Nem is olyan régen szerepeltetek a barátaiddal egy televíziós vetélkedőben, melyet bár nem ti nyertetek, mégis a pontszámok alapján holtversenyben első helyen végeztetek. Mesélnél nekünk erről kicsit részletesebben?
(Pál) Szia, Attila! Először is, köszönöm a meghívást, nagy öröm számomra, hogy itt lehetek!
Ami a versenyt illeti, a Zöld Gömb egy országos televíziós vetélkedő volt, illetve még mindig az😀, amely a környezetvédelemmel és fenntarthatósággal foglalkozik. A csapatunkkal rengeteget készültünk, hiszen nemcsak elméleti tudásra volt szükség, hanem gyors gondolkodásra és csapatmunkára is. A feladatok nagyon változatosak voltak. Voltak kvízkérdések, problémamegoldó kihívások, sőt olyan helyzetek is, ahol stratégiai döntéseket kellett hoznunk egész rövid idő alatt. A verseny izgalmas és szoros volt, minden csapat nagyon erős teljesítményt nyújtott. Az utolsó fordulókban különösen feszült volt a helyzet, mert tudtuk, hogy nagyon közel vagyunk a győzelemhez. Végül a pontszámok alapján holtversenyben az első helyen végeztünk, ahogyan említetted is, ami hatalmas eredmény volt számunkra. És ebből is látszik, hogy nagy volt az izgalom, mert ha az utolsó körben más stratégiát alkalmazunk, még nyerhettünk is volna. És bár hivatalosan nem mi lettünk a győztesek, mégis óriási büszkeséggel tölt el minket az, amit elértünk. Az egész élmény fantasztikus volt, hiszen országos szinten mutathattuk meg, mire vagyunk képesek. Nagyon sokat tanultunk belőle, és a verseny során szerzett tapasztalatokat biztosan hasznosítani fogjuk a jövőben is. Ráadásul a téma is közel áll hozzám, hiszen a környezetvédelem egyre fontosabb kérdés napjainkban.
(Barth) Én személy szerint nem nézek tv-t, de a Zöld Gömb videómegosztó csatornáján végigkísértem a műsort. Remekül teljesítettetek, ehhez gratulálok! Büszkék is lehettek magatokra! Amit hiányoltam, hogy a csapatotok nem kapott elegendő figyelmet. Amellett, hogy intelligens, jól tanuló fiatalok vagytok, amely a szereplésetekből is kiderült, te szabadidődben regényt írsz és remek verseket is költesz. Mikor és milyen indíttatásból indult el nálad ez az írás iránti szenvedély?
(Pál) Köszönöm a gratulációt! Jó érzés, hogy mások is elismerik a munkánkat. Tény, hogy nem kaptunk akkora figyelmet, mint más csapatok, és amit a helyezésünk megérdemelt volna(egyébként ezt már a versenyen kérdőre is vontuk🙂), de számunkra nem is ez volt a lényeg. Az, hogy ilyen eredményt értünk el, önmagában hatalmas dolog, és a többi pedig csak mellékes. Az írás pedig mindig is az életem része volt. Nem tudnék egy konkrét pillanatot mondani, amikor elkezdődött, mert valahogy mindig is bennem volt. Már gyerekkoromban is szerettem a történeteket, és sok szavaló -, novellamondó versenyen is részt vettem. Aztán tagja lettem az általános iskolám egy csoportjának, ahol versírással foglalkoztunk. Talán innen indult el az egész. Először rövidebb versekkel és novellákkal kezdtem, majd egyre hosszabb történetekbe vágtam bele. Ha jól tudom, ma már ez a csoport sajnos nem létezik, de az biztos, hogy egy jó kezdeményezés volt. Számomra az írás nemcsak egy hobbi, hanem egyfajta önkifejezés is, egy lehetőség arra, hogy megosszam a gondolataimat, vagy éppen a világot a lehető legtöbb szemszögből mutassam meg, hol a jó, hol a rossz oldalát. A lényeg, hogy általában reális, racionális dolgokról írok, kimondva az igazat. Nyilván ez alól kivétel is van, de a legtöbb esetben ez jellemzi az írásaimat. Persze az írás egy folyamatos fejlődés is, hiszen minden történet, minden vers írása tanít valami újat. Akár magamról, akár másokról, éppen ezért soha nem érzem azt, hogy kész vagyok. Mindig van egy következő ötlet, amit érdemes papírra vetni, és talán pont ez a legjobb az írásban: hogy mindig van merre menni!
(Barth) Remek meglátás! Azok számára, akik most találkoznak veled először: hol lehet a munkásságodat megtekinteni?
(Pál) Köszönöm! Azok számára, akik most találkoznak velem először, általában a Facebookon vagyok a legaktívabb. Emellett a Poet szerkesztősége is rendszeresen megosztja a verseimet, amelyeket ezen a linken érhetnek el az érdeklődők: https://www.poet.hu/szerzo/Gebri_Zsolt_Pal .
Itt bárki beleolvashat az írásaimba, bár itt tény, hogy nem vagyok annyira aktív, de remélem, hogy sokan találnak bennük valami olyat, ami megérinti őket.
(Barth) Ebben biztos vagyok!
Szó volt róla, hogy a költészet mellett írsz is. Az oldaladon már találkoztam érdekes, figyelemfelkeltő történetekkel, és tavaly egy regénybe is belekezdtél. Hol tartasz vele jelenleg, és mit tudhatunk meg róla?
(Pál) Igen, tavaly belekezdtem egy regénybe, de bevallom, az utóbbi fél évben nem nagyon haladtam vele. Egyrészt megakadtam a történet egy pontján, másrészt pedig rengeteg más dolog lekötötte az időmet. Ettől függetlenül nem adtam fel, és ha minden igaz, hamarosan újra előveszem. A regényről annyit elárulhatok, hogy egy összetett történet, amelyben fontos szerepet kapnak az emberi érzelmek, a döntések következményei és az a kérdés, hogy mennyire tudjuk irányítani a saját sorsunkat. Szeretek olyan világokat teremteni, ahol a karakterek nem fekete-fehérek, hanem valóságos, összetett személyiségek. Azt gondolom, hogy egy jó történet akkor igazán erős, ha az olvasó valamilyen szinten saját magát is felfedezheti benne.
(Barth) Ez nagyon jól hangzik, alig várom, hogy olvashassam!
Mi már az interjú előtt beszélgettünk egy kicsit, és számomra az is kiderült, hogy egy nagyon sokoldalú személyiség vagy. Nem csak az írás és a költészet, de egyéb kapcsolódási pontjaid is vannak a művészetekhez. Ezekről ejtenél még néhány szót?
(Pál) Nagyon köszönöm, jól esik ezt hallani! Valóban, az írás mellett a másik nagy szenvedélyem a zene. Már több hangszeren is játszottam, például trombitán, furulyán és gitáron, márciusban pedig elkezdtem zongorázni is. A zene számomra a túlélést jelenti, akár egy nehéz nap után, akár egy lazább után, de igazából mindig. Nekem ez nagyon hasonló az íráshoz. Egy dallam, vagy egy akkord ugyanúgy képes érzelmeket közvetíteni, mint egy jól megfogalmazott vers, vagy történet. Emellett még öt évig táncoltam is, ami szintén egyfajta művészi önkifejezés volt számomra. Szeretek új stílusokat megismerni, és nyitott vagyok a különböző művészeti ágakra. Így tényleg elmondható, hogy a művészetek bármilyen formában meghatározó részei az életemnek.
(Barth) Nemrég egy zenekarba is beléptél. Hogy is történt ez pontosan?
(Pál) Igen, így van. Igazából szerintem nem túlzás azt mondani, hogy mindannyiunk régi álma volt egy zenekarban játszani. Misóval már régóta beszélgettünk arról, hogy jó lenne valamit közösen csinálni, de valahogy mindig csak terv maradt. Aztán megismerkedtünk Emmával és Bettivel, akik szintén imádnak zenélni, és akkor valahogy minden a helyére került. Ott jött el az a pont, amikor úgy döntöttünk: most vagy soha, megalapítjuk a zenekart.
(Barth) Hogyan neveztétek el a zenekart, és milyen stílusban játszotok?
(Pál) Elsősorban rockzenét játszunk, ez áll hozzánk a legközelebb stílusban és hangulatban is. A zenekar neve jelenleg "StolenTime", ami magyarul "Lopott idő"-t jelent. Erre a névre viszont többet mondták hogy túl hosszú, így lehet hogy rövidítést fogunk használni, addig viszont ezen a néven futunk. És végül az is meglehet, hogy végül mégis ez marad velünk hosszú távon.
(Barth) Én csak ámulok és bámulok! És mindezt ilyen fiatalon. Hány éves is vagy pontosan? 18?
(Pál) Nagyon köszönöm, igazán jól esik ezt hallani! Még 17 vagyok, de augusztusban betöltöm a 18-at. Bár sok mindennel foglalkozom, számomra ezek nem terhek, hanem olyan dolgok, amik igazán feltöltenek és inspirálnak. Mindig keresem azokat a lehetőségeket, amelyekben fejlődhetek és új dolgokat tanulhatok, legyen szó írásról, zenéről vagy bármi másról, ami érdekel.
(Barth) A szüleid büszkék lehetnek rád! Úgy gondolom, igazán példaértékű mindaz, amit képviselsz és sok fiatalnak szolgálhatsz példaképként!
Üzennél-e valamit a saját generációdnak?
(Pál) Ez igazán megtisztelő! Ha üzenhetnék valamit a saját generációmnak, azt mondanám, hogy merjenek önmaguk lenni és ne féljenek belevágni abba, ami igazán érdekli őket. Nem kell mindenkinek ugyanazt az utat járnia, és nem baj, ha valaki másként gondolkodik, vagy másban találja meg a szenvedélyét, sőt ennek így kell lennie. A legfontosabb talán az, hogy ne adják fel könnyen. Mindig lesznek nehézségek, és előfordul, hogy elakadunk, de ha valami igazán fontos számunkra, akkor érdemes érte küzdeni. És ami még ennél is fontosabb: ne felejtsék el élvezni az utat, mert az apró sikerek és tapasztalatok azok, amik igazán értékessé teszik ezt az egészet, ez az amiért megéri küzdeni, hogy végül egy sokkal nagyobb célt érjünk el.
(Barth) Ez egy nagyszerű üzenet minden korosztály számára! Remélem, minél több emberhez sikerül eljutnia!
Pali! Nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést! Örülök, hogy megismertelek, annak meg különösképpen, hogy ilyen tehetséges és sokoldalú fiatalok találhatóak ebben az országban, akik minden nehézség és változás ellenére képesek valódi értékeket képviselni!
(Pál) Én köszönöm a lehetőséget és a kedves szavakat! Nagyon jól esik, hogy így látod, és örülök, ha egy kicsit is inspirálhatok másokat. Hiszem, hogy mindenkiben ott van a lehetőség, hogy valami értékeset teremtsen, csak meg kell találni azt az utat, ami igazán neki való. Ez a beszélgetés számomra is egy nagyszerű élmény volt, és remélem, hogy a jövőben még sok hasonló inspiráló találkozásban lehet részünk!
