Barth Attila - Ami a szívemen, az a számon

(Barth) Szia! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Lehet, hogy már elhangzott máshol is, de engem az érdekelne legelőször, hogy miért ez a név? Miért Ria Anne Donovan? (Ria Anne) Szia! Először is szeretném megköszönni magát az interjút. Köszönöm, hogy gondoltál rám! A Ria egy összetákolt név volt, még gyerekkoromból. A vezetéknevemből rakták össze nekem. Az Anne(Ann) a híres 1985 - ös Kanadai film főszereplőjéről született. Végül a Donovan tette teljessé az egészet.  (Barth) Ha jól tudom, három eddig megjelent regényed van, melyből kettő egy sorozat részei, aminek jelenleg a folytatásán dolgozol. Mesélnél nekünk erről egy keveset? (Ria Anne) Közel áll a szívemhez az Alina & David sorozat. Nem volt tervezett regény, egyszerűen csak leültem és írni kezdtem. Szerettem volna megeleveníteni az igaz barátságokat, melyekre még régről sokan emlékezünk. Alina összes félelme a jövőjétől bennem is megfogant. Katherine mindig is két lábon állt a földön, de benne is sok minden átértékelődik

(Barth) Üdvözöllek! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Bevallom, a barátaimmal való beszélgetésekben, mindig Osmosisként említünk meg téged. De mi is valójában az Osmosis? Mit takar ez a név pontosan? (Szabolcs) A legegyszerűbben úgy tudnám definiálni az Osmosist, mint egy sci-fi és fantasy motívumokkal megtűzdelt, humorral kellően megfűszerezett, folytatásos kalandregényt, amely romantikus és misztikus szálakat is tartalmaz. Az Osmosis mottója: "a soha véget nem érő történet".  Ez utóbbi okozza a legtöbb fejtörést az új olvasóknak, pedig rém egyszerű a dolog. A végtelen történet nem azt jelenti, hogy soha nincs megoldása és lezárása semmilyen eseménynek. Éppen ellenkezőleg. Az olvasó rendre átélheti a legkülönbözőbb eseménysorozatok megoldását és lezárását, csakhogy mindig adódik egy másik cselekményszál, akárcsak a való életben. Vagy éppen párhuzamos síkon zajlanak az események, és mindig van kinek a sorsát nyomon követni, vagy újabb és újabb történések miatt izgulni. A

A minap megnéztem a videóidat, amiket még egykoron küldtél nekem. Nem tudom, miért kínzom magamat még mindig ezzel. Már rég ki kellett volna törölnöm mindet. De megnéztem, mert ilyen hülye vagyok. És tudod, még mindig ugyanaz az érzés kerített azonnal hatalmába, hogy: Istenem, mégis hogy lehet ennyire gyönyörű?! Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű, ennyire csodálatos, miközben meg belülről rohad? Hisz nem így van? Mondd, hogy tévedek! Mondd, hogy egy idióta barom vagyok, aki túltolta, aki elvesztette kapcsolatát a valósággal, és csak képzelődött. Bár valóban elvesztettem az eszemet, abban a pillanatban, amikor először megláttalak. És azóta sem találom. A 15 év korkülönbség miatt mondhatnánk, hogy gyerek voltál hozzám képest, és ez volt a baj. De a valóság az, hogy én voltam az, aki képtelen volt felnőni hozzád és a feladathoz, hogy egy ilyen csodát értékelni tudjon. Mert akárhogyan is, én hiszem, még a történtek ellenére is, hogy egy csoda vagy! Bár azt mondhatnám, hogy nem tudom, mi is

Volt egy álmom, hogy egyszer egy olyan helyen fogok élni, mely állattartásra is alkalmas, melynek saját erdeje van, és ahol a kert végében egy patak csörgedezik. Ilyen területre szert tenni viszont nagyon nehéz, vagy igen drága, nekem pedig sem kapcsolataim, sem vagyonom nem volt ehhez. Azért sikerült találnom egy vidéki ingatlant fél hektár földdel, pár száz négyzetméternyi erdővel és egy kiszáradt csatornával. A szomszédoktól megtudtam, hogy a falu mellett folyik a Kígyós névre keresztelt főcsatorna, melynek ágai a kertek alatt kígyózva voltak elvezetve, amikből aszály idején a gazdák öntözni tudták földjeiket. Ezek sajnos már évek óta kiszáradtak és benőtte a gaz is. Elmesélték azt is, hogy többször előfordult már hasonló szárazság, de több olyan eset is volt, amikor nyakig érő víz volt benne. Gyerekkorukban viszont még rendszeresen fürödtek benne. Ezért elkezdtem reménykedni, hátha egyszer még meglesz a saját kis patakocskám a kert végében. Persze akkor még rengeteg dolgot nem tudt

(Barth) Szia, Stefanie! Mi újság, hogy vagy az első regényed megjelenése óta? Milyenek a visszajelzések? Kíváncsi vagyok, hogyan éled meg ezt az egészet! (Stefanie) Remekül vagyok, köszönöm szépen az érdeklődést! Érzelmek hada áraszt el, egyszerre van jelen a boldogság és a félelem bennem. Vannak olyan pillanataim (például amikor bemegyek a könyvesboltba, amit egyébként elég sűrűn teszek), hogy feleszmélek arra, hogy én tényleg megvalósítottam az álmom és kiadtam a könyvem. Van, amikor elfelejtkezem róla, de jön egy üzenet egy kedves olvasótól, amit többször el kell olvasnom, hogy elhiggyem, amit látok, és bizony zsebkendőre van szükségem… A visszajelzések nagyon jók! Első könyves íróhoz képest állítólag elég szépen értékelnek a Molyon, és rengeteg pozitív üzenetet kapok, ami ugyancsak biztató. Próbálok bízni magamban, vagyis a regényemben, de bizony a mai napig hihetetlenként kezelem, ha megdicsérik. (Barth) Biztosan voltak kitűzött céljaid magad előtt, mielőtt belekezdtél. Illetve, h

Istenekről beszélünk, vallásokról, elvekről, elméletekről... Olyan kitalált dolgokról, melyek csak a mesékben léteznek. Miközben nem vesszük észre, hogy a legnagyobb Istenünk, anyaföldünk, Gaia, akit foggal körömmel próbálunk elpusztítani. Ilyenek vagyunk, mi emberek! Felhelyeztük magunkat a tápláléklánc és az evolúció csúcsára úgy, hogy a legtöbbünknek még a szarról sincs fogalma. Farkast játszunk, miközben bárányok vagyunk! A farkas tud falkába rendezetten élni, a legerősebbet követve, aki ha elbukik, mint vezető, nem félnek párbajra hívni! Védi a sebesülteket és nem gyilkolja meg a sajátjait. Hozzájuk képest mi, még csak kutyák sem vagyunk, mert még a kutya sem harap abba a kézbe, amelyikből enni kap! De persze ez nem a mi hibánk! Megetettek minket annyi mocsokkal, ahogyan teszik ezt napjainkban is, egyre több lapáttal, hogy az már elképzelhetetlen! Jelenleg kellene élnünk a modern kor csúcsát, a technikai fejlődés virágkorát, de fogalmunk sincs, hogyan használjuk eszközeinket. Leg