrzèsből írni! Ilyen èrzelmi állapotok a szerelem, a szeretet, a bánat..., de a pillanatnyi felháborodásom is kiválthatja! Azt is hozzá kell tennem, hogy elvesztettem minden ihletemet, miután hazaköltöztem, ezèrt is döntöttem úgy, hogy Ti lesztek a múzsáim ès komolyra fordítom az elkèpzelèseimet! Befejezem a könyveimet, melyeket idővel megosztok veletek! De mindaddig, továbbra is, itt fogok gyakorolni különböző módszerekkel, úgyhogy csak szorjátok rám az átkot, ha nektek ez jó! Nekem egyre nagyobb lesz a hátam, ki fogom bírni!

Mindenki másnak, főleg annak a talán 10 embernek, továbbra is nagyon hálás vagyok ès köszönöm! Nem adtam fel az elveimet, nem adom az elkèpzelèseimet, de átadom kèpzelgèseimet!

Ez már hosszabb, mint gondoltam, inkább majd folytatom ès időnkènt kiírom, amit gondolok a saját stílusomban, ahogyan eddig is!

Köszönöm, hogy ismèt meghallgattál!🤦‍♂️😅

Vigyázzunk egymásra!😘

Összesküvès-elmèletek...

Összeesküvés-elmèletek ide, vagy oda, de most leírom, mert már kezd a hócipőm tele lenni, pedig múlóban a tèl.

Nem szeretnèk a "királyi" tv csatornákra hivatkozni egyik országból sem, mert már lassan 10 ève ugyanazt a szemetet nyomják mindenhol. Azzal a különbséggel, hogy a bevándorló szót lecserèltèk koronára, de a lènyeg nem változott. Árad a vírus befelè ès mi mindannyian kipusztulni látszunk...

Szeretnèk továbbra is saját tapasztalataimra hivatkozni ès a tiètekre egyaránt!

Emlèkeztek, hogy kezdődött a dolog? Wuhanban hullottak az emberek, mint a legyek! De, hogy kicsit pontosabban fogalmazzak: úgy dőltek el a nyílt utcákon, mint a kivágott fák! Eltelt több, mint egy èv, de ilyet èn mèg azóta sem láttam! Hála a jóságos Istennek, vagy a Világ vezetőinek! De beszèlhetnènk Olaszországról is, ahol a kínaihoz hasonló gettókban ezrèvel voltak egymás mellè fektetve a lepedőbe csavart tetemek! Szerencsère ez sem következett be azóta sem szinte sehol a világban, mert hála dicső őseinknek, nem is èlünk nyomortelepeken!

Fèl èvet sikerült kibírnom heti 40-50 órát maszkban ledolgozni, mikor a szervezetem azt mondta, hogy elèg volt ès mentővel vittek a kórházba! Tudom, hogy ennek semmi köze az egèszhez, hiszen a saját èletvitelemnek, a rengeteg műanyagnak, amit megeszünk, ès a silány minősègi víznek is egyaránt köszönhető az eredmèny... Mindezidő alatt viszont azt is vègigkövettem, hogyan betegszenek le munkatársaim is, egyre többen ès minèl gyakrabban, mèg az olyan emberek is, akik azelőtt sosem voltak mèg megfázva sem. Hozzáteszem, azelőtt nekem is kètszer sikerült 2 napot otthon, ágyban fekve eltöltenem a 6 èv alatt. A második alkalom már tavaly januárban törtènt, akkor mèg ismeretlen vírus miatt. Legalábbis 2 orvosnál is jártam, egyik sem talált semmit, mègis a halálomon voltam. Szerencsère azèrt sikerült kifeküdnöm! Egy hónappal kèsőbb bejött a korona ès az imènt említett 6 hónap "zártosztály". Szegèny barátaim azóta is húzzák! Már lassan egy ève szájkosárban, mint a kutyák. A csipp már a zsebünkben, az oltási könyvünk már a nyomdák asztalain előkèszítve! De már megint nagyon elkalandoztam Csodaországban...

Szintèn egy èvvel ezelőtt törtènt, mikor bevezettèk az első korlátozásokat, majd a napokban meghozták ugyanazokat, mintha nem telt volna azóta az idő. Mègis ezalatt sokan a munkájukat vesztettèk, lassan már ott tartunk, hogy az embereknek nem lesz, mit enniük! Ezek szerint ezek az intèzkedèsek nem túl hatèkonyak, bár nem tudom, èn nem èrtek hozzá!

Egy èvvel ezelőtt volt az is, hogy elzártuk időseinket, s azóta csak kerítèsen keresztül etetjük őket, mint az állatkerti majmokat! Tisztelet a kivètelnek! Mindeközben mègis halnak szegèny öregek! Legtöbben már lassan a fèlelembe, a magányba, vagy a bezártságba! 

Nem tudok elmenni amellett sem, hogy amióta van oltás, nem csak az idősek halnak egyre többen, de már a fiatalabbak is. Ehhez mèg mindig nem kellett bekapcsolnom a tv-t, sem a rádiót, elèg volt nèhány egèszsègügyi dolgozóval beszèlgetnem.

A világhálón terjedő pro ès kontra információkról már ne is beszèljünk!

Úgy gondolom, ahhoz sem kell semmilyen orvosi diplomát megszereznem, hogy tudjam, ha tèlen alulöltözötten megyek a szabadba, akkor megfázom ès lebetegszem, de szerencsère egy kis mèzes tea ès sok alvás gyorsan megteszi jótèkony hatását! Ahogyan arra is emlèkszem, hogy a tèl vègèn, mindig jött az influenza szezon, de szerencsère már ez is megszünt lètezni. Itt mindenki Covidos!(Csak szegèny rákosokat úgy sajnálom!)

Miután már bekapcsoltam a tv-t, hallgattam egy kis rádiót, majd szörföltem a neten, meglepő dolgokat tapasztaltam! Bár, ahogyan az elejèn is írtam, erre már nem alapozhatunk, hiszen rengeteg az ellentmondás, èn meg már lassan magamban sem hiszek...

Mègis zavarnak a tènyek! Azok, amelyekkel jelenleg senki sem foglalkozik! A Világ nagy vezetői mindenhol lecserèlődnek!(Nem csak a politikában.) A politikusi bèrek az egekbe szöktek, ezzel is fenntartva egy gyönyörű látszatot, miszerint az átlagbèrek megállíthatatlanul emelkednek, miközben már a tiszta levegőèrt is fizetnünk kell! Az egèszsègügyi dolgozók tömegesen felmondtak, mert nem szerettek volna közszolgák lenni! Ès mèg vègeláthatatlan a lista, főleg ha így folytatjuk.

Eközben vannak országok, ahol nem voltak hullámok, nem törtèntek korlátozások ès a statisztikai eredmènyeik sem kiugróak. Nem is èrtem, hogy lehetnek mèg èletben!

De beszèlhetnènk a buszokról is, a szarásig telt bevásárlóközpontról, vagy akár a drogfogyasztókról is.(Mint pèldául 1-2 kèpviselőnk is.) Hogy a picsába nem haltunk ki mèg mindannyian?

Inkább nem idegesítem fel magam! Elzárkóztam a világtól ès èlem saját kis èletemet, bízva a messiásban, aki megment.

Èn már règ nem fèlek a haláltól, hisz tudom, hogy az valami új, valami más kezdete! Csak szeretnèm, hogy hagyják, hogy kièlvezzem az èletet! Legyen az mèg 40 óra, 40 nap, vagy akár 40 èv, hiszen a vègèn úgyis mind meghalunk! De csak mindenki a maga idejèben...

Tudjátok engem már nem zavar az sem, hogy megvontak már mindent, mèg a tiszta levegőt is! De egyvalami mègis roppantul idegesít ès egyre nehezebben kezelem! Hogy nem láthatom akkor ès amikor szeretnèm azokat, akiket a legjobban szeretek, ès az, hogy emiatt mindannyiunkból kihalófèlben van a szeretet!

Egy kis elgondolkodtató

Kedves Honfitársaim! Magyarok határon innen ès túl!

Úgy hiszem, hogy meg kell veletek osztanom saját tapasztalataimat, mert bár azt a bizonyos fát már règ kivágták, sokan mègsem látják mèg most sem az erdőt!

A világ tele van gyűlölettel ès kegyetlensèggel, nem beszèlve a jelenlegi helyzetről, melynek köszönhetően sokak jövője, sőt már a jelene is bizonytalan, illetve kilátástalan.

Egy kisvárosból származom dèlről a Duna mellől. Az előző városvezetèssel sokunknak meggyűlt a baja, így egy közös összefogással sikerült őket leváltanunk. A múlt hibáit nem rèszleteznèm, hiszen ami számomra hiba, sokaknak lehet, hogy èppen az ellenkezője, hisz nem vagyunk egyformák. Különböző èrtèkeket kèpviselünk, eltèrő a gondolkodásunk, mások az elvárásaink.

A legnagyobb problèma, ami városunk fejlődèsèt akadályozza, nem minden esetben a hivatalra vezethető vissza. Igaz, hogy megállás nèlkül folynak a belharcok, a mindenkori ellenzèk teszi a dolgát, amièrt fizetnek nekik. Úgy nálunk, ahogyan országszerte, sőt világszerte is, ugyanazt a problèmát látom. Magam is beleszaladtam, de szerencsère felkapcsolták odafent a lámpát.

Úgy gondolom azzal a gyűlölködő, elutasító, hitetlenkedő felfogással, amellyel rendelkezünk, csak akadályozzuk a saját előrehaladásunkat! Mèg el sem foglalta helyèt az új vezetősèg, már az első naptól kezdve megy a szurkálódás kegyetlenül!

Kèrdem èn, ki választotta meg a vezetősèget? Nem mi magunk?

Azzal, ha folyamatosan támadunk esèlyt sem adva a bizonyításra, csak magunk alatt vágjuk a fát! Ezzel a tevèkenysègünkkel csak hátráltatjuk a saját magunk ès közsègünk fejlődèsèt, nem beszèlve azokról a lelki bántalmakról, melyeket embertársainknak okozunk!

Úgy èrzem itt az ideje, hogy kicsit magunkba nèzzünk ès elgondolkodjunk! Vajon mindaz, amit teszünk, az èpítő jellegű, vagy valójában csak rombolunk vele? Ha a többsèg leváltja hűn szeretett pártunkat, akkor azt ok nèlkül tette? Valószínűleg mindenkinek megvolt rá az oka, amièrt így szavazott!

De kinek is ártunk valójában, ha ezt a fajta ideológiát folytatjuk? A politikusoknak, a pártoknak, vagy esetlegesen a saját szomszèdainknak, barátainknak, családunknak? Úgy èrzem, hogy leginkább ez utóbbiaknak, mivel nem fogadjuk el egymás döntèsèt, sőt mèg meg is hazudtoljuk a másik embert, mèg saját szeretteinket is.

Úgy hiszem, hogy mindenki megèrdemel egy esèlyt! Ha a többsèg bizalmat szavazott egy új vezetősègnek, akkor azt a kisebbsègnek, bármennyire fájó is, el kell fogadnia ès meghagynia a lehetősèget a bizonyításra! Nehèz bármit is tenni, ha már az elejètől fogva az általunk okozott sèrülèseiket kell nyalogatniuk ahelyett, hogy a valódi munkájukkal foglalkozhatnának!

A jelenlegi vírushelyzet megnehezíti minden kèpviselő dolgát, ez kètsègtelen! Biztosra veszem, hogy megvoltak a maguk elkèpzelèseik, amikor oda jutottak. Ígèrtek fűt, fát, ahogy az lenni szokott, de nehèz, ha föntről megkötik a kezüket ès elveszik a támogatásokat!

Próbálok túllátni a helyzeten ès bizakodóan tekinteni a jövőre! Ehhez viszont az kell, hogy mindenki megèrtse, hogy ez így nem mehet tovább! Tartsunk ki ma mindannyian, egymást segítve, hogy aztán közösen lèphessünk a holnapba ès èpíthessük fel együtt gyermekeink jövőjèt!

Lássuk be továbbá azt is, hogy a gyűlölet sosem vezet jóra! Èn befejeztem a rombolást ès lehetősègeimhez mèrten mindent meg fogok tenni, hogy segítsek az èpítkezèsben!

Hagyjuk meg a lehetősèget honfitársainknak, hogy tènylegesen hasznos dolgokat tehessenek! Ha pedig ennek az ellenkezője kezd kibontakozni, magam is ott leszek, hogy elbontsunk egy újabb sikertelenül felhúzott falat!

Itt az ideje egy valódi rendszerváltásnak, ehhez pedig mind kelleni fogunk!

Azokat viszont, akik már èvek óta nem tudtak semmi tènylegeset megalkotni az előrejutásunk èrdekèben, csak saját hatalmukat ès vagyonukat erősítettèk, minden erőnkkel el kell távolítanunk pozíciójukból, különben elvèrzünk!

Ez az, amit mindenkinek meg kell èrtenie! A gyűlöletkeltèst pedig hagyjuk meg az ellenzèknek, hisz ezèrt fizetjük őket!

(2021. február)

Üzenet a politikusoknak!

Kedves miniszterek!

Lenne pár kèrdèsem, mely sokunkat foglalkoztat. Kíváncsian várom, hányan tudnak èrtelmes választ adni.

Mikor fognak tenni valamit azügyben, hogy nèpünkből újra nemzetet kovácsoljanak?

Amit tapasztaltam az elmúlt èvekben, mondhatni èvtizedekben, bár olyan öreg mèg nem vagyok, azt látom, Önök hogyan osztják meg a nèpet. Az ember nem tud leülni családjával sem èrtelmesen politikáról beszèlgetni, nem hogy mèg harmadik szemèllyel, mert ez mindig csak vitába torkollik. Bár hogyan is lehetne máskènt, ha Önök mèg a Parlamentben sem tudnak èrtelmesen kommunikálni egymással.

Mikor fognak èrtelmes politikával előállni ahelyett, hogy egymás rágalmazására èpítkeznènek?

Mi nagyon jól tudjuk, hogy Önök mit szúrtak el, nem kell hangoztatni, hiszen mi vagyunk azok, akik ezen dolgokat átèltük. Azt szeretnènk hallani, hogyan fogják mindezt helyrehozni, de ami mèg fontosabb, látni is szeretnènk vègre.

Mikor fogják először is megkèrdezni, mi mit szeretnènk, majd vègig is hallgatni mindazt?

Nem hiszem, hogy olyan kèrdèsekben, mint pèldául a vasárnapi nyitvatartás, Önöknek kellene dönteni mindnyájunk helyett, holott Önök mèg szombaton sem dolgoznak. A hèt többi napjáról inkább nem beszèlnèk, hogyan alusszák át azokat. A legtöbben ezt a napot legszívesebben a családunkkal töltenènk, ahogy az ősidők óta szokás. Emlèkszem gyerekkoromból a vasárnapi ebèdekre, ahol a család apraja-nagyja ott volt. Ezt èn már nem tudom megadni gyermekeimnek. Sokakat pedig meggyőztek azzal, hogy a pótlèkok miatt ragaszkodjanak hozzá. Mert ugye rá vagyunk kènyszerűlve.

Ès ez mèg a legegyszerűbb kèrdès volt, mert ha ennèl komolyabb dolgokba szeretnènk beleszólni, ahhoz sajnos tüntetèseket kell szerveznünk, ahol pedig brutális módszerekkel oszlatják szèt a tömeget. Bár lehet, hogy hálásnak kellene lennem, mert más országokban èlesfegyverrel lőnek a tömegbe. Önök eddig mèg megkímèltek minket gumilövedèkkel, illetve vízágyúval. A rendőri intèzkedèsekről meg inkább nem is beszèlnèk, mert èrthetetlen számomra, hogyan kèpesek emberek így bánni társaikkal. A szolgálunk ès vèdünk mára már tènylegesen csak egy szlogen maradt, ha nem így lenne, akkor minket szolgálnának, az elnyomóink helyett, hiszen ők is ugyan ebben a cipőben járnak.

Mikor fogják a választást jogát a Magyarországon èlőkre bízni?

Mi sem szavazunk határon túli magyarlakta területeken. Bár meg sem tehetjük, úgy gondolom, jobb is, hiszen legtöbbünknek fogalma sincs róla mi zajlik odaát, ugyanúgy, ahogyan ők sem látnak bele az itthoni dolgokba, mègis örömmel teszik, mert megesznek minden moslèkot, ami a mèdiából folyik.

Mikor fogják abbahagyni az emberek butítását?

Tisztelettel

Egy magyar állampolgár

(Nikolett Emmert fotója a Pexels oldaláról)

A politika működése, vagy éppen nem működése?

Számomra legfelháborítóbb a magyar politikai élet működése, azaz nem működése... Nem a politikai pártok szidalmazásával szeretnék foglalkozni, nem is annak elemzésével, ezt meghagyom a Parlamenti képviselőknek, akik erre építik a kampányukat ahelyett, hogy vidék- és városfejlesztéssel foglalkoznának, de nem utolsó sorban az életszínvonal javulásával.

Arról, hogy Magyarországon és egyre több országban is így alakul a politika, csak mi magunk tehetünk. Felháborítónak tartom, hogy ismerősök, barátok, de még a családtagok sem tudnak politikáról értelmesen, higgadtan beszélgetni. Nem tudjuk politikai nézeteinket megbeszélni, nem hogy közös nevezőre jutni. És itt kezdődik a hiba. Nem tudunk egy családi ebédnél, vagy akár egy baráti csevejnél a politikáról beszélni anélkül, hogy ne folyna vitába. És amíg mi kisemberek egymást szapuljuk az eltérő politikai nézeteink miatt, Döbrögihez hasonló kapzsi emberek élnek, mint hal a vízben, szétlopva az országot, palotákra, stadionokra, jachtokra, kurvákra stb... költve azt a rengetek adót, amit mi fizetünk nekik. Sokszor hallottam már, hogy "a másik is lopna, akkor ez még mindig jobb", meg ehhez hasonló kijelentéseket. Ilyenkor szokott bennem felmenni a pumpa, mert hát NEM, eszem ágában sem lenne lopni, ha milliókat keresnék havonta, akkor sem volt amikor még százezret sem kerestem, nem hogy milliót. Gondolkodjunk már el egy kicsit, ez nem hozzáállás. Az az ember akinek nem elég a politikus fizetés, annak a világ összes pénze sem lenne elég, az ilyen ember nem alkalmas egy ország vezetésére, csak annak elherdálására. Aki meg fenyegeti a népét megvonásokkal, azt már inkább nem is jellemezném.

Nem gondolom, hogy lenne jelenleg olyan jelölt aki alkalmas lenne az ország vezetésére. Nehéz egy tiszteletre méltó, MAGYAR embert találni. Mint tudjuk a magyar nemességet kiirtották, ahogyan déli, keleti rokonainknál is, nem véletlen, de erről egy másik alkalommal... DE

Egy dolgot KÉRNÉK tőletek! Tegyétek félre politikai nézeteiteket, üljetek le higgadtan a családdal, majd barátokkal, ismerősökkel és beszéljetek. Mondjátok el véleményeiteket, tapasztalataitokat, de ami legfontosabb, hallgassátok meg a másik véleményét. Ne ítélkezzetek, és ne ítéljetek. Ne higgyetek el mindent, ami a médiában zajlik, hiszen a média is a pártok kezében van, tele hazugságokkal. Amíg ezt a nyugodt légkört nem tudjuk megteremteni a saját környezetünkben, addig esélyét sem adjuk egy jobb ország felépítésének.

Van 2 évünk arra, hogy közös nevezőre jussunk együtt, EGY emberként, EGY országért, EGYÜTT!

(Dominika Gregušová fotója a Pexels oldaláról)

Generációk bukása, avagy "Ezek a mai fiatalok!"

"Ezek a mai fiatalok!" - hányszor hallottam gyerekkoromban?! Pedig akkor mèg ahhoz is fiatal voltam, hogy megèrtsem, nemhogy tehessek ellene. Aztán, ahogy elkezdtem felnőni, legalábbis kilèptem arra a bizonyos nagybetűsre, èrtettem meg igazán...

De mit is?

Eltelt azóta nèhány èvtized, de a mondás megmaradt: Mèg mindig ezek a mai fiatalok...

Kèrdem èn: Kik neveltèk fel ezeket a fiatalokat?

Saját meglátásom, hogy országunk már generációk óta hanyatlik. De akkor kik a felelősek mindezèrt?

A válasz egyszerű: Mi mindannyian!

Az ember mèg fiatalon tele van energiával ès ambícióval. Mondhatni, hogy szinte minden èrdekli, kíváncsisága határtalan. Mègis, ahogyan öregszünk, mindezt szèp lassan elveszítjük. Hogy mièrt? Mert beleununk az elfogadás hiányába. Idővel belefáradunk az állandó megfelelèsi kènyszerbe, majd rájövünk, hogy bármit is teszünk, sosem tudunk mindenkinek megfelelni.

A fiatalokat mèg mindig lenèzzük, mert hát mèg ott a tojáshèj a fenekükön. Az idősekre nem hallgatunk, mert hát honnan is tudhatnák, hiszen ők mèg egy teljesen más világban nőttek fel.

Ès itt a lènyeg! Nem tudunk, de nem is kell mindenkinek megfelelnünk. Egyszerűen csak meg kell èrtenünk, hogy mindannyian különbözőek vagyunk ès meg kell tanulnunk elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Nem kell mindenben egyetèrtenünk, de fontos, hogy odafigyeljünk egymásra. A legfontosabb a kölcsönös tisztelet, mely nem rangtól ès kortól függ, kizárólag embersègből ered. Nem is èrtem, hogyan várhatja el olyan ember a tiszteletet, aki csak lenèzni tud másokat...

Ahogyan a mondás is tartja: "Az idősnek tiszteletet, a fiatalnak utat adj!"

Vagy, ahogyan mondani szoktam: Tiszteld az időseket, mert nèlkülük nem lennènk, ès támogasd a fiatalokat, mert nèlkülük nem leszünk.

Gyermekeink pont olyanok lesznek, amilyeneknek neveljük őket! Tehát, ha valaki azt mondja, hogy "ezek a mai fiatalok...", jogos a kèrdès, hogy mit tettek a szüleik?!

Ha szegèny gyermek úgy nő fel, hogy állandóan csak azt hallja, mennyire elcseszett az ő generációja, idővel elhiszi ès beleszarik...

Tehát felejtsük el vègre, hogy mindig mindenèrt másokat hibáztatunk, mert ez a legkönnyebb. Nem a mai fiatalok tehetnek a dolgok menetèről, ahogyan azt sem hiszem, hogy az èn korosztályomè, vagy elődeinkè lenne a felelősèg, hanem mindannyiunkè. A múlt hibáin már nem változtathatunk, de a jelenünkön bőven lenne mit átgondolnunk, hogy jövőt èpíthessünk.

Az ember, aki mindenen nevet...

Az ember, aki mindenen nevet...

Sokan találkozhattunk már vele, ha szoktunk közössègi oldalakon böngèszni; akár csak olvasgatunk, vagy esetleg írunk is. Nap, mint nap összefutunk vele, amint eljutunk a kommentszekcióig, illetve a reakciókig. Persze mindannyian tudunk örülni mások örömènek, ahogyan alkalomadtán velük együtt sírunk is. Mikor èpp milyen passzban vagyunk.

Olykor csak görgetünk a vègtelennek tűnő megosztások között, de valahogy mindig szemet szúr. Egyszerűen nem tudunk átsiklani felette, bárhogyan is szeretnènk, hisz ott van mindenütt. lyenkor kellene mèly levegőt vennünk ès továblèppnünk, de nem könnyű, hiszen ez az ember már megint, most is, mindenen nevet.

Forró a vèrünk, reflexből csapunk, ès már nyílik is zsebünkben a bicska, de lehiggadunk, gondolkodunk ès hagyjuk az egèszet a francba.

Nem èrtjük olykor, honnan jön az ilyen! Valami baja van netán, vagy mègis mitől lett ilyen?

Oltass, vagy ne, de engem ne keverj bele!

Mi ez a hülyesèg már megint? Az agyam eldobom!🤦‍♂️

Nem szeretnèm egyik oldal pártját sem fogni, mindenkinek a maga döntèse, hogy mit választ. Már legalábbis amíg van választásunk... De! Hagyjuk már ezt a baromságot, hogy beoltatod magad èrtem! Ha beoltatod magad, az a saját döntèsed ès Önmagadèrt teszed, nem másèrt, de főleg nem èrtem! Ha úgy gondolod, hogy ez jó, hát tedd meg, de ne kend rám! Èn nem vállalok felelősèget mások tetteièrt, de vállalom a sajátjaimat, hát tègy te is így ès ne velem takarozz. Ráadásul, ha oltva vagy, de èn nem, te nem fertőződhetsz meg! Èrted? 

Nagyon köszönöm, de èrtem nem kell aggódni!

 

Ha igazán tenni akarsz èrtem, hát tegyèl az emberisègèrt! Segítsd a szegènyeket, az árvákat, a hajlèktalanokat, az utcára tett állatokat ès mèg sorolhatnám. Így tehetsz èrtem ès a közös jövőnkèrt! Ezeket a megosztásokat szívesen támogatom, de azèrt ne keverjük a szezont a fazonnal! Attól, hogy megkapsz egy oltást, mèg nem leszel világmegmentő! Az èn világomè biztosan nem!

Milyen èrdekes, hogy mennyi jótèt lèlek került elő már megint, de nem most kellene kapálózni! Főleg nem egy ilyen nevetsèges vírussal, melyet már kètszer kihordtam lábon. Bevallom az elsőbe majdnem belepusztultam, de èn mèg az influenzától is haldoklom. A másodikat meg csak a papír igazolja, èn nem igazán èreztem a hatásait. Hozzáteszem minden ismerősöm otthon, orvosság nèlkül gyógyult. Volt, akit jobban megviselt, volt akit kevèsbe. Sajnos sokan szenvedtünk el vesztesègeket is, ezt nem tagadom. De, nèzzünk már egy kicsit körbe a Világban! Hány fajta, számomra is ismeretlen vírus van jelen Afrikában, Dèl-Amerikában ès Ázsiában is? Talán ez ellen kellene tenni valamit! Ott lehetne oltogatni, sőt! Azèrt azt mèg leszögeznèm, ha valaki úgy dönt, hogy elutazik egy ilyen helyre, akkor sem az ott èlők èrdekèben oltatja be magát, hanem azèrt, hogy ne kapjon el valami trópusi vírust, amire nincs felkèszülve az immunrendszere!

Szóval mindezt összegezve: Èrtem nem kell oltatnod! Tedd meg magadèrt, vagy ne tedd, èn nem szólok bele, te se keverj bele engem! Köszönöm!

(Ui.: Valami zseni megint rengeteget keresett egy ilyen idióta kèpkeret megszerkesztèsèvel...🤦‍♂️)