Elveszve vidéken

Mikor 2020 októberében hazaköltöztem, sokáig nem találtam a helyem. Baja után Németország egyik legforgalmasabb gyorséttermébe, majd onnan vidékre, a megye egyik legkisebb falujába. Sokan nem értették, és keresték a miérteket. Hiszen jó pozícióban dolgoztam, rengeteg további lehetőséggel, és látszólag gyönyörű családban éltem. De valahogy mégsem éreztem soha otthon magam. Nem terveztem sokáig, és minden erőmmel azon voltam, hogy mielőbb tőkét szerezzek az itthoni élethez. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ilyen szép karriert befutok, hisz tényleg nem az volt a terv. Csak sodródtam az árral, és éltem a lehetőségeimmel. Sajnálatos módon sokszor a családi programok kárára, aminek következményeként már szinte elkerülhetetlen volt a házasságom megromlása. Arról már nem is beszélve, hogy mindig is szerettem különböző módokon levezetni a feszültséget, és szokásom volt az itthon töltött hetek alatt eltűnni a barátokkal 2-3 napokra.

Miután már biztos voltam benne, hogy a kapcsolatunknak nem lesz itthon közös jövője, ahelyett hogy átértékeltem volna az elképzeléseimet, inkább hibát hibára halmoztam, végül hazatértem egyedül.

Az azt megelőző hónapokban nem voltam teljesen stabil mentálisan, és az egészségi állapotom is kiábrándító volt. Valójában már az előtt elvesztem, hogy hazajöttem volna. Azt hittem magamról, hogy ha egy idegen országban ilyen szépen meneteltem, akkor itthon, az anyanyelvemen, a csillagokat is le tudom hozni az égről. Természetesen még a felhőket sem közelítettem meg, de ehelyett jó mélyen a gödör aljára néztem. 

Bár évekig tervezgettem, szinte semmi sem úgy alakult a valóságban. Hiába igyekeztem a szülővárosom közelében letelepedni, nem gondoltam, hogy kapcsolatok tekintetében ez a 25 kilométer is ekkora távolság. Ahogyan azt sem, hogy támogatás helyett leginkább mindenki csak hülyének néz. Nem értették a döntésem, ahogyan lassan már én is kezdtem elveszíteni a hitemet, abban meg régóta biztos vagyok, hogy rossz döntést hoztam. Azért megpróbáltam, de 3 év után feladtam. Egészen pontosan beleuntam a nélkülözésbe, de nem tartott túl sokáig. Valami nálam magasabb erő közbeszólt. Közben adódott egy lehetőség a faluban, amivel úgy döntöttem, hogy élni fogok. Így talán kicsit könnyebb lesz felépítenem a saját kis birodalmamat.

Eleinte, amikor még megvolt a lendület, bár eléggé kezdő voltam mindenféle tekintetben, ráadásul semmilyen hozzáértésem sem volt a dolgokhoz, azért megpróbáltam előadni magamat, de látszólag a kutyát sem érdekelt. Ezért szép lassan a lendület is alább hagyott, és többször is elgondolkodtam, hogy nagyon rossz döntést hoztam. Hiába imádom a természetet, és itt érzem igazán otthon magam. Azért ha a luxusról le is kívántam mondani, minden emberi kapcsolatomról nem. Amikor levettem az öltönyt, és hátat fordítottam a nyugati világ működésének, nem gondoltam, hogy minden más érdeklődés is addig fog csak tartani irányomba.

Aztán a legérdekesebb dolog az egészben, hogy valahányszor régi ismerősökkel, valamikori barátokkal találkozom, akár egy boltban, egy koncerten, vagy legutóbb az osztálytalálkozón, szinte mindig megjegyzi valaki, hogy: "néztem a videóidat; bátor vagy, hogy így belekezdtél; ez menő", meg hasonlók. Nem tudjátok, hogy nekem mennyire jól esett volna, ha mindezt akkor jelzitek felém. Ha nem is szóltok hozzá, de legalább dobtok egy lájkot, hogy ne hülyének érezzem magam, mint amilyennek a körülöttem élő világ látott, vagy látni akart, hanem mondjuk bátornak.

Nagyon nehéz volt az első 2 évem. Hogy mennyire, annak minden nyoma megtalálható még most is valahol az interneten. De véletlenül sem akarom, és nem is akartam soha sajnáltatni magam bármi miatt is. Hisz én hoztam ezt a döntést. Az meg sokkal nagyobb kérdés, hogy élte meg mindezt két pici lány. De ebbe most tényleg ne menjünk bele.

A lényeg, ahogyan már említettem korábban, megragadom a lehetőséget, hamarosan lekötöm magam itt a faluban(de erről majd később), és mellette minden erőmmel azon leszek, hogy most kétszer akkora lendülettel folytassam a gazdaságom kialakítását, mint azt legelőször akartam. Erről majd jönnek újabb videók. És ha nézitek srácok, bárhonnan is a világból, nagyon hálás lennék, ha dobnátok legalább egy lájkot, ami megerősít a hitemben. Aztán majd meglátjuk, mit tudok kihozni magamból!

#storytime #barthattila

Osztálytalálkozó

Tegnap tartottuk a 20 éves osztálytalálkozónkat. Megmondom őszintén, sokáig gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Ahogyan a képen is látható, nagyon izgultam. Ilyenkor megbeszéljük, kivel, mi történt az elmúlt években, és mivel csak egy ilyen rendezvény volt eddig, az is 15 évvel ezelőtt, ez igen nagy intervallamot fed le. Hozzáteszem, nekem az is kimaradt. Szóval volt mit mesélnünk egymásnak.

Ez egy nagyon jó osztály volt. És egy erős iskola. Szinte mindenki továbbtanult. A legtöbben lediplomáztak, jó karrierjük, és csodálatos családjuk van. Nekem pedig 4 évvel ezelőtt kisiklott az életem. De arról mégsem beszélhetünk, mi volt 2020-ban. Mindenkit az érdekel, hol tartasz jelenleg. De úgy döntöttem, elmegyek. Volt egy jó kis motivációs mondatunk annak idején, mégpedig: ha nem csinálod, punci vagy! Tehát elmentem.

Igyekeztem 10 perccel előbb érkezni, de így is már egy szép csoport gyülekezett a volt középiskolánk előtt. Mikor leparkoltam az autóval a testem remegni kezdett az izgalomtól, de vettem egy nagy levegőt és fejest ugrottam a mélyvízbe. Puszi, pacsi, néhány szóváltás, majd bementünk. Az egykori osztályfőnökünk már bent várt bennünket, illetve a tesitanárnőnk is csatlakozott. Helyet foglaltunk a régi osztálytermünkben, aztán rögtön el is kezdtük azzal, hogy kivel, mi történt...🤦‍♂️

A poén kedvéért "Naplóból", névsor szerint. Szóval én kezdtem.🤯

Csak ma láttam meg a lesifotót rólam, amiről mondanám, hogy remekül sikerült, de egyből levehető, hogy mennyire izgultam. Láthatóan tördelem a kezeimet... Próbáltam rövidre fogni és gyorsan lezárni. Mindenki mesélt magáról néhány mondatban, majd átmentünk egy közeli étterembe.

4-kor találkoztunk, és előtte még úgy gondoltam, hogy olyan 7-8 felé vége is lesz az estének. Ami azt illeti, fél 3-kor értem haza, és nagyon jól éreztem magam. Az első gondolatom az volt, hogy miért nem tartunk ilyet gyakrabban. Mire kialudtam magam, a csajok(asszonyok) már erről beszélgettek a csoportban.

Összegzésül: Minden aggodalmammal ellentétben, ez egy nagyon jó este volt. Készültem azzal a poénnal, hogy: "De megöregedtetek...", de nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki remekül tartja magát. A nők fantasztikusak, ez többször is szóba jött, de azért az apukáknak sincs okuk panaszra. Azt kell, hogy mondjam, büszke vagyok rátok srácok! Boldog vagyok, hogy ennek az osztálynak a tagja voltam! És annak meg végképp örülök, hogy nem hagytam ki az estét.

Ui.: Mikor még itthon készülődtem, egy barátomnak írtam, hogy hová megyek, amire egyből azt válaszolta, hogy utálja az osztálytalálkozókat. Pont az imént említett okokból. Őt zavarja, hogy sokakat az érdekli csak, hogy mi lett az emberből. Ettől én is féltem, viszont egyáltalán nem éreztem, hogy ezért bárki is megvetne, vagy lenézne. Valójában ezekkel az emberekkel együtt készültünk fel az Életre. Életünk egy korai szakaszának legszebb éveit töltöttük együtt. Mondhatni egy helyről indultunk, ugyanazokkal az alapokkal rendelkeztünk. Mindenkinek megvolt a maga választása, merre folytatja az életét. Csak rajtunk múlott, mit kezdünk vele! Viszont bárhogyan is alakult, akárhogyan is döntöttünk a különböző útválasztóknál, úgy gondolom, nincs okunk szégyenre, hisz ezek az emberek a barátaink voltak valamikor, a második családunk, ha úgy tetszik. Egy ilyen este nem csak rengeteg szép emléket idéz, de talán újabb felejthetetlen pillanatokat is hozhat!😉

#osztálytalálkozó #barthattila #storytime

"A tudáson nem lóg árcédula..." - Interjú Katona Henivel

(Barth) Szia Heni!

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Alig pár héttel ezelőtt a Terézanyu pályázaton Egyensúlytalanság című írásod elnyerte a Főnixmadár-díjat. Ehhez gratulálok! Mit érdemes erről tudnunk?

(Henriett)Szia!

Köszönöm szépen, és a felkérést is. A Terézanyu pályázat, mely Rácz Zsuzsa író, újságíró nevéhez fűződik, nemrég ünnepelte jubileumát, és a női közösségek erejét állítja középpontba. Én arra kerestem választ, hogyan lehet anyaként testileg, lelkileg és mentálisan egyben maradni. Nos, a válaszom: sehogy. Végül a színtiszta igazságot írtam le, persze ennél bővebben, és valami megérintette a bírálókat, mert 400 pályamű közül idén én nyertem el a Főnixmadár-díjat. Ez különösen nagy megtiszteltetés számomra, mivel az írás nem a főfoglalkozásom. Másfél éve kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Négy pályázatra küldtem be novellákat, kettőnél néma csend fogadott, de az egyik írásom bekerült egy novelláskötetbe, aztán pedig a könyvespolcomra a szakmai írásaimat tartalmazó könyveim mellé. A legnagyobb büszkeségem mégis a Terézanyu díj, és hogy ennek révén egy írói közösség részese lehetek. Eddig 19 író összesen 150 könyvéhez van köze ennek a pályázatnak és számos díjazottat segített az íróvá válás rögös útján – én is ezen dolgozom.

(Barth) Ez nagyszerű!

Mi történt másfél évvel ezelőtt, aminek hatására írni kezdtél?

(Henriett) Tavaly márciusban megsérült a gerincem. Kétséges volt, hogy műtét nélkül tudok-e újra járni. Az emberbe belenevelik, hogy ne bízzon a csodákban, én mégis megtettem és megfogadtam: ha egyszer talpra állok, valóra váltom végre az álmaimat. Négy hónapba telt, de meggyógyultam, és létrehoztam a szerzői oldalamat. Eleinte azért, hogy közzétegyem a kutatási eredményeimet. Húsz évesen kezdtem kutatni az alföldi boszorkányhit maradványait, nyolc éve az izlandi hiedelemvilágot. Így indult az egész. Aztán elkezdtem kiírni magamból a gondolataimat, az érzéseimet, régi sztorikat vagy kitalált novellákat. Néha humorosan, néha érvágósan, mikor, mi jön. Az olvasói reakciók alapján már látom, hogy mire van igény.

(Barth) A felépülésed egy csoda! Erről már olvastam az oldaladon. Ahogyan a hiedelmekről szóló történeteidet is , amelyeket én kimondottan szeretek. Említettél szakmai írásokat is. Miről szólnak ezek?

(Henriett) Főként gazdasági elemzések és tanulmányok, olyan száraz témák, amitől egy sivatagi teve is simán felfordul. Néha én is unom, de ebből élek, úgyhogy nem kínoznám ezzel az olvasókat. Munka után ezért is menekülök a karaktereim színes és eseménydús világába.

(Barth) Miért vonz téged a boszorkányság?

(Henriett) Nem maga a boszorkányság vonz, ez amúgy is egy pejoratív árnyalatú fogalom a magyar nyelvben, persze része annak a világnak, amibe születtem. Faluról származom, olyan családból, ahol azt tartják: „új ház vagy hoz, vagy visz”, a szakrális teret szárnyasok vérével tisztították és még gyerekkoromban is kártojásokat dobtak a szomszédba. Azért kutatom azt, amivel gyerekként találkoztam, vagy amitől féltem, hogy megértsem és megőrizzem. Szeretek gondolkodni a hiedelmek, szokások eredetén. Utazni az időben. Nyomozni és rátalálni a múltba vezető szálakra, az egyezésekre, meglátni a hiedelmek evolúcióját és torzulását. Ráeszmélni, hogy többtízezer éves archetípusok élnek velünk a mindennapokban.

(Barth) Hogy jött a kapcsolat az izlandi hiedelemvilággal?

(Henriett) 2016-ban adódott először lehetőségem, hogy Izlandra utazzak, nem kutatás céljából, hanem egy kulturális produkció projektmenedzsereként. Ezt követően számos projektben vettem részt, amelyek között különféle témák szerepeltek, mint esélyegyenlőség, fenntarthatóság és kulturális kapcsolatok. Mind a három terület fontos része az életemnek. Itt már lehetőségem nyílt alaposabban tanulmányozni az izlandi hiedelemvilágot, és felfedezni a magyar és skandináv folklór közötti hasonlóságokat. Itt szereztem „manószakértő” végzettséget is, amiről pont a napokban tervezek posztolni. 

Meglepetésemre, például a magyar lidérc és a skandináv tilberi működése szinte azonos, de a világfa szimbóluma is döbbenetesen hasonló mindkét kultúrában. A skandináv mitológia mellett számos ősi irodalmi forrás, például a sagák, említést tesznek a Seiður nevű mágikus szertartásokról, amelyek sámánisztikus elemeket tartalmaznak, beleértve a tudatmódosulással járó dimenzióközi utazásokat (alsó és felső világ között). Több izlandi kutató, köztük Valgerður H. Bjarnadóttir is úgy véli, hogy az izlandi hitvilágnak mély sámánisztikus gyökerei vannak. És itt válik igazán érdekessé a dolog: ha két, egymástól távol álló kultúrában is jelen vannak ugyanazok a motívumok, akkor azok olyan ősi eredetűek lehetnek, hogy más kultúrákban is fel kell bukkanniuk. És valóban, így is van.

Ez a tudás jó alap a készülő regényemhez.

(Barth) Nem beszélve az amerikai indiánokról is például.

Közben megválaszoltad a következő kérdésemet is. Szóval készül a regényed. Hol tartasz vele jelenleg?

(Henriett) Az amerikai őslakosok kultúrája egy hatalmas kincsesláda – gazdag, változatos és hihetetlenül összetett. Az egyik példaképem Dr. Borsányi László professzor, akinél kulturális antropológiát hallgattam – és aki mellesleg duluthi Minnesota Egyetemen, és az Új-mexikói Állami Egyetemen is oktatott – órákig tudott mesélni a navajo indiánok szokásairól, akik között élt. Ez a terület hihetetlenül vonzó, de egy egész élet is kevés ahhoz, hogy teljes mélységében megértsük.

A regényem? A cselekményvázlatot már szépen felépítettem, a dramaturgiától a karakterek fejlődési ívéig minden a helyén van. (Szerintem. Aztán majd a szerkesztő eldönti). Most ezen az alapon haladok előre. A 21 fejezetből öt készült el, de állítólag az eleje a legnehezebb – meg persze a vége is, főleg a szerkesztői javítások. Bár őszintén szólva, már legalább hússzor átdolgoztam az egészet, mire megtaláltam a megfelelő stílust. Eredetileg egy vérfagyasztó skandináv krimit terveztem, de hát az ember nem vetkőzheti le a saját személyiségét, így végül egy könnyedebb, humorosabb krimi formálódik, erős karakterekkel és helyzetkomikumokkal. A terv az, hogy nyárra a könyvesboltok polcaira kerüljön.

(Barth) Ezt örömmel hallom és kíváncsian várom!

Említettél korábban néhány novellát is. Ezekkel hol találkozhatunk?

(Henriett) A novelláim és más írásaim főként Facebookon találhatóak Katona Henriett szerzői oldala néven.

A „sírva röhögős” történetek kedvelőinek figyelmébe ajánlom az élet ihlette, kedves kis családi sztorijaimat, például a „Hogyan tüntessünk el egy tetemet” vagy „A vadon gyermekei” címűeket. Mélabúsabb napokra, a Frontin mellé jól jöhet a „Sajnálom Uram, a menü elfogyott” vagy az „Állatok” című novella. Akik a régi hiedelmek és hagyományok világában merülnének el, azoknak pedig az „Új ház vagy hoz, vagy visz” és a „Hiedelemlények nyomában: a rézf@szú bagoly” lesz a megfelelő olvasmány.

(Barth) Igen figyelemfelkeltő címek. :) Aztán szó volt még egy megjelenésről egy novelláskötetben.

(Henriett) Igen, a Halál első látásra című novellám bekerült egy antológiába, amely Furcsák földjén címmel jelent meg idén nyáron a Marsbook kiadó gondozásában. A kötet kifejezetten horror és weird zsánerű írásokat tartalmaz. Kicsit visszakanyarodva az antropológiához: A Besenyszög Község Monográfiája című kiadványban is megtalálhatók írásaim, ahol a "Népi hitvilág" című fejezetet jegyzem. A Nagyanyáink szerepe az ’56-os forradalomban című történelmi írásom egy másik monográfiában jelent meg. Végül, de nem utolsósorban, a szülőfalumhoz kapcsolódóan készült a Besenyszögi füzetek sorozat, amelynek első száma Bűbájosok Besenyszögön címmel kerül kiadásra, amelyet szintén én írtam. A Magyar Elektronikus Könyvtárból pedig ingyenesen letölthető a terepmunka beszámolóm, amely a Boszorkányok pedig vannak címet kapta.

(Barth) Engem ezekkel megvettél! Az életpályád mindenképp figyelemreméltó. Faluról származol, nehéz körülmények közül jöttél, most pedig különleges dolgokkal foglalkozol és könyvet írsz. Mit üzennél azoknak a nőknek, akik elvesztek valahol útközben? 

(Henriett) Ó, én bármilyen helyzetben képes vagyok szerencsétlenkedni, olyan Bridget Jones-féle lúzerséggel. Épp ezért bölcsebb, ha nem tőlem vár tanácsot az ember. De ha mégis, akkor azt mondanám, érdemes csatlakozni más, hasonló cipőben járó női közösségekhez, legyen az futóklub, tánccsoport, színjátszó kör, vagy akár gyermeküket egyedül nevelő anyák csoportja. Ezek a közösségek segítenek felismerni, hogy a problémák, amelyek első látásra megoldhatatlannak és világrengetőnek tűnnek, valójában nem is olyan egyediek és leküzdhetetlenek. És amit talán a legfontosabb kiemelni: a tudás független a pénztől, nem lóg rajta árcédula. Mindig lehet tanulni, fejlődni. Én is online elérhető, ingyenes írástechnikai anyagokból képzem magam, és a haladásomat az oldalamon osztom meg, hogy más is lássa, merre tartok.

(Barth) Heni! Még egyszer köszönöm neked! Örülök, hogy kicsit közelebbről is megismerhettelek! Kívánom, hogy teljesüljenek az elképzeléseid!

(Henriett) Köszönöm!

#katonahenriett #hiedelemvilág #népihagyományok #boszorkányok #besenyszög #barthattila #interjú

Nedra Salomon interjú

(Barth) Szia Nedra!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Nagyon tetszik a neved! Honnan ered, és mi a jelentése?

(Nedra) Szia Attila!

Nem tesz semmit. Örömmel vettem a felkérésedet. A nevem egy huszonegy évvel ezelőtt olvasott Lőrincz L. László könyvből, A kő fiaiból van. Akkoriban faltam az öreg történeteit, és ez a név első olvasatra megszólított, lényegében belém ivódott egyfajta művésznévként úgy, hogy akkor az írás nálam még a kanyarban sem volt.

(Barth) Ezek szerint, már nagyon fiatal korod óta olvasol. Mikor kezdett el foglalkoztatni az írás, és mi inspirált az elindulásban?

(Nedra) Tíz évesen kezdtem el olvasni, engem is a Harry Potter szippantott be. Viszont egészen a covidig, húsz éven át, csak verseket írtam. Nem is gondoltam rá, hogy valaha is alkalmas lennék prózai formába önteni az ötleteimet. Aztán a járványkor fellépő bezártság, meg némi baráti unszolás felébresztette bennem rá a késztetést.

(Barth) És milyen jól tették a barátaid! Haikukat napi szinten olvasok tőled. Miket költöttél még az elmúlt évtizedekben, és hol olvashatóak azok, amelyeket a nyilvánosságnak szántál?

(Nedra) Nos, elsősorban elvontabb, emelkedettebb hangvételű verseket írtam. Emberségről, a bennünk dúló érzésekről, hazaszeretetről, béklyókról és gátlásokról. A haikuköltést nagyjából azóta űzöm, mint a regényírást, de az elmúlt fél évben a mókásabb kis versikék felé is nyitni kezdtem. Szeretek sokoldalú lenni. A verseim közül egy kevés Wattpadon olvasható, a zöme leginkább Facebookra, TikTokra, és mostanában Instagramra kerülnek ki.

(Barth) Ahogyan az imént említetted, néhány éve, a költészet mellett, szerepet kapott a regényírás is. Nem is olyan régen nyertél egy light novel pályázatot. Mit érdemes erről tudni?

(Nedra) A light novel egy Japánban született műfaj. Könnyed szöveg jellemzi általában, ami abban nyilvánul meg nyugati szemmel (japán szemmel még több ilyen van, de ezek a tényezők kifejezetten a japán nyelvnél állnak fenn), hogy mellőzi a prózai leírásokat, párbeszédre és belső gondolatokra teszi a hangsúlyt. Bár többségük nem túl mély irodalmilag, de rengeteg kivétel van, ami mély üzenetet hordoz, vagy a történet által tanít nekünk valami rendkívülit (hadtudomány, traumafeldolgozás, politika, közgazdaság, stb...), tágítva ezzel az ember ismereteit. Én ezt az utóbbi tábort akarom erősíteni azáltal, hogy a laza szerkezetbe valami komolyabb üzenetet csempésszek. Szeretem vegyíteni a dolgokat. És a pályázat megnyerésével láthatóan valamit jól csináltam, amit napokig képtelen voltam elhinni. Kicsi volt a mezőny, ám elég szoros, mert több alkotásban is erős vetélytársat láttam, ráadásul nem tudtuk, hányan jutnak döntőbe, na meg hány nyertes mű lesz kiválasztva. Kétszer akart kiugrani a szívem a mellkasomból: egyszer a döntőbe jutáskor, egyszer pedig, mikor megkaptam a levelet arról, hogy nyertem.

(Barth) Nagyszerű érzés lehetett! Gratulálok! Mivel járt ez a győzelem?

(Nedra) Köszönöm szépen! Hogy mivel járt? Leginkább a felismeréssel, hogy jobban oda kell tennem magam, hogy hírnevet szerezzek, és ne nulla kapaszkodóval, hátszél nélkül kerüljön ki a regényem az írók tengerére. Felépítsek egy követőtábort, akik megismernek engem, a stílusom, akik már várni fogják a könyv megjelenésének dátumát, és a hírét is segítik terjeszteni.

(Barth) Azt gondoltam, hogy ilyenkor felajánlanak egy szerződést, segítenek a kiadásban, ilyesmik. Akkor ez nem ilyen egyszerű?

(Nedra) De, pontosan így zajlik a folyamat. Felvették velem a kapcsolatot nem sokkal később, és elküldték a kiadói szerződést. Míg az nincs aláírva, nem kezdhetjük meg a munkát a kézirattal.

(Barth) Értem! És ha jól tudom, el is indultál a kiadás útján. Milyen fázisban van jelenleg a könyv?

(Nedra) A kéziratgondozás zajlik éppen. Gondolatok és észrevételek megosztása.

(Barth) Biztosan az is érdekes lehet, engem mégis jobban érdekel a könyv témája! Mi az, amit elárulhatsz róla még, így előre?

(Nedra) Bár az erotikus sci-fi besorolása alapján nem hinné az ember, de többet rejt, mint amennyit a nyitás alapján ígér. Szeretem a testiséget végtelen természetességgel kezelni, aminek ez a mű tökéletesen eleget is tesz, de más írói bogaramat is kiéltem benne, pontosabban kettőt: a popkultúra és a nemzetköziség. Előbbi elejtett utalásokat és a történetbe vegyített címeket jelent filmes, irodalmi meg videójátékos körökből (amik persze okkal történtek), utóbbi pedig a szereplőim sokszínű származását jelöli. Annyit még elárulhatok, hogy a testiség jelenléte nem csupán a nyálcsorgatást szolgálja, de közben mellőzök bizonyos megszokott szerepköröket is, amiket be szokott tölteni úgy általában egy történetben.

(Barth) Azt kell mondjam, nekem felkeltetted az érdeklődésemet! Van már tervezett megjelenés? Illetve a címét még elárulod nekünk?

(Nedra) Örülök, hogy érdekfeszítőnek találod. Sajnos dátummal még nem szolgálhatok, de addig ajánlom minden kedves érdeklődő figyelmébe a Wattpadon található beleolvasóját a műnek, ami a Kútba esett hívó szó címet viseli.

(Barth) Érdekes cím, de ezt akkor hagyjuk meg az arra járóknak. Mi minden található még rólad Wattpadon?

(Nedra) Az eddig elkészült három regényem beleolvasója. Név szerint: Sárkány és emse (egy lassan építkező jakuzasztori) és annak angol fordítása, a Dragon and Sow; a korábban emlegetett Kútba esett hívó szó (erotikus sci-fi); valamint a Kabóca és mézharmat (romantikus).

Ezeken kívül még általam írt novellák találhatók ott, amik elég változatosak, van köztük egyszerűbb, elvontabb, hátborzongató, vicces, és még egy történetelmi romantikus fikció is akad köztük.

(Barth) Három regény, három különböző műfaj. Ráadásul az egyik angol nyelven is. A novelláiddal meg már én is találkoztam. Valóban nem túloztál a sokszínűségeddel kapcsolatban. Van olyan mégis, amit a zsánerednek neveznél?

(Nedra) Talán zsáner helyett inkább egy szellemiséget, a szabadszájúságot nevezném meg, mint védjegyet. Nem vettem még észre, hogy meglenne az én alműfajom, még a fejemben sorakozó történeteim sem mutatnak egy egységes képet, melyik polcra való a stílusom.

(Barth) Üzennél-e valamit a jelenlegi, illetve leendő olvasóidnak?

(Nedra) Minden van nálam, mint a búcsúban. Nagy eséllyel találsz valamit, ami tetszeni fog.

(Barth) Ebben biztos vagyok! :)

Még egyszer köszönöm neked! Kívánom, hogy teljesüljenek az elképzeléseid és sok sikert a megjelenéshez!

Interjú Mészáros Lajossal

(Barth) Üdvözöllek Lajos! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút!

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg első regényed Pesti balhé címmel. Milyenek az eddigi visszajelzések?

(Lajos) Szia! Én köszönöm a felkérést! Július közepén jelent meg a könyv, és örömmel mondhatom, hogy eddig minden hozzám elérő visszajelzés nagyon-nagyon pozitív volt. Az olvasóim szeretik a Pesti balhé összetett és több szálon futó történetét, a szereplőket és azok karakterfejlődését a lapokon, és végső soron azt a stílust, ahogyan én írok. Moly.hu-n a mai napon 14 vélemény alapján 95%-on áll a balhé, ami szinte hihetetlen, bár titkon mindig is bíztam benne, hogy az a rengeteg munka, amit a megírásába fektettem, ily módon megtérül.

(Barth) Gratulálok! Azoknak, akik most találkoznak először a Pesti balhéval, hogyan jellemeznéd a történetet?

(Lajos) Köszönöm! Azt mondanám, hogy szövevényes bűnügyi történet, tele rejtélyekkel, aminek erőteljes mozgatórugója a főszereplők múltja, a beteljesületlen vágyaik. Minden fő karakter másért küzd, más-más démonokkal harcol, ám sorsuk menthetetlenül összefonódik, mert minden titokra fény derül egyszer. Egyébként személyes és valós vonatkozása is van a történetnek, ahogy az a könyv borítóján olvasható. Az egyik fontos mellékszereplőt néhai nagypapám alakja, és a vele, az 56-os forradalom idején megtörtént események ihlették. Fontosnak éreztem némi "odamondást" elrejteni a sorok közt a korábbi, de akár a jelenleg is fennálló, az országot irányító hatalommal szemben. Ezért is helyeztem a történetet a rendszerváltás utáni időkbe, 93-ba, amikor már látszott, hogy a keretek változtak ugyan, de akik mozgatják a szálakat nem. A hatalom olyan drog, amiről nehéz lejönni...

(Barth) Valóban nagyon izgalmas történet, engem is többször elvitt magával. Várható e folytatás, esetleg egyes karakterekről olvashatunk e még a későbbiekben?

(Lajos) Jelenleg egy teljesen más történeten dolgozom, amely reményeim szerint hasonlóan izgalmas lesz az olvasók számára, mint a Pesti balhé, de ebben egyik korábbi szereplő sem fog felbukkanni. Új karakterek jelentkeztek be nálam, akik szerepelni akarnak, szóval most ők kapnak lehetőséget :-) Egyébként nem kizárt, hogy valamikor a jövőben sokak kedvencének, Misinek a története is folytatódni fog valamilyen módon.

(Barth) Mindezt örömmel hallom! Mikor kezdődött nálad ez az alkotói vágy?

(Lajos) Gyerekkorban kezdődött minden, amikor rászoktam az olvasásra. Indiános könyvek, aztán Rejtő Jenő, Lőrinc. L. László, majd következtek a horror regények. 10-12 évesen írtam az első novellát, melynek főszereplője maga Drakula gróf volt :-) Valamilyen oknál fogva vonzódom a vérszívókhoz, azóta több novellámban is szerepeltek már vámpírok. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor csak verseket írtam, és olyan is, amikor semmit. Ez utóbbi "semmittevés" vagy inkább "semmitírás" sajnos elég hosszú idő volt, amit így utólag bánok csak igazán. Lehetne már 10-20 regényem is, ám a sors úgy akarta, hogy ne így legyen, és csak a 40-es éveimben találjak vissza erre az útra.

(Barth) Olvashatunk tőled valahol ilyen verset, vagy novellát?

(Lajos) Verseket sehol, azok papíron, füzetekben vannak, egy kartondoboz mélyén, egy szekrényben, amit nem árulok el, hogy hol található 🙂 Novellákat viszont találhat az interneten, aki keres. Például ezen az oldalon kettőt is: https://theblackaether.com/

Ezen kívül is fellelhető itt-ott néhány novellám.

(Barth) Azért a gyermekeidnek áruld majd el, hová rejtetted, hátha egyszer még sokat fognak érni azok a versek! :)

(Lajos) Jelenleg még ők sem tudják, szóval megfontolom a tanácsodat.😄

(Barth) A családodnak hogy tetszik az írói oldalad, és mennyire támogatnak benne?

(Lajos) Természetesen minden tagja támogat ebben az utazásban.

(Barth) Ennek örülök! A civil foglalkozásodtól mennyire áll távol az írás?

(Lajos) Ülőmunka ez is, az is, de itt véget is értek a hasonlóságok :-) Mérlegképes könyvelő vagyok, és ez a szabálykövető, keretek közé zárt precíz, sokszor repetitív munka óriási távolságra áll az írástól, ami ellenben egy végtelenül kreatív tevékenység, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziánk, míg megtöltjük a lapokat a történetünkkel. Viszont azt hiszem, az én esetemben pont így vannak egyensúlyban a dolgok, a sok-sok év könyvelés után szükségem volt a kreatív folyamatokra, és így találtam vissza az íráshoz.

(Barth) Van e egyéb elfoglaltságod, amolyan hobbid az írás mellett?

(Lajos) A sérvműtétem előtt hetente több alkalommal rendszeresen súlyzóztam és kocogtam, meg kerékpároztam, aztán a komplikációk miatt kihagytam pár hónapot, de épp a héten újra kezdtem a testmozgást egy kis laza kocogással :-) Az ülőmunka miatt nagyon fontos valami mozgásforma.

(Barth) Ezt én is így gondolom, bár van némi problémám a kitartással. Te miből meríted az energiádat?

(Lajos) Őszintén? Elsőre azt akartam válaszolni, hogy "Fogalmam sincs :-)", de beugrott, hogy a szüleim mindketten nagyon kitartó emberek, ezért úgy sejtem, ezt tőlük örököltem. Én is addig űzöm-hajtom magam, míg a kitűzött célt el nem érem, és erre mindig találok energiát magamban. Például ha éjszaka írok, mondjuk 1-2-ig, utána is simán felkelek reggel hatkor, és teszem a dolgom, mert ez a mentalitásom, vagy amikor még komolyabban edzettem, és fel akartam emelni a 140 kilót a földről, mondjuk 5x, akkor addig gyűrtem magam, míg ezt sikerült elérnem, és nem kerestem kifogásokat (a hasfalamtól ezúton is elnézést kérek, bár tuti nem ezért lett sérvem :-) ). Végül is mondhajtuk, ez egy velem született hozzáállás az élethez, amire sokszor rásegítek vizualizációval. Esténként, lefekvés után elképzelem azt a valamit, amit szeretnék elérni, és tudatosítom magamban, hogy képes vagyok rá. Ezt használtam akkor is, amikor a regényt írtam, és kétségeim támadtak, hogy képes vagyok-e erre, meg tudom-e úgy írni, hogy egy kiadó felvállalja. És bizony nem egyszer azt is elképzeltem, hogy ez már megtörtént velem, elképzeltem azt az érzést, amit akkor érzek majd, amikor elérem a célt. Aztán el is értem! :-)

(Barth) Mit üzennél mindazoknak, akik hozzád hasonlóan egyszer már felhagytak az írással?

(Lajos) Talán annyit, hogy sürgősen kezdjék újra, ha van "mondandójuk", mert később - hozzám hasonlóan - bánni fogják az elvesztegetett időt!

(Barth) Lajos, még egyszer hálásan köszönöm! Remélem mielőbb olvashatjuk a legújabb regényedet! Kívánom, hogy legalább olyan jók legyenek a visszajelzések, mint a Pesti balhé esetében!

(Lajos) Köszönöm szépen a lehetőséget! És mivel tudom, hogy szívügyed a kezdő írók felkarolása, bemutatása, én is sok sikert és kitartást kívánok ehhez a munkádhoz! Nagy szükségünk van erre!

Álmomban 2

Álmomban

Interjú Kovács Ágival

(Barth) Szia Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?

(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget!

Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt.

Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!

(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?

(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen. 

Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.

(Barth) Azoknak, akik most hallanak először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?

(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni szoktam. 

Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep. 

Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak. Vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.

(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?

(Ági) Elég hosszú idő. :)

Van címke a blogomon kint, bal oldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben, mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó. :) 

Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.

(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok! 

(Ági) Pedig semmi olyat nem teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni,  lekötöm az időmet, ennyi. :)

Köszönöm! :)

(Barth) Ahogyan az elején említetted, az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?

(Ági) Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne, ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. :D

Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó! :)

(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.

(Ági) Nem, nem is sikerülne. :) 

Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek. :)

(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?

(Ági) Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.

Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók. Bár nem profi, de igyekszem szép képeket hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel. 

Idézeteket imádom, van egy rakással.

Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is. 

Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. 

Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!

(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?

(Ági) Így van! :) Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok. 

A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült, hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó szerint!

Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani. 

Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!

(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?

(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a füleimmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak. 

Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.

A jobbnál 110% , a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be. 

A kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok, de én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos. 

Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.

(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?

(Ági) A szívem mellett volt egy érszűkület. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.

(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?

(Ági) Ne adják fel, tartsanak ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!

A szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván, ott az egész udvar, kert rengeteg fával és virágokkal. Kész, komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem.

Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt, anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!

(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!

(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel. ☺️ Egy élmény volt számomra.

Napindító ötperces😉