December ötödike / Karácsony gyerekszemmel

Ajh, még majdnem három hét karácsonyig. Mintha egy örökkévalóságig tartana. Legalább holnap jön a Mikulás, ez egy kicsít enyhíti a türelmetlenségemet. Persze szeretem a Mikulást, de már kb. négy éves korom óta tudom, hogy ez a vén, ősz szakállú fickó nem is igazi. Sokáig a postás bácsi volt csak beöltözve. Egyből felismertem a bűzös pálinka szagú leheletéről. Pont olyan, mint a nagypapáé, aki minden reggel felessel kezdi a napot. Aztán ahogy teltek az évek, a postás bá' lecserélődött valami idegenre. Talán azért, hogy a kis húgaim ne ismerjék fel olyan könnyen, mint én. Persze én sosem mondtam el nekik az igazságot. Hagyom, hogy olyan sokáig higgyenek a mesékben, ameddig csak lehetséges. Hiszen olyan jó hinni valamiben, ők meg még mindenben is hisznek. A Mikulásban, a Jézuskában és még a húsvéti nyúlban is. Kicsit irigylem is őket ezért, de hamarosan ők is felnőnek, legalább annyira, mint én most. Mondjuk a húsvétot akkor is szeretni fogják, ha nem is a nyuszi és az ajándékok miatt, a locsolkodás miatt biztosan. Legalábbis az a legjobb benne, szerintem...

Valahogy mégsem olyan egyik ünnepünk sem, mint a karácsony. Nekem ugyanis mind közül az a kedvencem. Na jó, talán a születésnapom sem utolsó, de na! A karácsony, az karácsony! Ilyenkor összegyűlik a család apraja nagyja a nagyszüleim házában. Ott leszünk mind, a testvéreim, a szüleim, az unokatesók, a nagynéni és nagybácsi, na meg természetesen a nagyiék. A mami már napokkal Ádám és Éva előtt elkezd sütni, főzni, készülődni. A papa csak morog, mint mindig, mert mami ugráltatja. Apuék csupa stresszesek, mert dolgozni kell, ajándékokat venni, beszerezni egy fát... Ja igen, a fa! Mert ugyebár az sem mindegy, milyen. Apu is igazi álmodozó. Persze ő nem a Mikulásban, vagy Jézuskában hisz, sokkal inkább bennünk, a gyerekeiben. Mindig azon igyekszik, hogy a nincsből is a lehető legszebb és legnagyobb fát tehesse be az ebédlőbe, mert semmi sem fontosabb neki annál, hogy láthassa szemeinkben a csillogást...

Minden évben már napokkal előbb megvan a fenyőfánk, ami arra vár, hogy karácsonyfát varázsoljunk belőle, de csak 24.-én állunk neki. Anyu azt mondja, ez a szokás, de szerintem csak ilyenkor ér rá mindenki. Aznap már korán fent vagyunk, mert nem tudunk aludni az izgalomtól. Bár hiába, hisz apu még alszik olyankor, és ő kell ahhoz, hogy a fa bekerüljön a helyére. Amint felébred, első dolga lesz, mármint a cigi és a kávé után. Aztán amikor végre elérkezünk odáig, kezdődhet a rituálé. Összeülünk és mindenki elkezdi a dolgát végezni. Lekerülnek a kincseket rejtő cipősdobozok a szekrény tetejéről. Apu kampókat kezd hajtogatni drótokból. Anyu cérnával hurkokat kötözget a szaloncukrokra. Végre már vagyok olyan nagy, hogy én is segíthessek nekik. A húgaim pedig oda-vissza szaladgálnak, hogy minél előbb készen legyünk. Aztán ugyanez a folyamat megismétlődik a nagyszüleinknél is...

Délután ötkor szoktunk asztalhoz ülni. Mindig halászlével kezdünk, aztán jöhet a bejgli, a guba és a többi finomság. Aztán sorra kerül az ajándékok kiosztása. Nálunk az sem egyszerű, mert nagyiéknál kezdünk, aztán a nagynénémék következnek, akik a fölső szinten laknak. Majd átmegyünk a szemközti házba, ahol mi lakunk. A kicsik örülnek a sok játéknak. Én tuti megint melegítőket kapok, nehogy megfázzak a télen. Majd miután mindenki mindent átnézett, és megköszönt, visszamegyünk nagyiékhoz, ahol újra asztalhoz ülünk. Előkerülnek a társasok és a különböző kártyapaklik. Visszakerülnek az asztalra az édességek, és előkerülnek olyanok is, mint a kocsonya, vagy a következő napi töltött káposztából egy kis kóstoló, és elindul a három napig tartó zabálás, kártyapartik és mindenféle társasjátékok. És a legjobb az egészben, hogy már én is vagyok olyan nagy, hogy engedik végre, hogy beszálhassak. Hacsak nem a kicsikre kell vigyánom...

Ajh, még összesen 19 napot kell aludni addig. De legalább holnap jön a Mikulás!

Mindenkinek kellemes ünnepi készülődést kívánok és boldog Mikit!😘

#karácsonyinovellárium #kalendárium #ünnepihangulat #kellemesemlékek #barthattila

Elveszve vidéken

Mikor 2020 októberében hazaköltöztem, sokáig nem találtam a helyem. Baja után Németország egyik legforgalmasabb gyorséttermébe, majd onnan vidékre, a megye egyik legkisebb falujába. Sokan nem értették, és keresték a miérteket. Hiszen jó pozícióban dolgoztam, rengeteg további lehetőséggel, és látszólag gyönyörű családban éltem. De valahogy mégsem éreztem soha otthon magam. Nem terveztem sokáig, és minden erőmmel azon voltam, hogy mielőbb tőkét szerezzek az itthoni élethez. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ilyen szép karriert befutok, hisz tényleg nem az volt a terv. Csak sodródtam az árral, és éltem a lehetőségeimmel. Sajnálatos módon sokszor a családi programok kárára, aminek következményeként már szinte elkerülhetetlen volt a házasságom megromlása. Arról már nem is beszélve, hogy mindig is szerettem különböző módokon levezetni a feszültséget, és szokásom volt az itthon töltött hetek alatt eltűnni a barátokkal 2-3 napokra.

Miután már biztos voltam benne, hogy a kapcsolatunknak nem lesz itthon közös jövője, ahelyett hogy átértékeltem volna az elképzeléseimet, inkább hibát hibára halmoztam, végül hazatértem egyedül.

Az azt megelőző hónapokban nem voltam teljesen stabil mentálisan, és az egészségi állapotom is kiábrándító volt. Valójában már az előtt elvesztem, hogy hazajöttem volna. Azt hittem magamról, hogy ha egy idegen országban ilyen szépen meneteltem, akkor itthon, az anyanyelvemen, a csillagokat is le tudom hozni az égről. Természetesen még a felhőket sem közelítettem meg, de ehelyett jó mélyen a gödör aljára néztem. 

Bár évekig tervezgettem, szinte semmi sem úgy alakult a valóságban. Hiába igyekeztem a szülővárosom közelében letelepedni, nem gondoltam, hogy kapcsolatok tekintetében ez a 25 kilométer is ekkora távolság. Ahogyan azt sem, hogy támogatás helyett leginkább mindenki csak hülyének néz. Nem értették a döntésem, ahogyan lassan már én is kezdtem elveszíteni a hitemet, abban meg régóta biztos vagyok, hogy rossz döntést hoztam. Azért megpróbáltam, de 3 év után feladtam. Egészen pontosan beleuntam a nélkülözésbe, de nem tartott túl sokáig. Valami nálam magasabb erő közbeszólt. Közben adódott egy lehetőség a faluban, amivel úgy döntöttem, hogy élni fogok. Így talán kicsit könnyebb lesz felépítenem a saját kis birodalmamat.

Eleinte, amikor még megvolt a lendület, bár eléggé kezdő voltam mindenféle tekintetben, ráadásul semmilyen hozzáértésem sem volt a dolgokhoz, azért megpróbáltam előadni magamat, de látszólag a kutyát sem érdekelt. Ezért szép lassan a lendület is alább hagyott, és többször is elgondolkodtam, hogy nagyon rossz döntést hoztam. Hiába imádom a természetet, és itt érzem igazán otthon magam. Azért ha a luxusról le is kívántam mondani, minden emberi kapcsolatomról nem. Amikor levettem az öltönyt, és hátat fordítottam a nyugati világ működésének, nem gondoltam, hogy minden más érdeklődés is addig fog csak tartani irányomba.

Aztán a legérdekesebb dolog az egészben, hogy valahányszor régi ismerősökkel, valamikori barátokkal találkozom, akár egy boltban, egy koncerten, vagy legutóbb az osztálytalálkozón, szinte mindig megjegyzi valaki, hogy: "néztem a videóidat; bátor vagy, hogy így belekezdtél; ez menő", meg hasonlók. Nem tudjátok, hogy nekem mennyire jól esett volna, ha mindezt akkor jelzitek felém. Ha nem is szóltok hozzá, de legalább dobtok egy lájkot, hogy ne hülyének érezzem magam, mint amilyennek a körülöttem élő világ látott, vagy látni akart, hanem mondjuk bátornak.

Nagyon nehéz volt az első 2 évem. Hogy mennyire, annak minden nyoma megtalálható még most is valahol az interneten. De véletlenül sem akarom, és nem is akartam soha sajnáltatni magam bármi miatt is. Hisz én hoztam ezt a döntést. Az meg sokkal nagyobb kérdés, hogy élte meg mindezt két pici lány. De ebbe most tényleg ne menjünk bele.

A lényeg, ahogyan már említettem korábban, megragadom a lehetőséget, hamarosan lekötöm magam itt a faluban(de erről majd később), és mellette minden erőmmel azon leszek, hogy most kétszer akkora lendülettel folytassam a gazdaságom kialakítását, mint azt legelőször akartam. Erről majd jönnek újabb videók. És ha nézitek srácok, bárhonnan is a világból, nagyon hálás lennék, ha dobnátok legalább egy lájkot, ami megerősít a hitemben. Aztán majd meglátjuk, mit tudok kihozni magamból!

#storytime #barthattila

Osztálytalálkozó

Tegnap tartottuk a 20 éves osztálytalálkozónkat. Megmondom őszintén, sokáig gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Ahogyan a képen is látható, nagyon izgultam. Ilyenkor megbeszéljük, kivel, mi történt az elmúlt években, és mivel csak egy ilyen rendezvény volt eddig, az is 15 évvel ezelőtt, ez igen nagy intervallamot fed le. Hozzáteszem, nekem az is kimaradt. Szóval volt mit mesélnünk egymásnak.

Ez egy nagyon jó osztály volt. És egy erős iskola. Szinte mindenki továbbtanult. A legtöbben lediplomáztak, jó karrierjük, és csodálatos családjuk van. Nekem pedig 4 évvel ezelőtt kisiklott az életem. De arról mégsem beszélhetünk, mi volt 2020-ban. Mindenkit az érdekel, hol tartasz jelenleg. De úgy döntöttem, elmegyek. Volt egy jó kis motivációs mondatunk annak idején, mégpedig: ha nem csinálod, punci vagy! Tehát elmentem.

Igyekeztem 10 perccel előbb érkezni, de így is már egy szép csoport gyülekezett a volt középiskolánk előtt. Mikor leparkoltam az autóval a testem remegni kezdett az izgalomtól, de vettem egy nagy levegőt és fejest ugrottam a mélyvízbe. Puszi, pacsi, néhány szóváltás, majd bementünk. Az egykori osztályfőnökünk már bent várt bennünket, illetve a tesitanárnőnk is csatlakozott. Helyet foglaltunk a régi osztálytermünkben, aztán rögtön el is kezdtük azzal, hogy kivel, mi történt...🤦‍♂️

A poén kedvéért "Naplóból", névsor szerint. Szóval én kezdtem.🤯

Csak ma láttam meg a lesifotót rólam, amiről mondanám, hogy remekül sikerült, de egyből levehető, hogy mennyire izgultam. Láthatóan tördelem a kezeimet... Próbáltam rövidre fogni és gyorsan lezárni. Mindenki mesélt magáról néhány mondatban, majd átmentünk egy közeli étterembe.

4-kor találkoztunk, és előtte még úgy gondoltam, hogy olyan 7-8 felé vége is lesz az estének. Ami azt illeti, fél 3-kor értem haza, és nagyon jól éreztem magam. Az első gondolatom az volt, hogy miért nem tartunk ilyet gyakrabban. Mire kialudtam magam, a csajok(asszonyok) már erről beszélgettek a csoportban.

Összegzésül: Minden aggodalmammal ellentétben, ez egy nagyon jó este volt. Készültem azzal a poénnal, hogy: "De megöregedtetek...", de nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki remekül tartja magát. A nők fantasztikusak, ez többször is szóba jött, de azért az apukáknak sincs okuk panaszra. Azt kell, hogy mondjam, büszke vagyok rátok srácok! Boldog vagyok, hogy ennek az osztálynak a tagja voltam! És annak meg végképp örülök, hogy nem hagytam ki az estét.

Ui.: Mikor még itthon készülődtem, egy barátomnak írtam, hogy hová megyek, amire egyből azt válaszolta, hogy utálja az osztálytalálkozókat. Pont az imént említett okokból. Őt zavarja, hogy sokakat az érdekli csak, hogy mi lett az emberből. Ettől én is féltem, viszont egyáltalán nem éreztem, hogy ezért bárki is megvetne, vagy lenézne. Valójában ezekkel az emberekkel együtt készültünk fel az Életre. Életünk egy korai szakaszának legszebb éveit töltöttük együtt. Mondhatni egy helyről indultunk, ugyanazokkal az alapokkal rendelkeztünk. Mindenkinek megvolt a maga választása, merre folytatja az életét. Csak rajtunk múlott, mit kezdünk vele! Viszont bárhogyan is alakult, akárhogyan is döntöttünk a különböző útválasztóknál, úgy gondolom, nincs okunk szégyenre, hisz ezek az emberek a barátaink voltak valamikor, a második családunk, ha úgy tetszik. Egy ilyen este nem csak rengeteg szép emléket idéz, de talán újabb felejthetetlen pillanatokat is hozhat!😉

#osztálytalálkozó #barthattila #storytime

"A tudáson nem lóg árcédula..." - Interjú Katona Henivel

(Barth) Szia Heni!

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Alig pár héttel ezelőtt a Terézanyu pályázaton Egyensúlytalanság című írásod elnyerte a Főnixmadár-díjat. Ehhez gratulálok! Mit érdemes erről tudnunk?

(Henriett)Szia!

Köszönöm szépen, és a felkérést is. A Terézanyu pályázat, mely Rácz Zsuzsa író, újságíró nevéhez fűződik, nemrég ünnepelte jubileumát, és a női közösségek erejét állítja középpontba. Én arra kerestem választ, hogyan lehet anyaként testileg, lelkileg és mentálisan egyben maradni. Nos, a válaszom: sehogy. Végül a színtiszta igazságot írtam le, persze ennél bővebben, és valami megérintette a bírálókat, mert 400 pályamű közül idén én nyertem el a Főnixmadár-díjat. Ez különösen nagy megtiszteltetés számomra, mivel az írás nem a főfoglalkozásom. Másfél éve kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Négy pályázatra küldtem be novellákat, kettőnél néma csend fogadott, de az egyik írásom bekerült egy novelláskötetbe, aztán pedig a könyvespolcomra a szakmai írásaimat tartalmazó könyveim mellé. A legnagyobb büszkeségem mégis a Terézanyu díj, és hogy ennek révén egy írói közösség részese lehetek. Eddig 19 író összesen 150 könyvéhez van köze ennek a pályázatnak és számos díjazottat segített az íróvá válás rögös útján – én is ezen dolgozom.

(Barth) Ez nagyszerű!

Mi történt másfél évvel ezelőtt, aminek hatására írni kezdtél?

(Henriett) Tavaly márciusban megsérült a gerincem. Kétséges volt, hogy műtét nélkül tudok-e újra járni. Az emberbe belenevelik, hogy ne bízzon a csodákban, én mégis megtettem és megfogadtam: ha egyszer talpra állok, valóra váltom végre az álmaimat. Négy hónapba telt, de meggyógyultam, és létrehoztam a szerzői oldalamat. Eleinte azért, hogy közzétegyem a kutatási eredményeimet. Húsz évesen kezdtem kutatni az alföldi boszorkányhit maradványait, nyolc éve az izlandi hiedelemvilágot. Így indult az egész. Aztán elkezdtem kiírni magamból a gondolataimat, az érzéseimet, régi sztorikat vagy kitalált novellákat. Néha humorosan, néha érvágósan, mikor, mi jön. Az olvasói reakciók alapján már látom, hogy mire van igény.

(Barth) A felépülésed egy csoda! Erről már olvastam az oldaladon. Ahogyan a hiedelmekről szóló történeteidet is , amelyeket én kimondottan szeretek. Említettél szakmai írásokat is. Miről szólnak ezek?

(Henriett) Főként gazdasági elemzések és tanulmányok, olyan száraz témák, amitől egy sivatagi teve is simán felfordul. Néha én is unom, de ebből élek, úgyhogy nem kínoznám ezzel az olvasókat. Munka után ezért is menekülök a karaktereim színes és eseménydús világába.

(Barth) Miért vonz téged a boszorkányság?

(Henriett) Nem maga a boszorkányság vonz, ez amúgy is egy pejoratív árnyalatú fogalom a magyar nyelvben, persze része annak a világnak, amibe születtem. Faluról származom, olyan családból, ahol azt tartják: „új ház vagy hoz, vagy visz”, a szakrális teret szárnyasok vérével tisztították és még gyerekkoromban is kártojásokat dobtak a szomszédba. Azért kutatom azt, amivel gyerekként találkoztam, vagy amitől féltem, hogy megértsem és megőrizzem. Szeretek gondolkodni a hiedelmek, szokások eredetén. Utazni az időben. Nyomozni és rátalálni a múltba vezető szálakra, az egyezésekre, meglátni a hiedelmek evolúcióját és torzulását. Ráeszmélni, hogy többtízezer éves archetípusok élnek velünk a mindennapokban.

(Barth) Hogy jött a kapcsolat az izlandi hiedelemvilággal?

(Henriett) 2016-ban adódott először lehetőségem, hogy Izlandra utazzak, nem kutatás céljából, hanem egy kulturális produkció projektmenedzsereként. Ezt követően számos projektben vettem részt, amelyek között különféle témák szerepeltek, mint esélyegyenlőség, fenntarthatóság és kulturális kapcsolatok. Mind a három terület fontos része az életemnek. Itt már lehetőségem nyílt alaposabban tanulmányozni az izlandi hiedelemvilágot, és felfedezni a magyar és skandináv folklór közötti hasonlóságokat. Itt szereztem „manószakértő” végzettséget is, amiről pont a napokban tervezek posztolni. 

Meglepetésemre, például a magyar lidérc és a skandináv tilberi működése szinte azonos, de a világfa szimbóluma is döbbenetesen hasonló mindkét kultúrában. A skandináv mitológia mellett számos ősi irodalmi forrás, például a sagák, említést tesznek a Seiður nevű mágikus szertartásokról, amelyek sámánisztikus elemeket tartalmaznak, beleértve a tudatmódosulással járó dimenzióközi utazásokat (alsó és felső világ között). Több izlandi kutató, köztük Valgerður H. Bjarnadóttir is úgy véli, hogy az izlandi hitvilágnak mély sámánisztikus gyökerei vannak. És itt válik igazán érdekessé a dolog: ha két, egymástól távol álló kultúrában is jelen vannak ugyanazok a motívumok, akkor azok olyan ősi eredetűek lehetnek, hogy más kultúrákban is fel kell bukkanniuk. És valóban, így is van.

Ez a tudás jó alap a készülő regényemhez.

(Barth) Nem beszélve az amerikai indiánokról is például.

Közben megválaszoltad a következő kérdésemet is. Szóval készül a regényed. Hol tartasz vele jelenleg?

(Henriett) Az amerikai őslakosok kultúrája egy hatalmas kincsesláda – gazdag, változatos és hihetetlenül összetett. Az egyik példaképem Dr. Borsányi László professzor, akinél kulturális antropológiát hallgattam – és aki mellesleg duluthi Minnesota Egyetemen, és az Új-mexikói Állami Egyetemen is oktatott – órákig tudott mesélni a navajo indiánok szokásairól, akik között élt. Ez a terület hihetetlenül vonzó, de egy egész élet is kevés ahhoz, hogy teljes mélységében megértsük.

A regényem? A cselekményvázlatot már szépen felépítettem, a dramaturgiától a karakterek fejlődési ívéig minden a helyén van. (Szerintem. Aztán majd a szerkesztő eldönti). Most ezen az alapon haladok előre. A 21 fejezetből öt készült el, de állítólag az eleje a legnehezebb – meg persze a vége is, főleg a szerkesztői javítások. Bár őszintén szólva, már legalább hússzor átdolgoztam az egészet, mire megtaláltam a megfelelő stílust. Eredetileg egy vérfagyasztó skandináv krimit terveztem, de hát az ember nem vetkőzheti le a saját személyiségét, így végül egy könnyedebb, humorosabb krimi formálódik, erős karakterekkel és helyzetkomikumokkal. A terv az, hogy nyárra a könyvesboltok polcaira kerüljön.

(Barth) Ezt örömmel hallom és kíváncsian várom!

Említettél korábban néhány novellát is. Ezekkel hol találkozhatunk?

(Henriett) A novelláim és más írásaim főként Facebookon találhatóak Katona Henriett szerzői oldala néven.

A „sírva röhögős” történetek kedvelőinek figyelmébe ajánlom az élet ihlette, kedves kis családi sztorijaimat, például a „Hogyan tüntessünk el egy tetemet” vagy „A vadon gyermekei” címűeket. Mélabúsabb napokra, a Frontin mellé jól jöhet a „Sajnálom Uram, a menü elfogyott” vagy az „Állatok” című novella. Akik a régi hiedelmek és hagyományok világában merülnének el, azoknak pedig az „Új ház vagy hoz, vagy visz” és a „Hiedelemlények nyomában: a rézf@szú bagoly” lesz a megfelelő olvasmány.

(Barth) Igen figyelemfelkeltő címek. :) Aztán szó volt még egy megjelenésről egy novelláskötetben.

(Henriett) Igen, a Halál első látásra című novellám bekerült egy antológiába, amely Furcsák földjén címmel jelent meg idén nyáron a Marsbook kiadó gondozásában. A kötet kifejezetten horror és weird zsánerű írásokat tartalmaz. Kicsit visszakanyarodva az antropológiához: A Besenyszög Község Monográfiája című kiadványban is megtalálhatók írásaim, ahol a "Népi hitvilág" című fejezetet jegyzem. A Nagyanyáink szerepe az ’56-os forradalomban című történelmi írásom egy másik monográfiában jelent meg. Végül, de nem utolsósorban, a szülőfalumhoz kapcsolódóan készült a Besenyszögi füzetek sorozat, amelynek első száma Bűbájosok Besenyszögön címmel kerül kiadásra, amelyet szintén én írtam. A Magyar Elektronikus Könyvtárból pedig ingyenesen letölthető a terepmunka beszámolóm, amely a Boszorkányok pedig vannak címet kapta.

(Barth) Engem ezekkel megvettél! Az életpályád mindenképp figyelemreméltó. Faluról származol, nehéz körülmények közül jöttél, most pedig különleges dolgokkal foglalkozol és könyvet írsz. Mit üzennél azoknak a nőknek, akik elvesztek valahol útközben? 

(Henriett) Ó, én bármilyen helyzetben képes vagyok szerencsétlenkedni, olyan Bridget Jones-féle lúzerséggel. Épp ezért bölcsebb, ha nem tőlem vár tanácsot az ember. De ha mégis, akkor azt mondanám, érdemes csatlakozni más, hasonló cipőben járó női közösségekhez, legyen az futóklub, tánccsoport, színjátszó kör, vagy akár gyermeküket egyedül nevelő anyák csoportja. Ezek a közösségek segítenek felismerni, hogy a problémák, amelyek első látásra megoldhatatlannak és világrengetőnek tűnnek, valójában nem is olyan egyediek és leküzdhetetlenek. És amit talán a legfontosabb kiemelni: a tudás független a pénztől, nem lóg rajta árcédula. Mindig lehet tanulni, fejlődni. Én is online elérhető, ingyenes írástechnikai anyagokból képzem magam, és a haladásomat az oldalamon osztom meg, hogy más is lássa, merre tartok.

(Barth) Heni! Még egyszer köszönöm neked! Örülök, hogy kicsit közelebbről is megismerhettelek! Kívánom, hogy teljesüljenek az elképzeléseid!

(Henriett) Köszönöm!

#katonahenriett #hiedelemvilág #népihagyományok #boszorkányok #besenyszög #barthattila #interjú

Nedra Salomon interjú

(Barth) Szia Nedra!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Nagyon tetszik a neved! Honnan ered, és mi a jelentése?

(Nedra) Szia Attila!

Nem tesz semmit. Örömmel vettem a felkérésedet. A nevem egy huszonegy évvel ezelőtt olvasott Lőrincz L. László könyvből, A kő fiaiból van. Akkoriban faltam az öreg történeteit, és ez a név első olvasatra megszólított, lényegében belém ivódott egyfajta művésznévként úgy, hogy akkor az írás nálam még a kanyarban sem volt.

(Barth) Ezek szerint, már nagyon fiatal korod óta olvasol. Mikor kezdett el foglalkoztatni az írás, és mi inspirált az elindulásban?

(Nedra) Tíz évesen kezdtem el olvasni, engem is a Harry Potter szippantott be. Viszont egészen a covidig, húsz éven át, csak verseket írtam. Nem is gondoltam rá, hogy valaha is alkalmas lennék prózai formába önteni az ötleteimet. Aztán a járványkor fellépő bezártság, meg némi baráti unszolás felébresztette bennem rá a késztetést.

(Barth) És milyen jól tették a barátaid! Haikukat napi szinten olvasok tőled. Miket költöttél még az elmúlt évtizedekben, és hol olvashatóak azok, amelyeket a nyilvánosságnak szántál?

(Nedra) Nos, elsősorban elvontabb, emelkedettebb hangvételű verseket írtam. Emberségről, a bennünk dúló érzésekről, hazaszeretetről, béklyókról és gátlásokról. A haikuköltést nagyjából azóta űzöm, mint a regényírást, de az elmúlt fél évben a mókásabb kis versikék felé is nyitni kezdtem. Szeretek sokoldalú lenni. A verseim közül egy kevés Wattpadon olvasható, a zöme leginkább Facebookra, TikTokra, és mostanában Instagramra kerülnek ki.

(Barth) Ahogyan az imént említetted, néhány éve, a költészet mellett, szerepet kapott a regényírás is. Nem is olyan régen nyertél egy light novel pályázatot. Mit érdemes erről tudni?

(Nedra) A light novel egy Japánban született műfaj. Könnyed szöveg jellemzi általában, ami abban nyilvánul meg nyugati szemmel (japán szemmel még több ilyen van, de ezek a tényezők kifejezetten a japán nyelvnél állnak fenn), hogy mellőzi a prózai leírásokat, párbeszédre és belső gondolatokra teszi a hangsúlyt. Bár többségük nem túl mély irodalmilag, de rengeteg kivétel van, ami mély üzenetet hordoz, vagy a történet által tanít nekünk valami rendkívülit (hadtudomány, traumafeldolgozás, politika, közgazdaság, stb...), tágítva ezzel az ember ismereteit. Én ezt az utóbbi tábort akarom erősíteni azáltal, hogy a laza szerkezetbe valami komolyabb üzenetet csempésszek. Szeretem vegyíteni a dolgokat. És a pályázat megnyerésével láthatóan valamit jól csináltam, amit napokig képtelen voltam elhinni. Kicsi volt a mezőny, ám elég szoros, mert több alkotásban is erős vetélytársat láttam, ráadásul nem tudtuk, hányan jutnak döntőbe, na meg hány nyertes mű lesz kiválasztva. Kétszer akart kiugrani a szívem a mellkasomból: egyszer a döntőbe jutáskor, egyszer pedig, mikor megkaptam a levelet arról, hogy nyertem.

(Barth) Nagyszerű érzés lehetett! Gratulálok! Mivel járt ez a győzelem?

(Nedra) Köszönöm szépen! Hogy mivel járt? Leginkább a felismeréssel, hogy jobban oda kell tennem magam, hogy hírnevet szerezzek, és ne nulla kapaszkodóval, hátszél nélkül kerüljön ki a regényem az írók tengerére. Felépítsek egy követőtábort, akik megismernek engem, a stílusom, akik már várni fogják a könyv megjelenésének dátumát, és a hírét is segítik terjeszteni.

(Barth) Azt gondoltam, hogy ilyenkor felajánlanak egy szerződést, segítenek a kiadásban, ilyesmik. Akkor ez nem ilyen egyszerű?

(Nedra) De, pontosan így zajlik a folyamat. Felvették velem a kapcsolatot nem sokkal később, és elküldték a kiadói szerződést. Míg az nincs aláírva, nem kezdhetjük meg a munkát a kézirattal.

(Barth) Értem! És ha jól tudom, el is indultál a kiadás útján. Milyen fázisban van jelenleg a könyv?

(Nedra) A kéziratgondozás zajlik éppen. Gondolatok és észrevételek megosztása.

(Barth) Biztosan az is érdekes lehet, engem mégis jobban érdekel a könyv témája! Mi az, amit elárulhatsz róla még, így előre?

(Nedra) Bár az erotikus sci-fi besorolása alapján nem hinné az ember, de többet rejt, mint amennyit a nyitás alapján ígér. Szeretem a testiséget végtelen természetességgel kezelni, aminek ez a mű tökéletesen eleget is tesz, de más írói bogaramat is kiéltem benne, pontosabban kettőt: a popkultúra és a nemzetköziség. Előbbi elejtett utalásokat és a történetbe vegyített címeket jelent filmes, irodalmi meg videójátékos körökből (amik persze okkal történtek), utóbbi pedig a szereplőim sokszínű származását jelöli. Annyit még elárulhatok, hogy a testiség jelenléte nem csupán a nyálcsorgatást szolgálja, de közben mellőzök bizonyos megszokott szerepköröket is, amiket be szokott tölteni úgy általában egy történetben.

(Barth) Azt kell mondjam, nekem felkeltetted az érdeklődésemet! Van már tervezett megjelenés? Illetve a címét még elárulod nekünk?

(Nedra) Örülök, hogy érdekfeszítőnek találod. Sajnos dátummal még nem szolgálhatok, de addig ajánlom minden kedves érdeklődő figyelmébe a Wattpadon található beleolvasóját a műnek, ami a Kútba esett hívó szó címet viseli.

(Barth) Érdekes cím, de ezt akkor hagyjuk meg az arra járóknak. Mi minden található még rólad Wattpadon?

(Nedra) Az eddig elkészült három regényem beleolvasója. Név szerint: Sárkány és emse (egy lassan építkező jakuzasztori) és annak angol fordítása, a Dragon and Sow; a korábban emlegetett Kútba esett hívó szó (erotikus sci-fi); valamint a Kabóca és mézharmat (romantikus).

Ezeken kívül még általam írt novellák találhatók ott, amik elég változatosak, van köztük egyszerűbb, elvontabb, hátborzongató, vicces, és még egy történetelmi romantikus fikció is akad köztük.

(Barth) Három regény, három különböző műfaj. Ráadásul az egyik angol nyelven is. A novelláiddal meg már én is találkoztam. Valóban nem túloztál a sokszínűségeddel kapcsolatban. Van olyan mégis, amit a zsánerednek neveznél?

(Nedra) Talán zsáner helyett inkább egy szellemiséget, a szabadszájúságot nevezném meg, mint védjegyet. Nem vettem még észre, hogy meglenne az én alműfajom, még a fejemben sorakozó történeteim sem mutatnak egy egységes képet, melyik polcra való a stílusom.

(Barth) Üzennél-e valamit a jelenlegi, illetve leendő olvasóidnak?

(Nedra) Minden van nálam, mint a búcsúban. Nagy eséllyel találsz valamit, ami tetszeni fog.

(Barth) Ebben biztos vagyok! :)

Még egyszer köszönöm neked! Kívánom, hogy teljesüljenek az elképzeléseid és sok sikert a megjelenéshez!

Interjú Mészáros Lajossal

(Barth) Üdvözöllek Lajos! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút!

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg első regényed Pesti balhé címmel. Milyenek az eddigi visszajelzések?

(Lajos) Szia! Én köszönöm a felkérést! Július közepén jelent meg a könyv, és örömmel mondhatom, hogy eddig minden hozzám elérő visszajelzés nagyon-nagyon pozitív volt. Az olvasóim szeretik a Pesti balhé összetett és több szálon futó történetét, a szereplőket és azok karakterfejlődését a lapokon, és végső soron azt a stílust, ahogyan én írok. Moly.hu-n a mai napon 14 vélemény alapján 95%-on áll a balhé, ami szinte hihetetlen, bár titkon mindig is bíztam benne, hogy az a rengeteg munka, amit a megírásába fektettem, ily módon megtérül.

(Barth) Gratulálok! Azoknak, akik most találkoznak először a Pesti balhéval, hogyan jellemeznéd a történetet?

(Lajos) Köszönöm! Azt mondanám, hogy szövevényes bűnügyi történet, tele rejtélyekkel, aminek erőteljes mozgatórugója a főszereplők múltja, a beteljesületlen vágyaik. Minden fő karakter másért küzd, más-más démonokkal harcol, ám sorsuk menthetetlenül összefonódik, mert minden titokra fény derül egyszer. Egyébként személyes és valós vonatkozása is van a történetnek, ahogy az a könyv borítóján olvasható. Az egyik fontos mellékszereplőt néhai nagypapám alakja, és a vele, az 56-os forradalom idején megtörtént események ihlették. Fontosnak éreztem némi "odamondást" elrejteni a sorok közt a korábbi, de akár a jelenleg is fennálló, az országot irányító hatalommal szemben. Ezért is helyeztem a történetet a rendszerváltás utáni időkbe, 93-ba, amikor már látszott, hogy a keretek változtak ugyan, de akik mozgatják a szálakat nem. A hatalom olyan drog, amiről nehéz lejönni...

(Barth) Valóban nagyon izgalmas történet, engem is többször elvitt magával. Várható e folytatás, esetleg egyes karakterekről olvashatunk e még a későbbiekben?

(Lajos) Jelenleg egy teljesen más történeten dolgozom, amely reményeim szerint hasonlóan izgalmas lesz az olvasók számára, mint a Pesti balhé, de ebben egyik korábbi szereplő sem fog felbukkanni. Új karakterek jelentkeztek be nálam, akik szerepelni akarnak, szóval most ők kapnak lehetőséget :-) Egyébként nem kizárt, hogy valamikor a jövőben sokak kedvencének, Misinek a története is folytatódni fog valamilyen módon.

(Barth) Mindezt örömmel hallom! Mikor kezdődött nálad ez az alkotói vágy?

(Lajos) Gyerekkorban kezdődött minden, amikor rászoktam az olvasásra. Indiános könyvek, aztán Rejtő Jenő, Lőrinc. L. László, majd következtek a horror regények. 10-12 évesen írtam az első novellát, melynek főszereplője maga Drakula gróf volt :-) Valamilyen oknál fogva vonzódom a vérszívókhoz, azóta több novellámban is szerepeltek már vámpírok. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor csak verseket írtam, és olyan is, amikor semmit. Ez utóbbi "semmittevés" vagy inkább "semmitírás" sajnos elég hosszú idő volt, amit így utólag bánok csak igazán. Lehetne már 10-20 regényem is, ám a sors úgy akarta, hogy ne így legyen, és csak a 40-es éveimben találjak vissza erre az útra.

(Barth) Olvashatunk tőled valahol ilyen verset, vagy novellát?

(Lajos) Verseket sehol, azok papíron, füzetekben vannak, egy kartondoboz mélyén, egy szekrényben, amit nem árulok el, hogy hol található 🙂 Novellákat viszont találhat az interneten, aki keres. Például ezen az oldalon kettőt is: https://theblackaether.com/

Ezen kívül is fellelhető itt-ott néhány novellám.

(Barth) Azért a gyermekeidnek áruld majd el, hová rejtetted, hátha egyszer még sokat fognak érni azok a versek! :)

(Lajos) Jelenleg még ők sem tudják, szóval megfontolom a tanácsodat.😄

(Barth) A családodnak hogy tetszik az írói oldalad, és mennyire támogatnak benne?

(Lajos) Természetesen minden tagja támogat ebben az utazásban.

(Barth) Ennek örülök! A civil foglalkozásodtól mennyire áll távol az írás?

(Lajos) Ülőmunka ez is, az is, de itt véget is értek a hasonlóságok :-) Mérlegképes könyvelő vagyok, és ez a szabálykövető, keretek közé zárt precíz, sokszor repetitív munka óriási távolságra áll az írástól, ami ellenben egy végtelenül kreatív tevékenység, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziánk, míg megtöltjük a lapokat a történetünkkel. Viszont azt hiszem, az én esetemben pont így vannak egyensúlyban a dolgok, a sok-sok év könyvelés után szükségem volt a kreatív folyamatokra, és így találtam vissza az íráshoz.

(Barth) Van e egyéb elfoglaltságod, amolyan hobbid az írás mellett?

(Lajos) A sérvműtétem előtt hetente több alkalommal rendszeresen súlyzóztam és kocogtam, meg kerékpároztam, aztán a komplikációk miatt kihagytam pár hónapot, de épp a héten újra kezdtem a testmozgást egy kis laza kocogással :-) Az ülőmunka miatt nagyon fontos valami mozgásforma.

(Barth) Ezt én is így gondolom, bár van némi problémám a kitartással. Te miből meríted az energiádat?

(Lajos) Őszintén? Elsőre azt akartam válaszolni, hogy "Fogalmam sincs :-)", de beugrott, hogy a szüleim mindketten nagyon kitartó emberek, ezért úgy sejtem, ezt tőlük örököltem. Én is addig űzöm-hajtom magam, míg a kitűzött célt el nem érem, és erre mindig találok energiát magamban. Például ha éjszaka írok, mondjuk 1-2-ig, utána is simán felkelek reggel hatkor, és teszem a dolgom, mert ez a mentalitásom, vagy amikor még komolyabban edzettem, és fel akartam emelni a 140 kilót a földről, mondjuk 5x, akkor addig gyűrtem magam, míg ezt sikerült elérnem, és nem kerestem kifogásokat (a hasfalamtól ezúton is elnézést kérek, bár tuti nem ezért lett sérvem :-) ). Végül is mondhajtuk, ez egy velem született hozzáállás az élethez, amire sokszor rásegítek vizualizációval. Esténként, lefekvés után elképzelem azt a valamit, amit szeretnék elérni, és tudatosítom magamban, hogy képes vagyok rá. Ezt használtam akkor is, amikor a regényt írtam, és kétségeim támadtak, hogy képes vagyok-e erre, meg tudom-e úgy írni, hogy egy kiadó felvállalja. És bizony nem egyszer azt is elképzeltem, hogy ez már megtörtént velem, elképzeltem azt az érzést, amit akkor érzek majd, amikor elérem a célt. Aztán el is értem! :-)

(Barth) Mit üzennél mindazoknak, akik hozzád hasonlóan egyszer már felhagytak az írással?

(Lajos) Talán annyit, hogy sürgősen kezdjék újra, ha van "mondandójuk", mert később - hozzám hasonlóan - bánni fogják az elvesztegetett időt!

(Barth) Lajos, még egyszer hálásan köszönöm! Remélem mielőbb olvashatjuk a legújabb regényedet! Kívánom, hogy legalább olyan jók legyenek a visszajelzések, mint a Pesti balhé esetében!

(Lajos) Köszönöm szépen a lehetőséget! És mivel tudom, hogy szívügyed a kezdő írók felkarolása, bemutatása, én is sok sikert és kitartást kívánok ehhez a munkádhoz! Nagy szükségünk van erre!

Álmomban 2

Álmomban

Interjú Kovács Ágival

(Barth) Szia Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?

(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget!

Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt.

Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!

(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?

(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen. 

Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.

(Barth) Azoknak, akik most hallanak először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?

(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni szoktam. 

Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep. 

Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak. Vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.

(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?

(Ági) Elég hosszú idő. :)

Van címke a blogomon kint, bal oldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben, mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó. :) 

Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.

(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok! 

(Ági) Pedig semmi olyat nem teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni,  lekötöm az időmet, ennyi. :)

Köszönöm! :)

(Barth) Ahogyan az elején említetted, az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?

(Ági) Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne, ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. :D

Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó! :)

(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.

(Ági) Nem, nem is sikerülne. :) 

Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek. :)

(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?

(Ági) Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.

Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók. Bár nem profi, de igyekszem szép képeket hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel. 

Idézeteket imádom, van egy rakással.

Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is. 

Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. 

Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!

(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?

(Ági) Így van! :) Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok. 

A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült, hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó szerint!

Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani. 

Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!

(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?

(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a füleimmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak. 

Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.

A jobbnál 110% , a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be. 

A kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok, de én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos. 

Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.

(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?

(Ági) A szívem mellett volt egy érszűkület. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.

(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?

(Ági) Ne adják fel, tartsanak ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!

A szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván, ott az egész udvar, kert rengeteg fával és virágokkal. Kész, komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem.

Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt, anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!

(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!

(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel. ☺️ Egy élmény volt számomra.

Napindító ötperces😉

Ria Anne Donovan interjú

(Barth) Szia! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Lehet, hogy már elhangzott máshol is, de engem az érdekelne legelőször, hogy miért ez a név? Miért Ria Anne Donovan?

(Ria Anne) Szia! Először is szeretném megköszönni magát az interjút. Köszönöm, hogy gondoltál rám!

A Ria egy összetákolt név volt, még gyerekkoromból. A vezetéknevemből rakták össze nekem. Az Anne(Ann) a híres 1985 - ös Kanadai film főszereplőjéről született. Végül a Donovan tette teljessé az egészet. 

(Barth) Ha jól tudom, három eddig megjelent regényed van, melyből kettő egy sorozat részei, aminek jelenleg a folytatásán dolgozol. Mesélnél nekünk erről egy keveset?

(Ria Anne) Közel áll a szívemhez az Alina & David sorozat. Nem volt tervezett regény, egyszerűen csak leültem és írni kezdtem. Szerettem volna megeleveníteni az igaz barátságokat, melyekre még régről sokan emlékezünk. Alina összes félelme a jövőjétől bennem is megfogant. Katherine mindig is két lábon állt a földön, de benne is sok minden átértékelődik az évek során. Pola túl szigorú önmagához, de ahogyan halad előre a történet, ti is látni fogjátok, hogy miért. Mia az én bolondozós felem, akivel mindig minden megtörténik. Ez a négy lány sokat jelent a számomra. Nehéz lesz majd egy napon búcsút venni tőlük. 

(Barth) Mikorra várható a megjelenés?

(Ria Anne) Az életemben hatalmas veszteség ért, így a munkálatok kissé lelassultak. Nem tudok még igazából erre felelni. 

(Barth) Azt is tudom, hogy nem csak írsz, hanem különbözőképpen támogatod is a kortárs magyar szerzőket. Tagja vagy különböző mozgalmaknak, illetve a közösségi hálón, a blogod mellett, van egy kis írói közösséged is. Melyek ezek és mit érdemes tudni róluk?

(Ria Anne) Az Angyalszárny írói Facebook csoport a hazai írók motivációjának fellendülése miatt született. A napokban léptük át a háromszáz tagot. Heti, illetve havi kihívásokkal és játékokkal segítjük az írókat. Lehetőséget adunk olyanoknak is, akik nem merik felvállalni akárhol az alkotásaikat. A csoport, az egy éves működése alatt, kapott egy arany oklevelet Torontóból és mi adminok pedig egy oklevelet Gyálon, az MKMT mozgalom első születésnapján. Egy éve tagja vagyok az MKMT mozgalomnak, ami a hazai írókat segíti és népszerűsíti. Illetve néhány hete beléptem a Szabadirodalmat mozgalomba, mert szívügyemnek tartom, hogy mindenki azt olvashassa, amit szeret. 

(Barth) Mindezek mellett még teljes munkaidőben dolgozol is! Hogy van ennyi energiád? Marad időd másra is?

(Ria Anne) Ezek mellett hivatalos és szabadúszó blogger is vagyok. De a főállásom mellett kutyázok, túrázok és szeretek fotózni is. Egyik kedves barátnőm pedig rászoktatott a gyémántszemes kirakóra is. 

(Barth) Kanyarodjunk vissza kicsit az írói munkásságodra! Az eddigi regényeid főként ifjúsági és romantikus regények. Hogy látod, a mai fiatalok, mennyire szeretnek olvasni?

(Ria Anne) A fiatalabbaknál még szoktam látni a tömegközlekedéseken, illetve fiatal felnőtteknél is. Szóval bizakodó vagyok, hogy nem fogunk mostanában kihalni. 

(Barth) Tervezed, hogy eltérsz az eddigi stílustól és valami másban is kipróbálod magad?

(Ria Anne) Igen, idővel szeretnék többféle zsánert is kipróbálni. Erre valók a novella kihívásaink is, és tervezek kreatív írást is tanulni. 

(Barth) Mi adja az inspirációdat?

(Ria Anne) Az inspirációt maga az élet adja. A megélt tapasztalatok, a mindennapos apró csodák. Maga a természet!

(Barth) Mik a jövőbeni terveid?

(Ria Anne) Hamarosan fény derül egy újabb könyvbemutatóra, amit majd ki fogok posztolni. 

(Barth) Kíváncsian várom! Mit üzennél az olvasóidnak?

(Ria Anne) Higgyenek abban, hogy minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet.

(Barth) Még egyszer nagyon szépen köszönöm! Kívánom, hogy valósuljanak meg az álmaid, és mielőbb olvashassuk az új regényedet! 

(Ria Anne) Köszönöm a lehetőséget!

#riaannedonovan #túlvilágibarátság #alina&david #szabadirodalmat #mkmt #barthattila #interjú

Interjú Bogdán Szabolccsal!

(Barth) Üdvözöllek! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Bevallom, a barátaimmal való beszélgetésekben, mindig Osmosisként említünk meg téged. De mi is valójában az Osmosis? Mit takar ez a név pontosan?

(Szabolcs) A legegyszerűbben úgy tudnám definiálni az Osmosist, mint egy sci-fi és fantasy motívumokkal megtűzdelt, humorral kellően megfűszerezett, folytatásos kalandregényt, amely romantikus és misztikus szálakat is tartalmaz. Az Osmosis mottója: "a soha véget nem érő történet". 

Ez utóbbi okozza a legtöbb fejtörést az új olvasóknak, pedig rém egyszerű a dolog. A végtelen történet nem azt jelenti, hogy soha nincs megoldása és lezárása semmilyen eseménynek. Éppen ellenkezőleg. Az olvasó rendre átélheti a legkülönbözőbb eseménysorozatok megoldását és lezárását, csakhogy mindig adódik egy másik cselekményszál, akárcsak a való életben. Vagy éppen párhuzamos síkon zajlanak az események, és mindig van kinek a sorsát nyomon követni, vagy újabb és újabb történések miatt izgulni.

Az Osmosis név jelentését nem tudnám megmagyarázni anélkül, hogy ne spoilerezzek az olvasók előtt, így arra biztatom az érdeklődőket, hogy tegyenek egy próbát, és ha tetszik nekik a sztori, néhány tucat fejezet elolvasása után már képben lesznek a nevet illetően.

(Barth) Szóval azt mondod, hogy ha én most kezdenék el ismerkedni a történettel, akkor szinte bárhol belekezdhetek? Vagy azért ez nem ennyire egyszerű?

(Szabolcs) Ezt nem javaslom. :) Inkább úgy képzeld el a történetet, mint egy regényfolyamot, amelyikből minden évben hoz neked három újabb kötetet a postás. Bár ez nem is a legjobb hasonlat, mert amikor elkészülök a friss fejezetekkel, akkor sorban rakom is fel azokat a honlapra. Az Osmosis tehát ilyen értelemben teljesen hagyományos könyv (még ha virtuális is), és lineáris történetvezetésű, tehát ezt is, mint bármilyen könyvet, az elején érdemes elkezdeni. De ne riasszon el, hogy már két éve íródik, hiszen a fejezetek mindig is ott leszek a honlapon, bármikor elkezdheted olvasni őket. Sőt, e-könyvként is letöltheted a már befejezett köteteket az osmosis.hu-ról vagy a Google Play Books-ról. Természetesen ingyenesen.

Ezt a sztorit online írom, és addig tervezem az új fejezetek közreadását, amíg csak képes vagyok írni. Mivel még nincs szándékomban elköltözni erről a rút árnyékvilágról, terveim szerint még nagyon hosszan fog folytatódni a történet. Szeptember 12-én volt kétéves a honlap, és ezen időszak alatt hat könyvre való fejezetet (egész pontosan 308 darabot) írtam a kedves olvasóknak. A napokban indult útjára a hetedik kötet. Ezek mind ingyen olvashatóak, és ez a jövőben is így marad.

(Barth) Mióta létezik Osmosis, mikor kezdted el írni, és mi ihletett meg rá? 

(Szabolcs) Olyan régen született meg a fejemben ez a történet, hogy kimondani is fájna az évek számát. Az alapsztorit ugyanis egy nagyon unalmas osztálykiránduláson kezdtem mesélni az osztálytársaimnak, még nyolcadikos koromban. Az pedig sajnos vastagon a múlt évezredben volt. Évtizedeken át mindig volt fontosabb és sürgősebb írnivalóm, de közben azért mindvégig őrizgettem és néha formálgattam is a történetet az agyam hátsó zugaiban. Aztán két évvel ezelőtt, 2022 februárjában történt valami. A sztori, mintha megunta volna a hosszadalmas várakoztatást, az egyik reggelen valami elementáris erővel tört fel bennem. Onnantól kezdve szinte másra sem tudtam gondolni, heteken keresztül meghatározta az ébren töltött óráimat, néha még álmomban is visszatért. Nem volt kérdés többé, hogy most már bele kell fognom a megírásába. Jött a vázlatolás, jegyzetelés, meg minden ilyesmi, ami az alkotást megelőzi, nyáron pedig elkezdtem formába önteni a konkrét fejezeteket.

(Barth) Az eddig elhangzottak alapján, tehát nem csak az Osmosis, hanem más alkotások is a kezedhez köthetőek. Hol és milyen műveket olvashatunk tőled?

(Szabolcs) A honlapomnak csak egy részét teszi ki az Osmosis. Elhatároztam, hogy minden írásomat felteszem rá, még azokat is, amelyek könyv alakban is megjelentek hajdanán. Jelenleg 3 komplett regény, 4 kisregény, 220 novella vagy egyéb rövid írás, illetve 14 sorozat olvasható az osmosis.hu-n, és mindegyik ingyenes, bárki számára hozzáférhető, még csak regisztrálni sem kell hozzá. Az írások között a humoros jellegűek dominálnak, de azért bőven akadnak komoly hangvételű novellák is.

Nyomtatott formában ma már legfeljebb antikváriumokban találhatóak meg a könyveim, mind a kiadók által, mind a magánkiadásban megjelentetettek. De ha az olvasóim részéről igény mutatkozna rá, nem zárkóznék el a papír alapú kiadástól, ám ez még nyilvánvalóan a jövő zenéje.

(Barth) Ez azért nem kis munkával jár, gratulálok! 3 regény, 4 kisregény, 220 novella..., melyeknek egy része kiadásban is megjelent. Melyik ezek közül a legismertebb, amelyről esetleg már hallhattunk, vagy akár olvashattuk is?

(Szabolcs) Mind a mai napig az első könyvem a legismertebb, legalábbis a Moly.hu adatai alapján, ez pedig a Sindzse zabszeme, ami egy Leslie L. Lawrence-paródia. Erről még maga a Mester, azaz Lőrincz L. László is úgy nyilatkozott, hogy a legjobb paródia, amit a saját könyvei kapcsán olvasott. Persze ennek már két évtizede, szóval lehet, hogy azóta ez már nem így van. Megemlíteném még a Valótlan világtalan című valóságshow-paródiát is, amihez Árpa Attila írt egy hosszú bevezetőt, de ez sem mostani történet, még a legelső Való Világ-széria idején íródott.

(Barth) Ezek után mi vitt rá arra, hogy mégis inkább az online teret válaszd alkotásaid színterének?

(Szabolcs) Engem is elragadott a lelkesedés, amikor valósággal ránk szakadt ez a közösségi médiának nevezett közeg. Nagy lehetőséget láttam benne. Sokáig nem is terveztem újabb regények írását, inkább a rövidebb műfajokkal próbálkoztam, főleg humoreszkekkel, novellákkal. De lassacskán megmutatkoztak ennek az új világnak az árnyoldalai is. Mert bár nagyon remek és inspiráló dolog, hogy ma már bárki szabadon megmutathatja a közösségi térben, hogy mit tud, de közben rettentően felhígult az a valami, amit ma tartalomgyártásnak szokás nevezni. Borzasztó nehéz talpon maradni ebben a fülsiketítő médiazajban. És egyelőre nem az látszik, hogy a letisztulás irányába haladnánk, én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom.

(Barth) Valóban! Én is úgy látom, hogy manapság más értékek kerültek előtérbe, míg a valóban értékes dolgok egyre inkább a háttérbe szorulnak. Ha megnézzük a történelem nagy művészeit, a legtöbbüket sajnos csak haláluk után ismerték el. Azt gondolná az ember, hogy napjainkban, a média világában, sokkal könyebben érvényesülnek az alkotók, de valójában a művészet még mindig nem kap kellő figyelmet. Miért van ez szerinted?

(Szabolcs) Szerintem a világ napról napra veszíti el a szakralitás maradékait, és egyre inkább felülkerekedik az anyagias szemlélet. Nem állítom, hogy ez valami jelentős újdonság az emberiség történelmében, de hogy mostanság egyfajta válaszút vagy határvonal felé közelítünk, abban biztos vagyok. Ebben az anyagias közegben nagyon nehéz bármilyen értéket felmutatni, pláne tömegekhez eljuttatni azt.

(Barth) Mi a helyzet ezek kapcsán az Osmosissal?

(Szabolcs) Hogy voltaképpen, mi a fő témája az Osmosisnak, azt az egyik törzsolvasóm, Beáta fogalmazta meg a legtömörebben: "Érdekes kérdést feszeget a történet vezérmotívuma. Vajon, ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet egy másik bolygón, akkor is így elrontanánk mindent?". Egy férfi olvasó, Ferenc pedig így fogalmazott: "Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy másik emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé".

(Barth) Azt már korábban említetted, hogy az Osmosis addig fog folytatódni, ameddig csak írni tudsz. Mik a jövőbeli elképzeléseid minden másra nézve?

(Szabolcs) Csak annyi, hogy egészség legyen, a többi nem számít! Egyébként az Osmosis kellően ki tudja tölteni a napomat, mert amikor nem írom, akkor is sokat agyalok a folytatáson. És mivel teljesen egyedül csinálom, a marketing, a honlap fenntartása, meg minden egyéb feladat is rám hárul. Szóval ad munkát bőven. Most leginkább abban a stádiumban van a projekt, hogy két éves működés és a hat befejezett kötet után minél több potenciális olvasóhoz juttassam el a hírét. Ezen dolgozom most gőzerővel.

(Barth) A hétköznapi életben egyébként, te szakmabeliként keresed a kenyered, vagy egészen más területen dolgozol?

(Szabolcs) Mások szövegeinek lektorálásával, szerkesztésével, tördelésével foglalkozó vállalkozó vagyok, és még van egy újság, ahová írok is, ott már 24 éve írom a heti családregény rovatot.

(Barth) Mielőtt elbúcsúznánk, hadd kérdezzem még meg tőled, hogy mit üzennél azoknak a pályakezdő művészeknek, akik csak most kezdenek ismerkedni az írással?

(Szabolcs) A legfontosabb, hogy leljék örömüket az írásban, mert enélkül más sem fogja. Varázslatos dolog ám az, amikor az ember egész világokat képes teremteni, és hatalma van a szereplői fölött. Ennyit a spirituális részéről. Az anyagiakra áttérve annyi a tanácsom, hogy alaposan gondolják meg, milyen vállalkozásokra bízzák rá magukat, legyenek azok kiadók, tanfolyamszervezők vagy más effélék. Minden tiszteletem a könyvkiadást elhivatottan művelők felé, de manapság egyre több olyan vállalkozás van, amelyik a kezdő tollforgatók megkopasztására jött létre. Összefoglalva tehát: legyenek lelkesek, és közben legyenek résen!

(Barth) Ezek nagyon jó tanácsok, köszönöm mindannyiuk nevében! Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy elvállaltad ezt az interjút! Kívánok először is sokáig tartó jó egészséget! Emelett pedig, hogy teljesüljenek az elképzeléseid! Jusson el Osmosis minél több emberhez, és az emberek jussanak el Osmosisba!

(Szabolcs) Ennél jobb végszó nem is lehetne. Köszönöm a lehetőséget az interjúra!