Barth Attila - Ami a szívemen, az a számon

Mikor 2020 októberében hazaköltöztem, sokáig nem találtam a helyem. Baja után Németország egyik legforgalmasabb gyorséttermébe, majd onnan vidékre, a megye egyik legkisebb falujába. Sokan nem értették, és keresték a miérteket. Hiszen jó pozícióban dolgoztam, rengeteg további lehetőséggel, és látszólag gyönyörű családban éltem. De valahogy mégsem éreztem soha otthon magam. Nem terveztem sokáig, és minden erőmmel azon voltam, hogy mielőbb tőkét szerezzek az itthoni élethez. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ilyen szép karriert befutok, hisz tényleg nem az volt a terv. Csak sodródtam az árral, és éltem a lehetőségeimmel. Sajnálatos módon sokszor a családi programok kárára, aminek következményeként már szinte elkerülhetetlen volt a házasságom megromlása. Arról már nem is beszélve, hogy mindig is szerettem különböző módokon levezetni a feszültséget, és szokásom volt az itthon töltött hetek alatt eltűnni a barátokkal 2-3 napokra. Miután már biztos voltam benne, hogy a kapcsolatunknak

Tegnap tartottuk a 20 éves osztálytalálkozónkat. Megmondom őszintén, sokáig gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Ahogyan a képen is látható, nagyon izgultam. Ilyenkor megbeszéljük, kivel, mi történt az elmúlt években, és mivel csak egy ilyen rendezvény volt eddig, az is 15 évvel ezelőtt, ez igen nagy intervallamot fed le. Hozzáteszem, nekem az is kimaradt. Szóval volt mit mesélnünk egymásnak. Ez egy nagyon jó osztály volt. És egy erős iskola. Szinte mindenki továbbtanult. A legtöbben lediplomáztak, jó karrierjük, és csodálatos családjuk van. Nekem pedig 4 évvel ezelőtt kisiklott az életem. De arról mégsem beszélhetünk, mi volt 2020-ban. Mindenkit az érdekel, hol tartasz jelenleg. De úgy döntöttem, elmegyek. Volt egy jó kis motivációs mondatunk annak idején, mégpedig: ha nem csinálod, punci vagy! Tehát elmentem. Igyekeztem 10 perccel előbb érkezni, de így is már egy szép csoport gyülekezett a volt középiskolánk előtt. Mikor leparkoltam az autóval a testem remegni kezdett az izgalomtól, de vet

(Barth) Szia Heni! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Alig pár héttel ezelőtt a Terézanyu pályázaton Egyensúlytalanság című írásod elnyerte a Főnixmadár-díjat. Ehhez gratulálok! Mit érdemes erről tudnunk? (Henriett)Szia! Köszönöm szépen, és a felkérést is. A Terézanyu pályázat, mely Rácz Zsuzsa író, újságíró nevéhez fűződik, nemrég ünnepelte jubileumát, és a női közösségek erejét állítja középpontba. Én arra kerestem választ, hogyan lehet anyaként testileg, lelkileg és mentálisan egyben maradni. Nos, a válaszom: sehogy. Végül a színtiszta igazságot írtam le, persze ennél bővebben, és valami megérintette a bírálókat, mert 400 pályamű közül idén én nyertem el a Főnixmadár-díjat. Ez különösen nagy megtiszteltetés számomra, mivel az írás nem a főfoglalkozásom. Másfél éve kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Négy pályázatra küldtem be novellákat, kettőnél néma csend fogadott, de az egyik írásom bekerült egy novelláskötetbe, aztán pedig a könyvespolcomra a szakmai írásaimat tar

(Barth) Szia Nedra! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Nagyon tetszik a neved! Honnan ered, és mi a jelentése? (Nedra) Szia Attila! Nem tesz semmit. Örömmel vettem a felkérésedet. A nevem egy huszonegy évvel ezelőtt olvasott Lőrincz L. László könyvből, A kő fiaiból van. Akkoriban faltam az öreg történeteit, és ez a név első olvasatra megszólított, lényegében belém ivódott egyfajta művésznévként úgy, hogy akkor az írás nálam még a kanyarban sem volt. (Barth) Ezek szerint, már nagyon fiatal korod óta olvasol. Mikor kezdett el foglalkoztatni az írás, és mi inspirált az elindulásban? (Nedra) Tíz évesen kezdtem el olvasni, engem is a Harry Potter szippantott be. Viszont egészen a covidig, húsz éven át, csak verseket írtam. Nem is gondoltam rá, hogy valaha is alkalmas lennék prózai formába önteni az ötleteimet. Aztán a járványkor fellépő bezártság, meg némi baráti unszolás felébresztette bennem rá a késztetést. (Barth) És milyen jól tették a barátaid! Haikukat napi szinten olvasok tőled.

(Barth) Üdvözöllek Lajos! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Néhány hónappal ezelőtt jelent meg első regényed Pesti balhé címmel. Milyenek az eddigi visszajelzések? (Lajos) Szia! Én köszönöm a felkérést! Július közepén jelent meg a könyv, és örömmel mondhatom, hogy eddig minden hozzám elérő visszajelzés nagyon-nagyon pozitív volt. Az olvasóim szeretik a Pesti balhé összetett és több szálon futó történetét, a szereplőket és azok karakterfejlődését a lapokon, és végső soron azt a stílust, ahogyan én írok. Moly.hu-n a mai napon 14 vélemény alapján 95%-on áll a balhé, ami szinte hihetetlen, bár titkon mindig is bíztam benne, hogy az a rengeteg munka, amit a megírásába fektettem, ily módon megtérül. (Barth) Gratulálok! Azoknak, akik most találkoznak először a Pesti balhéval, hogyan jellemeznéd a történetet? (Lajos) Köszönöm! Azt mondanám, hogy szövevényes bűnügyi történet, tele rejtélyekkel, aminek erőteljes mozgatórugója a főszereplők múltja, a beteljesületlen vágyaik. Minden fő karak

(Barth) Szia Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni? (Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget! Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt. Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám! (Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal? (Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kapta