Kincső(Részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó?! című könyvemből)

Majdnem 21 voltam, mikor megismerkedtem Kincsővel. Pontosabban már gyerekkora óta ismertem, mivel a kisebbik húgom osztálytársa volt. 5 év korkülönbség volt köztünk, ezért egészen addig a pillanatig nem foglalkoztatott és nem is figyeltem fel rá igazán. Most kitérhetnénk arra is, hogy a kettőnk kapcsolata mennyire volt egészségtelen, illetve még bűntethető is lehettem volna miatta, de szerencsére a szülei áldásukat adták ránk. De térjünk is vissza történetünk elejére.

2006 nyara volt. Én már jó fél éve sötétségben éltem. A napjaim általában délután 2-kor kezdődtek és másnap reggel értek véget. A nőkből kiábrándultam, illetve az a kevés önbizalmam is elveszett, amivel akkoriban rendelkeztem. Móni látszólag boldog párkapcsolatban élt az egyik legjobb barátommal, akivel mi éppen mosolyszünetet tartottunk a történtek miatt. Az élet iróniája, mely az egész életemet végigkíséri, hogy Kincső pont a másik legjobb barátommal járt akkor még. Az ő kapcsolatuk nem tartott sokáig. Nem emlékszem pontosan, hogyan is történt valójában, de miután ők szakítottak, mi valahogyan összegabajodtunk egymással. Ezzel kezdetét vette életem első komoly kapcsolata.

Kincs egy pici, törékeny lány volt, aki egészen odáig rózsaszín ködben nevelkedett és mellettünk tett betekintést az élet árnyoldalaiba. Mi már tizenéves korunk óta jártuk az utcákat, ezáltal ismertünk minden benne rejlő mocskot, amitől az ember féltené és óva intené a gyermekét, főleg, ha lányról van szó. Még mások buliba jártak, mi megcsináltuk a saját fesztiváljainkat a szabadban. Hol a Sugó-parton, hol a Déri-kertben. Aki a bajai éjszakában nevelkedett, az pontosan tudja, hogy ez a két hely volt a leglátogatottabb esténként. Általában ott részegedtek le a szegényebb fiatalalok, majd mentek be valamelyik buliba. Nem volt ez másképp az én szerelmemmel sem. Fiatal, naív lány létükre, úgy gondolták, hogy nincs abban semmi rossz, ha ők is a természetben iszogatnak és csak aztán mennek be valamelyik klubba. Emlékszem mennyire féltettem és az istenért sem tudtam meggyőzni arról, hogy mennyi veszélyt rejt magában az utca sötétedés után. Szerencsére nem történt semmi komolyabb probléma, és hamar le is szoktak erről a dologról. 

Sajnos rólam ugyanezt nem lehetett elmondani. Mondhatnánk, hogy egy igazán nagy ökör voltam, de valójában csak egy nagyra nőtt gyerek, aki nagyon későn érett meg mindenre. A délutánokat Kincsemmel töltöttem, míg az éjszakákat továbbra is a haverokkal. Egy fontos és meghatározó dolog az életemben, hogy a családunkban mindig is nőuralom volt. - Talán ezért is vagyok sokkal érzelgősebb és puhányabb, mint a barátaim. - Ennek köszönhetően viszont gyakran előfordult, hogy valamelyik húgommal, vagy az unokahúgommal is összefutottunk esténként, akik a barátnőikkel szórakoztak.

Mint az előzőekben olvashattátok, egészen odáig töketlenkedtem és nem volt szerencsém komolyabban összemelegedni egyetlen nővel sem. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem gond az, ha az ember később veszíti el a szüzességét, a lényeg, hogy olyan valakivel tegye, akihez igazán kötődik. Ahogy telt az idő mégis egyre inkább éreztem szánalmasnak a helyzetem. Voltak barátaim, barátnőim, akik 15-16 éves koruk óta csinálták, én meg még szinte nem is láttam olyat. Bár Mónival többször is megvolt az esélyem, mindig elbaltáztam. Ebbe a helyzetbe kezdtem kicsit belebolondulni. Mivel az addigi kapcsolataim nem voltak túl reményteljesek, úgy határoztam, hogy a jövőben minden lehetőséget meg fogok ragadni, hogy ez másképp alakulhasson. Mivel nem voltam biztos benne, hogy Kincsővel valaha is eljutunk e az ágyig, így nem tétováztam. Az egyik este a szokásos törzshelyünkön iszogattunk, amikor megjelent néhány ismerős lány, köztük az egyik rokonom a barátnőivel, hozzánk hasonló illuminált állapotban, majd együtt folytattuk az éjszakát. Közben megjelent a húgom is a nagybátyánkkal, akik a csárdájukba készültek házibulit tartani. Természetesen nagyon szívesen csatlakoztam, de csak abban az esetben, hogy vihettem magammal a hölgyeket is. Azt fontos kiemelnem, hogy volt velünk egy lány, akivel egyidőben kezdtem el megismerkedni, mint Kincsemmel. Baráti ráhatásra, mert akkor még nagyon is érdekelt, hogy mit gondolnak mások, végül nem lett köztük semmi. Legalábbis egészen addig a napig.

Van egy nagy problémám, ha iszom, könnyen elveszítem a fejemet, így ezt nem tanácsos nők társaságában tennem. Ez magyarul annyit tesz, hogy nagyon szerelmes leszek olyankor. Mondjuk ezért sem nagyon iszom. Meg azért sem, mert szerintem az alkohol az egyik legkegyetlenebb szar a világon, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval ott tartottam, hogy elindult a buli, ahol én igazából minden percet azzal a lánnyal töltöttem, akit hívjunk a továbbiakban Briginek. Brigi egy teljesen más testfelépítésű lány volt, mint az elődei. Bár alacsony volt, kicsit sem volt törékeny. Ráadásul évekig judozott is, ezért az én akkor 60 kilós testemet lazán földhöz vághatta volna, ha akarja, de nem tette. Ő egy olyan lány volt, aki többet látott bennem, mint a többiek. Azóta is, egész eddigi életem során, egyetlen lány volt rajta kívül, aki olyan szinten rajongott értem, mint ő, és én mégis elengedtem mindkettőt. De ne rohanjunk annyira előre.

 

Az éjszaka hátra lévő része, ahogyan már említettem, Brigivel kettesben telt. Amíg a többiek a melegben mulattak, mi kint sétálgattunk, beszélgettünk és megállás nélkül ittunk. Emlékszem, hogy már igen hűvösek voltak akkor az esték, benne voltunk már javában az őszben. Többször is egymásnak estünk kint a szabadban, de mivel én nagyon utálom a hideget, azóta is, úgy határoztam, hogy szerzek egy kulcsot a csárda valamelyik helységéhez. A batyi nem volt olyan megértő, mint gondoltam, ezért sokat kellett könyörögnöm azért, hogy legalább egy kocsikulcsot csúsztasson át nekem. Így történt, hogy végül egy sok milliós Merci hátsó ülésén váltam férfivá egy átmulatott éjszaka folyamán. Másnap találkoztam Brigivel és elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom a történteket, miközben igazán hálás is vagyok, de én Kincsővel maradnék. Ennek két oka volt. Az egyik, amit már említettem, hogy a barátaimnak egyáltalán nem tetszett, én pedig egy könnyen befolyásolható hülye voltam, a másik pedig, hogy olyan fiatalon én voltam neki az ötödik fiú az életében, ami még annál is jobban zavart. Emlékszem, hogy sírva fakadt és azt kezdte ecsetelni, hogy mennyire hülye volt és ő még a barátját is elhagyta miattam a történtek után. Később elterjesztette az ismerőseinek, hogy mekkora egy görény voltam és kihasználtam. Természetesen igaza volt és sajnálom. Egyszerűen nem tudtam már feldolgozni, hogy mindenki évek óta él nemi életet, én meg azt sem tudtam igazából, hogy mi az.

Brigit azóta nem láttam többet. 15 évvel később, miután túl voltam már megannyi jó és rossz dolgon, többek közt elváltam, meg akartam keresni, hogy elnézést kérjek. El akartam neki mondani, hogy mit és miért tettem, és hogy valójában igen sokat éreztem én is iránta, de a legfontosabb, hogy mennyire sajnálom. Mint kiderült, hozzáment egy régi ismerősömhöz, így úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha inkább hagyom az egészet.

Kinccsel összesen 3 évig voltunk együtt. Később nekem adta minden erényét. Egyszer hónapokkal később megkérdezte, hogy mikor és hogyan történt az első szexuális együttlétem, és mivel az én legfőbb erényem azóta is az őszinteségem, így elmondtam neki mindent. Ha nem kérdez rá, talán sosem tudja meg, de én nem szoktam és nem is tudok hazudni. - Kivételt képeznek ez alól a szüleim, akik jobb, hogy nem tudtak mindig mindenről. - Talán nem kellett volna, mert akkor összetört benne valami, és már nem volt olyan felhőtlen a kapcsolatunk, mint előtte. Ami persze teljesen érthető is. Mindenesetre még hosszú ideig együtt voltunk és sok szép emlék fűz hozzá. Mondanám, hogy ha ezt előre tudtam volna, sosem lépek félre, de meg kellett ismernem mi az a lelkiismeret. Többet nem ártottam neki ilyen módon és a kapcsolatunk utolsó napjáig hűséges voltam hozzá.

(Mielőtt valaki arra gondolna, hogy esetleg máshogyan bántalmaztam, például megvertem, szeretném leszögezni, hogy soha egyetlen nőnek sem ártottam fizikálisan és nem is fogok. Van olyan ismerősöm, aki arra esküszik, hogy van olyan helyzet, amikor egy nő is megérdemel egy-két pofont. Nekik szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy soha nincs olyan. Mégis miért? Mert, amikor mi férfiak érdemelnénk meg, ők nem lesznek abban a helyzetben, hogy viszonozzák azt. A Nő mindig a szebbik és egyben törékenyebbik nem marad, akiket nekünk, férfiaknak, lovagként kell tisztelnünk és védelmeznünk!)

Kincsővel végül akkor ért véget a románcunk, amikor választás elé állított, hogy vagy ő, vagy a barátaim. Az éjszakáim nagy része ugyanis még mindig a barátok társaságában telt, mégha hűségesen is. Tisztán emlékszem a napra, amikor felkeltem az ágyáról, felvettem a cipőmet és kisétáltam a szobájából és egyben az életéből is. 3 héttel később még kaptam egy SMS-t, melyben annyi állt, hogy látom a barátaidat válaszotottad helyettem.... Sosem beszéltem vele többet. A következő barátjával összeházasodtak és azóta is boldogan élnek a gyermekükkel.

Remélem, hogy a történetem ezen része minél több fiatalhoz eljut majd és mindenki le tudja vonni belőle a számára megfelelő tanulságot.

Ha engem kérdeztek, néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, bár van benne bőven több is.

Először is érdemes várni az igazira, mert sosem tudhatod, mikor sodorja eléd az élet.

Másodszor: soha ne legyél kiszolgáltatott egyetlen ember számára sem, bármennyire is szereted! Ha nem kapod ugyanazt vissza egy kapcsolatból, amit bele teszel, talán érdemes lenne váltani.

Harmadszor: soha ne foglalkozz mások véleményével.

Nem utolsó sorban pedig: soha ne állítsd válaszút elé azt, akit szeretsz! Meg kell taláni a közös utat és igazodni egymáshoz.

Egynyári kalandok(részlet az Egy modern kori válás története, avagy minden pasi disznó!? című könyvemből

Kegyetlen játékok(1. rész)

Egy falatka Albánia

2020 tavaszán járunk. Már hosszú ideje annak, hogy a feleségemmel megromlott a kapcsolatunk. Bár még egy lakásban éltünk, külön szobában is aludtunk több, mint fél éve. Sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy elhidegültünk egymástól, viszont az utolsó. Én már nagyban a hazaköltözésemet tervezgettem és tisztában voltam azzal is, hogy ők a gyermekeinkkel Németországban fognak maradni. Már tudom, hogy nem ez volt a legjobb döntésem, amit eddigi életem során megtettem, de ezt most kár lenne részletezni.

Abban az időben egy gyorsétterem vezető-helyettese voltam. Mondhatni, mindenem megvolt. Először csak az elinduláshoz szükséges anyagiak megszerzése volt a cél, és sosem gondoltam, hogy ilyen sokra viszem. Ezt persze csak képletesen értem, hiszen egy multinacionális vállalat beosztottjának lenni számomra egyáltalán nem felemelő. Az első pillanattól kezdve tudtam és hangoztattam is, hogy csak bizonyos ideig fogok külföldön tartózkodni, bárhogyan is alakuljon az életünk.

Már a felmondási időm benyújtásánál tartottam, ami folyamatosan csak torlódott, figyelembe véve a körülményeket, illetve a főnökömhöz való lojalitásomat. Pontosan tudtam, mekkora forgalommal jár egy nyári szezon, illetve mennyit számít a jó munkaerő hiánya. Elvállaltam, hogy a nyarat még ott töltöm és csak utána indulok vissza szülőhazámba.

Így történt, hogy sikerült összegabajodnom egy fiatal albán leányzóval, akit a továbbiakban Adeának fogok hívni.

Ade nálam 10 évvel volt fiatalabb. Diplomás, koszovói származású hölgy, aki már néhány hónapja a csapatunkat erősítette. Valahányszor nem volt kimagasló forgalom, ő folyamatosan a társaságomat kereste. Úgy gondolom, ha valaki igazán nagy rajongást mutat feléd, azt megérzed. Ekkor sem történt másként. Többször beszélgettem az exemmel is arról, hogy ez a nő rám van kattanva és valamit nagyon akar tőlem, én pedig bátorkodni fogok élni a lehetőséggel. Persze mindez csak arra szolgált, hogy lássam, mutat e még bármilyen érdeklődést irányomba, de lerázott annyival, hogy csak képzelődök.

Isten bocsássa meg bűnömet, de egy vágyaktól fűtött fiatalember, akit nem mellesleg csinosabbnál csinosabb nők vesznek körül, nem tud sokáig ellenállni a kísértésnek.

Adea nem volt az esetem, hogy őszinte legyek, és azt is jól tudtam, hogy ha hazatérek egy muzulmán nővel, úgy hogy hivatalosan még el sem váltam, nekem a fejemet veszik. Mégis úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, de csakis őszintén. Sajnos sosem voltam a hatalmas eszemről híres, így érdekes gondolataim támadtak. Nem állt szándékomban átverni és hazudni sem neki. Igyekeztem minden lényeges dolgot leszögezni már a legelején. Elhívtam sétálni, ahol elmondtam, hogy nem szeretnék vele komoly kapcsolatot létesíteni. A nyár után hazaköltözöm, ahová nem jöhet velem. Ennek ellenére mindenre nyitott vagyok, és ennek tudatában kell eldöntenie, hogy mit is szeretne valójában tőlem.

Sajnos akkor még nem fogtam fel, hogy egy nő, vagy akár legyen az férfi is, aki kimondottan rajong a másikért, az elvakult és bármit képes megtenni érte. Tehát belement a játékaimba.

Azt megbeszéltük már a legelején, hogy ő még szűz és ennek a házasságáig, de legalább az eljegyzéséig így is kell maradnia, mert ezt megköveteli a családja és vallási szokásaik. Talán nem is kell mondanom, mekkorát nőtt a szememben, hisz nálunk már tizenéves gyerekként ágyba bújnak egymással, mégis mi ítélkezünk, holott bőven lehetne, mit tanulnunk...

Persze ő sem volt szentebb, mint a hazánkban élő álkeresztények. Nem vetette meg az alkoholt, még ha nem is vitte túlzásba és más kultúrákból származó férfiakkal sem szabadott volna ismerkednie. Hozzáteszem, soha egy kortyot sem ittam vele.

Elkezdtük közelebbről megismerni egymást. Sokat sétáltunk és beszélgettünk egymással. Az egyik alkalommal, amikor az egyik környező erdőben egy padon ültünk, úgy döntöttem, hogy nem tétovázom tovább. Az általam ismert legnagyobb érzékiséggel csókoltam meg a nyakát, amibe olyan szinten beleremegett, hogy majdnem leesett a padról. Megkérdezte, hogy minden férfi így tud e csókolni, majd megkért, hogy folytassam. Egy igazán szépnek mondható napot töltöttünk együtt, aminek egyre több ismétlése lett. Szegény teremtés minden alkalommal csak azt ismételte, hogy: "Tudom, te haza fogsz menni, én pedig nem mehetek veled."

Őszintén mondom, hogy megsajnáltam és talán egy picit bánom is, hogy nem hoztam őt magammnal.

Hogy mi minden történt még kettőnk között, azt az olvasó fantáziájára bízom. Nem szeretnék egy erotikától fűtött, anyáink kedvenc regényeire emlékeztető, történetet írni és lehet, nem is lennék rá képes. Ami lényeges, hogy szép, közel 2 hónapot töltöttünk egymás társaságában. A kapcsolatunk a végére rendesen felhevült. Ott és úgy csókoltam minden alkalommal, ahogyan előttem még senki, miközben igyekezett egyre többet tanulni az emberi testről, hogy ő is minél inkább a kedvemben tudjon járni. Többször is alkalmam nyílt rá, de a legdrágább kincsét megőrizhette későbbi férjének, ahogyan azt az elején megbeszéltük. Bár voltak olyan kijelentései, hogy miután megházasodik, majd találkozunk és bepótoljuk, máshogyan alakult. Persze én ezt soha nem is szerettem volna ilyen feltételek mellett.

Időközben még eltöltöttem egy rövidke, két hetes szabadságot Magyarországon, majd mire visszaértem Németországba, neki jegygyűrű volt az ujján. Próbált még közeledni felém, de emiatt elutasítottam és soha többet nem beszéltünk egymással. Azt persze még előtte kiszedtem belőle, hogy volt egy albán fiatalember, aki már 4 hónapja udvarolt neki, és mivel én kijelentettem, hogy kettőnk kapcsolata csak a nyár végéig tarthat, úgy döntött, hogy enged a srácnak.

Azt nem mondom, hogy kilenc hónappal később, de kevesebb, mint egy éven belül összeházasodtak és gyermeket szült neki. Soha többet nem hallottam felőle.