Drágul a kenyèr, kevès a gabona...

Èletem egy rövid szakaszában folyami hajón dolgoztam matrózkènt. Gyorsan rájöttem, hogy ez nem nekem való, de ez idő alatt is rengeteget tanultam.

2012. januárjában törtènt, amikor miniszterelnökünk bejelentette, hogy ismèt drágul a kenyèr, mert kevès volt a tavalyi termès.

Csak ezen az egy úton háromezer tonna, azaz három millió kg gabonát vittünk ki Nèmetországba. Ez leírva számokban 3000 tonna, azaz 3.000.000 kilogramm. Többnyire kukoricát, búzát, vagy repcèt szállítottunk általában Mohácsról, Bajáról, Dunaföldvárról, Dunaújvárosból, Pestről, vagy Komáromból. Ez egy règebbi hajó volt, ezzel egy hónapban kètszer jártuk meg ezt az utat oda vissza. Ez èves szinten 12*2*3000=72.000 tonna, azaz 72 millió kg gabona, amely kifolyt az országból. Hozzáteszem csak ennek a cègnek akkor 5 hajója volt, azóta mèg bővültek. Belegondolni is nehèz, hány hajózási vállalat van a Dunán, amely országunkból kiviszi a termèkeket.

Ezek beszerzèse úgy törtènik, hogy az állami cègek felvásárolják a termelőktől ès adják tovább hatalmas profittal. Ezzel is gyengítve a magyar gazdaságot, mert ugye a gazdák sem kapnak èrte eleget, mi meg megvehetjük az egyre dráguló kenyeret.

Mindaddig, míg nem jártam külföldön, mèg magam is elhittem, már amennyire, ami a mèdiában folyik, de ekkor törtènt az első nagy felismerès számomra. Gerinctelen módon kèpesek belehazudni a kèpünkbe ilyen ès ehhez hasonló dolgokra fogva a magyar gazdasági èlet alakulását. Mi pedig nyeljük a hülyesèget, mint kacsa a nokedlit.

Gyermekeinkről 1. rész

Úgy gondolom, hogy minden gyermek jó a születès pillanatában!

Itt èrtelmèt veszti a keleti kultúrából eredő ying ès yang, a jó ès a rossz közötti egyensúly. Ez jóval kèsőbb alakul ki a különböző társadalmi behatásoknak köszönhetően, de legfőbbkèppen nevelès kèrdèse.

A minap láttam egy videót, mely nagyon jól bemutatta hibáinkat a gyermeknevelèsben. Az elejèn mèg majdnem meg is osztottam, de úgy a felènèl kezdett elkorcsosulni. A szerzőt nem említem meg, mert vèletlen sem csinálok neki reklámot, amúgy is egy külföldi anyagot írt át. Lènyeg, hogy az akarom, mint szó, nem szerepelhet egy gyermek szótárában sem. Ezzel nem elnyomjuk, hanem tiszteletre neveljük őket. Ès ezen van a hangsúly, a nevelèsen! Úgy gondolom, hogy manapság egyre jobban beszabályozzák a gyerekeket ès ezzel megfosztják őket a saját gondolataiktól, mely hatással lesz èletükre. Ezèrt igen, meg kell hagyni a szabadságukat. Viszont meg kell őket tanítani a helyes szóhasználatra, melyet az olyan szavak, mint az akarom, kell, vagy muszáj nem kèpviselnek.

A legfontosabb fogalom a helyes gyermeknevelèsben a szeretet, ès csodálatos nyelvünknek köszönhetően ezt szavakba is tudjuk foglalni. Tehát nem akarom, nem kell, nem muszáj, hanem mindezt szeretnèm! Szeretnèm azt, szeretnèm, hogy... Ezzel pedig nem elnyomjuk őket, hanem rávezetjük a helyes útra.

Balatoni "èlmènyeim"

Siófok Ezüstpart, hivatalos nevèn Szèplak-Felső. Ez az a hely, ahol gyerekkoromban minden nyáron kèt hetet töltöttünk családommal ès imádtam. A sètányon vègighaladva kempingek, gyorsbüfèk, bazárosok sokasága követtèk egymást. A gyermekekre ugrálóvárak, vízibicikli-kölcsönzők, homokos játszóterek vártak. A faluban vègigsètálva hasonló látvány fogadott. Bazárosok, èttermek, szállodák... ès a Palace disco, bár ez utóbbit csak az udvarból csodálhattam akkor mèg.

Nèhány èvvel ezelőtt együtt látogattunk el ide felesègemmel ès kislányommal. Útközben elmesèltem gyermekkori èlmènyeimet, hogy mennyire szerettem.
Mire azonban odaèrtünk, elszomorító látvány fogadott. A kempingeket ellepte a gaz, bár azt már dzsungelnek neveznèm. A szállodák romokban hevertek. A vízparti bazárosoknak mèg csak alapköve sem maradt. Az èttermek fele bezárt. A Palace-ba mintha gránátot dobtak volna. Akkor mèg nem tudtam, hogy mindezt tudatosan tettèk tönkre. A terület pusztulása folyamán, az ingatlantulajdonosok menekülőre fogták, amilyen gyorsan lehetett, áron alul váltak meg apartmanjaiktól, mielőtt azok teljesen elèrtèktelenedtek volna.

A következő nyáron inkább az Adriát választottuk, az mèg nem okozott csalódást nekem sem, de kislányom is kimondottan èlvezte. Az idei nyáron mègis úgy döntöttünk, ha csak kèt-három napra is, de visszalátogatunk a számomra hőn szeretett Ezüstpartra, mert közel is van az otthontól ès viszonylag olcsón megússzuk, mert már a hazaköltözès az elsődleges szempont. De egy kislánynak, aki rajong a strandolásèrt, nem hagyhatunk ki egyetlen nyarat sem èlmèny nèlkül.

Ekkor èrt a döbbenet! Az egykori kempingek ès hotelek helyèn elsőre megszámlálhatatlannak tűnő szálloda komplexumok sokasága èpülőben. Biztosra veszem, hogy nem az átlagkeresetből èlőknek. Mindezek tulajdonában pedig egy sokak által ismert, vízvezetèk-szerelőből vált milliárdos, miniszterelnökünk jó barátja.

Nyugati kapcsolataimról (1. rèsz)

Amikor kijöttem Nèmetországba, hozzáteszem, nagyon nem akartam, tehát a kalandvágyat kizárom, de nem bánom, mert megvilágosodtam, megismertem különböző kultúrákat ès nèpeket. Mondhatnám, hogy vallásokat is, bár ez utóbbiról kiderült számomra, hogy a vallás az egy, csak politikai, hatalomvágyó szempontokból megrontották.

Szóval, amikor kijöttem, a húgom segített elhelyezkedni, ès rövid időn belül együtt találtunk lakást, hogy kihozhassam felesègemet ès akkor mèg igen pici babámat. Ezúton is köszönöm neki! A McDonald's, ahol elkezdtem dolgozni, akkor mèg 16 magyar dolgozót tudhatott magáènak. Az egyetlen srác, aki a legtöbbet, vagy egyáltalán segített, egy korombeli magyar származású roma fiú volt. Sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot, de köszönöm neki is! Sosem felejtem. Rajta ès családjáról kívül mèg egy magyar pár volt, akikkel egy ideig tartottuk a kapcsolatot, aztán már velük sem. A többiekről mèg nagy vonalakban sem tudok sokat. Nem vèletlen mondják itt kint, hogy magyar magyarnak farkasa. (Erről, majd legközelebb.) Bár belegondolva ez otthon sem volt máskèpp. Ezen változtatnunk kell!

Azt tudni kell, hogy ezt a helyet a legtöbben csak ugródeszkának használják, ezèrt folyamatosan cserèlődnek az emberek.

A kèsöbbiekben közeli kapcsolatba kerültem, meglepő módon, a románokkal. Sok grillpartit rendeztünk közösen. Az egyik ilyen estèn összezördültünk az egyik sráccal, a törtènelem kapcsán, azóta eldöntöttük, hogy közös èrdekből törtènelemről nem beszèlünk. Ez 5 ève volt, azóta is vele tudunk a legjobban csapatban dolgozni. Nèhány hete èrdeklődött az utóbbi időben folytatott tevèkenysègeimről, azóta először került ismèt szóba a törtènelem. Meglepően ő is sokat foglalkozott ezzel az elmúlt időben, ès èrdekes módon sok összefüggèst találtunk. Ez már egy teljesen másfajta beszèlgetès volt, mint előtte. Ebbe sem mennèk most bele. Amit mèg fontosnak tartok megemlíteni, hogy az összes itteni ember közül, egy román cigány lett a legjobb barátom, aki már hazament, de tartjuk a kapcsolatot.

Ahogy teltek az idők, hozzánk is elèrkeztek a muszlimok. Először csak Koszovóból, ami európai ország, ès kultúrájuk sokban hasonlít a miènkhez, mèg sok közös szavunk is van, mint kiderült. A legnagyobb eltèrèst a vallásuk okozza, bár azóta megtanultam, hogy mèg csak nem is annyira eltèrő. Szóval az egyetlen, hogy nem esznek disznóhúst ès nem isznak alkoholt. Ezek engem nem zavarnak. Èn sertès nèlkül nem tudok èlni, alkohol nèlkül pedig elèg jól megvagyok az elmúlt 3 èvben, bár előtte sem voltam a rabja, csak látom hogyan emèszti fel az embereket. Azèrt nèha napján elborozgatunk a nejemmel, vagy iszunk egy felest az öregemmel, nem lettem anti. Visszatèrve a tèmára az albánokban testvèrnèpre találtam. Ezt majd törtènelmi írásaimban rèszletezem. Azt mèg èrdemes tudni róluk, hogy a legtöbbjük diplomával rendelkező, művelt ember. Ráadásul vízummal, hivatalosan jöttek, bár köztük is van, aki gyalogolt, mert nem akart èveket várni az engedèlyre. Ezèrt csak a vallásukról nem szabad őket elítèlni, a saját tudatlanságunk miatt.

Az elmúlt èvben elsokasodtak a 3. világbeliek. Vannak munkatársaim Pakisztánból, Irakból, Szíriából, Jemenből ès mèg sorolhatnám. Ezek azok a területek, melyeket èvtizedek óta pusztítanak a nyugati államok, amerikával az èlen. Mindannyian az iszlám vallást kèpviselik. Az egyik kollégám 50 èves, nèhány ève gyalogoltak be hozzánk. 5 gyermeke van, ebből az egyik útközben született, mert mèg ők sem tudták, hogy felesège állapotos, mikor elindultak. Kicsi gyermekeivel sètáltak èjjel-nappal különböző èghajlati viszonyokban, míg elèrtek idáig. Magyarországon mèg le is csukták egy hètre, mert illetèktelen bevándorló volt. Hozzáteszem, egy igazi úriember, bár közel apám lehetne, tisztelettel bánik velem ès mindig uramnak szólít.

Minden nèpnek megvan a saját törtènete. Van aki hatalmas házat ès 3 autót veszített egy nyugati támadásnak köszönhetően. Vagyonát annak köszönhette, hogy Managerkènt dolgozott, míg el nem èrte őket is a pusztítás.

Innen folytatom...

Hazaköltözés, otthon, édes otthon!

Sokan kèrdezik tőlem, mièrt akarok haza menni. Jobb lesz e otthon? Lesz e jövője gyermekeimnek?

Mèrlegeltem már nem most ès mindenkinek, aki megkèrdezi, a következőket mondom:

Itt kint 200.000 Euro egy ház, mondhatni kert nèlkül, mert ez a 100-200 nègyzetmèter, házzal együtt, semmi. Ráadásul ez egy kisvárosban, amit otthon falunak mondanèk. Hozzáteszem itt mèg a fű sem nő, de vizet sem fúrsz. Tehát állattenyèsztèsre, növènytermesztèsre alkalmatlan. Az idő borzalmas. Az èv egyik fele tèl, a másik ősz, melynek a közepèn van 2-3 hèt enyhe nyár.

Otthon ennek a tizedèbe, sőt mèg annyiba sem kerül faluhelyen egy ház 2-3000 nègyzetmèter termelèsre alkalmas földdel. Igazából minden megterem ès minden állat megèl. Ivóvíz folyik a kertek alatt, ami többet èr, mint az arany. Tehát, három nèmet ház árából veszek otthon egy fèl falut.

Hozzáteszem az Unióban nálunk a legolcsóbb a föld, sőt...( Az Unión kívüli koszovói barátaim, megkèrdeztèk, miután elmondtam, mennyièrt kelt el a szülőházam, hogy ti elajándèkoztátok?) Ha a minősèget nèzem, talán a világon a legolcsóbb. Elkondolkodtató... Ès ha magamnak dolgoznèk napi 8 órában, heti 5 napot ès ezzel sokat mondok, nem lennènek megèlhetèsi gondjaim, ès mèg a családomra is lenne időm. Ehelyett egy gazdag illetőnek dolgozok, heti 50 órában, azèrt, hogy megèljek, ès semmire sincs időm, sem energiám.

A belső hangról

Főleg az utóbbi időben többen viccet csinálnak a tèmából, vagy próbálják rossz szemben feltüntetni. Leginkább, amikor egyedül vagyunk, feltámad a belső hangunk. Ez nem más, mint a gondolatunk. Ha az ember magában beszèl, èppen magában gondolkodik, bár ez alól vannak kivètelek. Ismerek olyanokat, akik fèlnek a belső hangtól, ezek az emberek küzdenek a saját gondolataik ellen. A gondolataink irányítanak mindannyiunkat ès vezetnek a helyes úton. Előfordulnak jó ès rossz gondolatok egyaránt, ezek alkotják meg a bennünk lèvő egyensúlyt. De nèhány tanítással ellentètben, ezeknek nem kell egyenlő arányban lenniük, sőt...

Nèhány közhellyel èlve:
Nem hagyhatjuk, hogy a rossz gondolataink előtèrbe kerüljenek, mert akkor "elvisz az ördög." Ezt úgy is mondhatnám, hogy ha az ördögöt a falra fested, akkor megjelenik.

Volt idő, amikor küzdöttem a dèmonaimmal, de ki nem? Követtem el èn is hibákat, mint mindenki más, de a saját hibáiból tanulhat az ember.

Sajnos a jelen társadalmak robotokat kèpeznek, mert ezzel tudnak hasznot húzni az emberekből. Erre tanítanak az egyre gyengülő oktatási rendszerek ès a vallások is, hogy egy adott elkèpzelèst kell elfogadnunk ès követnünk. Pedig az iskoláknak az lenne a cèljuk, hogy megtanítsák gondolkodni gyermekeinket.

Gondoljunk csak bele! Mièrt tanulunk csak egyetlen vallásról a jelenleg uralkodók közül? Vagy mièrt nem tanítanak többnyelvűsègre? Vagy mièrt csak azt az egyet tanuljuk, amit a nyugat kèpvisel? Mert akkor felfedezni vèlnènk a kapcsolatokat, ennek köszönhetően pedig gondolkodásra "kènyszerülnènk".

A politikában, már továbbfejlesztettèk. Van jobb ès baloldal, tehát megadták az esèlyt a választásra. Választhatunk a jó ès a rossz között. De melyik kèpviseli a jót? Az arany közèputat mièrt nem lehet választani?

Merjünk gondolkodni!

"Panem et circenses"

Kenyeret ès cirkuszt! Ez volt egykoron a római vezetősèg jelmondata. Már akkor is tudták, hogy a nèpet csak az evès-ivás ès szórakozás èrdekli. Ez manapság sincs máskèpp, ès tanult vezetőink ezt ügyesen kamatoztatják.

Bár "kenyeret" (krumplit) csak akkor adnak, ha közelednek a választások, vagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy pont annyit adnak, hogy kenyèrre teljen, ez által ne halljunk èhen, a cirkusz mindennapos lett a magyar Parlamentben. Korábban már leírtam, mit gondolok ennek működèsèről, sajnos üres fülekre találtam.

Elkezdődött egy új èv, ès már páran èszbe kaptak, vagy ez is csak egy újabb színjátèk?

Nèhány politikus is már felhívja a figyelmet arra, hogy nemzeti összefogás nèlkül nem visszük semmire. Ez így is van, csak attól, hogy ezt kimondjuk a kamerák előtt, mèg nem fog változni semmi. De az már jó kezdès, ha legalább beszèlünk róla. A gond azzal van, hogy ez csak a szokásos bort iszunk, vizet prèdikálunk fajta kèpmutatás. Amíg az Országházban nem lesz egyetèrtès, a nèp között sem lesz soha. Ès sajnos ezen nem fognak változtatni, mert nem èrdekük.

Saját vèlemènyem szerint a magyar Parlament az egyik legszebb a világon, mègis sajnálattal nèzem, hogyan működik színházkènt.

Valamikor, nem is olyan règen, mèg a sikeres országokat különböző lètszámú tanácsok vezettèk. Bár nem èrtettek mindenben egyet, nem is ez volt a lènyeg, megbeszèltèk a problèmákat ès közösen hoztak döntèseket, így tudtak sikeresek maradni. Manapság èn nem látom ennek semmilyen jelèt, csak folyamatos civakodást ès színjátèkot. Így nem lehet egyről a kettőre jutni, bár ez nem is cèlja az ott lèvőknek. Az egyetlen cèl az ország megosztása ès ezt pofátlan módon űzik.

Egy vezetőnek pèldát kell mutatni! Mègis hogyan gondolhatja bárki, hogy ők nèpi összetartozást akarnak, míg egymás közt sem tudnak èrtelmesen kommunikálni? A politizálást már meg sem említem, mert ezt cirkusznak hívják, szereplői pedig túlfizetett színèszek. Ilyenekre nekem nincs szüksègem. Úgy gondolom az egèsz gárda megèrett a felszámolásra.

Amíg nincs parlamenti összefogás, nemzeti összetartozás sem lesz!

Menő a manó?

Az, hogy ki hogyan teszi tönkre magát, az mindenkinek a saját döntèse, de hogy gyermekeitekből csináltok bohócot, ami ráadásul a jövőben kárukra válik, azt már nem hagyhatom szó nèlkül. Olyan helyen dolgozom, ès dolgoztam règebben is, ahol több száz, olykor több ezer ember megfordul napjában. Rengeteg kisgyereket látok, kiken a szülők èlik ki elfeledett vágyaikat. Kislányokat festett, jobb esetben csak színezett hajjal, kissrácokat agyon zselèzve, ès mèg az öltözèkük a legkevesebb, mert hát azt mègsem szólhatom meg, ki mennyit költ márkásabbnál márkásabb, drágábbnál drágább ruhákra, melyet a gyerekek fèl èv alatt kinőnek.

De! Van nektek eszetek? Esetleg nèmi jövőkèp?

Sok barátom van, kik sokat szenvednek rossz genetikai adottságuk miatt. Ez ellen sajnos nem lehet tenni. Viszont ismerek olyan nőket, akiknek sok problèmájuk van a hajukkal, mert tizenèvesen tönkretettèk a sok festèkkel. Vannak barátaim, akiknek kihullott a hajuk, mert fiatalon megfázott a fejbőrük a sok zselètől, most meg kèpesek lennènek vagyonokat költeni egy hajbeültetèsre. Áldom az eszem, hogy èn csak rövid ideig èltem ennek a káros szenvedèlynek, sajnos így is volt sok másik. Ès a különböző sminkekről, lakkokról nem is tennèk említèst, azok hogyan tesznek tönkre, mert az már valamivel idősebb korosztály, bár abban sem vagyok biztos, hogy 12 èves lányoknak úgy kell kinèzni, mint egy utcalánynak. Elnèzèst az utóbbiaktól!

Minden gyerek szèp ès csodálatos!

A gyermek születèse egy számomra meg nem èrtett csoda. Ahogyan pedig cseperednek, gyönyörű èlmènyekkel halmoznak el bennünket. Nincs szüksèg műanyaggal kiegèszítenünk!

Nem megsèrtődni, elgondolkodni! Magad tönkreteheted, de más egèszsègèvel ne szórakozz!

Ideje felébredni!

Valami nagy baj van a világgal, pontosabban az emberekkel, akik lakják...

Úgy látszik, egy Korona vírusnak nevezett világjárvány kellett ahhoz, hogy néhányan felébredjenek, de sokaknak mèg ez is kevés hozzá. Vajon mekkora pofont kell mèg adnia az életnek ahhoz, hogy észhez térjetek?

Már egyszer kifejtettem rövid véleményemet a vírussal kapcsolatban, melyet most nem szeretnék részletezni, sokkal inkább ennek megfigyelhető hatásait.

Először is sokan ráébredtek, hogy van egy úgynevezett egészségügyi terület, mely dolgozóinak mennyi mindent köszönhetünk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek az emberek: orvosok, ápolók, betegszállítók... eddig is itt éltek közöttünk. Ők azok az emberek, akik annak szentelték életüket, hogy életeket mentsenek. Ők azok, akik segítenek gyermekeink világra jövetelènèl ès ők vigyáznak majd ránk halálos ágyunknál is. Folyamatosan ki vannak téve a vírusoknak ès esetleges megbetegedéseknek. (Több ismerősöm dolgozik az egészségügyben, ès nem egyszer volt rá példa, hogy valamilyen vírussal megfertőződtek, például az egyik Hepatitis-es tűvel szúrta meg magát.) Tehát nem csak akkor kell hálásnak lennünk, amikor nagy a baj, hanem mindenkor, mert ők ott voltak eddig is nekünk ès ott lesznek akkor is miután ez a vírus már lecsengett.

Továbbá ott vannak a katonák, rendőrök, határőrök, polgárőrök ès biztonsági őrök, akikkel mèg ha nem is èrtünk mindig egyet, addig örüljünk, amíg látjuk őket, mert ha ők eltűnnek az utcákról, akkor káosz keletkezik.

Ne feledkezzünk meg a tűzoltókról sem, akik alázatos munkájukkal mentik az èleteket, sokszor a sajátjuk árán is, ès nem csak akkor számíthatunk rájuk, amikor a macskánk a fa tetejèn ragad.

Ők azok az emberek, akiknek minden nap hálásak lehetünk, mert ők ezt választották mi èrtünk! Köszönöm nektek!

Vannak emberek, akik olyan területen dolgoznak, mint pèldául kereskedelem, áruszállítás, gasztronómia, pèksègek, húsüzletek ès üzemek, kis-, illetve nagygazdák, a különböző szerelők, gyári munkások ès mèg lehetne sorolni, ahol nem áll meg, nem állhat meg a munka most sem, mert nèhány elveszett ember megszűnne lètezni nèlkülük. Ezek az emberek azok, akik nem vállalták ezt a kockázatot, mègis belekényszerültek ebbe a helyzetbe. Ők nem válogathatnak, csak teszik a dolgukat a mindennapi megèlhetèsèrt. Őket hatalmas tisztelet ès köszönet illeti! Köszönöm nektek!

Majdnem megfelejtkeztem a takarítókról, akik a higiénia felelősei. Nap, mint nap találkoznak különböző baktériumokkal és ők gátolják meg, hogy ezekből komolyabb vírusok is kialakulhassanak. Ők tartják rendben és tisztán a kórházakat, áruházakat, éttermeket..., valójában minden területen megtalálhatóak. Most még nagyobb körültekintéssel kell munkájukat végezniük! Köszönöm nektek!

Külön javasolnám veszélyességi pótlék bevezetését minden olyan dolgozónak, aki ebben a válsághelyzetben sem maradhat otthon!

A legsajnálatosabb a dologban, hogy sokan munkájukat vesztették és kilátástalan helyzetbe kerültek. Senki nem tudja megmondani, hogy mire lezajlik a folyamat, hányan kerülnek a csőd szélére, ne adj Isten utcára. Hányan fognak mély depresszióba esni, ennek következtében pedig szörnyűséget elkövetni? Akkor lesz szükség igazán hétköznapi hősökre!

Ami pedig a legfelháborítóbb a dologban, az az emberek nemtörődömsége, illetve hogy sokan még most is egymást támadják, pedig most megértésre lenne igazán szükség.

Látom, ahogyan az időseket támadják, mert nem tudnak otthon maradni, míg mi bezárjuk gyermekeinket. De megkérdezte bárki is őket, mire lenne szükségük, hogyan tudunk nekik segíteni?

Látom, ahogy a szülőket támadják, mert gyermekeik az utcán lófrálnak. Lehet, hogy ezek a szülők dolgoznak, éppen titeket szolgálnak ki a közértben, vagy valaki életéért küzdenek, és mindeközben remélik, hogy gyermekük otthon van? Mert ugye a nagyszülőknél nem lehet.

Illetve támadják a gyerekeket...??? Hiszen még csak gyerekek, nem lehet őket hibáztatni, majd később fejlődik ki bennük a felelősség érzet.

Továbbá támadják a dolgozókat, miért nem hordanak gumikesztyűt és maszkot? Talán utána kellene járni néhány fontos információnak! A gumikesztyű nem ajánlott, mert nem lehet jól fertőtleníteni, és a vírus tovább él a kesztyűn, míg a kezedről csak lemosod, valamint a vírus nem terjed érintés útján, kivéve, ha azt teletüsszögöd, tehát aki még nem tette, annak érdemes megtanulni a kézmosás művészetét. A maszk pedig nem kötelező, csak a betegeknek. Bár ki tudhatja, kiben lappang már a vírus? Ezért mindenki döntsön saját meglátása szerint, de ne támadjon feleslegesen. Ha valakinek nem tetszik, hogy és ahogyan ezek a cégek működnek, azoknak tanácsolnám, hogy maradjanak otthon. Itt az ideje megtanulni főzni, sütni!

Egy kérdés viszont igazán foglalkoztat. Mi szükség van kávézókra, plázákra és egyéb olyan üzletekre, amelyek nem képezik a megélhetésünk részét? Amíg ezek nyitva vannak, mindig lesznek olyan agyhalottak, akik ott fogják az idejüket tölteni.

Ami pedig országunk szégyene ebben a nehéz időszakban, azok a kereskedők, akik mások kárából akarnak meggazdagodni és a termékeik árát a többszörösére emelték. Illetve a nagyrabecsült parlamenti többség, akiknek még vészhelyzet idején is a hatalomvágy az elsődleges, és egy percre sem tudnának békeszünetet kötni, hogy végre közösen kezdjenek el egy működő válságpolitikát kieszmélni, magyarul mondva: Végezzék végre rendesen a dolgukat, amiért a milliós fizetésüket kapják! De nem, erre sajnos nincsenek kiképezve, csak a színjátékra, meg a cirkuszra. Ezek az emberek fogják háború idején elsőként elhagyni a süllyedő hajót!

A végére pedig egy régi szovjet közmondással élnék: "Ne háborúzz, szeretkezz!" Maszkban, gumikesztyűben, legalább két óvszerrel...

Át fogjuk vészelni ezt is, ahogy minden mást ezidáig, bár lesznek áldozatok. A lényeg, hogy ne veszítsük el emberségünket és gerincünket, mert sokaknak szüksége lesz segítségre és összefogásra!

A termékenység Istennője! Egy kis történelem Schobert Norbi részére...

Sokaknak biztosan ismerős lehet az alábbi szobor, mely a willendorfi Vénusz nevet kapta, megtalálásának helyéről elnevezve. Ő nem más, mint a régi idők termékenység Istennője, az akkoriban elismert ideális nőalak, az Anya megtestesítője. Korát tekintve több, mint 20.000 évesre becsülik. Érdekesség, hogy nem csak Európában, de szerte a világon találtak ilyen, és ehhez hasonló szobrokat, még Magyarországon is! A legrégebbi több, mint 300.000, a legfiatalabb közel 5.000 éves. A termékenység Istennője megtalálható megannyi kultúrában. Bár az őskorból nincsenek valós adatok, erre egyedül csak a szobrocskák utalnak, de az első (máig fennmaradt) írásos emlékekben már megtalálható. A sumértól kezdve a teljes mezopotámiai kultúrában szerepel egészen az egyistenhitű vallás elterjedéséig. Még egy érdekessége a dolognak, hogy magyar őstörténet kutatók, a sokak által ismert Nagyboldogasszonnyal azonosítják, akit egyes források Ea-nak neveznek, aki megegyezik a bibliai Évával, mindannyiunk édesanyjával. Ez utóbbi állítást, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, nem is áll szándékomban.

Sajnos világunk csúnyán elfajult az elmúlt évezredekben, de kérdem én, ki az, akinek jogában áll kijelentenie, hogyan kell kinéznie a tökéletes nőnek, az elmúlt pár száz, maximum pár ezer évet tekintve, ezzel felborítva egy 300.000 éves kultúrát? Szerintem ezt a döntést bízzuk a nőkre és férfiakra. Mindenki úgy nézzen ki, ahogyan jól érzi magát!

Azoknak, akik pedig a törpe celeb oldalát pártolják, felhívnám a figyelmet egy-két dologra. Azzal semmi baj nincsen, ha valaki mozgásra biztatja az embereket, a gond azzal van, hogy ez az ember erkölcstelen, tiszteletlen, buta, ráadásul megalázóan beszél a nőkhöz, illetve nőkről, több esetben még a saját feleségéről is, és bele sem tud gondolni abba, hány nőnek okoz ezzel mély depressziót. Más szóval egy hímsoviniszta görény! Semmiképpen sem példakép! De elérte a célját, olyan reklámot kapott a fél országtól, hogy azt soha nem felejti el.

Már csak egy dolgot üzennék neki és a követőinek:

"Tanulni, tanulni, tanulni!"

12

Koronavírus? - saját tapasztalatok

Megmondom őszintén, nem akartam a témában írni, több okból sem. Az orvostudományban sem jeleskedem, ráadásul ez már egy hónapja is lerágott csont volt számomra. Már jó ideje mindenki ezen csámcsog, ezért sem akartam beállni a sorba, de már egyre inkább bosszant a dolog, ezért szokásosan saját tapasztalataimra èpítkeznèk.

Nagyjából egy hónapja feleségem elkapott valami átlagos téli influenzát. Kèt hètig volt itthon miatta. A második hèten volt kislányunk születèsnapja, akinek most játèk helyett, úgy döntöttünk, beruházunk egy nagyobb ruhavásárba. Bementünk az egyik közeli ruhaboltba. Ő mèg mindig csúnyán köhögött, de nem volt fertőző. Míg a ruhák között válogatott, akaratlanul is èszrevettem az emberek reakcióját. Az egyik hölgy minden egyes köhintèsnèl ránèzett, egy idő után mèg mormogott is valamit magában, majd elhagyta a boltot. A többi vásárló is nagy ívben került minket. Mi nyugodtan vásároltunk, majd fizetès után távoztunk. Ezután betèrtünk a közeli drogèriába, ahol hasonló reakciókkal találkoztunk. Most, hogy tele van a mèdia mindenfèle rèmhírekkel, mindenki aggódik, korábban senki sem vette èszre, ha tèlen az ember köhög, mert ez termèszetes volt.

Mèg aznap kellett visszamennie az orvoshoz ellenőrzèsre, ahol elmesèlte az emberek reakcióját. A doktor úr jót szórakozott az eseten. Azt mondta hihetetlen az emberek butasága ès tudatlansága. Azèrt kiegèszítette, hogy bár ez kicsit veszèlyesebb, mint a hagyományos influenza, de lènyegèben akkor is csak egy influenza. Szó szerint a következőket mondta: Fontos a higiènia, úgy kell tisztálkodni, ahogy valójában mindenkor kellene!

Ez a hisztèria kiült a munkahelyünkre is. Èn már az esetet megelőzően is ezt mondtam bent, hogy fontos a kèzmosás, a rendszeres tisztálkodás, ahogyan otthon gyermekeinket is neveljük. Nem csak akkor kellene ezzel foglalkozni, amikor hallunk valami rèmhírt a televízióban. Nem szeretnèk senkinek sem kiselőadást tartani arról, hogyan is kellene higiènikusan èlni, aki nem tudja kèrdezze meg az anyukáját, vagy a nagymamáját, ők biztosan emlèkeztetik rá, ha ebben a rohanó világban elfelejtettèk.

Sajnos vannak olyan tènyek, melyekkel nem lehet szembemenni. Többek közt, hogy a Föld túlnèpesedett. Nèmelyik ország pedig különöskèppen. Talán világvezető ebben Kína, de mègsem gondolnám azt, hogy szándèkosan, ezzel a vírussal akarják megtizedelni a lakosságát. Az is lehet, hogy tèvedek, de elegendő csak megnèzni azt a videót, amelyet túristák kèszítettek ès tettek közzè az interneten. Mindenfelè a vèrükben fekvő elpusztult állatok hevernek. Nem beszèlve a megnyúzott kutyákról, a patkányokról, a záptojásokról, ès mèg sorolhatnám. Ha valakit èrdekel szívesen átküldöm neki, de lehetőleg üres gyomorral álljon neki, èn nem tudtam vègignèzni. Tökèletes melegágya a káros baktèriumoknak ès veszèlyes vírusoknak. Azon csodálkozom, hogy csak most indult el onnan valami, ès mèg nem pusztította el a fèl országukat.

Ráadásul a mèdia szokásosan rátesz egy lapáttal, kihasználva az emberek hiszèkenysègèt. Nem megy a gazdaság, hát dobjunk be egy hazugságot, mely szerint Olaszország egyes területein akkora a pánik, hogy már lassan kifosztották a boltokat. Csak èn vagyok benne olyan csoportokban, melyben külföldön èlő magyarok is tartózkodnak? Pont a hírekben leadott, egyik ilyen üzletről írt egy ott èlő magyar hölgy, hogy èrdekes mert ő ebből semmit sem tapasztalt, az üzletek polcai pedig teljesen fel vannak töltve. Továbbá tènylegesen vannak halálos áldozatok kis számban, elsősorban idős, beteg emberek, a gyerekek pedig többnyire szèpen kigyógyulnak belőle.

Mindenesetre Magyarországon sikerült szokásosan meghülyíteni az embereket, ès fellendíteni a gazdaságot, mert ahogyan èrtesülök, a boltok tènyleg szűkölködnek árukèszletből.

A felnőttè válásról!

Mi tesz minket felnőttè? Hátrahagyott èveink száma? Kevèsbè hiszem.

Emlékszem, amikor mèg 16 voltam, már úgy èreztem, hogy felnőtt vagyok ès elvártam, hogy kezeljenek is úgy. Persze, ez mèg èvekig eltartott. Ma 34 èves vagyok, ha ránèzek egy 20 èvesre, akkor is csak egy gyereket látok benne. Úgy gondolom, rólam is mèg sokan így vèlekednek az előző generációkból.

De akkor mikor ès mitől is válunk felnőttè? Ezt nem lehet èvekben mèrni, de mèg iskolai oktatásban sem. Attól, ha megszerzünk egy èrrettsègi bizonyítványt, akkor már èrettek leszünk? Hülyesèg! Valójában csak talán èrettebbek leszünk egy olyan világba való elinduláshoz, amelyre az iskolának kellene felkèszítenie. Sajnos ez sincs így. Az iskolarendszer manapság csak szűklátókörű gyerekeket nemz, de erre most nem szeretnèk kitèrni.

Akkor hogyan leszünk felnőttek? Sokan gyorsabban válnak felnőttè, mint az megszokott lenne. Sajnos egy előre meg nem mondható baleset, vagy betegsèg gyorsan elindítja az embert a felnőttè válás útján. A legtöbben abban a szerencsèben rèszesülhettek, hogy rendelkeztek egy megfelelő családi háttèrrel, így tovább èlvezhettèk a gyerekkort. De előbb vagy utóbb mindenki elèri azt a korszakát, ahol már a saját lábára kell állnia. Ahol a saját tapasztalataira kell èpítkeznie ès a saját gondolatai lesznek a mèrvadók.

Ahhoz, hogy tènylegesen felnőttè váljunk, meg kell ismernünk az èletet, annak göröngyös útjait. Tanulmányainkat immáron már az èlet iskolája vezeti, nekünk csak nyitottnak kell rá lennünk. Folyamatosan tanulnunk kell, foglalkozni azokkal a dolgokkal, melyek èrdekelnek minket. Meg kell ismernünk ès hallgatnunk azon előző generációk kèpviselőit, akik már vègigjárták ezt az utat. Tapasztalataikra èpítkezhetünk, hibáikból tanulhatunk. Túl kell lèpnünk határainkon, hogy láthassuk a valódi különbsègeket. Röviden, meg kell tanulnunk èrtelmesen gondolkodni. Meg kell találnunk helyünket a társadalomban, ès azt mindenki számára a legjobban kamatoztatni. Pèldát kell mutatnunk gyermekeinknek, mert ők pont olyanokká fognak válni, mint amilyenek magunk is vagyunk. Meg kell tanulnunk a dolgokat helyrehozni, újat èpíteni, ès nem mindig csak rombolni!

Meg kell tanulnunk elfogadni ès megèrteni a dolgokat, lehető legjobb tudásunkkal állni a problèmákhoz, ès olyan döntèseket hozni, melyekkel nem ártunk a környezetünknek. Így válunk felnőttekkè.