Meg tudod csinálni!

Ez az a szóegyüttes, melyet nem sokszor hallottam életemben. Annál többször viszont, a "nem tudod megcsinálni", "képtelen vagy rá", "úgyis belebuksz"... és még napestig sorolhatnánk az ehhez hasonló negatív kifejezéseket.

Ugye ez mindenkinek ismerős?

Ha most mélyen elgondolkodtál, akkor állj meg egy pillanatra és gondold újra! Te hányszor bíztattál másokat a "megcsinálod", "képes vagy rá", "meg tudod csinálni", vagy más pozitív szavakkal?

Na ugye ...

Hogyan is várhatod másoktól, hogy bíztassanak, támogassanak, vagy kellő pozitív energiával lássanak el, ha te sem nyújtasz eleget?

Azt mondják, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Az én kedvenc mottóm pedig, hogy úgy bánj másokkal, ahogyan elvárnád, hogy veled szemben is viselkedjenek.

Bár ez utóbbi kifejezés leginkább a kereskedelemből, illetve vendéglátásból ragadt rám, hosszú ideje próbálom alkalmazni a hétköznapi életben is. Mint már sokan tudjátok, sok motivációs tréninget megismertem az elmúlt közel két évtizedben, és szeretem a gyakorlatban is elsajátítani ezeket. A legérdekesebb a dologban, hogy a legtöbb ember nem tudja értelmezni mindezt, mert elszoktunk az ilyesfajta bókoktól.

Például amikor találkoztam egy-egy régi ismerőssel, megdícsértem, hogy de jól nézel ki, erre azt a választ kaptam, hogy "pedig nem is híztam olyan sokat" vagy egy másik esetben: "de hiszen csak egy melegítő van rajtam"...

Hogy miért ezek az első reakciók? Mert már szinte teljesen hozzászoktunk, hogy bántanak bennünket. Illetve nem vagyunk hozzászokva a dícséretekhez...

Visszakanyarodva a fő témához, jómagam nem a külső(azt már rég legyőztem), sokkal inkább a belső, úgynevezett lelki sérelmekhez vagyok hozzászokva. Amikor vidéken kezdtem új életet, többször közel álltam a bukáshoz, és egyből megkaptam, hogy "ugye, mi megmondtuk". Amikor eldöntöttem, hogy Újév napjától leszokom a dohányzásról, és megannyi másban is önmegtartóztató leszek, már előre megkaptam, hogy el fogok vérezni...

Bár sokaknak hihetetlen lehet, ezek a dolgok nálam fordítva működnek, mint átlagban. Engem a negativitás olykor jobban tud ösztönözni, mint bármi más. Ha azt mondják nekem, hogy "képtelen vagy rá", én már elértem arra a szintre, hogy tudjam, bármire képes vagyok, és csakazértis megmutatom.

Persze ez rengeteg lemondással is járt és még fog is. Azt meg kell értenie mindenkinek, hogy ha valaki csak negatív energiát táplál, akkor a körülötte lévőket is magával húzza és, bár nem lehetetlen, sokkal nehezebb a felemelkedés. Szóval az ilyen embereket el kell engedni, hacsak nem tudsz rajtuk segíteni! Hiszen, ha másnak sikerült, neked is sikerülni fog!

Azt is többször megkaptam, hogy én egy álmodozó vagyok, de tudjátok, az én álmaim kézzel foghatók és közelebb vannak, mint hinnétek.

Mindezek ellenére mégis egyetlen tanáccsal zárnék, mégpedig, hogy Merjetek nagyot álmodni! Hisz meg tudjátok csinálni! Ha mások élik a ti álmaitokat, ti is képesek vagytok rá!

Képes vagy rá! Meg tudod csinálni!

Az arcátlanságnak is van határa...

A minap egyik barátom lakásán beszélgettünk, miközben a zene a YouTube névre hallgató, videómegosztó portálról szólt. Gondolom senkinek sem kell az oldalt bemutatnom, hiszen már mindannyian ismerjük; ahogyan azt sem kell elemeznem, hogy már egy zeneszámot sem lehet meghallgatni prémium előfizetés nélkül reklámmentesen. Ez még nem is lenne baj, hiszen mind pénzből élünk, ahogyan a fent említett weblap üzemeltetői is.

Ami nálunk, és gondolom több millió honfitársunknál is rendszeresen kiveri a biztosítékot, az az a fajta minősíthetetlen politikai témájú, reklámnak nem nevezhető, arcátlan alázás, melyet kormányunk finanszíroz. Ilyen máshol a világon nincs, mint ami Magyarországon megy! Komolyan elgondolkodtam, hogyha a közeljövőben nem is, de lesz e valaha változás egy olyan nép körében, amelyik szó nélkül tűri, hogy milliókat, sőt milliárdokat költsenek az adójukból ilyen szégyenteljes videókra. Nem elég, hogy lopnak, csalnak és még megállás nélkül hazudnak is, de elkezdték mindezt olyan pofátlan módon csinálni, amelyet már nem lehet kampánynak nevezni. Kormányunk eljutott arra a szintre, ahol úgy érzi, vagy talán biztosan tudja is, hogy már bármit megtehetnek. Akár királyként élhetnek a palotában is, mert minket az sem zavar.

Arról már ne is beszéljünk, hogy több ördögöt megfestettek vezetésük alatt, mint amennyit a magyar népmesékből megismertünk, hogy elhigyjük, itt már mindenki mumus, csak ők nem. Mindeközben az utolsó útszéli haver is meggazdagodott, holott két értelmes magyar szót nem tud összefüggően elmondani...

Kérdem én: meddig hagyjuk még a mocskot terjedni?

Nem véletlen a mondás, hogy azért mindennek van határa!