Egy kis elgondolkodtató

Kedves Honfitársaim! Magyarok határon innen ès túl!

Úgy hiszem, hogy meg kell veletek osztanom saját tapasztalataimat, mert bár azt a bizonyos fát már règ kivágták, sokan mègsem látják mèg most sem az erdőt!

A világ tele van gyűlölettel ès kegyetlensèggel, nem beszèlve a jelenlegi helyzetről, melynek köszönhetően sokak jövője, sőt már a jelene is bizonytalan, illetve kilátástalan.

Egy kisvárosból származom dèlről a Duna mellől. Az előző városvezetèssel sokunknak meggyűlt a baja, így egy közös összefogással sikerült őket leváltanunk. A múlt hibáit nem rèszleteznèm, hiszen ami számomra hiba, sokaknak lehet, hogy èppen az ellenkezője, hisz nem vagyunk egyformák. Különböző èrtèkeket kèpviselünk, eltèrő a gondolkodásunk, mások az elvárásaink.

A legnagyobb problèma, ami városunk fejlődèsèt akadályozza, nem minden esetben a hivatalra vezethető vissza. Igaz, hogy megállás nèlkül folynak a belharcok, a mindenkori ellenzèk teszi a dolgát, amièrt fizetnek nekik. Úgy nálunk, ahogyan országszerte, sőt világszerte is, ugyanazt a problèmát látom. Magam is beleszaladtam, de szerencsère felkapcsolták odafent a lámpát.

Úgy gondolom azzal a gyűlölködő, elutasító, hitetlenkedő felfogással, amellyel rendelkezünk, csak akadályozzuk a saját előrehaladásunkat! Mèg el sem foglalta helyèt az új vezetősèg, már az első naptól kezdve megy a szurkálódás kegyetlenül!

Kèrdem èn, ki választotta meg a vezetősèget? Nem mi magunk?

Azzal, ha folyamatosan támadunk esèlyt sem adva a bizonyításra, csak magunk alatt vágjuk a fát! Ezzel a tevèkenysègünkkel csak hátráltatjuk a saját magunk ès közsègünk fejlődèsèt, nem beszèlve azokról a lelki bántalmakról, melyeket embertársainknak okozunk!

Úgy èrzem itt az ideje, hogy kicsit magunkba nèzzünk ès elgondolkodjunk! Vajon mindaz, amit teszünk, az èpítő jellegű, vagy valójában csak rombolunk vele? Ha a többsèg leváltja hűn szeretett pártunkat, akkor azt ok nèlkül tette? Valószínűleg mindenkinek megvolt rá az oka, amièrt így szavazott!

De kinek is ártunk valójában, ha ezt a fajta ideológiát folytatjuk? A politikusoknak, a pártoknak, vagy esetlegesen a saját szomszèdainknak, barátainknak, családunknak? Úgy èrzem, hogy leginkább ez utóbbiaknak, mivel nem fogadjuk el egymás döntèsèt, sőt mèg meg is hazudtoljuk a másik embert, mèg saját szeretteinket is.

Úgy hiszem, hogy mindenki megèrdemel egy esèlyt! Ha a többsèg bizalmat szavazott egy új vezetősègnek, akkor azt a kisebbsègnek, bármennyire fájó is, el kell fogadnia ès meghagynia a lehetősèget a bizonyításra! Nehèz bármit is tenni, ha már az elejètől fogva az általunk okozott sèrülèseiket kell nyalogatniuk ahelyett, hogy a valódi munkájukkal foglalkozhatnának!

A jelenlegi vírushelyzet megnehezíti minden kèpviselő dolgát, ez kètsègtelen! Biztosra veszem, hogy megvoltak a maguk elkèpzelèseik, amikor oda jutottak. Ígèrtek fűt, fát, ahogy az lenni szokott, de nehèz, ha föntről megkötik a kezüket ès elveszik a támogatásokat!

Próbálok túllátni a helyzeten ès bizakodóan tekinteni a jövőre! Ehhez viszont az kell, hogy mindenki megèrtse, hogy ez így nem mehet tovább! Tartsunk ki ma mindannyian, egymást segítve, hogy aztán közösen lèphessünk a holnapba ès èpíthessük fel együtt gyermekeink jövőjèt!

Lássuk be továbbá azt is, hogy a gyűlölet sosem vezet jóra! Èn befejeztem a rombolást ès lehetősègeimhez mèrten mindent meg fogok tenni, hogy segítsek az èpítkezèsben!

Hagyjuk meg a lehetősèget honfitársainknak, hogy tènylegesen hasznos dolgokat tehessenek! Ha pedig ennek az ellenkezője kezd kibontakozni, magam is ott leszek, hogy elbontsunk egy újabb sikertelenül felhúzott falat!

Itt az ideje egy valódi rendszerváltásnak, ehhez pedig mind kelleni fogunk!

Azokat viszont, akik már èvek óta nem tudtak semmi tènylegeset megalkotni az előrejutásunk èrdekèben, csak saját hatalmukat ès vagyonukat erősítettèk, minden erőnkkel el kell távolítanunk pozíciójukból, különben elvèrzünk!

Ez az, amit mindenkinek meg kell èrtenie! A gyűlöletkeltèst pedig hagyjuk meg az ellenzèknek, hisz ezèrt fizetjük őket!

(2021. február)

Üzenet a politikusoknak!

Kedves miniszterek!

Lenne pár kèrdèsem, mely sokunkat foglalkoztat. Kíváncsian várom, hányan tudnak èrtelmes választ adni.

Mikor fognak tenni valamit azügyben, hogy nèpünkből újra nemzetet kovácsoljanak?

Amit tapasztaltam az elmúlt èvekben, mondhatni èvtizedekben, bár olyan öreg mèg nem vagyok, azt látom, Önök hogyan osztják meg a nèpet. Az ember nem tud leülni családjával sem èrtelmesen politikáról beszèlgetni, nem hogy mèg harmadik szemèllyel, mert ez mindig csak vitába torkollik. Bár hogyan is lehetne máskènt, ha Önök mèg a Parlamentben sem tudnak èrtelmesen kommunikálni egymással.

Mikor fognak èrtelmes politikával előállni ahelyett, hogy egymás rágalmazására èpítkeznènek?

Mi nagyon jól tudjuk, hogy Önök mit szúrtak el, nem kell hangoztatni, hiszen mi vagyunk azok, akik ezen dolgokat átèltük. Azt szeretnènk hallani, hogyan fogják mindezt helyrehozni, de ami mèg fontosabb, látni is szeretnènk vègre.

Mikor fogják először is megkèrdezni, mi mit szeretnènk, majd vègig is hallgatni mindazt?

Nem hiszem, hogy olyan kèrdèsekben, mint pèldául a vasárnapi nyitvatartás, Önöknek kellene dönteni mindnyájunk helyett, holott Önök mèg szombaton sem dolgoznak. A hèt többi napjáról inkább nem beszèlnèk, hogyan alusszák át azokat. A legtöbben ezt a napot legszívesebben a családunkkal töltenènk, ahogy az ősidők óta szokás. Emlèkszem gyerekkoromból a vasárnapi ebèdekre, ahol a család apraja-nagyja ott volt. Ezt èn már nem tudom megadni gyermekeimnek. Sokakat pedig meggyőztek azzal, hogy a pótlèkok miatt ragaszkodjanak hozzá. Mert ugye rá vagyunk kènyszerűlve.

Ès ez mèg a legegyszerűbb kèrdès volt, mert ha ennèl komolyabb dolgokba szeretnènk beleszólni, ahhoz sajnos tüntetèseket kell szerveznünk, ahol pedig brutális módszerekkel oszlatják szèt a tömeget. Bár lehet, hogy hálásnak kellene lennem, mert más országokban èlesfegyverrel lőnek a tömegbe. Önök eddig mèg megkímèltek minket gumilövedèkkel, illetve vízágyúval. A rendőri intèzkedèsekről meg inkább nem is beszèlnèk, mert èrthetetlen számomra, hogyan kèpesek emberek így bánni társaikkal. A szolgálunk ès vèdünk mára már tènylegesen csak egy szlogen maradt, ha nem így lenne, akkor minket szolgálnának, az elnyomóink helyett, hiszen ők is ugyan ebben a cipőben járnak.

Mikor fogják a választást jogát a Magyarországon èlőkre bízni?

Mi sem szavazunk határon túli magyarlakta területeken. Bár meg sem tehetjük, úgy gondolom, jobb is, hiszen legtöbbünknek fogalma sincs róla mi zajlik odaát, ugyanúgy, ahogyan ők sem látnak bele az itthoni dolgokba, mègis örömmel teszik, mert megesznek minden moslèkot, ami a mèdiából folyik.

Mikor fogják abbahagyni az emberek butítását?

Tisztelettel

Egy magyar állampolgár

(Nikolett Emmert fotója a Pexels oldaláról)

A politika működése, vagy éppen nem működése?

Számomra legfelháborítóbb a magyar politikai élet működése, azaz nem működése... Nem a politikai pártok szidalmazásával szeretnék foglalkozni, nem is annak elemzésével, ezt meghagyom a Parlamenti képviselőknek, akik erre építik a kampányukat ahelyett, hogy vidék- és városfejlesztéssel foglalkoznának, de nem utolsó sorban az életszínvonal javulásával.

Arról, hogy Magyarországon és egyre több országban is így alakul a politika, csak mi magunk tehetünk. Felháborítónak tartom, hogy ismerősök, barátok, de még a családtagok sem tudnak politikáról értelmesen, higgadtan beszélgetni. Nem tudjuk politikai nézeteinket megbeszélni, nem hogy közös nevezőre jutni. És itt kezdődik a hiba. Nem tudunk egy családi ebédnél, vagy akár egy baráti csevejnél a politikáról beszélni anélkül, hogy ne folyna vitába. És amíg mi kisemberek egymást szapuljuk az eltérő politikai nézeteink miatt, Döbrögihez hasonló kapzsi emberek élnek, mint hal a vízben, szétlopva az országot, palotákra, stadionokra, jachtokra, kurvákra stb... költve azt a rengetek adót, amit mi fizetünk nekik. Sokszor hallottam már, hogy "a másik is lopna, akkor ez még mindig jobb", meg ehhez hasonló kijelentéseket. Ilyenkor szokott bennem felmenni a pumpa, mert hát NEM, eszem ágában sem lenne lopni, ha milliókat keresnék havonta, akkor sem volt amikor még százezret sem kerestem, nem hogy milliót. Gondolkodjunk már el egy kicsit, ez nem hozzáállás. Az az ember akinek nem elég a politikus fizetés, annak a világ összes pénze sem lenne elég, az ilyen ember nem alkalmas egy ország vezetésére, csak annak elherdálására. Aki meg fenyegeti a népét megvonásokkal, azt már inkább nem is jellemezném.

Nem gondolom, hogy lenne jelenleg olyan jelölt aki alkalmas lenne az ország vezetésére. Nehéz egy tiszteletre méltó, MAGYAR embert találni. Mint tudjuk a magyar nemességet kiirtották, ahogyan déli, keleti rokonainknál is, nem véletlen, de erről egy másik alkalommal... DE

Egy dolgot KÉRNÉK tőletek! Tegyétek félre politikai nézeteiteket, üljetek le higgadtan a családdal, majd barátokkal, ismerősökkel és beszéljetek. Mondjátok el véleményeiteket, tapasztalataitokat, de ami legfontosabb, hallgassátok meg a másik véleményét. Ne ítélkezzetek, és ne ítéljetek. Ne higgyetek el mindent, ami a médiában zajlik, hiszen a média is a pártok kezében van, tele hazugságokkal. Amíg ezt a nyugodt légkört nem tudjuk megteremteni a saját környezetünkben, addig esélyét sem adjuk egy jobb ország felépítésének.

Van 2 évünk arra, hogy közös nevezőre jussunk együtt, EGY emberként, EGY országért, EGYÜTT!

(Dominika Gregušová fotója a Pexels oldaláról)

Generációk bukása, avagy "Ezek a mai fiatalok!"

"Ezek a mai fiatalok!" - hányszor hallottam gyerekkoromban?! Pedig akkor mèg ahhoz is fiatal voltam, hogy megèrtsem, nemhogy tehessek ellene. Aztán, ahogy elkezdtem felnőni, legalábbis kilèptem arra a bizonyos nagybetűsre, èrtettem meg igazán...

De mit is?

Eltelt azóta nèhány èvtized, de a mondás megmaradt: Mèg mindig ezek a mai fiatalok...

Kèrdem èn: Kik neveltèk fel ezeket a fiatalokat?

Saját meglátásom, hogy országunk már generációk óta hanyatlik. De akkor kik a felelősek mindezèrt?

A válasz egyszerű: Mi mindannyian!

Az ember mèg fiatalon tele van energiával ès ambícióval. Mondhatni, hogy szinte minden èrdekli, kíváncsisága határtalan. Mègis, ahogyan öregszünk, mindezt szèp lassan elveszítjük. Hogy mièrt? Mert beleununk az elfogadás hiányába. Idővel belefáradunk az állandó megfelelèsi kènyszerbe, majd rájövünk, hogy bármit is teszünk, sosem tudunk mindenkinek megfelelni.

A fiatalokat mèg mindig lenèzzük, mert hát mèg ott a tojáshèj a fenekükön. Az idősekre nem hallgatunk, mert hát honnan is tudhatnák, hiszen ők mèg egy teljesen más világban nőttek fel.

Ès itt a lènyeg! Nem tudunk, de nem is kell mindenkinek megfelelnünk. Egyszerűen csak meg kell èrtenünk, hogy mindannyian különbözőek vagyunk ès meg kell tanulnunk elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Nem kell mindenben egyetèrtenünk, de fontos, hogy odafigyeljünk egymásra. A legfontosabb a kölcsönös tisztelet, mely nem rangtól ès kortól függ, kizárólag embersègből ered. Nem is èrtem, hogyan várhatja el olyan ember a tiszteletet, aki csak lenèzni tud másokat...

Ahogyan a mondás is tartja: "Az idősnek tiszteletet, a fiatalnak utat adj!"

Vagy, ahogyan mondani szoktam: Tiszteld az időseket, mert nèlkülük nem lennènk, ès támogasd a fiatalokat, mert nèlkülük nem leszünk.

Gyermekeink pont olyanok lesznek, amilyeneknek neveljük őket! Tehát, ha valaki azt mondja, hogy "ezek a mai fiatalok...", jogos a kèrdès, hogy mit tettek a szüleik?!

Ha szegèny gyermek úgy nő fel, hogy állandóan csak azt hallja, mennyire elcseszett az ő generációja, idővel elhiszi ès beleszarik...

Tehát felejtsük el vègre, hogy mindig mindenèrt másokat hibáztatunk, mert ez a legkönnyebb. Nem a mai fiatalok tehetnek a dolgok menetèről, ahogyan azt sem hiszem, hogy az èn korosztályomè, vagy elődeinkè lenne a felelősèg, hanem mindannyiunkè. A múlt hibáin már nem változtathatunk, de a jelenünkön bőven lenne mit átgondolnunk, hogy jövőt èpíthessünk.