Bevezető párbeszéd
- Apa! Miért hagytad el anyát?
- Anyád hagytott el engem!
- Ő nem így mesélte.
- Ezen nem vagyok meglepve...
- Most miért mondod ezt?
- Ez egy nagyon hosszú történet, és gondolom már nem egyszer hallottad anyád szemszögéből... Talán az lesz a legjobb, ha elmesélem, én hogyan éltem meg a kapcsolatunkat.
- Hallgatlak!
- Tudod, nekem csodálatos gyerekkorom volt, és mindig azt szerettem volna, ha legalább annyira szép lesz a tiétek is, de sajnos a szöges ellentéte történt minden elképzelésemnek. De ennyire még ne szaladjunk előre!
Mindig is érzelmileg túlfűtött voltam, de sajnos sokáig csak futottam a lányok után. Nem sok kapcsolatom volt édesanyád előtt, tapasztalatlan voltam, buta és naív. Mindennek hiánya okozta talán mindazt, hogy mások véleménye és elvárásai alapján próbáltam az életemet alakítani. Amikor olyanokat hallottam, hogy rokonaim azért váltak el, mert: "könyörögni kell az asszonynak a szexért", és ebben már volt 3 év tapasztalatom is egy előző kapcsolatomból, megfogadtam, hogy olyan nőt fogok feleségül venni, aki minden vágyamat kielégíti, de főként a szexuális éhségemet.
- Ő volt anya?
- Igen! Legalábbis sokáig azt hittem.
- Mi változott?
- Csalódtam... Mindig úgy gondoltam, hogy egy komoly kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom. Nem voltam tökéletes. Nem voltam rossz ember, de voltak hibáim. Az első randinkon, édesanyádnak elmondtam, hogy két nagy hibám van: Szexmániás vagyok, és füvezem. Anyád az előbbin csak nevetett, utóbbiról pedig, mint később kiderült, úgy gondolta, majd megváltozom. Viszont értékelte az őszinteségemet. A baj azzal volt, hogy ő ezt nem viszonozta.
Mivel eleinte nagyon jól működött a kémia közöttünk, azt hittem, máris megtaláltam az igazit, és alig néhány hónap után megkértem a kezét. Bár az esküvőnkre csak másfél évvel később került sor, a családom szinte ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy eljegyzési partink is. Ami meg is történt, még bőven egy évvel az esküvő előtt. Azután mentem el hajómatróznak, hogy pénzt keressek a lagzira, és talán egy picit megalapozzam a kezdeteket. De sajnos nem tartott túl sokáig.
- Miért?
- Négy idegen, kiégett férfival összezárva, akik ráadásul egész nap isznak, nem volt egy álom. De nem is ez a lényeg. Akkoriban állandóan olyan hirdetések jöttek szembe velem, hogyan lehet különböző trükkökkel pénzt keresni Rouletten. Én meg gondoltam, kipróbálom, hátha előbb szabadulok a hajóról. Az első napon nyertem is 80000 forintot, ami akkoriban egy havi magyar fizetésnek felelt meg. De nem tartott sokáig az örömöm. Másnap mindent elvesztettem, és még további 120000 forintot. Majd felhívtam anyádat, hogy ne haragudjon, de elbasztam. Ekkor mesélte el, hogy valójában neki több milliós tartozása van különböző hitelekre, de ne aggódjak, mert már bement a bankba, hogy egyesítse tartozásait, így csak egyetlen helyre kell fizetnie a következő 10 évben. Ekkor ért az első igazi csalódásom vele kapcsolatban. Akkor már csak néhány hónap volt az esküvőnkig. Mivel az eljegyzési bulinkon már réges régen túl voltunk, amin a családom apraja-nagyja részt vett, nem akartam szégyenben maradni, így lenyeltem a problémáimat. Bár az nagyon idegesített, hogy miért nem szólt előbb, még mielőtt bement a bankba, hogy közösen találjunk rá más megoldást. De persze ez még mindig nem minden.
Miután összeházasodtunk, teljesen megváltozott. Elmaradtak a szexuális együttlétek, és én úgy éreztem, hogy meg lettem vezetve. Hogy egy olyan álarcot húzott magára, ami csak addig tartott, amíg hozzám nem láncolta magát. Illetve én ő hozzá. De ez már csak részletkérdés. Ahogyan dobálta le magáról a maszkokat, ráébredtem, hogy elhamarkodott döntést hoztam. Nagyjából egy éve voltunk házasok, amikor elmentem a mamához, hogy elmondjam neki, ne haragudjon, de el fogok válni, mert nem bírom tovább. Én nem azt a nőt ismertem meg, akit elvettem. A mama megértő volt, és mondta, hogy természetesen, ahogy nekem a legjobb, mégis csak az egyszem fia vagyok, akinek mindig a legjobbat akarta, hisz ilyenek az anyák.
De sajnos erre a beszélgetésre édesanyáddal már soha nem került sor.
- Miért?
- Tudod, sokáig próbálkoztunk, mire megfogantál. Aznap, amikor sikerült elhatároznom magam, hogy beszéljek a mamával, anyád a nőgyógyásznál volt. Én a szakítási terveimmel vártam haza, de ő örömhírrel érkezett, veled a pocakjában. Onnan már nem volt visszaút.
-Apa! Te megbántad, hogy megszülettem?
-Jaj, Életem! Dehogy! Kétszer csináltam valamit biztosan jól az életemben, akik ti vagytok a hugival! A legszebb ajándék voltál nekem, amit valaha kaptam, illetve a húgod a másik.
- Akkor mégis miért hagytál el minket?
- Hidd el nekem, hogy nem így terveztem, de sajnos édesanyáddal teljesen elhidegültünk egymástól, és sajnos újra és újra csalódást okozott.
Mielőtt még megszülettél volna, körbejártunk néhány bankot, hogy lakáshitelhez jussunk, de mivel nem volt tőként, viszont hitelünk annál több, bár ehhez nekem nem sok közöm volt, sajnos nem kaptunk egy vasat sem. Ekkor sikerült anyádnak meggyőznie, hogy menjek ki a húgom után Németországba. Na ez az, amit sosem szerettem volna, elhagyni a szülőföldemet, a családomat, és a barátaimat, de próbáltam felelősségteljes apa lenni, ezért bevállaltam. Kértem anyádat, hogy addig maradjatok otthon, hogy minél többet tudjak spórolni, és mihamarabb költözhessünk otthon a saját házunkba, de neki más elképzelései voltak. Szerette volna, ha mielőbb lakást találok kint, ahová utánam jöhettek. Nem igazán értettem, de elfogadtam. Viszont volt egy feltételem. Mivel kétszer is voltam cserediák korábban, azt tapasztaltam, hogy a német gyerekek buták, sokkal butábbak, mint mi magyarok. 7. osztályban tanultak olyan dolgokat matematikából, amiket mi már 3.-ban megtanultunk. Hozzáteszem, még azt sem tudták rendesen. Ráadásul én 8. osztályban sem tudtam még, mi szeretnék lenni, ezért az ő 4 általánosos rendszerükkel még annyira sem tudtam egyetérteni. Ezért megálapodtunk anyáddal, hogy akárhogyan is alakul, 5, de legkésőbb 6 év múlva haza költözünk, hogy az iskolát már otthon kezdhesd. Sajnos nem vettem észre a jeleket, hogy a 4. év után anyád már saját számlát nyitott, autót vett magának, és valójában esze ágában sem volt velem hazajönni. Az 5. év végén tudatta velem, hogy nem jöttök haza. Először azt szerette volna, ha csak még addig maradunk, amíg meg nem lesz otthon mindenünk, de én úgy éreztem, hogy van már elég alapunk, és ha ehhez még különböző támogatásokat is megpályázunk, akkor nem lesz több gondunk. Továbbá, már teljesen elvesztette a bizalmamat. Már nem tudtam eldönteni, hogy mit hihetek el neki és mit nem. Tehát nem sikerült megállapodnunk. Anyád még aznap este átköltözött a szobátokba.
Vártam még egy évet, addig is dolgoztam, spóroltam, és úgy éreztem, mindenképpen elmegyek nélkületek, majd ha sikerült felépítenem az elképzeléseimet, utánam jöttök, de sajnos már az előtt elvesztem, hogy haza költöztem volna.
- Miért?
- Sajnos addigra már többször is félreléptem. Amikor kimentem először nélkületek, nagyon nehezen viseltem. Ha te nem lettél volna, nem maradok 2 hétnél tovább, de miattad eltűrtem mindent, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mielőbb haza jussunk. Ezidő alatt elkezdtem inni, amit legtöbbször egy kolléganőmmel tettem. Eleinte nem akartam semmit tőle, míg ő háromszor is megkörnyékezett, de mindháromszor elküldtem. Majd a negyedik alkalommal elvesztettem a fejem.
- Micsoda? Megcsaltad anyát?
- Sajnos igen, többször is.
- És még te érzed magad átverve?
- ...
- Apa!?
- ...
- Apa!?
- Folytassuk kérlek legközelebb!
