December ötödike / Karácsony gyerekszemmel
Ajh, még majdnem három hét karácsonyig. Mintha egy örökkévalóságig tartana. Legalább holnap jön a Mikulás, ez egy kicsít enyhíti a türelmetlenségemet. Persze szeretem a Mikulást, de már kb. négy éves korom óta tudom, hogy ez a vén, ősz szakállú fickó nem is igazi. Sokáig a postás bácsi volt csak beöltözve. Egyből felismertem a bűzös pálinka szagú leheletéről. Pont olyan, mint a nagypapáé, aki minden reggel felessel kezdi a napot. Aztán ahogy teltek az évek, a postás bá' lecserélődött valami idegenre. Talán azért, hogy a kis húgaim ne ismerjék fel olyan könnyen, mint én. Persze én sosem mondtam el nekik az igazságot. Hagyom, hogy olyan sokáig higgyenek a mesékben, ameddig csak lehetséges. Hiszen olyan jó hinni valamiben, ők meg még mindenben is hisznek. A Mikulásban, a Jézuskában és még a húsvéti nyúlban is. Kicsit irigylem is őket ezért, de hamarosan ők is felnőnek, legalább annyira, mint én most. Mondjuk a húsvétot akkor is szeretni fogják, ha nem is a nyuszi és az ajándékok miatt...