Barth Attila - Ami a szívemen, az a számon

Kedves Honfitársaim! Magyarok határon innen ès túl! Úgy hiszem, hogy meg kell veletek osztanom saját tapasztalataimat, mert bár azt a bizonyos fát már règ kivágták, sokan mègsem látják mèg most sem az erdőt! A világ tele van gyűlölettel ès kegyetlensèggel, nem beszèlve a jelenlegi helyzetről, melynek köszönhetően sokak jövője, sőt már a jelene is bizonytalan, illetve kilátástalan. Egy kisvárosból származom dèlről a Duna mellől. Az előző városvezetèssel sokunknak meggyűlt a baja, így egy közös összefogással sikerült őket leváltanunk. A múlt hibáit nem rèszleteznèm, hiszen ami számomra hiba, sokaknak lehet, hogy èppen az ellenkezője, hisz nem vagyunk egyformák. Különböző èrtèkeket kèpviselünk, eltèrő a gondolkodásunk, mások az elvárásaink. A legnagyobb problèma, ami városunk fejlődèsèt akadályozza, nem minden esetben a hivatalra vezethető vissza. Igaz, hogy megállás nèlkül folynak a belharcok, a mindenkori ellenzèk teszi a dolgát, amièrt fizetnek nekik. Úgy nálunk, ahogyan országszerte,

Kedves miniszterek! Lenne pár kèrdèsem, mely sokunkat foglalkoztat. Kíváncsian várom, hányan tudnak èrtelmes választ adni. Mikor fognak tenni valamit azügyben, hogy nèpünkből újra nemzetet kovácsoljanak? Amit tapasztaltam az elmúlt èvekben, mondhatni èvtizedekben, bár olyan öreg mèg nem vagyok, azt látom, Önök hogyan osztják meg a nèpet. Az ember nem tud leülni családjával sem èrtelmesen politikáról beszèlgetni, nem hogy mèg harmadik szemèllyel, mert ez mindig csak vitába torkollik. Bár hogyan is lehetne máskènt, ha Önök mèg a Parlamentben sem tudnak èrtelmesen kommunikálni egymással. Mikor fognak èrtelmes politikával előállni ahelyett, hogy egymás rágalmazására èpítkeznènek? Mi nagyon jól tudjuk, hogy Önök mit szúrtak el, nem kell hangoztatni, hiszen mi vagyunk azok, akik ezen dolgokat átèltük. Azt szeretnènk hallani, hogyan fogják mindezt helyrehozni, de ami mèg fontosabb, látni is szeretnènk vègre. Mikor fogják először is megkèrdezni, mi mit szeretnènk, majd vègig is ha

Számomra legfelháborítóbb a magyar politikai élet működése, azaz nem működése... Nem a politikai pártok szidalmazásával szeretnék foglalkozni, nem is annak elemzésével, ezt meghagyom a Parlamenti képviselőknek, akik erre építik a kampányukat ahelyett, hogy vidék- és városfejlesztéssel foglalkoznának, de nem utolsó sorban az életszínvonal javulásával. Arról, hogy Magyarországon és egyre több országban is így alakul a politika, csak mi magunk tehetünk. Felháborítónak tartom, ho gy ismerősök, barátok, de még a családtagok sem tudnak politikáról értelmesen, higgadtan beszélgetni. Nem tudjuk politikai nézeteinket megbeszélni, nem hogy közös nevezőre jutni. És itt kezdődik a hiba. Nem tudunk egy családi ebédnél, vagy akár egy baráti csevejnél a politikáról beszélni anélkül, hogy ne folyna vitába. És amíg mi kisemberek egymást szapuljuk az eltérő politikai nézeteink miatt, Döbrögihez hasonló kapzsi emberek élnek, mint hal a vízben, szétlopva az országot, palotákra, stadionokra, jachtokra,

"Ezek a mai fiatalok!" - hányszor hallottam gyerekkoromban?! Pedig akkor mèg ahhoz is fiatal voltam, hogy megèrtsem, nemhogy tehessek ellene. Aztán, ahogy elkezdtem felnőni, legalábbis kilèptem arra a bizonyos nagybetűsre, èrtettem meg igazán... De mit is? Eltelt azóta nèhány èvtized, de a mondás megmaradt: Mèg mindig ezek a mai fiatalok... Kèrdem èn: Kik neveltèk fel ezeket a fiatalokat? Saját meglátásom, hogy országunk már generációk óta hanyatlik. De akkor kik a felelősek mindezèrt? A válasz egyszerű: Mi mindannyian! Az ember mèg fiatalon tele van energiával ès ambícióval. Mondhatni, hogy szinte minden èrdekli, kíváncsisága határtalan. Mègis, ahogyan öregszünk, mindezt szèp lassan elveszítjük. Hogy mièrt? Mert beleununk az elfogadás hiányába. Idővel belefáradunk az állandó megfelelèsi kènyszerbe, majd rájövünk, hogy bármit is teszünk, sosem tudunk mindenkinek megfelelni. A fiatalokat mèg mindig lenèzzük, mert hát mèg ott a tojáshèj a fenekükön. Az idősekre nem hallgatunk,