Barth Attila - Ami a szívemen, az a számon

(Barth) Szia! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Lehet, hogy már elhangzott máshol is, de engem az érdekelne legelőször, hogy miért ez a név? Miért Ria Anne Donovan? (Ria Anne) Szia! Először is szeretném megköszönni magát az interjút. Köszönöm, hogy gondoltál rám! A Ria egy összetákolt név volt, még gyerekkoromból. A vezetéknevemből rakták össze nekem. Az Anne(Ann) a híres 1985 - ös Kanadai film főszereplőjéről született. Végül a Donovan tette teljessé az egészet.  (Barth) Ha jól tudom, három eddig megjelent regényed van, melyből kettő egy sorozat részei, aminek jelenleg a folytatásán dolgozol. Mesélnél nekünk erről egy keveset? (Ria Anne) Közel áll a szívemhez az Alina & David sorozat. Nem volt tervezett regény, egyszerűen csak leültem és írni kezdtem. Szerettem volna megeleveníteni az igaz barátságokat, melyekre még régről sokan emlékezünk. Alina összes félelme a jövőjétől bennem is megfogant. Katherine mindig is két lábon állt a földön, de benne is sok minden átértékelődik

(Barth) Üdvözöllek! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Bevallom, a barátaimmal való beszélgetésekben, mindig Osmosisként említünk meg téged. De mi is valójában az Osmosis? Mit takar ez a név pontosan? (Szabolcs) A legegyszerűbben úgy tudnám definiálni az Osmosist, mint egy sci-fi és fantasy motívumokkal megtűzdelt, humorral kellően megfűszerezett, folytatásos kalandregényt, amely romantikus és misztikus szálakat is tartalmaz. Az Osmosis mottója: "a soha véget nem érő történet".  Ez utóbbi okozza a legtöbb fejtörést az új olvasóknak, pedig rém egyszerű a dolog. A végtelen történet nem azt jelenti, hogy soha nincs megoldása és lezárása semmilyen eseménynek. Éppen ellenkezőleg. Az olvasó rendre átélheti a legkülönbözőbb eseménysorozatok megoldását és lezárását, csakhogy mindig adódik egy másik cselekményszál, akárcsak a való életben. Vagy éppen párhuzamos síkon zajlanak az események, és mindig van kinek a sorsát nyomon követni, vagy újabb és újabb történések miatt izgulni. A

A minap megnéztem a videóidat, amiket még egykoron küldtél nekem. Nem tudom, miért kínzom magamat még mindig ezzel. Már rég ki kellett volna törölnöm mindet. De megnéztem, mert ilyen hülye vagyok. És tudod, még mindig ugyanaz az érzés kerített azonnal hatalmába, hogy: Istenem, mégis hogy lehet ennyire gyönyörű?! Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű, ennyire csodálatos, miközben meg belülről rohad? Hisz nem így van? Mondd, hogy tévedek! Mondd, hogy egy idióta barom vagyok, aki túltolta, aki elvesztette kapcsolatát a valósággal, és csak képzelődött. Bár valóban elvesztettem az eszemet, abban a pillanatban, amikor először megláttalak. És azóta sem találom. A 15 év korkülönbség miatt mondhatnánk, hogy gyerek voltál hozzám képest, és ez volt a baj. De a valóság az, hogy én voltam az, aki képtelen volt felnőni hozzád és a feladathoz, hogy egy ilyen csodát értékelni tudjon. Mert akárhogyan is, én hiszem, még a történtek ellenére is, hogy egy csoda vagy! Bár azt mondhatnám, hogy nem tudom, mi is

Volt egy álmom, hogy egyszer egy olyan helyen fogok élni, mely állattartásra is alkalmas, melynek saját erdeje van, és ahol a kert végében egy patak csörgedezik. Ilyen területre szert tenni viszont nagyon nehéz, vagy igen drága, nekem pedig sem kapcsolataim, sem vagyonom nem volt ehhez. Azért sikerült találnom egy vidéki ingatlant fél hektár földdel, pár száz négyzetméternyi erdővel és egy kiszáradt csatornával. A szomszédoktól megtudtam, hogy a falu mellett folyik a Kígyós névre keresztelt főcsatorna, melynek ágai a kertek alatt kígyózva voltak elvezetve, amikből aszály idején a gazdák öntözni tudták földjeiket. Ezek sajnos már évek óta kiszáradtak és benőtte a gaz is. Elmesélték azt is, hogy többször előfordult már hasonló szárazság, de több olyan eset is volt, amikor nyakig érő víz volt benne. Gyerekkorukban viszont még rendszeresen fürödtek benne. Ezért elkezdtem reménykedni, hátha egyszer még meglesz a saját kis patakocskám a kert végében. Persze akkor még rengeteg dolgot nem tudt

(Barth) Szia, Stefanie! Mi újság, hogy vagy az első regényed megjelenése óta? Milyenek a visszajelzések? Kíváncsi vagyok, hogyan éled meg ezt az egészet! (Stefanie) Remekül vagyok, köszönöm szépen az érdeklődést! Érzelmek hada áraszt el, egyszerre van jelen a boldogság és a félelem bennem. Vannak olyan pillanataim (például amikor bemegyek a könyvesboltba, amit egyébként elég sűrűn teszek), hogy feleszmélek arra, hogy én tényleg megvalósítottam az álmom és kiadtam a könyvem. Van, amikor elfelejtkezem róla, de jön egy üzenet egy kedves olvasótól, amit többször el kell olvasnom, hogy elhiggyem, amit látok, és bizony zsebkendőre van szükségem… A visszajelzések nagyon jók! Első könyves íróhoz képest állítólag elég szépen értékelnek a Molyon, és rengeteg pozitív üzenetet kapok, ami ugyancsak biztató. Próbálok bízni magamban, vagyis a regényemben, de bizony a mai napig hihetetlenként kezelem, ha megdicsérik. (Barth) Biztosan voltak kitűzött céljaid magad előtt, mielőtt belekezdtél. Illetve, h

Istenekről beszélünk, vallásokról, elvekről, elméletekről... Olyan kitalált dolgokról, melyek csak a mesékben léteznek. Miközben nem vesszük észre, hogy a legnagyobb Istenünk, anyaföldünk, Gaia, akit foggal körömmel próbálunk elpusztítani. Ilyenek vagyunk, mi emberek! Felhelyeztük magunkat a tápláléklánc és az evolúció csúcsára úgy, hogy a legtöbbünknek még a szarról sincs fogalma. Farkast játszunk, miközben bárányok vagyunk! A farkas tud falkába rendezetten élni, a legerősebbet követve, aki ha elbukik, mint vezető, nem félnek párbajra hívni! Védi a sebesülteket és nem gyilkolja meg a sajátjait. Hozzájuk képest mi, még csak kutyák sem vagyunk, mert még a kutya sem harap abba a kézbe, amelyikből enni kap! De persze ez nem a mi hibánk! Megetettek minket annyi mocsokkal, ahogyan teszik ezt napjainkban is, egyre több lapáttal, hogy az már elképzelhetetlen! Jelenleg kellene élnünk a modern kor csúcsát, a technikai fejlődés virágkorát, de fogalmunk sincs, hogyan használjuk eszközeinket. Leg

Miután Adát eljegyezték, a munkába temetkeztem. Már nem voltak hódító céljaim, csak hogy leteljen a felmondási időm és újra otthon élhessek az én szeretett Magyar-Alföldemen. Mivel második ember voltam az étteremben, ezért a felmondási időm 6 hónap volt, és egyébként is sikerült rávennie a főnökömnek, hogy maradjak még a nyári hajtásban, mert elkél a segítség. -Nem is baj. - gondoltam - Kicsit visszafogom magam, legalább annyival több pénzt tudok majd hazavinni. Nem telt el sok idő, felvettünk egy leszbikus magyar párt. Én persze rögtön vállaltam, hogy betanítom őket. Mindig is szerettem új embereket megismerni, annak meg külön örültem, ha egy vérből való, egy nyelvet beszélő testvéreimmel hozott össze a sors. A két lányról nem mondanék túl sokat. Bár lesz még szerepük a történetben, nem is kevés, nem érik meg a tintát és a leütést, amit rájuk pazarolnék. Mondhatni menő csajok voltak. Az egyikük kicsit jobban beszélte a németet, ezért kasszába került, míg másikuk a konyhára. A továbbia

Nem is olyan régen hívták fel a figyelmemet arra, hogy a már gyerekkorom óta ismertnek vélt - és akkoriban sokat is használt - kifejezést valójában hibásan ismertem és alkalmaztam. Talán nem is vagyok vele egyedül. Már tinédzser koromban megismertem a carpe diem kifejezést, melynek jelentését úgy véltem, miszerint: "Élj a mának!" - mint kiderült, hibásan. Miután felhívták valódi jelentésére a figyelmemet, utánajártam és meg kellett bizonyosodnom róla, hogy valóban így van. Ez a jelentés pedig nyers fordításban annyit tesz: "Ragadd meg a napot!". Horatius római költő volt és filozófus kr. e. I. században. Az általa használt szófordulat arra utal, hogy töltsd hasznosan a napot. Mindenképpen úgy éld meg a napot, hogy az hasznos legyen számodra és a jövődre nézve. Akár még azt is mondhatjuk, hogy élj a mának! Viszont a nap végén, amikor visszagondolsz, hogyan is tetted mindezt, a lényeg, hogy azt tudd mondani, hasznosan! Ezt jelenti megfogni, megragadni a napot!😉

Már olyan 5-6 éve annak, hogy a véleményemet először kinyílvánítottam itt az interneten is. Megmondom őszintén, eleinte igencsak félve tettem és olykor még most is ódzkodom e miatt. Sokáig érdekelt, mit gondolnak mások. Talán ez sokszor érezhető is volt. Míg nem egy napon úgy döntöttem, hogy változtatni fogok a hozzáállásomon. Igenis hinni fogok magamban! Ez a folyamat hosszú és életünk végéig tart, hiszen bármikor jöhet valami, ami megingathatja hitünket. Tudom, hogy még most sem vagyok kész teljesen és mindig lesz hova fejlődnöm, de azért igyekszem és úgy is érzem, hogy elég jól haladok e téren. Ehhez ellestem különböző technikákat az évek során, melyeket már régóta alkalmazok is. Az első és legfontosabb, itt és az élet minden területén egyaránt, a magabiztosság! Ha te nem hiszel magadban, akkor senki más sem fog! Ha bármit el akarsz érni az életben, ha valamit, vagy valakit meg szeretnél magadnak szerezni, először is hinned kell benne, hogy sikerülni fog! E nélkül nem fog menni! Elk

Majdnem 21 voltam, mikor megismerkedtem Kincsővel. Pontosabban már gyerekkora óta ismertem, mivel a kisebbik húgom osztálytársa volt. 5 év korkülönbség volt köztünk, ezért egészen addig a pillanatig nem foglalkoztatott és nem is figyeltem fel rá igazán. Most kitérhetnénk arra is, hogy a kettőnk kapcsolata mennyire volt egészségtelen, illetve még bűntethető is lehettem volna miatta, de szerencsére a szülei áldásukat adták ránk. De térjünk is vissza történetünk elejére. 2006 nyara volt. Én már jó fél éve sötétségben éltem. A napjaim általában délután 2-kor kezdődtek és másnap reggel értek véget. A nőkből kiábrándultam, illetve az a kevés önbizalmam is elveszett, amivel akkoriban rendelkeztem. Móni látszólag boldog párkapcsolatban élt az egyik legjobb barátommal, akivel mi éppen mosolyszünetet tartottunk a történtek miatt. Az élet iróniája, mely az egész életemet végigkíséri, hogy Kincső pont a másik legjobb barátommal járt akkor még. Az ő kapcsolatuk nem tartott sokáig. Nem emlékszem pon

Kegyetlen játékok(1. rész) Egy falatka Albánia 2020 tavaszán járunk. Már hosszú ideje annak, hogy a feleségemmel megromlott a kapcsolatunk. Bár még egy lakásban éltünk, külön szobában is aludtunk több, mint fél éve. Sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy elhidegültünk egymástól, viszont az utolsó. Én már nagyban a hazaköltözésemet tervezgettem és tisztában voltam azzal is, hogy ők a gyermekeinkkel Németországban fognak maradni. Már tudom, hogy nem ez volt a legjobb döntésem, amit eddigi életem során megtettem, de ezt most kár lenne részletezni. Abban az időben egy gyorsétterem vezető-helyettese voltam. Mondhatni, mindenem megvolt. Először csak az elinduláshoz szükséges anyagiak megszerzése volt a cél, és sosem gondoltam, hogy ilyen sokra viszem. Ezt persze csak képletesen értem, hiszen egy multinacionális vállalat beosztottjának lenni számomra egyáltalán nem felemelő. Az első pillanattól kezdve tudtam és hangoztattam is, hogy csak bizonyos ideig fogok külföldön tartózkodni, bárhogyan